Lángmarta ​örökség (Borbíró Borbála 4.) 93% 189 csillagozás

Fel vagyok háborodva! – Hogy veszi a bátorságot egy ilyen pokoli jó történet, hogy nem ér véget a könyvvel együtt, hanem mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül zökkenőmentesen folytatódik a következő kötetben!

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki olvasta az előző köteteket, mert ez a regényfolyam egyre jobb lesz, de ezt tényleg csak akkor kezdjétek el, ha már be van tárazva Attila koporsója is, mert ez a két rész még jobban összefügg, mint az előzők.

Értelmes értékelést majd a kettőről együtt, Attila koporsójánál (amit sietve el is kezdek).

Egy újabb izgalmas, időnként vicces és életveszélyes fejezet vámpírcsapoló Borink életéből. Attila visszaváltozott taplóvá, úgyhogy megint repkednek a szivatós poénok. Többen is Bori életére törnek, miközben neki ókori egyiptomi hieroglifákat kell fejtegetnie. Fehérholló Filip régi vámpírhaverja is felbukkan, hogy segítsen a díszes kis kompániának megoldania a rejtélyt.
Gaura Ágnes szokás szerint ontja a poénokat. Nem tudom van-e még egy olyan nyelv, amely ennyire alkalmas a szóviccekre és a kétértelmű poénokra. A metrón olvasva többször majdnem hangosan felröhögtem, amikor Bori az elszólását magyarázza ki (láttam már karón hollót ).

„Néha tudnunk kell a megérzéseinkre hallgatni. Ha bajba kerültél, régen rossz, de az még mindig rajtad áll, hogyan mászol ki belőle.”

S visszatért hozzám Borbíró Borbála, immár a negyedik kalandja kapcsán. Most is bőven kijutott a hamisítatlan Gaura stílusból, aminek kifejezetten örülök, hiszen ez teszi igazán egyedivé, ez emeli ki a rengeteg vámpíros könyv közül. No meg azért az sem elhanyagolható tényező, hogy itt a vámpírok nem csillognak és elfogadott a létezésük. Maga az alaphelyzet sem átlagos. Hiszen a történet Magyarországon játszódik! No, de ezt már mind tudjuk, hisz az első három rész teljes rálátást biztosít ezekre a tényekre. Szóval nézzük is, mit tartalmaz a Lángmarta örökség.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/02/gaura-agnes-langm…

Oké, ez a rész vitt mindent, az eddigi kedvencem! Pedig az elején a Gézával történt fordulatra kicsit húztam a számat, hogy „Jajj, ne már.” De onnantól kezdve, hogy nem lett túlragozva, sodortak magukkal az események. Nagyon pörgős volt, nagyon sokat röhögtem, de eddig az itteni utolsó 50 oldalt és a végkifejletet éltem meg a legdrámaibbnak. Attila is végre kezd közelebb kúszni a pici szívemhez, de a következő rész címéből ítélve lehet, túl későn. :D Az írónő mesterien fokozta a hangulatot, és külön jóleső érzés, hogy felidézte bennem, a régen hatalmas, középsulis korom mindennapjaimat kitevő, ókori Egyiptom mániámat. Halottak Könyve, hieroglifa olvasás, ba, egy kis smár Imhoteppel. Még a végén megint előtúrom az ezekről szóló könyveimet, csak először leveszem a polcról az ötödik Borit, és ugyanezzel a lendülettel helyezem fel ezt a kötetet a Moly, virtuális „Kedvenc könyvek” polcára!

Ám legyen, kezemben a folytatás! Csak aztán hamar kilátásban legyen a hatodik!
Függő lettem. Súlyosan.
Minden egyes kötetben van valami izgalom, ami miatt nem tudod letenni, olvasod olvasod, már a szemed kifolyik, de nem érdekel, mert reménykedsz és izgulsz, hogy akkor…!
Borit imádom, egyszerűen sírsz a nevetéstől milyen szarkazmus és pimaszság van benne. És most ebben a kötetben látszik kirajzolódni az, amiben az elejétől kezdve bíztam.
Attilát még mindig nem tudom hova rakni. Egyszer szeretem, egyszer utálom. Bokán rúgni való. :D
Eric és Fehérholló jó fejek. Nagyon jó karakterek. Amúgy, nem tudom, mikor valami nagyon tetszik, elvakulok és nem tudok normális értékelést írni. Nem is szeretek. Kritizálni könnyebb, de az most lehetetlen. :D

Ezt a függővéget … Bakker …
Azért Bori felmenői is tartogatnak némi meglepetést, nem is kicsit. A drága Ágnes, meg az ő öröksége, meg az ahhoz tartozó férfiak. Én csak kapkodtam a fejemet.
Rengeteget nevettem, szokás szerint :)
Attila viszont, lehet, hogy csak így akarta palástolni a valódit?? Néha azért én is adtam volna neki a szívlapáttal. De a csipkelődéseik mindent vittek.
Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, hogy ezt hogy lehet visszafordítani. Ha lehet-e egyáltalán.

Ezt nem lehet néhány miniszívroham nélkül kibírni.. Fantasztikusan jó volt, agyonizgultam magam rajta, főleg a végén és már megint az arcomba robbant egy olyan hír, hogy nem bírok magammal. Remélem kedves írónő, hogy az én szeretett Attilámmal nem tervezel már több ilyen szörnyűséget. Hjajj mi lesz még itt a folytatásban..
Szóval Bori hozza a formáját és szegény most az őse miatt kerül bajba. Nagyon érdekes kapcsolódási pontokra derül fény. Mostanában egyre több múltbéli érdekesség derül ki az ismerőseimről, hát még Fehérholló mit tartogatna.. szívesen meghallgatnék egy-egy sztorit.
Természetesen Bori nyelve még pont olyan éles, mint eddig, és az esze is nagyon forog.
A vége masszívan horrorfilmbe illő volt, volt képzelőereje az egyiptomiaknak.
Tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy ha az első rész tetszett, egyben vedd meg a folytatásokat, mert abbahagyhatatlan.
Tíz csillagot is megér a sorozat. :)

Az előző részekhez képest határozottan javult a történet, vagy csak én olvastam kevésbé kekeckedős állapotomban, nem tudom. :)
Valószínűleg az is közrejátszik, hogy egyre inkább a szívemhez nőnek a szereplők, Bori és Attila annyira jó párost alkotnak, hogy hihetetlen. Igencsak kezdenek a kedvenc könyves párosaim közé beférkőzni. :) Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat számukra a jövő. :)
Szegény Borinak valami mindig közbejön, hogy még véletlenül se élhesse nyugodt életét. Már amennyire egy vámpírokkal foglalkozó személynek nyugodt lehet az élete.. :D
Nem semmi örökségek kapott szegény a nyakába. Meglepő módon megint életveszélyes helyzetbe sodródott, de szerencsére vannak személyek, akik mellette állnak. Igazán szerencsés helyzetben van azzal, hogy Fehérhollót szövetségesének tudhatja. Nem gondoltam volna, de egyre inkább kezdem megkedvelni a vámpírurat is. :) spoiler
Helyenként egy kicsit lapos volt a cselekmény, azt éreztem, hogy nem haladunk semerre, nem igazán akarták megtalálni a megoldást, de ilyenkor is sokat segített Gaura humora. :) Attila néhány beszólásán szabályosan nyerítettem. :D Imádom azt a fazont! :D
Sajnálom, hogy most nem nagyon kaptunk az amerikai barátokból, meg igazából Danit is szeretném jobban megismerni, de majd hátha a későbbiekben. :)
Összességében a sorozatból eddig ez az egyik legjobb könyv szerintem. :)

Kicsit olyan érzésem van ezzel a sorozattal kapcsolatban – abszolút pozitív értelemben(!) –, mintha urbánus fantasy környezetbe oltott Halkirálynőt olvasnék. Furcsa, de szerethető zsarupáros, a szintén furcsa, de nem kevésbé érdekes kisegítő csapattal, stb., plusz még rejtélyek, humor, akció. Csak megspékelve vámpírokkal, likantrópokkal meg ilyenekkel.
Ráadásul a Boriverzum egyes kötetei olyanok, mint egy remekbe szabott, viszont igen gonoszul megkoreografált filmsorozat egyes évadai; minden részben fejezetben történik valami érdekes, valami olyan, ami miatt jön az érzés: csak még egyet! Nem beszélve az évadok kötetek záró jeleneteiről, amik arra sarkallnak, hogy mihamarabb essünk neki a folytatásnak! (Ez egyébként jelen részre hatványozottan érvényes. Ejjnye!! :))
Eddig is a kedvenceim között volt a sorozat, ez a kötet csak megerősített benne, hogy ott a helye.
Mumtaz!
Sukran! :)

Kicsit féltem attól, hogy az előző részt nehéz lesz felülmúlni, de szerencsére nem kellett csalódnom. Az amerikai kalandok után most jobban elmerülhettem az ókori Egyiptomban, illetve Bori családi örökségéről is többet megtudhattunk. A poénok és fergeteges szócsaták megmaradtak, de kiegészültek némi horrorisztikus töltettel is.:) Hát, ami a fiúkat illeti, én bevallom, hogy Attilát még mindig szeretem, akkor is, ha néha meg tudnám fojtani egy kanál tejben, Filip pedig még beljebb lopta magát a szívembe. Jahahajj, mi lesz még itt, kérem szépen?!? :)