Én legelőször a CD-t hallgattam meg. A hatására megszereztem a filmet ..és legvégül a könyvet olvastam..
Mindegyik úgy tökéletes ahogy van…
Először a legújabb filmet láttam, aztán színházban a musicalt, végül jött a könyv. Teljesen más, mint a másik feldolgozások. Talán közülük a film adja legkevésbé vissza a szellemiségét, viszont a színdarab meg a könyv, ha történetben el is tér, magában az eszmében mégsem. A könyv végére volt pár csepp könny a szememben, főként annál a résznél ahonnan az alábbi (tőlem származó) idézet jön.
Nem ment olyan könnyen, kissé elfáradtam a közepe felé. Valahogyan nem tudtam olyan jól megszeretni a szereplőket, mint a filmben (2004-es verzió). Talán ha előbb olvastam volna. Mindenesetre a film és a zene is jöhet. A könyvet meg egyszer megéri.
a könyv messze jobb, mint a színházi vagy filmes feldolgozások. ezt úgy mondom, h kifejezetten szeretem a színházi változatot!
tök jó volt. na meg a film is. nagyon tetszett. ha gáz, hogy bírom a Webber musiceleket. akkoris!
egy újabb klasszikus, nekem legalábbis. 2évente újraolvasom. Meg megnézem a flmeket is, de a madách színházban még nem volt szerencsém látni. na de ami késik…
eleinte nem nagyon tetszett a könyv, mert nem tudtam elvonatkoztatni a filmváltozatától. de aztán sikerült magával ragadnia és még azt sem bántam már olyan nagyon, hogy mennyire eltérnek egymástól… így legalább most nem lettem szerelmes a Fantomba. ;)
Véleményem szerint egy jól kidolgozott történet van egy kicsit rosszul tálalva: sokszor belekeveredtem, vajon időben hol és merre járunk, ami néhol igen zavaró volt. Ugyanakkor tény, hogy ezen kívül más problémám a szerző ellen nincs – tetszik, hogy a Fantomot, Eriket elég jól megismerhetjük, szinte már-már megértjük és sajnáljuk. És tetszik a zsenialitása is. Ugyanakkor jobban tetszik a Webber-féle megoldás, hogy Raoul emlékszik vissza az egész történetre egy árverés során. A vége viszont, azt hiszem, a könyvnek tetszik jobban.
Ami miatt nekem jobban tetszett, mint a film vagy a musical: sokkal jobban hangsúlyozza, hogy a Fantom is csak ember, és sokkal többet megtudunk arról, hogy mitől lett olyan, amilyen. Sokkal szerethetőbb is lesz ezáltal – főképp, hogy ellenpontként ott van szegény kis idióta Roul.
annyira csodálatos… és hátborzongató… nem ismertem a teljes történetet, a homályos kép, ami bennem élt, messze elkerülte a valóságot… de amit cserébe kaptam… fantasztikus élmény volt… annyira magávalragadó… és ismét azt éreztem, amit az üvöltő szeleknél: nem az a művészet, ha megszerettetsz az olvasókkal egy tökéletes embert, aki csupa jóság és szelídség… az igazi művészet valahol ott indul, amikor egy olyan szereplő lopja be magát a szívünkbe, aki amúgy undorító, és utálatos… maga a sátán… és ezt megkaptam ebben a könyvben is… Erik fantasztikus karakter… csak ajánlani tudom…
Bocs, ha megbántok valakit, de ennél unalmasabb, vontatottabb könyv már rég volt a kezemben. Igazából nem is jutottam a végére, mert 150 oldal után egyszerűen nem bírtam tovább olvasni.
A film után másra számítottam, de még így sem tudtam nem szeretni a Fantomot, hogy egyáltalán nem volt olyan szerethető karakter, mint a filmváltozatban. A regény néha kicsit vontatott volt, ezért nem maximum, viszont a történet kitűnő.
