Ha egy író azzal kezdi a mesélést, hogy amiről mesél, az nem mese, joggal hiheti az olvasó, hogy füllentenek neki. Elképzelhető-e mármost, hogy létezik az operaház fantomja? És ha igen, ha hús-vér ember, hogyan és miért került a régi Párizs titokzatos, föld alatti labirintusában? És mit akar ez a hús-vér árnyalak az operaháziaktól? Miféle borzongató viszony fűzi a szépséges Christine Daaéhoz, és mi köze „a zene angyalához”? S vajon ez az angyal is hús-vér ember-e? És ami a legfontosabb: föld fölött és föld alatt miféle angyal viaskodik miféle démonnal, és diadalmaskodik-e az angyal a démon felett? Minderre választ kap az olvasó. S becsapva bizonyosan nem érzi majd magát.
Címkék
Top értékelések
Először a legújabb filmet láttam, aztán színházban a musicalt, végül jött a könyv. Teljesen más, mint a másik feldolgozások. Talán közülük a film adja legkevésbé vissza a szellemiségét, viszont a színdarab meg a könyv, ha történetben el is tér, magában az eszmében mégsem. A könyv végére volt pár csepp könny a szememben, főként annál a résznél ahonnan az alábbi (tőlem származó) idézet jön.
Én legelőször a CD-t hallgattam meg. A hatására megszereztem a filmet ..és legvégül a könyvet olvastam..
Mindegyik úgy tökéletes ahogy van…
Ami miatt nekem jobban tetszett, mint a film vagy a musical: sokkal jobban hangsúlyozza, hogy a Fantom is csak ember, és sokkal többet megtudunk arról, hogy mitől lett olyan, amilyen. Sokkal szerethetőbb is lesz ezáltal – főképp, hogy ellenpontként ott van szegény kis idióta Roul.
eleinte nem nagyon tetszett a könyv, mert nem tudtam elvonatkoztatni a filmváltozatától. de aztán sikerült magával ragadnia és még azt sem bántam már olyan nagyon, hogy mennyire eltérnek egymástól… így legalább most nem lettem szerelmes a Fantomba. ;)
egy újabb klasszikus, nekem legalábbis. 2évente újraolvasom. Meg megnézem a flmeket is, de a madách színházban még nem volt szerencsém látni. na de ami késik…
tök jó volt. na meg a film is. nagyon tetszett. ha gáz, hogy bírom a Webber musiceleket. akkoris!
a könyv messze jobb, mint a színházi vagy filmes feldolgozások. ezt úgy mondom, h kifejezetten szeretem a színházi változatot!
Nem ment olyan könnyen, kissé elfáradtam a közepe felé. Valahogyan nem tudtam olyan jól megszeretni a szereplőket, mint a filmben (2004-es verzió). Talán ha előbb olvastam volna. Mindenesetre a film és a zene is jöhet. A könyvet meg egyszer megéri.
Top idézetek
Képzeld, a kezemben volt egy gyűrű, egy aranygyűrű, én adtam neki… elveszítette… de én megtaláltam… tudod, az egy jegygyűrű volt!… És felhúztam az ujjára, és azt mondtam neki: „Tessék. Tessék!… Tartsd meg magadnak… és neki… Ez lesz a nászajándékom… a szegény, szerencsétlen Erik ajándéka… Tudom, hogy szereted az a fiatalembert… ne sírjál”
Nagyon kedvesen kérdezte tőlem, hogy mit akarok ezzel mondani. Én csak egy szegény kutya vagyok, magyaráztam neki, aki kész meghalni érte… ő pedig akkor mehet férjhez a fiatalemberhez, amikor akar, mert velem sírt… Daroga… gondold el… amikor ezt mondtam, úgy éreztem, hogy meghasad a szívem; de hát ő velem sírt… és azt mondta: „Szegény, szerencsétlen Erik!”
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
- Émile Zola: Plassans meghódítása
- Émile Zola: Párizs
- Denis Diderot: Az apáca
- Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
- Henri-Pierre Roché: Jules és Jim
-
Jean Cocteau: Orpheusz
- Honoré de Balzac: Elveszett illúziók
- Émile Zola: Párizs gyomra
- Pierre Souvestre – Marcel Allain: Fantomas – Egy zseniális kalandor
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
- Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
- Jókai Mór: Az arany ember
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Stendhal: Vörös és fekete
- Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin
- Ian McEwan: Vágy és vezeklés
- Michael Cunningham: Az órák
- J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
- Philip Pullman: A borostyán látcső
