Ha egy író azzal kezdi a mesélést, hogy amiről mesél, az nem mese, joggal hiheti az olvasó, hogy füllentenek neki. Elképzelhető-e mármost, hogy létezik az operaház fantomja? És ha igen, ha hús-vér ember, hogyan és miért került a régi Párizs titokzatos, föld alatti labirintusában? És mit akar ez a hús-vér árnyalak az operaháziaktól? Miféle borzongató viszony fűzi a szépséges Christine Daaéhoz, és mi köze "a zene angyalához"? S vajon ez az angyal is hús-vér ember-e? És ami a legfontosabb: föld fölött és föld alatt miféle angyal viaskodik miféle démonnal, és diadalmaskodik-e az angyal a démon felett? Minderre választ kap az olvasó. S becsapva bizonyosan nem érzi majd magát.

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Először a legújabb filmet láttam, aztán színházban a musicalt, végül jött a könyv. Teljesen más, mint a másik feldolgozások. Talán közülük a film adja legkevésbé vissza a szellemiségét, viszont a színdarab meg a könyv, ha történetben el is tér, magában az eszmében mégsem. A könyv végére volt pár csepp könny a szememben, főként annál a résznél ahonnan az alábbi (tőlem származó) idézet jön.
Én legelőször a CD-t hallgattam meg. A hatására megszereztem a filmet ..és legvégül a könyvet olvastam..
Mindegyik úgy tökéletes ahogy van…
Én anno olvastam és rá pár hétre megnéztem a Madách Szinházban a darabot.
Sok helyen nem követi a darab a könyvet , de ha külön-külön értékelem, akkor rendben van.
A film után másra számítottam, de még így sem tudtam nem szeretni a Fantomot, hogy egyáltalán nem volt olyan szerethető karakter, mint a filmváltozatban. A regény néha kicsit vontatott volt, ezért nem maximum, viszont a történet kitűnő.
Bocs, ha megbántok valakit, de ennél unalmasabb, vontatottabb könyv már rég volt a kezemben. Igazából nem is jutottam a végére, mert 150 oldal után egyszerűen nem bírtam tovább olvasni.
annyira csodálatos… és hátborzongató… nem ismertem a teljes történetet, a homályos kép, ami bennem élt, messze elkerülte a valóságot… de amit cserébe kaptam… fantasztikus élmény volt… annyira magávalragadó… és ismét azt éreztem, amit az üvöltő szeleknél: nem az a művészet, ha megszerettetsz az olvasókkal egy tökéletes embert, aki csupa jóság és szelídség… az igazi művészet valahol ott indul, amikor egy olyan szereplő lopja be magát a szívünkbe, aki amúgy undorító, és utálatos… maga a sátán… és ezt megkaptam ebben a könyvben is… Erik fantasztikus karakter… csak ajánlani tudom…
Ami miatt nekem jobban tetszett, mint a film vagy a musical: sokkal jobban hangsúlyozza, hogy a Fantom is csak ember, és sokkal többet megtudunk arról, hogy mitől lett olyan, amilyen. Sokkal szerethetőbb is lesz ezáltal – főképp, hogy ellenpontként ott van szegény kis idióta Roul.
Véleményem szerint egy jól kidolgozott történet van egy kicsit rosszul tálalva: sokszor belekeveredtem, vajon időben hol és merre járunk, ami néhol igen zavaró volt. Ugyanakkor tény, hogy ezen kívül más problémám a szerző ellen nincs – tetszik, hogy a Fantomot, Eriket elég jól megismerhetjük, szinte már-már megértjük és sajnáljuk. És tetszik a zsenialitása is. Ugyanakkor jobban tetszik a Webber-féle megoldás, hogy Raoul emlékszik vissza az egész történetre egy árverés során. A vége viszont, azt hiszem, a könyvnek tetszik jobban.
Top idézetek
Képzeld, a kezemben volt egy gyűrű, egy aranygyűrű, én adtam neki… elveszítette… de én megtaláltam… tudod, az egy jegygyűrű volt!… És felhúztam az ujjára, és azt mondtam neki: "Tessék. Tessék!… Tartsd meg magadnak… és neki… Ez lesz a nászajándékom… a szegény, szerencsétlen Erik ajándéka… Tudom, hogy szereted az a fiatalembert… ne sírjál"
Nagyon kedvesen kérdezte tőlem, hogy mit akarok ezzel mondani. Én csak egy szegény kutya vagyok, magyaráztam neki, aki kész meghalni érte… ő pedig akkor mehet férjhez a fiatalemberhez, amikor akar, mert velem sírt… Daroga… gondold el… amikor ezt mondtam, úgy éreztem, hogy meghasad a szívem; de hát ő velem sírt… és azt mondta: "Szegény, szerencsétlen Erik!"
Megérintette őket a lehelete, Moncharminnak a hajszála is égnek állt ettől a lehelettől… Richard pedig a verítékben ázó homlokát törölgette a zsebkendőjével… Igen, már ott volt a közelükben… mögöttük, mellettük, érezték, bár nem láthatták… Hallották a lélegzését… olyan közel volt hozzájuk, olyan közel… Az ember megérzi ha valaki bejön… Nos, ők tudták!… biztosak voltak benne, hogy hárman vannak a páholyban… reszkettek a félelemtől… Felmerült bennük a menekülés gondolata. De nem volt bátorságuk hozzá… Nem mertek megmozdulni, se egyetlen szót szólni, mely elárulná a Fantomnak, hogy tudnak róla, hogy itt van.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
- Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
- Georges Simenon: Maigret szórakozik
- Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
- Jules Verne: Nemo kapitány
- Jules Verne: Sándor Mátyás
- Stendhal: A pármai kolostor
- Émile Zola: Tisztes úriház
- Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
- Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
- Szabó Magda: Abigél
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél
- Philip Pullman: A borostyán látcső
- Susan Kay: A fantom
- Jókai Mór: Az arany ember
- Jodi Picoult: A nővérem húga
- Ken Follett: A katedrális
- Jane Austen: Értelem és érzelem





















