Meghalni most? Amikor az élet elkezdődhet végre? Amikor a szerelem beköszönhet? Svédország, 1945. Országszerte koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak. A huszonöt éves Miklóst újra halálra ítélik: az orvos hat hónapot ad neki. De Miklós élni akar. Levelet ír 117 magyar lánynak, akik annak idején földijei voltak, s most itt vannak valamelyik rehabilitációs táborban. Feleséget keres, akivel odahaza elkezdheti az életét. Kedves Nóra, kedves Erzsébet, kedves Lili, kedves Zsuzsa, kedves Sára, kedves Szeréna, kedves Ágnes, kedves Giza, kedves Baba, kedves Katalin… Reggeltől estig ír – levelet, verset, cikket –, fordít, a hazai híreket lesi és várja a gyógyulást. És hamarosan rátalál az igazira. Mint aki megtáltosodott, úgy sodorja magával a tizenkilenc éves Lilit, hogy legyőzve szorongásait és kísértő álmait, nekiinduljon ő is új életük, az igazi élet felépítésének. A regény szerelmük szárba szökkenését meséli el, miközben az… (tovább)
Hajnali láz 23 csillagozás
Kedvencnek jelölte 6
Most olvassa 2
Várólistán 16
Kívánságlistán 7
Népszerű értékelések
Megható történet forgatókönyv-szerűen egyszerű nyelven a szerző szüleinek találkozásáról, miután mindeketten kiszabadultak a náci lágerekből, Svédországban.
Félig-meddig levélregény: apja, Gárdos Miklós amikor szembesül vele, hogy már csak fél éve van hátra a lágerben szerzett tüdőbetegsége miatt, bősz levelezésbe fog a hasonló kórháztáborokban lévő magyar lányokkal, a 100-nál több levélből pár tucatnyira jön is válasz, majd leszükül a kör Julira – szerzőnk édesanyjára, aki egy másik svéd kórházban lábadozik a veséjével.
Lesz még kalamajka, meg tragédia is, összeségében egy megható emlékműállítás egy ez egy íróembertől a szüleiről… Az életerő csiholta ki belőlük a szerelmet, vagy a szerelem az életerőt? Maradjon költői kérdés.
Apja verseit is megidézi Gárdos, és ezek közt igen szép is akad – ld az idézeteket.
———
1 rokon könyv:
http://moly.hu/konyvek/johanna-adorjan-exkluziv-szerelem
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nemigen tudtam letenni, míg nem végeztem vele. Annyira hitelesnek éreztem a történetet! Egyszerű, realista, mégis tele van hittel és életigenléssel, a szerelembe vett bizalommal…
Nagyon nagy lelkierőre vall, hogy valaki a halál torkából épphogy megszabadulva, miközben nap nap után bizonygatják neki, hogy meg fog halni hamarosan, ne csüggedjen, hanem szerelmet keressen, s ne adja fel, ne adja fel!!!
Bár a szerző még gondolatban sem létezett a második világháború után, mikor a két fiatal története játszódik, a levelek és saját tehetsége segítségével hitelesen ábrázolja azokat az időket. Nem sziruposan, de szuggesztíven és hihetően. Fura belegondolni, ha abban az egykori fiatalemberben nem lett volna akkora hit és életigenlés, a szerző sosem születik meg, mi pedig szegényebbek lennénk szülei története nélkül.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Aparegény.
Gárdos Péter filmrendező emlék állítása.
Gárdos Miklós 1920-ban született Hajdúnánáson. Érettségi után a Tiszántúli Független Újság című lap munkatársa lett. Lótifuti. A háborúban az orosz frontra került munkaszolgálatosként, de átszökött a szovjet hadsereghez és beállt a partizánok közé. Elfogták és deportálták. (Ez az információ valahogy kimaradt az Új életrajzi lexikon szócikkéből.) A háború után a Vöröskereszt egyik hajójával Svédországba szállították. 1946-ban tért vissza Magyarországra, és onnantól újságíróként dolgozott. Volt az Igaz Szó, a Szabadság, a Világosság, az Esti Budapest, a Magyar Nemzet és a Népszava munkatársa is. 1959-től a Magyar Rádió és Televízió külső munkatársa, 1964-től a Magyarország című hetilap főszerkesztő-helyettese volt. 1985-ben nyugdíjazták, 1998-ban hunyt el.
Nevéhez két verseskötet (Földindulás, 1938; Szívroham, 1961), két regény (Görög hegyek között, 1951; Írás a falon, 1962), és több történelmi – politikai – publicisztikai kötet fűződik.
Ez az életrajz többször is megszakadhatott volna a háború éveiben, de nem így lett. Gárdos Miklós alig harminc kilósan túlélte a koncentrációs tábort, szinte csak azért, hogy egy svéd orvos közölje vele, a röntgenjén látható kavernák miatt hat hónap van hátra az életéből.
Miklóst nem sújtja le a hír. Nem kezd zsidó, kommunista Hans Castorp-ként bolyongani a svéd átmeneti táborban. Dehogy bolyong! Egy grandiózus és kétségbeesetten optimista ötlettől vezérelve levelet ír 117 Debrecen környékéről származó, a különböző lágerekből Svédországba kerülő lánynak. A hosszú akció célja, hogy szerelmet, feleséget találjon magának.
És sikerül. És meggyógyul. A szerelem és az akaraterő csodája, ha patetikus akarok lenni. Ha racionális, akkor inkább a modern gyógyszereké és a svéd orvosoké. … Meg a szerelemé.
Némely szirupos történeteket megment valami a giccsé válástól. Mondjuk az, hogy megtörtént, hogy úgy volt. Legalábbis majdnem.
A szöveg olvastatja magát, egyszerű, filmszerű. Rövid, de találó leírásokat ad, szimultán vagyunk jelen több helyszínen, időben; ezek szépen mosódnak át egymásba. Végig olyan érzésem volt, hogy egy negyvenes években forgatott magyar filmet nézek. Olykor hatásvadász, túlzó gesztusokat használó, de élvezhető. És persze végig ott motoszkál az emberben, hogy ők az elenyésző szerencsés kivétel.
Magával ragadó történet az élni akarásról, az életben maradásért folytatott küzdelemről. Hihetetlenül finom lélekrajzzal mutatja be a filmrendező szülei egymásra találásának történetét, az akadályokat gördítő „barátnő” féltékenységét. Első könyvnek kiváló, remélem, olvashatok majd még tőle…
Nagyon vontatott volt a történet. Nagyon jó ,hogy leírta szülei történetét.,de szerintem ebben a történetbe több volt,lehetett volna izgalmasabb , esemény dúsabb. Szándékosan nem beszélt a megpróbáltatásokról, én olvastam volna , érdekelt volna, bár tudom sírtam volna a sok szörnyűségen. Ennek ellenére kell,hogy tudjanak az emberek a Holocaustról.
Nagyon jó könyvborítója!
Maradjon az író a rendezésnél, forgatókönyv írásnál. A versek amit az édesapja írt gyönyörűek, talán ő szép kis regényt írt volna a saját életükről.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Teljesen elvarázsolt, ahogy Gárdos Péter az egyik késő esti Zárórában (mert mikor máskor lennének az érdekes műsorok!?) a terveiről beszélt. Amilyen lelkesedéssel nyilatkozott! Utána kellett néznem a neten! Nem készült ő regényt írni, csak forgatókönyvet a szülei szerelméről szóló filmhez. És milyen jó, hogy rábeszélték!
A könyvnek még a borítója is teljesen egyedülálló! Mint egy paksaméta levél oldalnézetből, és mint egy megsárgult, feltépett boríték a fedlapja…nekem nagyon tetszik!
Tuesday, March 15, 2011
Gárdos Péter Hajnali láz
Teljesen elvarázsolt, ahogy Gárdos Péter az egyik késő esti Zárórában (mert mikor máskor lennének az érdekes műsorok!?) a terveiről beszélt. Amilyen lelkesedéssel nyilatkozott! Utána kellett néznem a neten! Nem készült ő regényt írni, csak forgatókönyvet a szülei szerelméről szóló filmhez. És milyen jó, hogy rábeszélték!
A könyvnek még a borítója is teljesen egyedülálló! Mint egy paksaméta levél oldalnézetből, és mint egy megsárgult, feltépett boríték a fedlapja…nekem nagyon tetszik!
A történet helyszíne Svédország, 1945. A koncentrációs táborokból kikerült emberekbe próbálnak országszerte életet lehelni. A 25 éves Miklósnak előrehaladott tífusza van, 6 hónapot jósol neki orvosa. „Levelet ír 117 magyar lánynak, akik annak idején földijei voltak, s most itt vannak valamelyik rehabilitációs táborban. Feleséget keres, akivel odahaza elkezdheti az életét…És hamarosan rátalál az igazira.” Megismerkedik a 18 éves Lilivel, aki aztán elfogadja őt olyannak amilyen, és új életet kezdenek.
Engem meglepett, de abszolút optimista a regény! Tele van egy közeli szebb életbe vetett hittel, reménnyel. Nem a múlt szörnyűségein rágódik – holott az is teljesen érthető lenne, hanem előrefelé néz.
A Hajnali láz Gárdos Péter első regénye és nagyon remélem, hogy nem az utolsó, mert fantasztikusan ír! Szó szerint „az élet szerelmes regénye”, ahogy a fülszöveg írja.
Én két nap alatt faltam fel:o)
Tetszett ahogy Gárdos Péter megírta a könyvet. Az elején kicsit szokatlan volt a stílusa, viszont egy idő után megszerettem, és ittam a szavakat. Különleges élmény volt. A borító is nagyon tetszik, jó választás volt, és a történet is, amiről tudjuk, hogy igaz történet mivel az író édesapjáról és anyjáról szól. Gyorsan lehetett vele haladni, és tetszettek a bevágott részletek is kettejük levelezéseiből! Mivel Svédországot szeretem, és a korszakot is ahol a könyv játszódik, elnyerte a tetszésemet!
Népszerű idézetek
Fagyott tócsára léptem tegnap
reccsent a szürke jég,
vigyázz, ha szívemhez érsz,
csak egy mozdulat elég,
hogy megpattanjon rajta a
védővé dermedt zúzmara!
Úgy jöjj hát el, pille könnyedén,
csak mosollyal ajkadon
magad keresd meg, hol fagyott
még jéggé a fájdalom,
csak simogasd meg melegen
váljon harmattá szívemen.
80-81
– Hány kiló Ön most, Miklós?
– Negyvenhét.
– Na látja. Megy ez, mint karikacsapás.
A főorvos úr, aki feleségének köszönhetően törte ilyen fortélyosan a magyar nyelvet, és tizenkét éve vezette Lärbro kórházát, ezzel a megjegyzésével arra célzott, hogy Apám testsúlyát a drasztikus kúra eredményeképpen 29 kilóról 47 kilóra sikerült feltornászni. (…)
Apám mosolygott.
Lényegében majdnem az összes foga vipla volt. A vipla egy orvosi fémötvözet, saválló, ronda és olcsó. Amint Apám megérkezett Lärbróba, már másnap meglátogatta egy fogorvos, mintát vett, intézkedett. Figyelmeztette, hogy ideiglenes fogazatot kap, inkább praktikus lesz, mint esztétikus. Aztán, ripsz-ropsz, beépítette a szájába ezt a fémgyárat. Apám mosolya minden volt, csak nem szívmelengető. (…)
Még öt percig feszengtek, egyre fokozódó zavarba. Lindholm főorvos úr azt mérlegelte magában, hogy feladata-e néki kioktatni egy halálra ítéltet, feladata-e felszólítani a lehetőségek józan mérlegelésére. Apám meg azt fontolgatta, érdemes-e beavatni egy ilyen sokat tapasztalt tudóst az optimista világképbe. De aztán inkább békén hagyták egymást.
15-23. oldal
Harry eltöprengett vágyának kacskaringós szeszélyén. Úgy tűnt, megmagyarázhatatlanul véget ért az a korszaka, mikor csak a sápadt, darázsderekú nők gyakoroltak rá hatást.
107. oldal
És Lili egy szóval sem említette, sem akkor, sem később a tizenkét napos utat a vagonban, Németország felé.
Mondta volna el, hogy a hetedik napon felfedezte, hogy a vagon ablakáról le lehet nyalni az éjszaka ráfagyott jégpárát? Olyan szomjas volt, olyan rettentően szomjas! Miközben Lili a vagon falát nyalta, mellette már a huszadik órája folyamatosan sikítozott Koszárik Tekla. Tekla talán szerencsésebb volt. Koszárik Tekla ugyanis akkorra már megbolondult.
171.
A kórterem nyitott ablakában Lili és Sára ültek, olvastak.
Gold Judit bezuhant az ajtón.
– Lili! Lili! Telefonod van!
Lili ránézett, nem értette meg rögtön.
– Rohanj! Miklós hív!
Lili elvörösödött, leugrott a párkányról.
Szinte repült.
Leszáguldott a lépcsőkön, le a kórház pinceszintjéig, ahol berendeztek a betegeknek egy telefonszobát.
Egy nővér lépett ki éppen a helyiségből, megütközve nézte. Lili látta, hogy az asztalon a kagylót a készülék mellé helyezték.
Lefékezett, lelassult, szinte megállt.
Félve érintette meg a kagylót, óvatosan a füléhez emelte.
– Én vagyok…
Szürkült.
Apám elfáradt a kis emelkedő végén, nem tudott tovább tekerni. Tolta a biciklit vagy húsz métert, majd megállt.
A ház ablakain nem lógott függöny, még a kerítés mellől is, ahol Apám állt, be lehetett látni a szobába….
„…Az ablakokon nem volt függöny: beláttam egy kis munkáslakásba… Fáradtnak érzem magam. 25 év s mennyi, mennyi rossz. Én nem emlékezhetek harmonikusan szép családi életre: nem volt részem benne. Talán azért is vágyok rá olyan bolondul…”
135. oldal
Apám észrevette a fogadóbizottságot a távolban, és zavarában elmosolyodott. Nem volt szerencsés grimasz. A peron sápatag lámpáinak fényében felszikráztak Apám fémfogai, a viplák.
A két lány riadtan egymásra pillantott. Aztán restelkedve újra a peron felé fordultak.
Apám közeledett a sűrű hófátyolban.
Most már jól látszott, hogy szemüvegének bal oldali lencséjét, fél órával azelőtt, kínjában újságpapírral ragasztotta össze. Hagyott rajta egy kis rést, hogy a bal szemével is lásson valamit. A maradék területet az Aftonbladet aznapi száma töltötte ki.
Közelgett Apám a hólepte peronon, két számmal nagyobb, kölcsön télikabátja lebegett a bokája körül, és mintha könnyezett volna, talán a hidegtől, talán izgalmában. Ez méterekről is kivehető volt a jobb szemén, a vastag lencse mögött. És szélesen mosolygott, fém fogsorával.
Lili tényleg halálra rémült. Volt még egy kis idő, talán öt másodperc, hallótávon kívül. Zárt szájjal, mint egy szélütött, azt súgta oldalra.
– Neked adom! Cseréljünk!
S mikor apám már csak három méterre volt tőlük, megeresztett egy halk rimánkodást.
– Könyörgöm! Legyél te Lili!
162-163. oldal
