Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ki-ki a párjával 40 csillagozás
A regény témáját az író egy újsághírből vette, amely szerint egy lány – aki anyjával kettesben élt és mindketten gyűlölték a férfiakat – öngyilkosságot követtek el. Ezt a témát modern lélektani eszközökkel alakítja. Olga férfigyűlölete indokolt nemcsak lélektanilag, de társadalmilag is. Anyja, a szép tanárlány felrúgott minden társadalmi konvenciót, szakított a szüleivel, hogy egy részeges pallérlegény felesége lehessen. A gyermek Olga csak nélkülözést, verekedést, durvaságot tapasztalt. Ha egy fiú megtetszik neki, apja eltorzult képe jelenik meg előtte és borzadva menekül mindenféle kapcsolat elől. Egészségtelen, természetellenes magatartása felett mégis győz az igazi szerelem. Végülis tüdőbajos szerelméért áldozza életét.
A regény szomorú témája mellett is élvezetes olvasmány.
Eredeti megjelenés éve: 1923
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kiskönyvtár Szépirodalmi
Kedvencelte 2
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Kvabkáné rosszul házasodott, és ezzel életre szóló terhet rótt nem csak magára, de leányára is. Kvabka István szemre tetszetős legény volt a maga idejében, ráadásul magasba szökő tervei igen szépen csöngettyűztek a virágzó orgonasövény mellett. A tervek azonban lecsúsztak a torkán pálinka formájában, az orgonasövény kiszáradt, a boldogság pedig elveszett valahol félúton. Nehéz úgy egy egészséges képet kialakítani a férfiakról, hogy otthon folyamatosan veszekedést, részegséget, durvaságot lát az ember lánya. Szülei megismerkedésének történetét számtalanszor hallotta, a tanulság pedig egyszerű: házasság előtt a férfi fehér lovon vágtató huszárkapitány, csupa hősiesség, szerelem és romantika. Házasság után azonban mindez a múlté lesz, az élet pedig nehéz és cseppet sem boldog.
Nem csoda hát, ha Kvabka Olgának nincs is szüksége anyja folytonos mantrájára ("Ne menj férjhez soha! Olga,ne menj férjhez! Férfi ronthatja meg csak a nő életét!"), magától is jól tudja, a férfi csak első látásra kellemes, meg még talán a másodikra. Megrögzötten tartja is magát ehhez az ars poeticához, és amikor már azt hittem, hogy valaki végre elkapja a szoknyája szegélyét, angolnaként csusszant ki az aktuális legényember ujjai közül. De nem Gárdonyiról lenne szó, ha nem találna két olyan lelket, melyek egymásnak lettek rendelve. Sípos Csaba valamiként utat talál Olgánk szívéhez, de ez a romantikus történet, nem az a romantikus történet, ahol mindenki boldogan él, amíg meg nem…
Amikor a végére értem nem igazán éreztem azt a pluszt, amit a Gárdonyi műveknél szoktam. Most, hogy már eltelt egy hét, ülepedett az élmény. Jobban megérint a végkifejlet, ahogy visszagondolok rá, mint abban a pillanatban, amikor leraktam a könyvet magam mellé. A keserű, tragédiára ítéltetett szerelem fájdalma erőteljesen kiütközik a sorok közül. Felemás érzések kavarognak bennem. Egyszerre mosolygok, mert Olga végül megtapasztalhatta milyen az igazi, önfeláldozó, mindent elsöprő szerelem, másrészt a szívem szakad meg, amiért a beteljesülés elmaradt. Olga szavai a regény végén lyukat ütnek az ember bensőjében, ugyanakkor megmutatják, milyen jobban szeretni valakit a saját életünknél is.
Gárdonyi depresszívebb munkái közül való a Ki-ki a párjával, így ha egy könnyed, romantikus regényt olvasnál, ne ezt vedd kézbe. Ha azonban szeretnéd egy kicsit megismerni őt, akkor ez megnyithat egy kicsinyke ablakot háború dúlta, betegség emésztette lelkébe. És, hogy nőgyűlölő lett volna? Ugyan! Aki így ír a nőkről, aki csak a páros életet tudja boldog életként elképzelni, az nem gyűlöli a nőket.
Eddigi olvasmányaim közül a legszomorúbb Gárdonyi könyv. Végigkíséri a betegeskedés, elmúlás gondolata, mégis annyira szépen, „gárdonyisan” van megírva, hogy nem hatott számomra lehangolóan. Bár az utolsó sorok olvasása után egy fájdalmas sóhajjal csuktam be a könyvet.
Az íróval ismerkedés céljából, mint első könyvek egyike azonban nem ajánlanám.
A regényben bemutatott történet tökéletes iskolapéldája annak, miként hat ki egyetlen rossz választás, majd annak következményi, nem csak az adott személy, de akár több generáció életére.
Kvabkáné rossz döntést hozott. Szerelmesnek képzelte magát, talán szerelmes is volt egy rövid ideig, és a szülei ellenvéleményének dacára – vagy talán pont azért – feleségül ment egy férfihez aki onnantól haláláig megkeserítette a mindennapjait, és keserűvé tette őt magát is.
Kvabkáné nem volt elég bátor, hogy kilépjen a rosszul sikerült házasságából, tűrt inkább és adta tovább a keserűséget a lányának is. Minden férfi gonosz, mind eltapossa az útjába kerülő nőket, kiváltképp a feleségét. Szó se róla, Gárdonyi kellőképpen rá is erősít a sztereotípiára, egyetlen jól működő házasság sincs a történetben.
Én úgy hiszem, Olgán az sem segített volna ha meggyógyul és feleségül megy Síposhoz. Akit egész életében árnyékban tartanak retteg a fénytől, nem képes meglátni benne a szépet.
„Hát bizony ilyen a házasság, ahol a selyem a pokróchoz megyen férjhez. Hát még ha a selyem egyetlen gyermekül nevelődött, és csecsemő korától kezdve Mitakarsz Drága Kincsem volt a neve. Az ilyen selyem leány aztán pillangó fejjel röppen neki a hetedik szentség gyönyörű gyertyájának.”
Nekem ez nagyon tetszett a hangulata, és úgy az egész egyben. Szégyen, de még nem olvastam Gárdonyi Gézától. Első könyvnek mondhatom jó választás volt, és újraolvasós is lesz ebben biztos vagyok. Kvabka fogadalma miszerint soha nem iszik többet bort, ezt be is tartotta, ugyanis csak pálinkát ivott azután. Komolyan mondom hangosan felnevettem :D Olga és Sípos sétái, szerettem. Bús szerelmes történet. Köszönöm Dóra, hogy létrehoztad a Gárdonyi projektet, mert így mertem gondolkodás nélkül belevágni. Nem csalódtam, élmény volt :)
Kvabkáné rosszul választott. Arról is meggyőzte magát, hogy csak rosszul lehet választani. Ezt belenevelte a lányába is, rátette saját szenvedésének terhét, ezzel érzelmileg megnyomorítva Olgát, aki ezután egész életében küzd az érzései, az ösztönei ellen, és minden fiút, férfit elmar maga mellől, aki veszélyt jelenthet rá. Az anya talán fel sem fogta, mit csinált. De Sípos nem veszélyes, meg fog halni. Olga végül feláldozza magát érte. Szomorú ez a történet, számomra mégis pozitív kicsengése volt, mert mégsem volt Olga élete annyira sivár, mint amivé válhatott volna ilyen nevelés után, és átélhette a szerelmet bármennyire is igyekezett elnyomni magában.
Gárdonyi utolsó kisregénye, amelyet már súlyos betegen írt. A kisregény hangulatát meghatározza az elmúlással való küzdelem, Főhősei nem akarnak meghalni, elszántan küzdenek a tüdőbajjal, és küzdelmüket az író egy csodálatos szerelem fényébe öltözteti. Gárdonyi betegeskedésének élményeit, érzéseit, reménykedései sűrítette a regénybe. Talán éppen ezért a szereplők kicsit elnagyoltak, vázlatosak – sem idő nem volt bővebben kiírni (az utolsó folytatás megjelenését követően meghalt az író), sem szükség rá: a reménytelenség átéléséhez ennyi is elég volt.
(Megjelent korábban: http://laur56.freeblog.hu/archives/2011/09/05/Olvastam_…)
Az én ízlésemnek kicsit melankolikus, előítéletes és szó szerinte beteges történet, de minden olvasáskor azokra a dolgokra szeretek fókuszálni, amik tetszettek és amikből tanulhatok. Ezek a következők voltak. Szeretek belelátni régebbi korok fiataljainak az életébe, ahogyan cseperednek és felnyílik a szemük a világ dolgaira. Milyen volt az otthonuk, az iskolájuk, ahogyan beszéltek a szülőkkel, idősekkel, a barátaikkal. Szeretek a szerelemről is olvasni, az igaz szerelemről, amilyet Sípos érzett Etelka iránt. Az is nagyon tetszett, amikor azt boncolgatták, hogyan lehetne jobbá tenni a világot, mindenkihez eljuttatni a tápláló ételt, hogy mindenki egyformán bőségben éljen. Remek gondolatok voltak ebben a témában a könyvben. Gárdonyi Géza mindig meg tud lepni valamivel.
Népszerű idézetek
Az asszony sírt. S a leánya is sírt vele. Az asszony fel-felfakadozott a zsebkendőből: – Ne menj férhez soha! Olga ne menj férjhez! Férfi ronthatja meg csak a nő életét! Olga már kislány-korában is hallotta ezt a vész-intést. Szinte mindennaposan hallotta. De legkeservesebben vasárnaponkint. Az ő kalendáriumjokban az év minden vasárnapjára az lehetett volna az időjóslat, hogy essős. – Dehát mért választottál ilyen férjet? – fakadt ki Olga, mikor már tizenöt éves volt, – hiszen tizezer koronával doktorné is lehettél volna, anyám. És a te műveltséged… Hogy mehettél férjhez egy kőmives-pallérhoz? Egy Kvabkához! Ilyen név! Kvabka Olga. Mintha béka volnék, mikor leírom. Kvabkáné még keservesebben rázta az orrát a zsebkendőben.
Kvabka könnyes szemmel esküdött meg. Olga fejére tette a bal kezét, s úgy esküdött: – Isten engem úgy segéljen, és az én Olgámat is, hogy soha többé bor az én torkomon le nem megy. Soha, de soha… Megcsókolta őket, és mind a hárman sírtak. És aznaptól fogva Kvabka nem is ivott bort többé soha. Csak pálinkát.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Örkény István: Macskajáték 90% ·
Összehasonlítás - Hidasi Judit: Április út 87% ·
Összehasonlítás - Bródy Sándor: Tündér Ilona ·
Összehasonlítás - Abonyi Árpád: A vörös Regina ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Pillangó 86% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Az ellopott futár 86% ·
Összehasonlítás - Molnár Ferenc: A zenélő angyal 84% ·
Összehasonlítás - Szomaházy István: A méltóságos asszony lovagjai ·
Összehasonlítás - Moldova György: Az utolsó határ 82% ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Harmatos rózsa 82% ·
Összehasonlítás