Ida regénye 90% 332 csillagozás

Ez a könyv édes, édes, édes! De nem gejl, szirupos, mézsűrű, hanem mint a friss tejszín – lágy és könnyű. Bájosan romantikus, kedves, még a mai asszony- és lányszíveknek is. Mert szerintem ez inkább női olvasmány, mint férfiregény – már ha lehet ilyen különbséget tenni. Merthogy csipke és porcelán ritkán dobogtatja meg a férfiszívet. Hacsak nem festőművész, akit épp Balogh Csabának hívnak, és nem mellékesen békebeli úriember az illető :)

Első ebook-olvasásom, igaz, csak mobilon, de nem zavart, pedig kb. 1300-szor kellett lapoznom :)
Pozitív csalódás volt, mert nyálas-lányos regényre számítottam, és szerencsére nem mindig kaptam azt… Nem mindig, pedig jócskán volt az is, pírba és kosztümbe csomagolt, irreális álszemérmesség, modorosság meg a még anőkiskikérikérnékmaguknak típusú együgyűség Ida részéről (főleg a regényvégi nagy félreértés a festő húgával, jáj!!), de összességében egy kellemes, és főleg: gyönyörűséges nyelvezeten megírt 19. századi szerelmes regény társadalmi korkép ez, nem kis tanulságokkal: hogy pl. az élet mindig itt drágább, nem külföldön: „Az a százezer korona, amit az édesatyja adott? Elég, bőven elég. Hiszen látja, hogy itt olcsóbb az élet (…) Itt olcsóbb az élet, és könnyebb műtermet találnunk. (…) Münchenben olcsó az élet.”

[négy pongyola]

kedvenc idézeteim: http://pavelolvas.blog.hu/2011/10/21/resztli_2011_osze_6

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Most már egészen biztos, hogy Gárdonyit a kedvenc íróim között üdvözölhetem. :o)
Nagyon jó volt ez a történet! Már az alapötlet is zseniális, hogy úgy próbál minél hamarabb megszabadulni Ó Péter a lányától, hogy apróhirdetés útján keres neki férjet. A regény elején bepillanthatunk a rideg zárdaéletbe. Aztán a világi életről szinte semmit sem tudó magányos nő életébe, aztán pedig egy „látszatházasság” mindennapjait követhetjük nyomon. Jelen lehetünk egy fiatal festő külföldi szárnypróbálgatásainál és befutásánál. És részesei lehetünk a müncheni magyar festőkolónia életének. Bámulatos, ahogy Gárdonyi férfi létére leírja egy női lélek rezdüléseit, egy nő gondolatait, belső világát.
Ida nagyon szerethető figura a maga egyszerűségével és naívságával.
A regény elején szépen, lassan csordogált a történet, aztán a háromnegyedénél kicsit begyorsultak az események.
A nyelvezete és a stílusa zseniális volt, ahogy Gárdonyitól megszokhattuk.

Hőhőhőőőő :D
Ez nem semmi, kérem. Apróhirdetés útján házasodni. Vagy mégis lehet ez valami? Hát persze: mi más, mint házasság :D:D?
Gyönyörű a nyelvezete a könyvnek! Amivel bajom volt, az a fránya álszemérmesség, a (látszat)kényeskedés, az álszigorlat(?)…
Idácskának szerettem volna megsúgni, hogy nem ám ő a húsvéti pirostojás. Na, de Balogh úr, kegyedről jobb ha zárva maradnak ajkaim, különben olyat mondanék, hogy életed végéig festhetnéd a múzsa halálát…

Nem is tudom, no. Szerintem ez nem lányregény, hanem elgondolkodtatós-mondanivalós-üzennivalós cuki könyvecske, merhogy, tetszik tudni, manapság is mitől döglik sok légy. Izé, akarom mondani, manapság is (azért) mennyi lehet az aránya a szereteten alapuló házasságoknak(?). (Ilyenkor jut eszembe, hogy nulla vagyok matekből, valamint, hogy fogalmam nincs miről beszélek, mert nem vagyok abban a cipőben)

Tetszett. Üdítő őszi napokra :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gyönyörű, ízes magyar nyelvezettel megírt könyv, mely Gárdonyi sajátja. A félárva Ó Idát gazdag, de érzéketlen édesatyja újsághirdetésre jelentkezett kérőhöz Balogh Csaba valamikori újságíróhoz, festőhöz kényszeríti. Ó Péter a leánya akarata ellenére nősülni készül, mégpedig egy nálánál fiatalabb feslett erkölcsű nőszemélyt készül elvenni. Klastrom falak között nevelkedett Ida számára ez elfogadhatatlan, hogy elfogadja apja végleges és megmásíthatatlan akaratát. Dönt tehát, hozzámegy Balogh Csaba festőhöz, de csak polgári szertartást tartanak, és megállapodnak, hogy egy év elteltével különválnak útjaik. A világ felé férj-és feleségként élnek, bizalmasan viselkednek egymással, ezen túl pedig úgy viselkednek egymással, mint két idegen (alig érintkeznek, engedelmet kérnek, ha szólni kívánnak, külön hálószobájuk ajtaját nem léhetik át csak kifejezett engedéllyel stb). Természetesen a menyasszonnyal hozomány is jár 100 korona a házassági szerződés létrejöttekor, majd további 300 korona egy év múlva. Idát kedves, közvetlen, békés, és alkalmazkodó természete miatt hamar megszeretik a festő társaságában. Hatalmas titokra kellene fényt derítenie: ki lehet az a Valaki, akinek Csaba bizalmas, félreérthető leveleket írogat (Csaba nem árulhatja el Idával történt házasságkötését, testvérhúgának Jolánnak). Felüti magát az asszonyi féltékenység zöld ördöge, amelyet csak nehézségek árán az utolsó oldalakon sikerül főszereplőinknek tisztázniuk. Tehát: adott egy látszatházasság (Ida szabadulni akar otthonról, mert mostohaanyját nem bírja elviselni, és apját makacs szándékában befolyásolni nem lehet és felesleges is, másfelől Csabának szüksége van látszatra Ida moringjára (hozományára), hogy összeszedhesse magát valamennyire, és egy év elmúltával ne legyenek súlyos anyagi gondjai. Az éremnek ez az egyik oldala, a másik pedig az, hogy eközben a szerződő felek egymásba szeretnek, megkedvelik, megszeretik egymást, és a Másik nélkül már nem bírják az életük folyását tovább elképzelni, úgyhogy tiszta vizet öntenek a pohárba, és tisztázzák a felmerült, de nem orvosolhatatlan nézeteltéréseket, sikerrel.:) Köszönöm, @Icu_79-nek, hogy hozzásegített az olvasmányélményhez. A mai napon Gárdonyi Géza személyében kedvenc magyar írót avathattam!:)

Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?

Féltem Gárdonyitól. Olyannyira utáltam gyerekként az Egri csillagokat, hogy arra nincs is szó. De ez jó volt. Valami kis romantikus olvasmányra vágytam, és meg is kaptam. A végét egy kicsit összecsapottnak éreztem, plusz idegesített a rengeteg kicsinyítő képző (teli van „orrocskával” meg effélékkel), de aranyos volt és vicces is. A fent idézett mondat pedig elérte, hogy négy és fél helyett öt csillagot kapjon. :)

U.i. Két napja nem tudom kiverni a fejemből a könyvből készült film zenéjét, ahogy a színésznő némi beszédhibával danolja: „Oda vagyok magájé, a fekete hajájé, egyetlen egy szavájé, mosolyájééé” Semmi másra nem emlékszem a filmből, csak erre :D

Igazi nyári finom, könnyed regény, jól megírt kicsiny csipkefodor. Imádtam minden apróbb fordulatát, számomra olyan volt mint egy tavaszi virágfakadás, egy lélekmelengető kis romantikus kirándulás. Ida a nagy hős, Csaba az örök művész és mégis mennyi könnyed félreértés és elhibázott mondat amit jóvá lehet tenni és teszik is mert erről szólnak a mesék.

Hát nem a magyar Büszkeség és balítélet, de attól még jó könyv.
Gárdonyi olyan leírásokat használt, amitől szinte magam előtt láttam pl. az Angyaltragédiát.
Hűha, nagyon tetszett és izgalmas könyv is volt!

Ez nagyon jó volt! :) Észre sem vettem és már a felénél jártam. Az Egri csillagok óta nem olvastam semmit Gárdonyitól, de azt hiszem, ez jókor talált meg. :)
Klastromi gőg és erkölcs tekintetében van már olvasmányélményem, nem is egy (Kaffka), és olyan jó volt, hogy „kölcsönös ismerkedésük finom rezdülései, egyre erősödő, egymás iránti őszinte érdeklődésük megszabadítja őket szorongásaiktól, míg végül a két megsebzett lélek együttes vergődéséből lassan nyílt szerelem, sőt igazi házasság szövődik.” (Ennél jobban nem tudom megfogalmazni, bárki is írta ezt a fülszöveget!)

Nagyon szerettem. Könnyed, édes, romantikus, de nem csöpögős. Nagyon jól szórakoztam, izgultam, hogy hogy fog végződni, mi lesz ebből a sok félreértésből. Nagyon szerethető történet volt, kár, hogy olyan hirtelen lett vége, szívesen olvastam volna még Idáról és Csabáról.
Most már biztos, hogy Gárdonyi az egyik kedvenc íróm.