Egri csillagok 78% 1514 csillagozás

Hosszú múltra tekint vissza az én „kapcsolatom” ezzel a regénnyel. Ahogy azt már néhány korábbi alkalommal említettem, én nem itt jártam iskolába, így ez nekem soha nem volt kötelező. Legalábbis olyan iskolai kötelező olvasmány, mert egyébként édesapám kétszer is próbált rávenni, hogy elolvassam gyerek-, illetve kamaszkoromban. Mindkét alkalommal csak az első néhány fejezetig sikerült eljutnom. Mivel magyar történelmet sem tanultam az iskolában (bár apám igyekezett elmagyarázni az akkori kor legfontosabb eseményeit) iszonyatosan zavart, hogy alapvető dolgokat nem értettem a regény történelmi hátteréből. Első olvasásnál még azt nem fogtam fel, hogy „ki, kivel van”, és miért van három oldal és nem csak kettő, mint a mesékben vagy a többi akkor olvasott történelmi/kalandregényekben: a jó (magyarok) és a rossz (törökök). A német vonatkozás felfogása már túl sok volt nekem és eldobtam a könyvet. Kamaszkoromban, amikor ez konkrétan már nem zavart, az idegesített, hogy éreztem, nagyon sok mindent kellett volna tudnom (tanulnom) az előzményekről, hogy megértsem. Hiszen nem kizárólag a cselekményszál a lényeges, hanem a politikai és hatalmi viszonyok is, meg az előtte, illetve a közvetlen utána levő történelmi mérföldköveknek az ismerete. Kétnyelvű francia szakos létemre ahhoz viszonyítottam, hogy gimiben volt külön francia történelem óránk, és úgy olvastam akkor Az elátkozott királyokat, hogy volt egy használható tudásom arról a korról és történelmi környezetről, amiről olvastam.

Ez a két első csalódásom annyira meghatározó volt, hogy nagyon sokáig kerültem az Egri csillagokat. A filmet láttam jó sok évvel ezelőtt, de úgy néztem, mint egy kalandfilmet: nem figyeltem oda különösebben, már nem is próbáltam megérteni mi, merre, hogyan és miért. Úgy ment át rajtam, hogy most, amikor kézbe vettem ismét a regényt, szinte semmire nem emlékeztem a filmből, így végigizgultam az egészet.

Így felnőtt fejjel, sokkal nagyobb háttérrel rendelkezve és hozzátéve, hogy a történelmi regények a kedvenc olvasmányaim közé tartoznak, és úgy, hogy megismertem Gárdonyit és megszerettem az Ida regényének köszönhetően, az Egri csillagok egy hatalmas élmény volt! A karakterek, a történetvezetés, a rengeteg történelmi részlet, amit most imádtam – például a török hadsereg leírása, a különböző fegyvernemek ismertetése, a vár ostrom előtti megszervezése, az ostrom közben lezajlott harci jelenetek – a nyelvezet és a stílus, minden nagyon érdekes volt, izgalmas és megható. Az ostrom utolsó napjainál már itt toporzékoltam, hogy úgy odamennék segíteni nekik, annyira beleéltem magam.

Az ember fellélegzik, hogy vége az ostromnak, majd amikor rájön, hogy ezzel egyben a regénynek is, akkor a megkönnyebbülést beárnyékolja az a furcsa üresség, amit akkor érzünk, ha egy nagyon jó könyv utolsó oldalához érve kitépnek bennünket abból a világból, amiben olvasás közben éltünk…

Amikor ezeket a sorokat írom, már 196 értékelés van fenn itt erről a könyvről, ezért rendhagyó leszek. Elmesélem közös történetünket, mert az Egri csillagoknak és nekem komoly közös múltunk van.
Tízéves koromban apám elvitt a főnökéhez egy esti partira. Baromira unatkoztam a sok felnőtt közt, és véletlenül a kezembe akadt ez a könyv. Elkezdtem olvasni, és azután nagyon bánatos voltam, mikor hazamentünk, és el kellett válnom Tőle. Szerencsére néhány hét múlva úttörőavatás volt (akkor még volt ilyen :D), és ajándékként megkaptam Őt.
Két hét alatt felfaltam, majd súlyos elvonási tüneteim lettek, tehát egy hónap múlva újraolvastam. Névnapomra egy egri kirándulást kértem, és csak ámuldoztam a katakombákban, és természetesen lefotóztam Gárdonyi sírját, ahol mint ismert, „csak a teste” van. .Az elkövetkező két évben még háromszor olvastam el Őt, de ezután eldugta anyukám „olvass mást is” felszólítással. Csak húsz év múlva akadtunk újra egymásra, de azóta újra elválaszthatatlanok lettünk. Amikor valamelyik lányomnak kötelező olvasmány lett, mindig én olvastam fel, pedig már egyedül is boldogultak volna vele. Igazából nekem volt szükségem az élményre. :)
Mi ennek a rajongásnak az oka?
Egyszerű. van benne minden: szerelem, történelem, humor, kaland.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon jó könyv, regénynek mindenképpen, történelmi műnek is majdnem teljesen…
Menthetetlenül romantikus, de ezt szerettem.
Kár volt talán köztelező olvasmánnyá tenni, mert sokan ezért nem szerették meg.
A romantikus (szerelmi) szálnál persze jobban érdekelt a CSATA, maga az ostrom, a maroknyi magyar sikere….
S minden idők leglátványosabbjának tervezett magyar filmje is elkészült belőle…
Jumurdzsákon kvarcóra
Csak az a sikertelen szabadító akció ne keserítette volna meg a szám ízét….

Számomra izgalmas, letehetetlen, megható és fontos könyv. 20 éve olvastam el először, így már jócskán ért már az újraolvasás. Az ostromjelenetre tisztán emlékeztem, de csak most jöttem rá, hogy mennyire. Most nem is írnék többet, annyira a hatása alatt vagyok.

Ja, és nem tudom megállni, muszáj egy fél csillagot most levonnom Darvas József A törökverőjéből.

Háromszor olvastam. Akkoriban hülyének néztek.

Alsó tagozatos koromban minden évben egyszer elolvastam. (Ezzel messze nem vagyok rekorder, ismerek olyat, aki hétszer vagy nyolcszor olvasta el az általános iskola alatt.)

A múltkorában valami vírus telepedett az egyik szemkörnyéki idegemre. Iszonyú fejfájást okozott.
Azt gondoltam, hogy valahogy a sírás jól ki tudná tisztítani azt a területet.
Ekkor bevillant a könyvből a szó: „ – Elmentek…”.
Erre vágytam. Hogy maradjon már abba a fájdalom, hogy menjenek már el…
Fogtam a könyvet és elolvastam a végét az utolsó ostromtól a legvégéig. És jót sírtam rajta.
Aztán persze orvosnál is voltam, de a lelkemet akkor ez emelte föl.

Azt hiszem sikerült majd’ 20 év után legyőzni életem eddigi legnagyobb mumusát, legalábbis olvasás terén. (A másik a minaret, ahová nem vagyok hajlandó felmenni a tériszonyom miatt…)
Annakidején, ötödik és hatodik osztály között a nyáron rettenetesen szenvedtem ezzel a könyvvel. Volt ahol csak lapoztam benne, hogy haladjak, egyáltalán nem kötött le. Az itteni értékeléseket olvasva nem vagyok ezzel egyedül. Nem gyerekkönyv ez, még annak ellenére sem, hogy vannak benne népmesei elemek, mindenki boldog a végén. Amikor ez kötelező olvasmány, akkor még egyáltalán nincs tisztába a diák a történelmi háttérrel (ötödik osztály után max. a honfoglalásnál jár a történelemkönyv). A csataleírások, törökök elrendezése, ruhái, eszközei meg nem nagy élmény egy 11-12 éves lánynak.

Mikor ideköltöztem Egerbe, azt gondoltam, hogy adni kell ennek a könyvnek felnőtt fejjel még egy esélyt. Ebben a férjem is nagyon noszogatott, Ő itt nőtt fel a városban és a szülei szerint már gyerekkorában is egri csillagosat játszott a katonáival. :)
A Jumurdzsák gyűrűje után is kaptam egy lökést, na meg hogy évekig dolgoztam a vár közelében, minden nap eszembe jutott a mumus! És láss csodát, ez a könyv felnőttként már sokkal jobban tetszett. Nem lett abszolút kedvenc, de már másképp tekintek a könyvre. Gárdonyi szemléletes leírásai, jó mesélő képessége felnőttként sokkal meggyőzőbb volt. Nemsokára a filmet is újra meg szeretném nézni. :)

Általános iskolában és gimnáziumban minden kötelezőt elolvastam, és többnyire tetszettek, de az Egri csillagok különösen. Ekkor szerettem meg Gárdonyit, aki azóta is az egyik kedvencem. Törekszem arra, hogy minél több művét elolvassam.

Hatszor biztos elolvastam már. Imádom, és ezzel néha úgy érzem egyedül vagyok. De nekem akkor is örök kedvenc lesz. :)

Megszámolni se tudom, hogy hányszor olvastam már 8 éves korom óta, de mindig ugyanúgy izgulok rajta, mint először. Remekmű :-)

Kár hogy kötelező az isiben, sokkal többen szeretnék, ha nem lenne előírva az olvasása.