Tegnap ugyan azt mondtam, hogy stílusában érett és egységes, de nem. Alapvetően nagyon jó, erős részekből áll, de nincs ami összetartsa, mert a dramaturgia biceg, a szöveg befullad.
Pedig van vékony, szemüveges, szerelemben-szüzességben vergődő, szógyűjtő hős, aki rosszabb helyre nem is kerülhetne, mint a katonaság. Ott van hát a szokásos klisék között: pszichopata parancs(n)ok, lopó-vedelő öreg kopaszok, harc a falkavezérségért, mindenféle érdekes figura sajátos túlélési módokkal, és a szógyűjtő szenvedélyt lobogó lánggá tápláló szleng meg terminus technicusok. A hős egy átmeneti világban szemlélődik, akár tudomásul is veszi a dolgokat, ha megakasztják a pillantását, ezért van szükség egy robbanásra- titok, tragédia, elkenés, hazugság, aljasság stb- ami megbillenti az üvegburát, és alatta lassan beáramolhat a világ…magány, szégyen, tehetetlenség, hogy nem vagy felelős, sőt nem is vagy, csak puskatartó, felmosórongy mozgató. Hát akkor inkább szivárogjon be toluol, legyen a ragasztó szaga az üvegbura. Aztán menni kell, menni haza, szülők, ünnepi ebéd, haverok, éjféli mise. Szag nélküli kábulat, színtelen, szagtalan, tapinthatatlan a világ- a búra talán most oda került át. Laktanya megint és csak lassan, lassan, mint üres gyomorból a száraz öklendezés szakad ki köhögve a rémület a mindent beborító erőszaktól és hazugságtól, melyet száz meg száz pemzlit mozgató ezer és ezer kéz ken szét, így lesz szép egyenletes, hogy ne látsszék ki alóla semmi, vakuljon bele, ha lát mást, aki akar. Ezt választja a hős is: vakul, vért köp, éhezik, de leginkább kezére üttet kalapáccsal kicsit puska és partvisfogás képtelenségének biztosítása végett- katonai szolgálatra alkalmatlan. Mászik tehát kifelé, kórház, kezelés, vizsgálóbizottság, kegyetlen parancsnok valójában kegyetlen paranccsal óvó jótevő, közben a világ is szépül, szerelem újul és teljesedik, a Csontból Lemúr Miki gömbölyödik ki és készen áll.
Hát kinek-hová-miért? (bevallom, ez idézet, a helyes megfejtők között, satöbbi. Na?)
Érvényes megoldás ez? Ennyit lehetett: még pont bele nem halva élni(túl)? Tényleg elhisszük, hogy akkor most a teher alatt megnőtt a pálma, törzse hajlékony, de erős, súlyos kókuszok alatt ingó? Ez a megoldás egy aljasságra? Hogy tudomásul vesszük, lenyeljük, ha meg kihányjuk, akkor háborgó gyomorral, de a rosszullétet megkönnyebbülten úszva meg elsétálunk? Vagy pont ez az ára az illúziónak- bele nem keveredni, csak nem lepaktálni e-z-e-k-k-e-l?
Az hiszem, Lemúr Mikben ott zörög Csont. Magának tudása a felelősségvállalás kockázatos ösvényére nem vezeti: elmeditál a meztelen szakállas öreggel és eljátszik a kis lemúrral a dzsungelben.