Arc és hátraarc 33 vélemény
Arccal a múltnak egy lemur kutat az emlékei közt. Hátraarccal a jövőnek menetel vissza a sorkatonaságig. Addig a helyig és időig, ahol „férfi lesz az emberből"; egyszerre magányos és társas lény, és ahol az ő kapott neve innentől: Csont. Lemur-idegenséggel szemléli magát és a közös nyűgöt, a laktanya férfiszagú rutinját, a mókákat és a megaláztatásokat. Nem lemurnak való hely. A számára talán legveszedelmesebb környezetbe csöppen, hiszen ha túlságosan elszaporodnak körülötte a hasonszőrűek, képes a vesztébe rohanni. Ha folytatja régi mániáját, és lelkiismeretesen szótárazza a világot, akkor talán lesznek fogalmai, akkor talán megmenekülhet. És hogy vajon segít-e a megértésben, ha az ember egyszerre nemcsak Csont és lemur, hanem egy meztelen aggastyán is?…
A Mintha élnél (1995) és a Pompásan buszozunk! (1998) regények után Garaczi László újabb lemur-vallomásában az elbeszélő felnőtté válásának lehetünk tanúi. Ennek a beavatódásnak az élménye egyszerre keserves és üdítő, az emlékezés nyelve pedig érzékeny, leleményes és pontos.
Most olvassa 2
Várólistán 8
Kívánságlistán 5
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Figyelem! A szövegben erős kifejezések is előfordulnak.
(felütés)
– Most mit röhög?? Mi a faszt röhög?? Volt röhögni?
– Száás eetárs jelentem, voltam, de már visszajöttem.
– Garacziii!! Ne baszakodjon velem, mert leharapom a faszát, és szembeköpöm vele!! Úgy vágom futkosóra, hogy a gombás lába nem éri a betont!!
(nosztalgiázás)
A moly ivar- és életkorarányát elnézve, keveseknek adatott meg itt, hogy tápos geci lehessen. Mi az a tápos geci? Előfelvételis sorkatona. Olyan szerencsétlen balfék, aki az egyetemi felvételi lapján, az erre kijelölt helyen aláhúzta, hogy sorkatonai szolgálatát a tanulmányai után szeretné letölteni. Erre persze rögtön behívták.
Ha négy-öt férfi összehajol valahogy mindig ide lyukadnak ki, pedig nem volt felemelő élmény. De egyes kocsmafilozófusok szerint a távolság megszépíti az emlékeket. Kocsmapszichológusok viszont úgy gondolják, ez egyfajta elfojtás. A kellemetlen emlékeket agyunk mély latrinájába dobáljuk, a vidám és bajtársias (igen, ez a jó szó) pillanatokat pedig könnyedén felidézzük a megfelelő gombok megnyomásával.
Csak gondoljatok bele: harminc, tesztoszterontól csordultig (szó szerint) töltött húsz év körüli férfi egy szobában (szaknyelven: körlet) Hát nem szép?
(eemészteapicsábagaraczi!)
Most miért kellett ezt? Tényleg nem jutott más téma az eszedbe?
Szívatás föntről és szívatás oldalról. Egymás közti kegyetlenkedés és spicliskedés. Örökös fáradtság, hideg, nyirkos hálótermek. Klikkek, szadisták, bolondok.
Az intim szféra tökéletes hiánya, és rengeteg levezetésre váró agresszió.
Sajátos szókincsű és artikulációjú magyar nyelv, aminek kezdetben még a megértése is gondot okoz.
A totális hülyeség és elhülyülés állapota. A kívánatos rend és szervezettség helyett merő irracionalitás.
És mégis, valahogy az egész ellenállhatatlanul röhejes.
(és valamit a könyvről – úgyis mint spoiler)
Egy görcsös, gátlásos gyerek és kamasz képe van előttem. A Szógyűjtő, a Szűz, a Béna Pöcs.
Áldozat. Aki annyira kivan, hogy az öncsonkítástól sem riad vissza. Aki végül is kilábal ebből, ha ki lehet lábalni ebből.
Mondhatnék még valamit a szövegstruktúráról. A történetszövet erős és gyenge pontjai közötti kohézióról. De egy nagy lófaszt fogok! ;)
Előfelvételis volt a bátyám. Akit imádtam. Elvitték katonának. Szörnyű érzés volt. Főleg az, amikor elmentünk az eskütételére. Az ország másik végébe egy búzatábla közepébe. Nem értettük. Mi ez az egész? Mi ez az objektum?
Semmin nem lepődtem meg. A könyv nagyjából visszaadta azt, amiket elmesélt az 5 évvel idősebb tesóm. Tulajdonképpen nosztalgiáztam. Csíptem, na.
Egy a lényeg: „eü-szabi, káká, megyünk haza, pápá.”
Valahogy mindenki leszerelt…
Én kérek elnézést a könyv jelenlegi 3,5-es átlaga miatt.
Egyszerű katonasztorizásként olvasni ezt a könyvet több, mint hiba. Nem is tudom hirtelen, kiknek nehezebb ezt érteni: aki volt katona, az hajlamos a sztorizós részt kiemelni olvasás közben, viszont aki meg nem volt katona, az szűz szemmel csodálkozhat rá erre a groteszk világra. (Közbeszúrás: Buchenwaldban sem voltunk, mégis érthetjük, amit Kertész ír.)
Márpedig GL nagyon jól vezeti a kezünket, pontos látleletet kapunk egy civil ember (kamasz) lelki folyamatairól, amikor bekerül egy teljesen idegen, ellenséges világba. Nagyon jól segíti ezt, amikor a középső részben egyes szám első személyből átvált E/3-ba. A személyes hangvételű, és szinte könnyed bevezető, rácsodálkozó részből átváltunk egy elidegenedett, ellenséges környezetbe, majd a befejező részben újra E/1-re vált, mintegy visszavezetve minket a civil életbe. A szokásos sztereotípiák helyett (a katonaság férfit nevel, fegyelemre tanít) itt a valóság: egy lélektelen, automata rendszer, ami nem nevel semmire, legfeljebb a túlélésre.
Kiemelném még azt a nagyon pontos és takarékos nyelvezetet, amivel GL mesterien bánik, nincs egy mondat üresjárat, ennek is köszönhető, hogy nem burjánzik túl a szöveg. Érdekes volt az Esti után olvasni, két nagyon eltérő, de nagyon jó szövegkezelés.
Tegnap ugyan azt mondtam, hogy stílusában érett és egységes, de nem. Alapvetően nagyon jó, erős részekből áll, de nincs ami összetartsa, mert a dramaturgia biceg, a szöveg befullad.
Pedig van vékony, szemüveges, szerelemben-szüzességben vergődő, szógyűjtő hős, aki rosszabb helyre nem is kerülhetne, mint a katonaság. Ott van hát a szokásos klisék között: pszichopata parancs(n)ok, lopó-vedelő öreg kopaszok, harc a falkavezérségért, mindenféle érdekes figura sajátos túlélési módokkal, és a szógyűjtő szenvedélyt lobogó lánggá tápláló szleng meg terminus technicusok. A hős egy átmeneti világban szemlélődik, akár tudomásul is veszi a dolgokat, ha megakasztják a pillantását, ezért van szükség egy robbanásra- titok, tragédia, elkenés, hazugság, aljasság stb- ami megbillenti az üvegburát, és alatta lassan beáramolhat a világ…magány, szégyen, tehetetlenség, hogy nem vagy felelős, sőt nem is vagy, csak puskatartó, felmosórongy mozgató. Hát akkor inkább szivárogjon be toluol, legyen a ragasztó szaga az üvegbura. Aztán menni kell, menni haza, szülők, ünnepi ebéd, haverok, éjféli mise. Szag nélküli kábulat, színtelen, szagtalan, tapinthatatlan a világ- a búra talán most oda került át. Laktanya megint és csak lassan, lassan, mint üres gyomorból a száraz öklendezés szakad ki köhögve a rémület a mindent beborító erőszaktól és hazugságtól, melyet száz meg száz pemzlit mozgató ezer és ezer kéz ken szét, így lesz szép egyenletes, hogy ne látsszék ki alóla semmi, vakuljon bele, ha lát mást, aki akar. Ezt választja a hős is: vakul, vért köp, éhezik, de leginkább kezére üttet kalapáccsal kicsit puska és partvisfogás képtelenségének biztosítása végett- katonai szolgálatra alkalmatlan. Mászik tehát kifelé, kórház, kezelés, vizsgálóbizottság, kegyetlen parancsnok valójában kegyetlen paranccsal óvó jótevő, közben a világ is szépül, szerelem újul és teljesedik, a Csontból Lemúr Miki gömbölyödik ki és készen áll.
Hát kinek-hová-miért? (bevallom, ez idézet, a helyes megfejtők között, satöbbi. Na?)
Érvényes megoldás ez? Ennyit lehetett: még pont bele nem halva élni(túl)? Tényleg elhisszük, hogy akkor most a teher alatt megnőtt a pálma, törzse hajlékony, de erős, súlyos kókuszok alatt ingó? Ez a megoldás egy aljasságra? Hogy tudomásul vesszük, lenyeljük, ha meg kihányjuk, akkor háborgó gyomorral, de a rosszullétet megkönnyebbülten úszva meg elsétálunk? Vagy pont ez az ára az illúziónak- bele nem keveredni, csak nem lepaktálni e-z-e-k-k-e-l?
Az hiszem, Lemúr Mikben ott zörög Csont. Magának tudása a felelősségvállalás kockázatos ösvényére nem vezeti: elmeditál a meztelen szakállas öreggel és eljátszik a kis lemúrral a dzsungelben.
Cucialista bakaságok, cenzúrázatlan verbális atomvillanásokkal. Nyomokban utalásokat tartalmaz a szaporítószervek különböző vonatkozási és felhasználási módozatairól, gyakorlatias laktanyaszlengben.
Amúgy meg egy bizonyos évjáratnak kötelezőségük okán ismerős történetek.
A későbbi verziószámú fogyasztóknak meg érdekes szórtlamúrságba mártogatott lemúrság
Leginkább a katonaviselt férfiaknak (és az akkori kényszerhallgatóságként funkcionáló csajaiknak) az idő zúzógyomra általi megemésztő távlatából átélendő romantikmelankólika
Elsőre jobban tetszik, mint az Iskola a határon, persze azt el kéne olvasni még egyszer. Meg még egyszer. És akkor talán leesne, hogy mit is akar Ottlik.
Ahhoz képest, hogy bakasztori, lány létemre teljesen lekötött, egy szuszra olvastam el az egészet. Vicces, ironikus és elgondolkodtató, olyan, amilyennek lennie kell.
Kortárs a javából!
érdekes, vicces és borzasztó bakatörténetek a még hidegháborús és dermedt zsír-állagú kádár-korszakból, újszülötteknek és sosemvolt katonáknak frenetikus élmény is lehet akár, csak azt nem értem, egy befutott, már-már kiöregedett (bár lárvaarcú babaarcú) író miért egy ilyen kamasz, pályakezdő írótémával jelentkezik? nem talált más témát? Garaczistáknak: lemúr3.
ps.
hmm, utólag lefokoztam egy fél csillaggal. Nem érdemelt ennyit.
Katonás történet, majdnem megvakulós, van benne Ibolya presszó, meg fel kéne nőni, de mégsem, és időközben bemászik egy lemúr.
Különleges egy triász!
Azt korábban is tudtam, hogy Garaczi szövege hibátlan. De nem hittem el, hogy a férfiak katonatörténetei le tudnak kötni. Egy szuszra végigolvastam.
Alapvetően szeretem Garaczi stílusát, úgyhogy ez a könyv is tetszett, csak kicsit sokszor veszítettem el a fonalat.
Népszerű idézetek
A kiképzőtér körül nemcsak vadgesztenyefák állnak, hanem nyárfák, platánok, az ebédlőnél fehér törzsű nyírek kisebb csoportban. Csont általában ismeri a fák nevét, sőt barátja e szépen hangzó neveknek, juhar, kőris, jegenye, mert érdekes hangulatuk van, de hogy konkrétan milyen fákat jelölnek, arról fogalma sincs. Külön ismeri a fákat, látványként, és külön a nevüket, szóként. Van néhány eseti összefüggés, a fenyőfát fölismeri, a nyírfát, a gesztenyét is. A gyümölcsfákat is, ha van rajtuk gyümölcs.
94. o. Magvető
Régóta figyelem, lesem a nőket, az utcán, a buszon, az anyukákat a játszótéren, iskolában a tanárnőket, az osztálytársaimat, mit rejtegetnek, mi a titkuk, miféle gyönyörök gerjesztésére képesek. Nem hagy nyugton, hogy a szoknya, a nadrág, a bugyi alatt mindegyiknek ott van az , kivétel nélkül. A pedellus feleségének, az üvegvisszaváltó pult mögött tornyosuló asszonynak, a házmesterünk kislányának, sőt Verának, szőke és csintalan vidéki unokahúgomnak is. Állandóan arra kell gondolnom, hogy mellük és puncijuk van, képtelen vagyok e dolog fölött napirendre térni.
14. old.
A ruháink zsákba kerülnek, sátorlapra dobják az újat: hatvanötös mintájú katonai gyakorló, molinó, mikádó, alsók és zoknik. Szokatlan a ruha érintése, mindenki furcsán mozog, mintha félne, hogy hozzáér a bőréhez. Mereven, kidülledt szemmel nézünk egymás arcába.
27. old.
Hirtelen mindenki ásni kezd, előveszem a hátamra szerelt ásót. Atomvillanás jobbról! Elképzelem a villanást, a mennybolt föltekeredik, a fák elfekszenek egy irányba, víztölcsérek emelkednek, majd minden lenyugszik, hideg fény terül a tájra. Rácz főtörzs fölöttem áll, kezét a szíján pihenteti, arcán kigyúlnak a forradások, és azt mondja: Leharapom a faszát, és szembeköpöm vele! A lövészteknőmnek nincs mélysége, lényegében kétdimenziós, síkszerű, nem benne, hanem rajta fekszem, kidomborodok. Gyerünk, mondja, lapos kúszás. A szemüvegemen izzadságcsíkok, egy bokrot látok, odáig szeretnék eljutni, de a kabát a lábamra csavarodik. Oldalt kezdek gurulni, mint a kommandósok, az ásóm recsegve letépi a vegyvédelmi kabát kámzsáját. Rácz főtörzs tátott szájjal mered rám. Lapos kúszás helyett hengeredés, és pont az atomvillanás felé, és közben leselejteztem a vévékabátot.
Varjú károg a mező fölött, szürke ég, a természet ebben a nagy kavarodásban is tovább intézi az ügyeit. Rácz főtörzs valami olyasmit hörög, hogy letekeri a fejem, és beleszarik a nyakamba.
36. old.
A lényeg: nem látszani. Terepszín. Mimikri. Kivonod magad a forgalomból. Kerülöd a feltűnést, feloldódsz a tömegben. Megbújni, sose légy szem előtt, láb alatt. Legjobb, ha fogalmuk sincs, hogy létezel. Khakiszínű folt khaki alapon. Úgy csinálsz, mintha csinálnál valamit, távolról nézve krumplit pucolsz, valójában félálomban előre-hátra hajladozol, és a legkisebb gyanús jelre folytatod a krumplipucolást.
44. old.
A rend ellenőrzése nem a rendre irányul, hanem a rendre vonatkozó parancs végrehajtására. A parancs azért követel lehetetlent, hogy a katona megtegye a lehetséges maximumát, de mindig készen kell állnia arra, hogy megbüntetik, mert nem hajtotta végre a lehetetlent.
46. old.
Az ablakok mögött figyel Andersen zászlós, aki mindig azt mondja, mese nincs, Andersen halott. Vagy Szamosi hadnagy, aki soha nem kiabál, de ha ránéz egy csikkre a földön, akkor az heggyé nő, vagy a frissen felmosott folyosó árnyalatnyi csíkját szemléli tűnődve, és te máris nyúlsz a rongyért.
38. o. Magvető, 2010
Tizenkilenc éves vagyok, aknavető, ütegkezelő honvéd elvtárs. Tüzérújonc. Kisbuktás. Jelenleg emgé, azaz mezőgazdasági munkán. Csont a beceneven, még nem voltam nővel. Rágom a körmöm, a lában izeg-mozog, könnyen elpirulok. A tizennyolcadik születésnapomon arra gondoltam, ha húszévesen sem lesz csajom, akkor vége, annyi, aki húszévesen szűz, az is marad. Alkalmatlan, tehetetlen, önfertőző szörnyeteg, gerince elsorvad, arcán ott a bűn, a gyengeség stigmája, leszokik a társaságról, nem megy ki az utcára, magányosan, nyomorultul végzi.
5. old.
Mindig elolvastam előre egy véletlenszerű mondatot a könyvek közepéről, vártam a meglepetést, mikor odaérek. Mást jelentett, mint először, önmagában. Kezdtem kijegyzetelni a különleges, erős szavakat, amik jótálltak magukért, ilyeneket, mint lesipuskás, cécó, suttyomban, pernye, száműzött, fizimiska, frászkarikát. Fura szavak saját világgal, vadásztam ezekre a magányos, büszke példányokra.
8. old.
