Stomm ​Marcel Emlékiratok 1 csillagozás

Sztójay vezérkari ezredes elbeszéléséből azt vettem ki, hogy Hitler személye mind többeket hódít meg Magyarországon, célszerűnek véltem, hogy intenzívebben foglalkozzam vele. Sűrűn olvastam és kielemeztem beszédeit. Összegyűjtöttem a róla angoloktól és más külföldiektől hallottakat, s ezek alapján az a véleményem alakult ki, hogy Hitler nem lehet normális agyú.

85. oldal, "Hitler egy veszélyes agyú ember" (Magyar Hírlap, 1990)

A szegedi Csillagbörtön igazgatójától közvetve tudtam meg, hogy Szálasi mint fogoly, mintaszerűen viselkedett. Újságot is olvashatott, több cikk annyira feldühítette, hogy a falnak rohant és fejét a falba verte, mert – mint mondta – a magyar kormány megint ellopott valamit az ő terveiből. A sok falba verésekkel kísért dühkitörés idegeit is tönkretette.

91-92. oldal, Találkozásom Szálasival (Magyar Hírlap, 1990)

Bennem és a hadtest törzstagjaiban az a benyomás alakult ki, hogy csak sodródunk ismeretlen német szándékok szolgálatában, és a harc szempontjából értéktelenné vált egységeink az általános visszavonulás keretén belül feláldozásra ítéltettek. Ezt a benyomást a Siebert csoportparancsnokság rideg elzárkózása, a német csapatok lépten-nyomon megnyilvánuló goromba és megalázó viselkedése csak alátámasztotta.

122. oldal, A jégmező poklában (Magyar Hírlap, 1990)

A doni harcok és a végigéltek alapján mind élesebben rajzolódik ki bennem a benyomás, hogy a német vezetés merevsége legalább annyi veszteséget okozott a 2. magyar hadseregnek, mint az ellenség.

142. oldal, Vasziljevszkij marsallnál (Magyar Hírlap, 1990)

Már a szovjet elleni háború megindításakor meglepett, hogy a magyar kormány abban is meghajlott Hitler előtt, hogy a genfi egyezményt be nem tartva, a magyar csapatok által ejtett hadifoglyok átadásába belement, állítólag azért, mert Németországban szükséges volt a munkaerő. Harctérre való utazásom alatt láttam szovjet hadifoglyokat nyugat felé szállítani, téli hidegben, nyitott vasúti kocsikban. Nem valószínű, hogy az ily esetek ne jutottak volna a szovjet vezetők tudomására.

146. oldal, Vasziljevszkij marsallnál (Magyar Hírlap, 1990)

A Don-vonalon való kitartás súlyos veszteségeknek vált okává, és a hadsereg pusztulását fogja eredményezni.

110. oldal, A jégmező poklában (Magyar Hírlap, 1990)

    Az utakat az oroszok állandó aknavető és tüzérségi tűz alatt tartották. Az út két oldalán lótetemek és emberi hullák sokasága hevert. Előrehaladás alig volt a tömött úton lehetséges.

124. oldal, A jégmező poklában (Magyar Hírlap, 1990)

Már 1933-ban jelei mutatkoztak annak, hogy a szálino-hitlerizmusban a hitleri rendszer látszik veszélyesebbnek, s csak ezután a sztálini. Először tehát valószínűleg arra kerül sor, hogy a hitlerizmussal, vagyis a barna bolsevizmussal kell végezni s ezután ennek természetes következményeként a vörös bolsevizmussal, illetve a sztálinizmussal kell leszámolni…

74. oldal, A politikai felderítő (Magyar Hírlap, 1990)

    A Szovjetnek szóló magyar hadüzenettel kapcsolatban Deseő állította, hogy Molotov valóban kijelentette Kristóffy József magyar nagykövetnek, ne csatlakozzunk Hitlerhez. A szovjet rendszer állandóbbnak mutatkozik, érdemesebb lenne velük tárgyalni. Ők hajlandók teljes megértéssel arra az álláspontra helyezkedni, hogy Magyarország egész Erdélyt megkapja – ha semleges marad.

158-159. oldal, Beszélgetések a fogságban (Magyar Hírlap, 1990)

    Stomm altábornagy 72 napot tölt siralomházban, de a halálos ítéletet nem hajtják végre. Hitelt érdemlő feltételezések szerint Stomm altábornagy angol barátai jártak közben Vorosilov marsallnál, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjénél.

197. oldal, Utószó (Magyar Hírlap, 1990)