Test ​a lélek börtönében 84% 16 csillagozás

Ami először megfogott ebben a könyvben az maga a téma. A második a cím. Szerintem valami fantasztikus ez a cím választás A téma pedig…. Bár nem vagyok anorexiás, de szerintem igazán valós képet kapunk róla. Láthatjuk, hogy milyen mélyre nyúlnak vissza a probléma gyökerei, és azt is, hogy van kijutás innen. Bár nem hiszem, hogy ezek az emberek teljes mértékben gyógyultak lesznek, hiszen igen nagy a vissza esés esélye.
A könyvtárból állítólag én hoztam ki elsőre. Amit nem igazán értek, mert tényleg egy érdekes és olvasmányos könyv. Tele olyan gondolatokkal amiken érdemes eltöprengeni.

Még csak a felénél járok, de jó! Minden frusztrált, önbizalomhiányos, kamaszodó lánynak odaadnám, meg nőnek is, akik keveset gondolnak önmagukról, meg azoknak is, akik sokat.

Nagyon szeretném jobban érteni az anorexiát. Bevallom, nehéz empatikusnak lennem, de folyamatosan olvasok róla, hogy közelebb kerüljek a témához. Nem szerettem igazán ezt a történetet. Furcsán régimódinak éreztem a gondolatait. De nagyon jól rávilágított szerintem arra, milyen nagy szerepe van a családnak, a családi dinamikáknak. És hogy valamiben muszáj önállóan dönteni, ha másban nem lehet, akkor abban, hogy nem eszünk.

Amilyen vékony ez a kis könyv annál több tartalom van benne. Leírhatatlan szenvedés bújhat meg egy emberben. Kevés az olyan, aki elmondja másoknak, és még kevesebb az olyan, aki tesz is valamit ellene.
Fantasztikus volt, ahogy kibontakoztak az események. Bár nem boldogság lett a vége méltó befejezést nyújtott a témához.

Nekem ugyan nincs anorexiám, mégis sokat tanultam a könyvből. Rendkívül érzékletesen ír a szerző, tökéletesen el tudom képzelni a főhős érzelmeit, harcait önmagával és a betegséggel. Önismeretre tanít, reményt ad, példát mutat. Mindenkinek ajánlom elolvasásra!

Azért kezdtem el olvasni, mert pszichológusként dolgozom anorexiás lányokkal. De ahogy haladtam vele, a szakmaiság mellett én is megtaláltam benne önmagam. Olyan problémákat boncol ez a regény, ami a legtöbb nő életében aktuális.

Sosem hittem volna, hogy valaki képes lesz egyszerre hétköznapi és mégis érzékletes módon írni az anorexiáról. Ennél a regénynél nem éreztem egyfajta varázslatos buborékot a főhősnő körül, ahogy más könyvekben. Anikó lehetett volna akár az egyik barátnőm, vagy én magam is. Az írónő nagyon szépen végigvezet a lány (később nő) anorexiával való kapcsolatán. Megmutatja hogyan sodródik mind jobban ennek az emésztő kórképnek a karjaiba, ahelyett hogy valóban élne, szeretne.
Itt is feltűnik a szülőkkel való ambivalens viszony, a gyermeki lét, az önelfogadás hiánya illetve a perfekcionizmus, ami lényegében a legtöbb evészavarral küzdő lányt/nőt érint.
A vége felé kicsit beleragadt a hősnő a társkeresésbe, túl sok oldalon és túlságosan hasonló szavakkal fejezi ki kétségeit a pártalálás és a gyermekvállalás tekintetében.
Emiatt muszáj voltam levonni fél csillagot sajnos.
Ezt leszámítva szerettem olvasni, néhol magamra is ismertem. Rettenetesen szomorú volt, de nem lehetett letenni!