RETRO #1 – AZ EMKE
Kedvet kapva @Egy_ember és @Stancili1 karcaitól, meg látva múlt napok tesztjein, hogy van igény itt a nosztalgiára (modern szóval:retró) arra gondoltam, hogy a zseniális fortepan oldalról le-le töltök majd egy-egy képet, s arról kicsit polemizálok. Várom a hozzászólásokat, emlékeket tőletek is!!!
Elsőnek egy kép 1967 körülről.
A helyszín: Budapest, Blaha Lujza tér.
Az első, ami feltűnik, hogy a tévesen felfogott városépítészeti és közlekedési koncepció eredményes volt: ritka a villamos az Erzsébet hídon át a Rákóczi úton (majd meg is szűnik), s nincs már NEMZETI SZÍNHÁZ.
S bár anyám még évekig dúdolgatta a „Hétre ma várom a Nemzetinél” kezdetű örökzöld dalt, nem nagyon értettem, mit keres benne a Nemzeti (ami egy Múzeum kissé távolabb, ott őrzik a nemrég hazahozott koronát) s miféle cigány zenél az EMKÉ-nél mely egy aluljáró, ahol viszont jókat lehet a haverokkal csövezni (mert az étterem még állt – bár ki járt oda? – s a hely, s leginkább az aluljáró-komplexum valahogy átvette azt a nevet) – egészen addig, míg jellegzetes szürke műbőr kabátjában fel nem tűnt a jard (nem yard, angol még nem ment ennyire). A rendőr persze sosem mosolygott (ezt tanították nekik?) ellenben mindegyikből különös szag áradt (műszálas ruhába izzadás a szoli alatt és a hagyma meg a kísérő keveréke, az azt elnyomó émelyítő cukorka szaggal). A szoli akkor még nem szolárium volt (azt sem tudtuk, van ilyen) hanem szolgálat. a gumibotjuk kemény volt, a modoruk nyers, s mind ugyanúgy, kissé vidékies hangon mondta: kééérem a szaeméli iggazolványt ellllenőrzésre felmutatni! Ennek ellenére buli volt „EMKÉ-zni”, mert amúgy is itt találkoztunk, hogy menjünk a Vörösmarty térre, az Elizélt Palotába, magyarul ORI-ba (erről majd talán később) Edda vagy Piramis jegyért. Esetleg ott bele lehetett futni Slamóba, (Fa)Som Lajosba, vagy kedvencünkbe, a prognózisos Vörös Pistába.
De ez még több mint tíz év múlva lesz, most vissza 1967-be.
A téren automata (nagy szó!) villanyrendőr irányítja a forgalmat, nem a kalitkába zárt humán-interfész. A színház helye (mint azóta is) üres buta légtér. A Corvin áruház már megkapta csúnya borítását, s még mindig a nép kedvenc áruháza.
Mellette a „sajtópalota”, ahova nem tudjuk ki jár (a Tavaszi Tárlatban Fátray is hiába volt ott), mert az újságírók úgyis különböző kávéházakban lebzselnek.
A forgalom dübörög, nemhiába ez világvárosunk fő ütőere.
A metró miatt nemsokára már nincs a villamos, de a buszok tovább járnak – még szóló 620-as Ikaruszok is (mint a képen) – de csakhamar rájön az amúgy igen lassú felfogású és inkompetens városvezetés is, hogy valamit elcsesztek. A buszokat sűríteni kellet, ahogy lehetett. Ugyanis a metróval párhuzamos kötött-pályás rendszer eltörlése csak olyan városokban vált be, ahol a metró nem két (na jó, három) vonal pár állomása, és a kiegészítő csatlakozó járatok is jobban szervezettek, nagyobb kapacitásúak. Ekkor még van ülőkalauz – éppen ilyentájt szüntetik meg – kell a pulpitus helye is az utasoknak, olcsóbb mint új buszokat venni.
Szóval a képen látható a villamosvágány keresztben is, a Rákóczi úton – 1973-ban szedik fel végleg, bár addig folyamatosan ritkítják a viszonylatokat.
Szembe jön hát „a busz” – egy bizonnyal tömött, szóló – a 620-as (az én személyes kedvencem, imádtam a sofőr mögött, neki háttal lévő teljes szélességű széksorra térdelve nézni, hogyan birkózik a trikós/egyenruhás vezető a kézi váltóval meg a hatalmas, kenyér-szervó kormánnyal). A busz máig gyönyörű klasszikus vonásait – nem tudom tudtátok-e – Finta János tervezte!
Szembe vele, a híd felé (azaz a mi nézőpontunkból) is nagy a forgalom!
A Pannonia motoron ketten ülnek (még bírja) előtte a szovjet ipar bosszúja, a záporjóska (nem, nem harckocsi indítómotor a motorja, de igen, van benne olajkályha) mögötte ÁLLAMI fekete Mercedes, un. Kádár-merci. A sofőr tányérsapkája és az uzsis tasi a műszerfalon,majd felveszi, és elrakja, ha beszáll az elvtárs. Milyen? Tröszt-, gyár-, vállalat-igazgató, miniszter, esetleg a Tanács VB titkára.
Mellette a Warsawa 50 lóerős motorja küzd az 1400 kg vassal és acéllal a taxiban -jellemzője a három-fokozatú kormányváltó, osztatlan ülés, 13 l fogyasztás (ha jól ment) és a rossz hírű Pobjeda eredetre/örökségre kevésbé utaló, már új, négyajtós karosszéria.
De nem baj, csak jöjjön már a taxi! Mert ekkor ebből is hiány volt.
Taxi előtt ötszázas fityó (vagy már Zastava? nem hinném), meg kiskerekű Wartburg, mögötte ős-Moszkvics.
Motorizáció van itt, vagy mi!?
Az aluljáró építkezés miatt a régi (és érdekes módon elég jó állapotban megmaradt) házak alá/mellé lejáró lépcsőket és ezeket a jellegzetes, de ronda oszlopos lábazatokat is felhúzták már. A metróra vicces műanyag – bika erős fényű – tábla mutat a sarkon, s mindenhol a kor jellegzetes, szürke beton (szintén ronda) virágtartói, amiben virág a legritkább esetben volt. Ellenben én (sokak mellett) kipróbáltam, tanúsíthatom: aludni benne nagyon kényelmetlen, még ha a föld puha is, és egy igen hosszú, és sör-dús koncert zajlott előző este, akkor is.
Bocs a hosszú karc miatt, s a terjedelem ha @vargarockzsolt -os is lett (bár a tartalma azért nem olyan velős) , remélem nem untátok magatokat halálra!
