Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Bamarre hercegnői 62 csillagozás
Bamarre királyságát számos csapás sújtja: orgok, griffek, szemfényvesztők és sárkányok tanyáznak a közeli erdőségben. A jóindulatú törpök tehetetlenek, az ápolómanók pedig csak gyengéd vigasztalást nyújtanak a legnagyobb csapás idején – amikor is felüti fejét egy rejtélyes betegség… És amikor a betegség a harcra, kalandra kész Meryl hercegnőt is megtámadja, húga, a félénk, szelíd Adelina hercegnő kénytelen felkerekedni, hogy imádott nővére számára árkon-bokron, tűzön-vízen át, megküzdve szörnyekkel és sárkányokkal, megszerezze a betegség egyetlen gyógyírját. Útja ezer veszélyen át vezet, támasza csak egy van: Rhys, a táltosgyakornok, de ő is csak apróbb-nagyobb furfangokkal segítheti az imádott hercegnőt – aki azonban felülkerekedik határozatlanságon, tétovaságon, és hősiességében nővére méltó párjának bizonyul, egészen a csodálatos végkifejletig.
Eredeti megjelenés éve: 2001
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
Kedvencelte 18
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 29
Kiemelt értékelések
Idejét se tudom, mióta körözöm ezt a könyvet! És milyen jó, hogy nem adtam fel és végre hozzám került! Tökéletes nyári olvasmány, igazi „régivágású” tinifantasy. Ugyanakkor mégis modern, mert a történet középpontjában nem férfi főhős áll, hanem aktív, bátor lányok. Megjelenik a szerelem is, de nem tolakszik előtérbe, amitől ügyesen kikerüli az üres kis limonádéregény kategóriát. Aki szeret akárhányszor is visszatérni a hagyományos tündéralakok, varázserdők, sárkányok és királylányok világába (khm mint én) annak ez éppen megfelelő olvasmány, mondjuk 13-99 év között.
És mondanom sem kell, hogy plusz pont a barnahajú királylányért! Barna lányként ezekért mindig hálás vagyok.
Már csak egy kis elmerengés maradt a végére, hogy valahogy mindig másképp reagálok dolgokra mint a nagy többség: tőlem Meryl alakja piszkosul távol áll, viszont könnyen és szívesen azonosultam az esendő, nem vakmerő Addieval, akit a jót tenni akarás ránt a kalandba, nem a puszta merészség. És nagyon-nagyon-nagyon utáltam a sárkányt. Ez már a @lollippi nek való feladat, hogy miért is rajong egy ilyen karakterért egy egész sor ember? (És tényleg, miért?)
Élvezetes meseregény a bátorság megtalálásáról és a szeretet erejéről.
Hősnőnk a félénk Addie hercegnő mindig felnézett kalandvágyó és bátor nővérére, Merylre, aki csak azért nem kelt útra a vágyott kalandok és veszélyek után, hogy húgára vigyázzon.
Amikor azonban Merylt megtámadja a Szürke Halál nevezetű betegség, Addie-re vár a feladat, hogy összeszedje minden bátorságát és útnak induljon a gyógyír felkutatására. Útja során orgokkal, szemfényvesztővel és egy veszedelmes sárkánnyal is meg kell küzdenie, ebben pedig egy ifjú és több, mint rokonszenves táltoson és főként saját bátorságán és eszén kívül nem számíthat másra.
Addie szeretnivaló hősnő volt, a regény végig fenntartotta az érdeklődést, a finálé pedig tele volt harccal, veszedelemmel, izgalommal és nem várt fordulatokkal!
Ajánlom mindenkinek, aki egy jó meseregényt keres!
Ez úgy, ahogy van, tökéletes. Minden megvan benne, ami egy jó ifjúsági fantasyhez kell: király és hercegnők, szörnyek, sárkányok, tündérek, táltosok, manók meg egyéb érdekes lények, és mindnek megvan a maga szerepe ebben a világban. A konfliktus érthető és nincs túlbonyolítva, a szereplők szerethetők, a végén minden szál el van varrva, és nincs több része a történetnek. Csak kár, hogy nem sokkal hamarabb találkoztam ezzel a könyvvel.
Bár trónfosztás nem történt – Ellát azért nem könnyű letaszítani a trónról –, de hogy ott lohol a nyomában az is biztos!
Gail Carson Levin nagyon ért ahhoz, hogy a klasszikus meseelemekből valami újat alkosson. Könyvei olyanok, mint a lego: a meglévő elemekből sosem csak egyféle házat lehet felépíteni. És ő mestere ennek az építészetnek. Igazándiból azt sajnálom csak, hogy ilyen „kicsi házakat épít”…
Azt hiszem szép lassan rárepülök angolul a többi könyvére is!
Imádtam, a táltosokat, a sárkányt, az alakváltókat, a kötögető manót, az egész történet kamaszos báját, a bátor és a gyáva királykisasszonyt, imádtam, hogy Addie gyáva volt, és nem sikerült mindig erőt vennie magán, sokszor gyáván döntött, de mégis igyekezett, imádtam, hogy Az aranyrózsa barlangjának mesevilágára emlékeztetett. Imádtam egészen addig, amíg spoiler Szörnyen csalódott vagyok.
Az elején akaratlanul is összehasonlítgattam az Elátkozott Ellával, és nem is tetszett annyira, de végül ez a mese is épp úgy magával ragadott, mint anno Levine másik regénye.
Mindenképp szereznem kell saját példányt mindkét könyvből, szeretném, ha a gyerekeim majd ilyen meséken nőhetnének fel.
Olvasgatom itt a sokcsillagos értékeléseket, és nem tudom eldönteni, hogy csak nekem van szokatlanul mufurc hangulatom ma (eddig nem tűnt fel…), vagy egyszerűen ez nem az én könyvem volt. Valószínűleg az utóbbi. Lehet, hogy velem van a gond, de hiába van teletömve versrészletekkel meg mágikus lényekkel és varázstárgyakkal és mittudomén, nekem ez az egész kicsit… fapados volt. Ha sokkal-sokkal fiatalabb koromban került volna a kezembe*, most talán párás szemmel idézném magam elé, mint kamaszkori kedvencet, de sajna nem így történt. A szereplők egy részét hiteltelennek, a cselekményt pedig kivételesen nem túlburjánzónak, hanem épp ellenkezőleg, vázlatosnak éreztem. Nem kihúznék belőle száz oldalt, hanem hozzáadnék, ilyen se nagyon van. Hajszál híján az érdektelenséget jelző két csillagot kapta – az a plusz egy Merylnek és Rhysnak köszönhető, az ő sorsuk érdekelt valamelyest.
*Hát, ennek valójában az eredeti megjelenés előtt kellett volna történnie, még 2001 is késő lett volna valószínűleg…
Jó ideje várta már, hogy elolvassam, de szerencsére türelmes volt , így én is az voltam :D és elnéztem azt is, hogy már nem az a korosztály vagyok, akinek írták …
A borító fura, és a hátsó átszellemült lány fura, de az oldalán a griff vagy legyen bármi, nagyon tetszik :)
A történet aranyos, enyhén klisés, de nem giccsesen gagyi, amik egy ifjúsági könyvhöz kellenek azok megvannak, mint a nemtörődöm király és elárvult hercegnők, akik igazából csak magukra számíthatnak, de mégis mindig segíti őket valaki, vannak kötögető ápoló manók, gonosz szörnyek és kegyetlen sárkányok, bujkáló tündérek, a szemfényvesztők nekem kicsit koboldszerűek, és ott a boldog vég… ami nekem fura volt, az org… de mindegy
A Szürke Halál és az ellenszer… A kék csodatorta jutott eszembe a gyógyírről, és nem is igazán tévedtem sokat :)
A gyáva hercegnő aki fél a pókoktól, de mindig akad egy kis segítség és a végén minden jóra fordul, vagy inkább nem a legrosszabb lesz a vége :D
A testvéri szeretet csodákra képes, és a végén egy-egy őszinte vallomás is elhangzik..
Nekem a kedvencem a sárkány volt, aki sajnos elvesztette az anyját, aki átkot szórt… ez már spoiler rész :D és miközben ő játszópajtásokat szerzett ideig óráig, tisztában volt vele, hogy mennyire kettős a szereposztás, hiszen megölni megfogja, hiányolni is fogja, de megteszi… én sajnáltam szegényt…
Aki nem sok vizet zavart az a „bátor” testvér… a végén kicsit összeszedi magát de annyi…mondjuk a történetéért irigyeltem.. :)
A világ fantasztikus, a történet jó, fiatalabb korosztálynak ajánlanám
Valamint meglepődve tapasztaltam, hogy Ella is hozzá köthető… azt is szeretem, szerintem hasonlóak egy picit :)
Nagyon szerettem ezt a történetet. Olyannyira, hogy egy éven belül kétszer is elolvastam. Kedves történet ez a testvéri szeretetről, a szerelemről és kalandokról. Amikor az erősebb és bátrabb testvér megfertőződik egy olyan betegséggel melynek csak egyetlen gyógyírja van az olvasó azt hinné, hogy nem menekül meg. Ám húga összeszedve minden bátorságot nekivág a kalandnak hogy megtalálja a segítséget jelentő gyógyírt, mely nemcsak nővére, de egész népe életét megmentheti.
Népszerű idézetek
Ha nem vadásznak, a sárkányok az idő nagy részét alvással, vagy a felhalmozott kincseik -csontok és különböző földi javak- méricskélésével, számolgatásával és csodálatával töltik. Hogy ezenkívül mivel ütik el az időt, azt nem tudtam. Elképzeltem, ahogy verseket szavalnak, énekelnek vagy széklábakat faragnak.
153. oldal
Napjainkban Bamarre-nak nagyobb szüksége volt hősre, mint valaha. Bamarre-iak százai váltak a szörnyek, és még többen a Szürke Halál áldozatává.
Én nem voltam hős. Szívem leghőbb vágya a biztonság és a nyugalom volt.
7. oldal - Első fejezet (Geopen 2003)
– Bátor harcos vagy Addie hercegnő.
275. oldal - Harminckettedik fejezet (Geopen 2003)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tea Stilton: A korallok hercegnője 87% ·
Összehasonlítás - Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy 85% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: Egy igaz király 94% ·
Összehasonlítás - Lene Kaaberbøl: A világ zöldbe borul 79% ·
Összehasonlítás - Majsányi Kati: Erdőmese 92% ·
Összehasonlítás - Moony Witcher: Alfasia sivataga 87% ·
Összehasonlítás - David Safier: Happy Family – Szörnyen boldog család 80% ·
Összehasonlítás - Tomanné Jankó Katalin (szerk.): WITCH – Minden, amit tudni kell Willről ·
Összehasonlítás - Kate O'Hearn: Pegazus és az Olümposz lángja 87% ·
Összehasonlítás - Jessica Townsend: Kámforkór 95% ·
Összehasonlítás