Soulless – Lélektelen 94% 54 vélemény

Nem gondoltam volna hogy ennyire fog tetszeni mikor megvettem. Kár lenne kihagynia bárkinek is:)

Először is a borító: Hát a hátlapja valami borzalom. Miért kell bugyi rózsaszínnek lennie?? Sokkot kaptam mikor megfordítottam a könyvet, hogy elolvassam a fülszöveget. Ráadásul mikor az elejét közelebbről megnéztem, még megijedtem a nőtől. Tényleg félelmetes.:)

Na és akkor a könyvről.
Tényleg nagyon tetszett. Bírtam a főszereplő cinikus humorát, ami nem kis mértékben abból a tényből fakadt hogy vénlány és egyben lélektelen is. Tetszett ez az egész természeten túli mizéria és a vámpírok és vérfarkasok létének ez a fajta megközelítése.
Szimpatikus volt Lord Maccon is és azt egyenesen imádtam mikor ezek ketten vitatkoztak:) Főleg mikor Alexia teljesen kiborította.
A nyomozási szál is el lett találva – jó nem mondom hogy valami nagy rejtélyre kell számítani, hisz mégse krimiről beszélünk.
Kíváncsi vagyok mi sül ki a következő részből:)

Vétek lenne kihagyni, ha az ember lánya szereti olvasmányaiban:
– a minden lében kanál kékharisnyákat
– a vadító, kissé zilált, éppen csak társaság komfort, morcos skót urakat
– a zötyögő hintóban megejtett szenvedélyes légyottokat (vagy épp egy füles fotel jótékony homályában kibontakozó érzéki pillanatokat)
– a humoros riposztokban bővelkedő szócsatákat
– a végtelenségig higgadt, viszont rendkívül jól tájékozott titkárokat s komornyikokat
– a valódi vérfarkasokat és csillogásmentes vámpírokat
– a társasági különcöket és őrült tudósokat.
Izgalmasan szokatlan, de fölöttébb élvezetes műfaj egyveleg humorral, románccal, nyomozással, Jane Austen korában a korai Amanda Quick stílusában a Kresley Cole féle természetfelettivel.
Ha a folytatás is tud hasonlóan szórakoztató lenni, akkor új sorozat került a kedvenceim polcára.

Menthetetlenül beleestem. Szerelem volt az első oldaltól!
Imádom a humorát, a frappáns riposztokat, a parázs szópárbajokat, tökéletes násztánc!
Ha Austen napjainkban élne, szívesen teázna Gail Carriger-rel, és még Lord Maccon-t is elirigyelné :)
Vámpírok, farkasemberek, viktoriánus Anglia, steampunk, kékharisnya, jól nevelt angol úri hölgy nem kevés olasz temperamentummal, nem mellékesen vénlány és egy olykor faragatlan de igazán jóképű farkasember. A végeredmény: Letehetetlen olvasmány!

Az urban fantasyk fénykorát éljük, így egy regényben a természetfeletti szereplőkön már meg sem lepődünk. Vámpír, farkasember, szellem. Mi ez már nekünk? De hallott már valaki természeten túliról? Pedig Alexia Tarabotti kisasszony természeten túli, azaz olyan ember, aki lélektelen. Született adottsága mellett azonban egy született bajkeverő is. A könyv hangulata, a merev illemszabályok és a szócsaták nekem leginkább Jane Austen regényeit juttatták az eszembe. A korra jellemző illemszabályok és elvárások általi merevség és a természetfeletti világ vadságának összetalálkozása igazán különlegessé, pikánssá és szórakoztatóvá teszi a történetet. Megvan a könyvben minden, ami kell a kikapcsolódáshoz: egyszerre pimasz, szórakoztató és mozgalmas. Alexia és Lord Maccon, a helyi farkasklán alfája közötti szócsatákon nagyon jókat kacagtam. Ahogy többször is olvashatjuk a könyvben: „Miss Tarabotti mindig megragadja a lehetőségeket”. Képletesen és a szó legteljesebb értelmében is. Nagyon jó kis steampunk regény. Szórakoztató és mozgalmas. Örömmel olvastam, nagyon jól szórakoztam. Várom a folytatást!
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/04/gail-carriger-soulless-lelektelen.html

Hogy is mondjam: jóindulatúan lökött könyv kizárólag LÁNYOKNAK, sok sok csodálatosan hangzó és ritkaságszámba menő kifejezéssel- ilyen tekintetben imádom- , egy folyton morgó Lord Macconnal – akit szinte minden tekintetben imádok- , meg egy olyan főszereplőnővel, aki szerintem mindenkit megnevettet. A világ nekem nagyon tetszett- @Lobo-nak igaza van, illenék oda, – viszont meglepődtem azon, hogy mennyire sok pikáns jelenet van benne, nem tudom, miért, de nem számítottam rájuk…Úgyhogy aki nem szereti a hasonlókat, és zavarja az Austen stílben írt humoros, már már szatirikus para könyveket, az ne próbálkozzon vele, mindenki más próbálkozhat. :)
( Hosszabban majd a blogban…)

azt tudnám mondani, hogy a komolytalan könyvek tökéletes példánya. humoros, érdekes, izgalmas, nagyon jók a beszólások, jó a stílus, csak az a baj, hogy gyorsan vége lett. az erotikus jeleneteken én is meglepődtem, de egyáltalán nem zavart, azon viszont elgondolkodtam, hogy ezt a lehetőséget már az első kötetben kiaknázta az író, mi marad a többire?
bővebben majd a blogon.

Mindenképpen újra olvasós. :) Vicces, szórakoztató és meglepő, hogy ilyet is ki lehet hozni ebből a világból.

Nagyon gyorsan faltam az oldalakat, Lord Maccon és Alexia civódásai nagyon remekbe szabottak, élveztem a könyv minden sorát. Éljen a melasztorta!
(És nem mellesleg nagyon jól sikerült fordítás!)

Az igazi áttörés akkor jött el, amikor rádöbbentem, hogy ezt a történetet egyáltalán nem kell komolyan venni. Hátradőltem és hagytam, hogy szórakoztassanak a Tarabotti kisasszony és Lord Maccon között kibontakozó szópárbajok és mulatságos helyzetek; a sorban felvonuló, vicces és jól megrajzolt mellékszereplők, és a rengeteg történés, amelyek gondoskodtak az unaloműzésről.

További részletek a blogbejegyzések között.

Olyan könyv ez, aminek stílusát időbe telik megszokni. Az első fejezet furcsa volt, a második már sokkal lazább, és a harmadiktól már nem tudtam letenni. Azoknak ajánlom elsősorban, akik egy komolytalan természetfeletti (vagy éppen túli) könyvre vágynak és akik nem viszolyognak a romantikától. Vannak benne erotikus jelentek is, de nem ömlengve és úton-útfélen! Pont a megfelelő mennyiségben. Most aztán várhatom a második részt! :P

Vicces, szenvedélyes, gyorsan lapozós.

Nekem az inas a kedvencem! :D