A ​teremtők árnyai (StarCraft 2.) 61 csillagozás

Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

A távoli jövőben, az emberiség bölcsőjétől hatvanezer fényévnyire, a Bhekar Ro nevű bolygón egy földrengés különös tárgyat vet a felszínre. A helybeli telepesek, akik már negyven éve megszakították a kapcsolatot a külvilággal, nem is sejtik, hogy az univerzum egymás ellen küzdő népei számára milyen fontos ez az objektum.

A zergek, a protossok és a Terrán Domínium is mozgosítja erőit, hogy megszerzzék a kincset, a Teremtő Ősök, a xel'nagák hagyatékát. Valamennyien azt hiszik, hogy olyan fegyver kerülhet a birtokukba, amely győzelemhez segíti őket a három faj háborújában.

A seregek a peremvidék egyik világán csapnak össze, ahol színre lép egy titokzatos Sötét Templomos is, akinek egyetlen célja van csupán: az élet védelme.

Alakváltó lidércharcosok, a legfejlettebb űrtechnika, félelmetes fegyverek, és taktika, stratégia… A regény a méltán nagy sikerű PC-s játék világában játszódó epikus történet második része.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Szukits, Szeged, 2007
242 oldal · ISBN: 9789634970323 · Fordította: Szente Mihály
>!
Szukits, Szeged, 2004
242 oldal · puhatáblás · ISBN: 963497032X · Fordította: Szente Mihály

Kedvencelte 5

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

rex501>!
Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

Tetszett a történet, még annak ellenére is, hogy a cselekménye rém egyszerű. A szereplők közül Octavia karakterét valahogy kedveltem is meg nem is. Reménykedtem benne, hogy kapni fog majd egy jó kis szellemharcos gyorstalpalót, de erre sajnos nem került sor. (A fordító sajnos felcserélte a Szellem és a Lidérc egységeket, de ez nem volt annyira zavaró olvasás közben.) Koronis végrehajtó és Amdor judikátor közötti konfliktus nagyon érdekesnek találtam, de nem rájuk koncentrált most ez a történet. Kár hogy nem tudhattunk meg többet a protossokról.
A befejezés nekem egynek elment, egyáltalán nem erre számítottam és valahogy olyan befejezetlennek is érzem. Lehetne folytatása a történetnek, kíváncsi lennék rá, hogy hogyan alakultak a dolgai Duke tábornoknak a „sártúrók” között, na meg mi történt Xeranával és az óriás lepkével. :)

SayanKimblee>!
Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

Egyszerű, mégis jó. Tény, hogy lehetett volna ennél azért jobb is, de szívesen olvastam.
Tetszett az alaptörténet, hogy a fő szál „egyszerű telepesek” kezébe került. Octavia remek főszereplő, a róla szóló fejezetek tetszettek a legjobban, habár szerintem kellett volna az, hogy jobban megismerjük, hogy mi játszódik le a lányban. spoiler Xeranaról szívesen olvastam volna többet, de pl. a Koronisról szóló részeket kifejezetten érdekesnek tartom. A befejezést pedig imádtam. spoiler
Mindent egybevetve: lehetne a könyv néhol részletgazdagabb, azonban semmiféle nagyobb problémát nem tudnék felhozni, és biztos, hogy el fogom olvasni a következő részeit is.

dorkabuba>!
Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

    Továbbra is egyértelmű, hogy egy játék könyv verziójáról van szó, a cselekmény abszolút olyan dolgok sorozata, amik egy játékba(n) kellenek. Ez sem nem pozitív, sem negatív – egyszerű tény.
    Összességében érdekes volt, és leginkább letehetetlen, annyira egy ívbe van szervezve az egész a sok szereplő és nézőpont ellenére. Sőt, ez a megoldás még inkább olvastatta magát.
    Ott vannak a Bhekar Ró telepesei, a protossok, a zergek, az egyszem Sötét Templomosunk, és a Terrán Domínium jórészt Duke Alfa ezredével képviseltetve. És minden hátterében a xel’nagák, akikről azt a tényt leszámítva, hogy a tökéletes fajt akarták létrehozni spoiler semmit nem tudunk. A történet végére pedig egyértelmű, hogy ebben az egészben mindenki egy kis porszem vagy „hiba” spoiler
    Tulajdonképpen azt éreztem végig, hogy az emberek kezében semmi hatalom nincs, próbálnak belepofázni az univerzum történéseibe, de ehhez semmilyen eszközük nincsen, de cserébe egy jórészük (az Alfa ezred Duke-kal az élen) egyszerűen ostoba, és pitiáner emberi motivációk hajtják.
    Mindegyik fronton csak a fő egyéniségekhez van valamennyi közünk. Duke a totális ellenszenvet váltja ki, bár valahol mélyen azért megértjük, mit miért tesz. A katonái arctalanok. A Terrán Domínium pedig mint képződmény, jelentéktelen, nincs valós hatalma. A zergeknél Kerrigan megjelenik, de csak a távolból tudjuk az érzéseit, és látunk bele abba, hogy a zerg faj globálisan erős válságban van. Ugyanez igaz a protossokra, akik a kihalás szélére kerültek spoiler És mindemellett erős széthúzás van a Templomosok és a Sötét Templomosok között, illetve a Templomosok csapatán belül is a fanatikusok és nyitottabb tagok között. Ez látszik a két vezetőn, Koronison és Amdoron is. Szóval vannak bajok. A telepeseknél Octavia az, akiről a legtöbb dolgot megtudjuk, és még szimpatizálni is tudunk vele, azonosulni is akár. Bár státusz szerint a polgármester a vezető, a háborús készültségben ez tényleg csak státuszt jelent. Octavia az, aki ténylegesen tud is bármit csinálni. Bár róla is kiderül, hogy nem átlagember, mivel nagyon jó pszionikus képességei vannak – csak ez az ő világában kimerül abban a dekódolásban, hogy vannak megérzései, amik ráadásul jók is.
    Szóval itt van ez a sok faj, és a fajokon belüli különbségek is, és gyakorlatilag senkinek nincsen tényleges célja, mindenki valamiféle válságban van, és értelmetlen a léte. Xenara, a Sötét Templomos is ide tartozik. Ő egyfajta krónikás szerepet tölt be, aki csak megfigyel, és kizárólag tudása van, amit próbál felhasználni, de az erős negatív érzelmekkel szemben ennek vajmi kevés eredménye van. Róla is jó lenne többet tudni, meg tudni azt, amit ő tud – de ez nem ennek a könyvnek a feladata.
    Olvasás közben olyan érzésem volt, hogy elszabadult a pokol, és ezt jeleníti meg minden egyes történés. Az utolsó oldalra már világos, hogy ennek mindnek semmi jelentősége nincs a végkifejlet szempontjábólspoiler
    De kik ezek a xel’nagák? Semmit nem tudunk róluk. Ezzel a teremtős játékukkal egyfajta istenségnek lehet őket elképzelni. De ha kicsit jobban belegondolunk, mi emberek is kísérletezünk a „tökéletesség” létrehozásával (robotok, MI). Pedig aligha vagyunk istenek. Márpedig egy tökéletlen faj meghatározhatja, mi az a „tökéletesség”? Egyáltalán van olyan, hogy valami tökéletes? Az emberek erre nem adnak egyértelmű választ. Gondoljunk csak arra az oly gyakran hangoztatott mondatra, hogy a tökéletes egyén egyetlen hibája az, hogy nincs hibája. Tehát van hibája, vagyis nem tökéletes. Összességében a tökéletesség nem egy 100%-ig pozitív tartalmú szóról van szó. A xel’nagák viszont abszolút érdekelnek. Róluk semmit nem tudunk, ők maguk is árnyékok.
    A tündérmeseszerű lezárás valahogy nekem sehogy sem illik bele a képbe…De más szempontból viszont reális. spoiler
    Oh, és még egy. A molyon írt számozásnak senki ne higgyen! Ez a „2. kötet” időben a Pengék királynője (4.) után játszódik, és két mondatban le is van írva benne annak a kötetnek az összefoglalója. Elég erős spoiler. Örülök, hogy mások ajánlására nem fordított sorrendben olvastam őket. Az pedig még egy apró bosszúság, hogy sajnos nem egy ember fordította a magyarul kiadott köteteket, úgyhogy néhány dolog eltérően lett fordítva ld. szuperelme/Legfelsőbb Tudat; Egzekútor/végrehajtó. Végső soron meg lehet szokni…

Popovicsp87 P>!
Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

Számomra csalódás volt ez a könyv. Az alapszituáció érdekes, viszont a megvalósítás nem túl jó.
Az egész olyan, mintha egy SC pálya lenne, mennek az egységek előre, elesik egy ilyen, egy olyan. Ha egy kicsivel többet dolgoztak volna rajta, jó kis StarCraft spinoff lehetett volna, így azonban eléggé közepes.

>!
Szukits, Szeged, 2004
242 oldal · puhatáblás · ISBN: 963497032X · Fordította: Szente Mihály
hankman I>!
Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

Elsőre nem jött be maga a stílusa a könyvnek, aztán az tetszett meg végül benne, ahogy a cselekményszálak váltogatták egymást. A végére nagyon izgalmas lett, hogy melyik oldal mit csinál éppen a másik vonatkozásában. Amennyire nem tetszett az elején annyira tetszett meg a végére.

Bellatrissa>!
Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

A történet eleinte nem volt rossz, kíváncsi voltam, mi lesz. Igazából az egész addig tetszett, amíg a végén nem jött be a happy end. Nem illett a könyv hangulatához,

Razor P>!
Gabriel Mesta: A teremtők árnyai

A sztori meglehetősen egyszerű, de nekem tetszett azért. A könyv időrendileg a StarCraft és a Brood War eseményei közt játszódik, nem az előző kötetben megkezdett történetet viszi tovább.
Ami negatívum: a fordító sikeresen felcserélte a Szellem (Ghost) és a Lidérc (Wraith) egységek nevét :/

>!
Szukits, Szeged, 2004
242 oldal · puhatáblás · ISBN: 963497032X · Fordította: Szente Mihály

Népszerű idézetek

LoneWolf>!

[…] Most pedig, ha megbocsát… Van itt egy kis háború, amit meg kellene nyernem. Tudja, nem túl könnyű kitépni a győzelmet a vereség nevezetű szörny pofájából…

209. oldal, 37. fejezet - StarCraft: A teremtők árnyai (Mesta, 2001)

Telena>!

– Te, meg a megérzéseid! – dohogott Lars.
– Mondd, Lars, előfordult már, hogy tévedtem?
A fiú nem válaszolt.


A sorozat következő kötete

StarCraft sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
J. D. Robb: A halál fényében
Becky Chambers: Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz
Tim Lebbon: Alien vs. Predator: Armageddon
Timothy Zahn: Terminátor: Megváltás – Hamvaiból a főnix
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
James S. A. Corey: Tiamat dühe
Justin Cronin: A szabadulás
John Scalzi: Szellemhadtest
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma