Továbbra is egyértelmű, hogy egy játék könyv verziójáról van szó, a cselekmény abszolút olyan dolgok sorozata, amik egy játékba(n) kellenek. Ez sem nem pozitív, sem negatív – egyszerű tény.
Összességében érdekes volt, és leginkább letehetetlen, annyira egy ívbe van szervezve az egész a sok szereplő és nézőpont ellenére. Sőt, ez a megoldás még inkább olvastatta magát.
Ott vannak a Bhekar Ró telepesei, a protossok, a zergek, az egyszem Sötét Templomosunk, és a Terrán Domínium jórészt Duke Alfa ezredével képviseltetve. És minden hátterében a xel’nagák, akikről azt a tényt leszámítva, hogy a tökéletes fajt akarták létrehozni spoiler semmit nem tudunk. A történet végére pedig egyértelmű, hogy ebben az egészben mindenki egy kis porszem vagy „hiba” spoiler
Tulajdonképpen azt éreztem végig, hogy az emberek kezében semmi hatalom nincs, próbálnak belepofázni az univerzum történéseibe, de ehhez semmilyen eszközük nincsen, de cserébe egy jórészük (az Alfa ezred Duke-kal az élen) egyszerűen ostoba, és pitiáner emberi motivációk hajtják.
Mindegyik fronton csak a fő egyéniségekhez van valamennyi közünk. Duke a totális ellenszenvet váltja ki, bár valahol mélyen azért megértjük, mit miért tesz. A katonái arctalanok. A Terrán Domínium pedig mint képződmény, jelentéktelen, nincs valós hatalma. A zergeknél Kerrigan megjelenik, de csak a távolból tudjuk az érzéseit, és látunk bele abba, hogy a zerg faj globálisan erős válságban van. Ugyanez igaz a protossokra, akik a kihalás szélére kerültek spoiler És mindemellett erős széthúzás van a Templomosok és a Sötét Templomosok között, illetve a Templomosok csapatán belül is a fanatikusok és nyitottabb tagok között. Ez látszik a két vezetőn, Koronison és Amdoron is. Szóval vannak bajok. A telepeseknél Octavia az, akiről a legtöbb dolgot megtudjuk, és még szimpatizálni is tudunk vele, azonosulni is akár. Bár státusz szerint a polgármester a vezető, a háborús készültségben ez tényleg csak státuszt jelent. Octavia az, aki ténylegesen tud is bármit csinálni. Bár róla is kiderül, hogy nem átlagember, mivel nagyon jó pszionikus képességei vannak – csak ez az ő világában kimerül abban a dekódolásban, hogy vannak megérzései, amik ráadásul jók is.
Szóval itt van ez a sok faj, és a fajokon belüli különbségek is, és gyakorlatilag senkinek nincsen tényleges célja, mindenki valamiféle válságban van, és értelmetlen a léte. Xenara, a Sötét Templomos is ide tartozik. Ő egyfajta krónikás szerepet tölt be, aki csak megfigyel, és kizárólag tudása van, amit próbál felhasználni, de az erős negatív érzelmekkel szemben ennek vajmi kevés eredménye van. Róla is jó lenne többet tudni, meg tudni azt, amit ő tud – de ez nem ennek a könyvnek a feladata.
Olvasás közben olyan érzésem volt, hogy elszabadult a pokol, és ezt jeleníti meg minden egyes történés. Az utolsó oldalra már világos, hogy ennek mindnek semmi jelentősége nincs a végkifejlet szempontjábólspoiler
De kik ezek a xel’nagák? Semmit nem tudunk róluk. Ezzel a teremtős játékukkal egyfajta istenségnek lehet őket elképzelni. De ha kicsit jobban belegondolunk, mi emberek is kísérletezünk a „tökéletesség” létrehozásával (robotok, MI). Pedig aligha vagyunk istenek. Márpedig egy tökéletlen faj meghatározhatja, mi az a „tökéletesség”? Egyáltalán van olyan, hogy valami tökéletes? Az emberek erre nem adnak egyértelmű választ. Gondoljunk csak arra az oly gyakran hangoztatott mondatra, hogy a tökéletes egyén egyetlen hibája az, hogy nincs hibája. Tehát van hibája, vagyis nem tökéletes. Összességében a tökéletesség nem egy 100%-ig pozitív tartalmú szóról van szó. A xel’nagák viszont abszolút érdekelnek. Róluk semmit nem tudunk, ők maguk is árnyékok.
A tündérmeseszerű lezárás valahogy nekem sehogy sem illik bele a képbe…De más szempontból viszont reális. spoiler
Oh, és még egy. A molyon írt számozásnak senki ne higgyen! Ez a „2. kötet” időben a Pengék királynője (4.) után játszódik, és két mondatban le is van írva benne annak a kötetnek az összefoglalója. Elég erős spoiler. Örülök, hogy mások ajánlására nem fordított sorrendben olvastam őket. Az pedig még egy apró bosszúság, hogy sajnos nem egy ember fordította a magyarul kiadott köteteket, úgyhogy néhány dolog eltérően lett fordítva ld. szuperelme/Legfelsőbb Tudat; Egzekútor/végrehajtó. Végső soron meg lehet szokni…