2013.04.07. 11:40-kor olvasta az 1-es villamoson Rákóczi híd felé egy bőrdzsekis fekete sapkás srác. Valószínűleg nem kötötte le, mert elég hamar eltette a kék táskájába a könyvet,.
Észlelések
Gabriel García Márquez: Száz év magány
16.05 233E tetőtől-talpig havas, fehér sapkás, egyetemista lány kezdte el olvasni. Mást nem láttam, mert eltakarta a tömeg. Amennyire az észlelésem helyes, már jóval túl járt a könyv felén.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ma délután /2012.10.19./ a Szeged-Békéscsaba buszra gurult fel alacsony, szőke hölgy, táskás szemekkel, unott, világfájdalmas arccal..és ezt a könyvet olvasta.A háromnegyedénél járt, egy közüzemi számla volt a könyvjelzője…Csanádapácánál legurult.Fekete garbóban volt, szőke, félhosszú haja a tarkójára volt feltekerve…elég csapzott volt.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Tegnap(2012.10.10.),pont mellettem a 239-es busz egyik utolsó ülésén olvasta egy 30 év körüli nő.Mikor a könyvébe pillantottam,egyből kiszúrtam az egyik oldalon José Arcadio Buendía nevét! :D Az olvasónak szőke, melírozott haja volt,barna kordbársony kiskabátot és fekete farmert viselt,lábán fekete magassarkú,ölében eperszínű táska pihent.Érdekes volt,hogy napszemüvegben olvasott,aztán mikor becsukta a könyvet,a napszemüveget is levette.Mindez a reggeli órákban,7:40 és 7:50 körül történt.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
2012. augusztus 13.-án olvasta egy 20-25 év körüli, frufrus, barna hajú lány a kettes metrón. Kék, mintás kendőt, farmert és (ha jól emlékszem) fehér blúzt viselt.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
2012. március 22-én hat óra körül a Nyugati pályaudvar kijelzőjénél olvasta egy vörös hajú lány a bőröndjén üldögélve.
Fotó témának is remek lett volna.

Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ma olvasta egy fiú a Trefort-kertben, a cé épület mögött, délután egy körül.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
2012.febr.16-án észleltem pontosan 20.48-kor :) a csaj a 4-es 6-oson utazott, és állva olvasta a könyvet. Nagyon tetszett a csíkos dzsekije. Amúgy szoknyát és csizmát hordott, és a sapkája illett a kabátjához (szintén csíkos). Még orrot is fújt – izgi észlelés… :)
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Csütörtök este
5:45, Zonyika és pusziszörny búcsúpuszilkodnak a TIK-ben.
6:15, Zonyika meg a Kingus a Széchenyi téri buszmegállóban találkoznak, hogy egy jó kettessel kiemenjenek a Mórakoliba.
6:50, kinézésre másodéves magyarosok kisebb csoportja aziránt érdeklődik nálunk, hogy ebben a (s mutat egy ajtóra) teremben lesz-e a Laboda író-olvasó találkozó. Ja. De akkor miért nincs nyitva? Miért nem ég a villany? Há me még van 10 perc. Relax, baby, van nálunk terasz.
Hátakkor az egyik leány úgy állva folytatta az olvasást, olyan féltáj felé félúton tartva tartotta szemét a szövegen.
7:10, megkezdődik, aminek meg kell kezdődnie, a korábbi leány összehajtott térgyein tartja a könyvet, hátsó borítóját néha fölemeli és jegyzetel belé. (remélem, hogy belerakott papírba, bár sajátjának tűnt, nadehátakkoris!)
8:30, véget ért, aminek véget köllött érnie, Zonyika és Kingus szitty, szitty! kiáltásokkal és szeretlek, kicsi bogáááár! feldanolászásokkal mentek utóbbihoz Tátrateázni. Belenyalásra ajánlom mindenkinek!
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ma, 2012.01.30-án láttam meg ezt a könyvet egy srác kezében a metrón. Az első kocsiban utaztunk, és ő ezt olvasta, bár azt hiszem, a tömeg miatt egy idő után abba kellett hagynia.
Mindketten 16:24kor szálltunk le a Határ útnál, onnan elváltak útjaink.














