A görög „aphorizein” ige jelentése: körülhatárolt, körülír, elkülönít. Az aforizma tehát elválik az általánostól, a szokványostól, és szinte arcul vágja a közhelyszerűséget. Mivel egyáltalán nem felel meg a várakozásoknak, intenzív erőfeszítést követel hallgatójától és olvasójától. A gondolkodó embernek valósággal meg kell fejtenie értelmét, fel kell fednie igazságtartalmát. Az „Emberi – túlságosan is emberi” témáinak csoportosítása megfelel az igazságkeresés aforisztikus formájának, ugyanakkor a tartalom tüzetesebb szemügyre vétele azt bizonyítja, hogy nem a filozófia egyfajta zárt rendszerével állunk szemben. Nietzsche itt inkább az uralkodó „igazságokat” és gondolkodásmódot, valamint a metafizika, etika, esztétika alapjait igyekszik megtámadni, azokat legalábbis kérdésessé téve. A mű alcíme: „Könyv szabad szellemeknek” . E cím arra céloz, hogy jó volna megszabadulni a régi „igazságoktól”, az idealizmustól. Hiszen a szellem… (tovább)
Emberi – túlságosan is emberi 10 csillagozás
Kedvencnek jelölte 5
Most olvassa 2
Várólistán 10
Kívánságlistán 5
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Szerintem nagyon jó. Csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik szeretik La Rochefoucauld-ot, La Buyére-t, Poppert.
A Zarathustra után nekem ez túl szájbarágós, és bár sok jó gondolat volt benne – lásd idézetek –, sok teljesen elavult is. Tudom, hogy miért támadta a vallást, és miért magasztosította fel a tudományt. Azt hiszem, ha ma élne, és meglátná, hova jutott az emberiség, sírva radírozna ki jó néhány passzust.
A hatalom mindent fel tud használni a saját érdekében, legyen az a hit, vagy a tudomány, mindkettőt megrontja végül.
Népszerű idézetek
Még azon ritka fajtájú emberek is, akik nem csak önmagukra gondolnak, az élet elszigetelt részeit veszik szemügyre csupán, nem pedig az életet általában…
Az átlagos, hétköznapi ember számára tehát az élet értékének az az alapja, hogy önmagát fontosabbra tartja a világnál.
33. Az élethez szükséges az élet téves megítélése.
Aki boldogságot és jó közérzetet vár az élettől, az jól teszi, ha a magasabb kultúrát egyszer s mindenkorra elkerüli.
277. Boldogság és kultúra
Nézzük csak át a kereszténység dokumentumaiban a morális követelmények rendszerét és mindenütt azt látjuk, hogy a követelmények túlzottak, mégpedig azért, hogy az ember ne felelhessen meg nekik; a szándék tehát nem az, hogy morális legyen, hanem lehetőleg érezze bűnösnek önmagát.
63. oldal
A magányos ember a magányban önmagát zabálja fel, a tömegben felzabálja őt a többi.
Tessék választani!
348. Az emberevők országából
Gondolkodóként csak ön-nevelésről volna szabad beszélni. Az ifjúság nevelése mások által vagy kísérlet, amelyet ismeretlen, megismerhetetlen közegben hajtanak végre, vagy az új uralkodó szokások és erkölcsök alapján keresztülvitt alapvető nivellálás… Egy szép napon, ha már jó hosszú ideje a világ véleménye szerint neveltek minket, felfedezzük önmagunkat: akkor kezdődik a gondolkodó feladata; akkor jön el az ideje, hogy őt hívjuk segítségül – de nem nevelőként, hanem önmaga által nevelt emberként, aki tapasztalatokkal rendelkezik.
267. nincsenek nevelők.
Akiről olyan mértékben lehulltak az élet bilincsei, hogy már csak a megismerés kedvéért él, annak sok mindenről, majdnem mindenről le kell mondania, ami a többi ember számára érték, mégpedig irigység és neheztelés nélkül; ez az ember érje be legkívánatosabb állapotként az emberek, erkölcs és törvények fölötti bátor lebegéssel és a dolgok megszokott értékelésével.
34. Megnyugtatásul
