A megmentő 85% 239 csillagozás

Hatalmas, pozitív meglepetés!
Egy éjjel kiolvastam, rég jártam így könyvvel (főleg 600 oldalassal).
@Maate lelkesített fel rá, és most elolvastam. A szerző nagyot nőtt a szememben. Eddig nem volt túl pozitív a képem róla, de most letett valamit az asztalra.

Nem mondanám, hogy Frei egy magyar Clancy vagy Forsyth lett, de…majdnem!
A könyv a jó kémkaland-politikai regények legfőbb tulajdonságait egyesíti: érdekes történet, cselekményszövése több szálon fut, de könnyen követhete, az időben ugrál, de nem zavaróan, szerethető szuperhős a főszereplő … és persze ott van a SZERELEM is…
Mi kell még?
Nyaraláshoz, teleléshez ideális olvasmány.

Azért van pár negatívum is!
először is: aki olvassa figyeljen oda, mert nekem a könyv végére olyan csillámporos lett a kezem a borítótól, hogy nem mentem volna a kék lagúna bár közelébe vele :( Sajnos a magyar minőség :(
másodszor: ha már ennyi (és alapjaiban jó) szakértőt megkérdezett, akkor egy katonát sem ártott volna, ha már a főhős az… mert olyan , hogy „minitank” főképp, hogy hatkerekű, még a francia idegenlégióban sincs.
Az legyen mondjuk páncélozott szállító harcjármű, vagy lövészpáncélos, esetleg gyalogsági harcjármű. Ha már a többi téren ennyire ragaszkodott a pontos megfogalmazáshoz.

De ez csak kötözködés. Az, „buta” hogy a magyarok nem ismerik a wolfram magos lövedéket, vagy annak hüvelyét, már hülyeség viszont. Simonyi Ottóval kellene kicsit beszélnie, ha már magyar a mesterlövészek többszörös világbajnoka – egy olyan könyv megírása előtt, mely mesterlövészről szól. Szerintem.

De alapjaiban pozitív csalódás, egy magyar szerző is világszintű kalandregényt írt, s ez – jó!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Le a kalappal Frei Tamás előtt… Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz ez a könyv. Szinte alig tudtam letenni, annyira ment a történet előre. Nagyon tetszett, hogy csak pár oldalnyi fejezetek voltak, és ugráltunk egyik szereplőről/helyszínről a másikra, így szinte tényleg le sem lehetett tenni, mert kíváncsi voltam, hogy na a másikkal mi történt. :) Nagyon tetszett benne, hogy baromi életszagú. Mármint, hogy tőle (Frei Tamástól) elhiszem, hogy így működnek a dolgok, hiszen járt egy két helyen az életében. És e miatt nagyon rémisztő is egy kicsit a könyv, és a részletek, mert most akkor a TV előtt egy hír után miket gondoljunk. A szerelmi szál picit zavart az elején, de aztán át lehetett érezni André óvatosságát, mert hát nem egyszerű az ő múltja/jelene/jövője sem… A gyilokos jelenetek elég kemények voltak, mármint az a kegyetlenség, ahogy elénk tárja az író.

Igazából azt kell, hogy mondjam: örülök, hogy túl vagyok rajta. Pedig nem volt rossz, sőt! Csak:
– túl sokáig tartott elolvasnom, ami nyilván nem a könyv hibája, csak és kizárólag az enyém, így még se olyan volt, mint lehetett volna
– nekem túl száraz volt: Frei nagyon intelligens, egész jól is ír, mégis… oda kellett figyelni, igényes volt, nem kapcsolt ki (ami megint nem hiba, csak rosszkor olvastam)
– idegesített az állandó kurziválás és a sok felesleges magyarázat (köszönöm, egy mondatból is megértem, hogy a halálos töltény, az halálos töltény )

Nehezen vettem a kezembe, valamiért fenntartásaim voltak. De, nem bántam meg, hogy elolvastam! Nagyon jó, izgalmas könyv, ahol a fiktív elemek keverednek a valóság egy-egy darabkájával. Látszott, hogy azért van mögötte kutató munka. Na meg persze ott van a kimaradhatatlan szerelmi szál is! Nagyon jó stílus, és karakteresek a szereplők is. Nagyon tetszett.
De azért el kell mondjam, hogy az elején eléggé megijedtem, amikor láttam, hogy a cselekmény ide-oda ugrál egyik helyszínről a másikra, néha időben is, de a végére azért teljesen érthető volt, hogy miért. Másrészt az utolsó 50-100 oldalnál annyira egyértelmű volt, hogy mi fog történni, hogy nem volt meg az a szokásos „izgalom a könyv végén” nálam.
De összességébe véve nagyon jó kis könyv, érdemes elolvasni. És kíváncsian várom a folytatást! :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pörögsz, zihálsz, izgulsz, együtt lélegzel André-val. Érzékletes tájleírások, zűrös emberi sorsok és mindezek mellett lehelletfinoman vázolt nüansznyi attitűdök között kavarog a vihar. És gyűlnek, csak gyűlnek azok a vörös viharfelhők… Néha már elveszel a sorok között, mert nem tudsz olyan gyorsan olvasni, ahogy a pulzusod diktálja a ritmust – hiába, nem lehet mindenki egy jól kiképzett légiós, aki képes irányítani a szíve lüktetését.
Örömmel hallom, hogy lesz folytatás, és persze meg sem lepődöm – ha egy gépezet egyszer beindul…
Frei Tamás egy intelligens, gondolkozásra, és folyton a dolgok mögöttes tartalmát fürkésző látásmódra nevel minket már évtizedek óta. Reméljük még sokáig.
Kedvenc részem: mikor a magyar miniszterelnök ezüsttálcán mindenféle fura ételt oda tol a francia elnök elé, lásd: francia saláta, francia drazsé, francia krémes – oltári ziccer!! ((:

Nagyon jó volt, három nap alatt kiolvastam, mert nem bírtam letenni. :-)
Oktatáson voltam, de egyáltalán nem figyeltem, hanem a hátsó sorban olvastam.
Pörgős volt, és részletes, főleg a sérülések leírása, és a haláltusák elemzése. Az külön tetszett, hogy a romantikus részre nem pazarolt hosszú leírásokat, elemzéseket. A könyv így tökéletes!

Ne tessék előítélettel olvasni Frei Tamás könyvét, mert azért nem annyira gagyi ez, mint amennyire sokan lehúzták! -Mondjuk nekem is sokat kellett magamban ezt ismételgetnem, mielőtt belefogtam volna a könyvbe.-
A kezdeti „olcsó fogások” után kifejezetten fordulatos, érdekfeszítő, dokumentumokat feltáró tényezőkbe botlik az ember, ami egészen élvezetes. Olcsó fogások alatt értem pl. hogy roppant módon nem érdekli az olvasót, sem a történetet nem viszi előre, hogy a főszereplőnő Adriennek mandulaolajjal, vagy csak Caola krémmel lett-e bekenve a teste a hófehér szatén lepedőn…. Már ha nem akarja az író, hogy kikiáltsák Fejős-Vass Tamássá…
De mondom, dicséretére vált, hogy ezeket pár oldal után rendesen levetkőzte, elhagyta.
Nekem annyi bajom volt vele, hogy anno Frei Tamástól, mint riportertől viszketett a tenyerem a tenyérbe mászó képe-stílusa miatt; na azt most megkaptam itt is a könyvben. Engem a tényfeltáró riportműsoraiban is zavart ez a féle jólfésültség: túl simulékony, túl „nyálas”, az összes stílusjegyével együtt. Olyan kis pojáca. -Már bocsánat a szófordulatért.-
Ezen kívül az zavart még, hogy rendkívül sokat akart közölni ezekből a „lehúzom a leplet és még tolok rá pár lapáttal az összeesküvés-elméletekből”, sztorikból. Bár kétségtelenül kívánatos volt a történet szempontjából, de akkor sem ilyen mennyiségben, mert ez túl sok megjegyezhetetlen név és kapcsolódási pont. Egyébkén nekem pozitív csalódás volt ez a Frei ember, mint író. :)

Kellett ez a magyar könyvpiacra, de már nagyon…
Többet nekem senki ne szidja Frei Tamást.

Végre egy KÖNYV (csupa nagy betűvel), amitől azt kaptam amit szerettem volna, amit vártam. Izgalmas, mozgalmas, fordulatos, de követhető, feszültségkeltő, oktató és szórakoztató… Folytathatnám a pozitív jelzőkkel. Nem lett mégsem tökéletes, mert nem tudott rávenni, hogy folyamatosan olvassam végig. De a második fele már egyben lement. Alig várom a 2. könyvet. Érzem, hogy 5 csillagos lesz!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tetszett, érdekes és izgalmas volt, André eltűnt kisfiának a felkutatását kicsit hiányoltam a végéről.