A ​kastély 276 csillagozás

Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély Franz Kafka: A kastély

Josef K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe – útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély.

Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent.

Thomas Mann ekkor írta róla: „Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni.”

Eredeti megjelenés éve: 1926

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Magvető Zsebkönyvtár 2.0 Magvető · Nagy siker volt General Press

>!
Magvető, Budapest, 2018
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631436532 · Fordította: Rónay György
>!
Magvető, Budapest, 2018
472 oldal · ISBN: 9789631436860 · Fordította: Rónay György
>!
Kossuth, Budapest, 2014
ISBN: 9789630963237

7 további kiadás


Kedvencelte 44

Most olvassa 43

Várólistára tette 198

Kívánságlistára tette 113


Kiemelt értékelések

Sapadtribizli>!
Franz Kafka: A kastély

Furcsa kapcsolatom van nekem Kafkával…
Az eleje teljesen beszippantott, elvarázsolt. Nagyon ott voltam a kilátástalanságban K.-val; nagyon láttam a havat, a hóba süppedt falut, a láthatatlan akadályokat, a labirintust, az iszonyú távoli kastélyt… Mindenféle szimbólumot láttam a kastélyban, a szolgákban, az előljárókban, stb. és bár próbáltam nyitott lenni más értelmezések iránt (mert néha beragad a fejembe egy értelmezési kép, és nehezen tudok elvonatkoztatni attól), a szimbólumokat azért mégsem hagynám csak úgy fel, elvégre ez egy annyira szürreális világ, hogy itt mindennek kicsit többet kellene jelentenie…
A mű végére azért mégis sikerült összezavarodnom, hála a sok hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb monológnak, elméletnek, tanítgatásnak…

Ez a könyv a küzdelemről szól. Az örökös harcról a váratlannál váratlanabb akadályok ellenére is, még, ha ez a harc labirintusokba vezet, Ariadné fonala nélkül; amíg már K. teljesen belefárad az egészbe, spoiler A könyv már csak azért is mestermű, mert a küzdelmet két síkon hajtja végre. Egyrészt küzd K., de bizony, küzdöttem én is, elég keményen a regénnyel. Ugyanakkor engem is bevitt a regény olyan „csapdákba”, mellékrészekbe, olyan labirintusokba, ahonnan nem találtam kiutat, és csak az óriási kérdőjelek gyűltek bennem spoiler; és végül én is belebuktam, belefáradtam ebbe a küzdelembe: az utolsó 20 oldal már annyira nem csúszott, hogy csak háromnaponta olvastam belőle 5-5 oldalt. De talán mégsem buktam bele, mert bár legyőzött a regény, mégis tanulhattam beőle a küzdelem során az életről, magamról – és igen, a bürokráciáról.

Frank_Waters I>!
Franz Kafka: A kastély

Nyomasztó könyv-e A kastély? Attól függ, ki olvassa. Engem nem nyomasztott, inkább szórakoztatott, de értem és érzem, miért olyan nyomasztó ez. A világ, amiben élünk, nyomasztóbb számomra, de ez a két világ nagyjából ugyanaz.

Van nekünk egy szépnevű földmérőnk, K., aki egy megnevezetlen faluba ér, hogy elvégezze a munkát, amire fölvették. Kiderül, hogy az egész tévedés, ahogy rengeteg más dolog is a regényben… De nem mesélem el a történetet. Sokakat idegesített K. alakja, másokat nyomasztotta a könyv. Szerintem K. igazi hős, csak hát a kafkai hős sohasem győzhet. De mégis példát mutat: sose add fel! Ne tűrd a hivatalnak packázásait! stb.

Van itt egy kastély, tele hivatalnokokkal, akik afféle szent emberek a faluban. Lehet, hogy ez Kafka idején még nem így volt, de ma már, a kafkai rémálomszerűségtől eltekintve, így működik. Aki megzavar egy hivatalnokot, az büntetésre számíthat, sőt, a társadalom megvetésére is. Aki nem engedelmeskedik, úgyszintén. Hiszen az emberek itt is olyanok, mint a világban: nagyrészt szolgalelkűek. Miért gondolják úgy, hogy nem mehetnek el a kastélyba, mikor nincs is ilyen szabály vagy törvény? Egész egyszerűen saját maguknak választják a rabszolgaságot. Ebben kísérteties a hasonlóság a mai Magyarországgal. (És ahogy Kertészt olvasva tudom: a szocializmus alatt is ilyen volt a helyzet.) Hiszen fölkerekedhetnének, forradalmat csinálhatnának, hiszen nevetséges az egész – de ők mégis szentnek hiszik. Érezzük az iróniát? A XX-XXI. században már nem Isten a szent, nem a szerzetesek, papok, hanem a hivatal, a hivatalnokok, titkárok, üzletemberek… Mise helyett tárgyalás. Az új, korcs transzcendens világkép (mert valamiben hinni kell): íme, megvalósult.

Ja, hogy mégis nyomasztó? No igen, ha így nézzük, kétségtelenül az. És nézhetjük-e másképp? Mert az igazság ez. De nem csak erről szól a könyv, akkor ez igen kevés és unalmas regény lenne. Ki miatt nem volt nekem nyomasztó a könyv? K. miatt. Folyamatos csalódások érik, jogtalanságok, egyre nagyobb pofonok: ő mégis szembeszáll, mindenből kivágja magát, és harcol tovább, mert tudja, hogy nála van az igazság. Nem reménykeltő K. példája? Hogy így is lehet, hogy nem kell szolgának lenni, ha az ember nem akar?

Kafka nem fejezte be ezt a könyvet, így aztán találgathatunk, mi történt volna végül K.-val. Nyert vagy veszített volna? Ha veszít, az másképp nem is lehet, mint hogy meg is hal. Mert nem lenne képes megalkudni, ez is vonzó tulajdonsága. Kertésznél olvastam, hogy végül engedélyezik neki, hogy letelepedjen a faluban. De ez sem megoldás, ő a kastélyba akar feljutni – és miért ne juthatna fel? Esetleg ott érné a halál, aktalapokkal vágnák föl az ereit, stb. Minden lehetséges.

16 hozzászólás
akire>!
Franz Kafka: A kastély

„A sorsába bele nem nyugvó ember küzdelme, az embertelenség gépezetével perbe szálló ember példája – ez teszi elsősorban századunk kumanista irodalmának jelentős képviselőjévé Franz Kafkát.” – szól az 1979-es kiadás fülszövegének utolsó mondata. Na ez a KUMANISTA félreírás vajon hány (a Kastélytól és annak uraitól rettegő) embernek okozott álmatlan éjszakát? – Amúgy meg igazi csikorgó hóban játszodik a regény, az eszkimók külön szóval illetnék az ilyet.

>!
Európa, Budapest, 1979
370 oldal · ISBN: 9630717891 · Fordította: Rónay György · Illusztrálta: Klimó Károly
robertjordan>!
Franz Kafka: A kastély

Olyan érzésem volt az olvasása közben, mintha Kafka víz alá nyomná a fejem és csak épp annyi levegővételhez engedne, hogy ne fulladjak meg. Sehol egy megoldás, sehol egy feloldás, akár egy labirintus. Néha tényleg bele lehet őrülni. Bár befejezetlen a könyv, de pont ezáltal válik teljessé. Talán Kafka nem is akarta befejezni, hanem örökké akarta írni.

3 hozzászólás
János_testvér I>!
Franz Kafka: A kastély

Arra jutottam, hogy Kafka vagy bolond, vagy realista, vagy ugyanoda jártunk iskolába – esetleg ezek valamilyen keveréke. Őt és Thomas Mannt olvasva sajnálom, hogy nem tudok németül.

spoiler

1 hozzászólás
postmodjane>!
Franz Kafka: A kastély

Ezt a regényt nem tudta volna más megírni, csak Kafka.
Minek a szimbóluma a kastély?
Miért akar K. odajutni?
Miért nem indul el?
Az élet mint útvesztő, mint értelmetlen, céltalan, semmibe vezető labirintus áll az olvasó és K. előtt is.
Miért lesz Frida oly hirtelen K. menyasszonya, majd miért hátrál ki?
Miért nem lehet kikeveredni az ügyintézés malmából itt sem?
Miért nem lehet elintézi semmit sem?

S akkor miért a lét?
A keresésért magáért, a labirintusért magáért.

A Vígszínházban bizony van vége a darabnak, még akkor is, ha az sem vég.
Érdemes megnézni, nemcsak ifj. Vidnyányszky Attila szenzációs K. alakítása és Bodó Viktor rendezése miatt, hanem és leginkább a „cirkuszjelleg”, a díszlethasználat és ennek szimbolikája miatt.

Talán a kulcsot is megtaláljuk saját értelmezésünkhöz, talán értelmesebbnek látható az élet a gondolkodás kulcsa által.

szembeszomszed>!
Franz Kafka: A kastély

„Kafkai élmény volt minden perc veled az ágyban” – mondják Woody Allennek az Annie Hall egyik emblematikus (bár melyik nem az?) jelenetében. Több mint tíz éve olvastam A pert és Az átváltozást, és már-már el is felejtettem, milyen az a kafkai élmény. Most azonban talán egyszer és egyúttal mindenkorra megjegyeztem, miféle hangulat jellemzi Kafka műveit. Elveszettség, kilátástalanság, bolyongás az ismeretlen, felfoghatatlan viszonyok között, melyeken azért át-átpislant vagy talán -kacsint némi humor, oldva egy kicsit ezt a nyomasztó feszültséget. Ki az a K. vagy ki az a Klamm – erre nem tudtam rájönni, de azt hiszem, így is van rendjén, csakúgy, mint a regény befejezetlensége. Mert be sem kellett fejezni: így teljes. Krasznahorkai valahol azt írta, az évszázad regényének tartja A kastélyt. Nem mernék vitába szállni vele.

wtg1909>!
Franz Kafka: A kastély

Hűha. Ez egy véget nem érő szenvedés volt. Egész egy abszurd, soha abba nem maradó, cselekménymentes elmélkedés volt, amiben végülis éreztem valami izgalmat mert nem hagytam félbe, és vártam, hogy történjen valami, de hát nem nagyon történt. Egészen fura mód akarja bemutatni nekünk a bürokráciát, ami az úri világban lehetett, de nekem már több volt a soknál (teszem, hozzá manapság már sokkal jobban, gyorsabban lehet ügyet intézni, de még ettől a tempótol is ideglelést tudok kapni). Szereplőink egyszerű emberek. Szobalányok, kocsmárosok, vagy a Nagy K. földmérő, de még is olyan monólógot tudtak kivágni akár a legkisebb semmiségről is, hogy azt a legnagyobb filozófusok is megirigyelnék. Úgyhogy nem jött át a dolog, de azért még valamikor A perrel is megpróbálkozom, hátha az jobb lesz.

K I>!
Franz Kafka: A kastély

Kár, hogy töredékes maradt, kíváncsi lettem volna a továbbiakra. Én szurkoltam K.-nak. A faluba idegenként érkezett, és mit sem tudott az ottani viszonyokról. Ahol ő valamilyen lehetőséget, utat talált, általában félig, vagy teljesen megcáfolták, mert a falusiaknál az korlát, lehetetlen. Istenítettek mindenféle kastélybeli pozícióban lévő embert, kiváltképp Klammot. A létet teljesen behatárolták a szabályok, törvények, melyek talán csak az ő fejükben léteznek. Vajon mi lett volna, mi lehet K. sorsa?

ábelarengetegben>!
Franz Kafka: A kastély

Nyomasztó volt. És fanyar humorú. Sajnos a végére elvesztettem lelkesedésem K. hiábavaló szélmalomharca és a szereplők egyre hosszabb, egyre körülményesebb monológjai iránt. Frusztrál, hogy nincs befejezve, bár illik hozzá.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

tejcsi>!

elképzelni sem tudok nagyobb boldogságot, mint veled lenni, folyton, megszakítás nélkül, végtelenül; s ehelyett azon tűnődöm, szerelmünknek nincs egy talpalatnyi nyugodt hely a földön, sem a faluban, sem másutt, s ezért egy mély, szűk sírt képzelek el magamnak, s ott végre ölelkezünk, mintha satu préselne egymáshoz, és arcomat hozzád szorítom, te a tiédet hozzám, és rejtekünkben nem láthat bennünket soha senki többé.

Manni>!

– […] Te idegenből jöttél, ismered az embereket; nem találod őt föltűnően okosnak?
– Föltűnően boldogtalannak találom – mondta K.

207. oldal

Arianrhod P>!

“S ön, titkár úr, valóban ön dönt afelől, hogy amit itt mondanék, eljut-e Klammhoz vagy sem?
– Természetesen – mondta Momus, és büszkén lesütött szemmel pillantott jobbra-balra, ahol pedig nem is volt semmi látnivaló –, egyébként mi végre volnék titkár?”

darkfenriz>!

Természetesen tudatlan vagyok, ez kétségkívül igaz, és nagyon szomorú rám nézve; viszont van bizonyos előnye is: aki tudatlan, az merni is többet mer; ezért, amíg erővel bírom, egy ideig még szívesen elviselem tudatlanságomat és bizonyára káros következményeit.

73. oldal

bürök>!

vannak alkalmak, melyek, hogy úgy mondjam, túl jelentősek ahhoz, hogy kihasználják őket; akadnak dolgok, melyek semmi máson, egyedül magunkon szenvednek hajótörést.

18. fejezet, 246. old. (Kossuth 2006)

Manni>!

Kivett egyet, kihúzta a dugót, és beleszagolt, önkéntelenül elmosolyodott, olyan édes, jóleső illat csapta meg, olyasformán, mint mikor dicsérő, jó szavakat hallunk valakitől, akit nagyon szeretünk, s nem is tudjuk pontosan, miről van szó, nem is akarjuk tudni, csak örülünk neki, hogy az illető velünk van, és így beszél velünk.

127. oldal (Európa Könyvkiadó, 1964)

Tamás_Szabó_5>!

– Tudod, hová megyek? – kérdezte K.
– Tudom – felelte Frida.
– Szóval már nem tartasz vissza? – kérdezte K.
– Annyi akadályba fogsz ütközni – mondta Frida –, mit jelentene az én szavam!

Frank_Waters I>!

Minden viszonynak megvannak a maga fogyatékosságai, így a miénknek is, hiszen mindketten más és más világból kerültünk össze, s amióta ismerjük egymást, mindkettőnk élete teljesen új útra tért, egyelőre még bizonytalanul érezzük magunkat, hiszen még túlontúl új minden.

Tizennyolcadik fejezet

darkfenriz>!

Ön túlságosan szigorú – mondta az elöljáró. – De ezerszerezze meg a szigorúságát, s ez még mind semmi lesz ahhoz képest, amilyen szigorú a hatóság önmaga iránt. Ilyen kérdéseket csak egy teljességgel járatlan idegen tehet föl. Hogy vannak-e ellenőrző hatóságok? Csak ellenőrző hatóságok vannak. Persze nem az a dolguk, hogy a szó közönséges értelmében vett hibákat találjanak ki, mert hiszen hibák nem történnek, s még ha történik is egyszer egy, mint az ön esetében, ki mondhatja rá végérvényesen, hogy valóban hiba?

83. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Philip K. Dick: Figyel az ég
Babits Mihály: A gólyakalifa / Kártyavár
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin
Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya
Erich Kästner: Három ember a hóban
Szabó Magda: Disznótor
Stephen King: A ragyogás