Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Limit 100 csillagozás
2025-ben járunk. Technológiai újítások forradalmasították az űrrepülést. Amerikaiak és kínaiak küzdenek a holdporban található hélium-3-ért, mely a következő évezredben környezetbarát módon láthatná el energiával az emberiséget. Országnyi méretű konszernek irányítják a politikát, harcban állva az energiapiac feletti uralomért.
Miközben Julian Orley, az excentrikus konszernigazgató illusztris vendégeinek körében utazást tesz a Holdra, Owen Jericho cyberdetektívnek a Sanghajban bujkáló szépséget, a kínai ellenzékit, Yoyót kell megtalálnia. A feladat kezdetben rutinmunkának tűnik, ám végül rémálommá válik: Kínán, Egyenlítői-Guineán, Berlinen, London át vezet kalandos útjuk, majd a Holdon folytatódik a hajsza. Üldözöttből vadásszá kell válniuk, hogy esélyük legyen a túlélésre. Rengeteg ember élete függ döntéseiktől…
Mi az a határ, amit semmiképp nem léphetnek át? Meddig zsákmányolható még ki a környezetünk, hogy igényeinket kielégítsük? Milyen következményei lehetnek… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 6
Kedvencelte 8
Most olvassa 16
Várólistára tette 70
Kívánságlistára tette 26
Kiemelt értékelések
Húha.
Kissé gondban voltam a csillagozásnál.
Az talán nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy rettenetesen túl van írva. Szómenésből Schätzing legalább egy 8-ast érdemel a 10-ből (a tízet önkénteset megszavaztam George Martinnak). A történet belefért volna 500 oldalba is, vagy legfeljebb 700-ba. Csak néhány példa:
– a könyv első 50-60 oldalán felvonultatott szappanopera, aminek a lényege valószínűleg az lett volna, hogy megismerjük a szereplőket. Engem csak összezavart, és még a második részben is voltak szereplők, akiken meglepődtem, hogy léteznek.
– az űrliftezés előtti oktató film kb. tízoldalas szó szerinti leírás, kiegészítve a látvány leírásával
– Jericho évek óta nem létező szerelmi életének 3-4 oldalas taglalása (ugyanitt: lenyűgöző, hogy egyesek mennyit tudnak írni a semmiről)
Igaz, ezekhez egy idő után hozzászokik az ember, de azért bevallom, akkor kicsit megremegtem, amikor egy hét szünet után kezembe vettem a második részt, és egy 30 oldalas leírással kezdődött Egyenlítői-Guinea történelméről, azóta hogy az első portugálok betették oda a lábukat.
Ugyanakkor a stílus nagyon bejött. Simán volt olyan, hogy 2-300 oldalakat (vagy többet, khm) elolvastam egy nap, és nem azért, mert minden másodikat átlapoztam. Elképesztően gyorsan lehet haladni a történetben, arról nem is beszélve, hogy végre egy író, akinek a humorérzékét nem érzem sem kínosnak, sem erőltetettnek, hanem nagyon is élvezem.
Itt ejtenék pár szót a fordításról is. Én értem, hogy ez egy 1400 oldalas (!!!) könyv, és borzasztó sokáig tartana kigyomlálni minden magyartalan kifejezést és félrefordítást, de azért voltak elég meredek dolgok. Sokszor külföldi (főleg angol) kifejezések maradtak a szövegben, ami elég zavaró volt, és a legnagyobb szívfájdalmam, ahogy már korábban is említettem: touring-teszt? Tényleg? Egy ilyen nagy lélegzetvételű, epikus sci-fiben? Ne már…
A másik nagy dilemmát a történet okozta. Az űrben játszódó rész az első könyvben teljesen érdektelen volt, még a hosszas műszaki leírásokat is jobban élveztem, mint a cselekményt. Vagyis annak a hiányát. A második kötetben az arányok kicsit megváltoztak, a Holdon is akadt bőven történés (sőt), ennek ellenére ezt a szálat nem tudtam annyira megszeretni.
A Földön játszódó szál határozottan izgalmasabb volt, néha már túlságosan is. Viszont ez tette pörgőssé a történetet. Ráadásul itt meg tudtam jegyezni a szereplők neveit, ami valószínűleg elég sokat lendített az élményen. A Földön játszódó másik szál (ami igazából csak egy fél) annyira érdektelen volt, hogy mindig ki is megy a fejemből. Pedig ez lett volna az arany középút (izgalmas, de nem eszement), csak hát olyan kevés volt belőle, hogy a másik kettőhöz képest szinte említésre sem érdemes.
A történet vége nem túl meglepő, a második könyv első harmadától-közepétől már lehet tudni, hol futnak össze a szálak, de ezt kivételesen a pozitívumok közé írom, mert az azért mégis csak túlzás lett volna, ha az utolsó 1-200 oldalon még egy extra csavart kap a történet. Már így is eléggé a határokat feszegette. De összességében nagyon is tetszett egy ilyen monumentális összeesküvés-elmélet, legalább nem a semmiről és a semmiért írt 1400 oldalt Schätzing.
Összességében leginkább az az érzésem, hogy az író nem tudta eldönteni, hogy sci-fit, krimit, közgazdaságtankönyvet vagy esetleg (alternatív) történelemkönyvet akar írni, ezért besűrítette egyetlen gigantikus történetbe az összes ötletét, aztán megfűszerezte pár klisés akciójelenettel (gyilkosság a múzeumban, egy városrész felégetése macska-egér játék közben, autós üldözés). Az eredmény egy egyedi ötletekkel megtűzdelt, de részleteiben azért mindenkinek ismerős tudományos krimi, hogy kevesebb embernek kelljen kimozdulni az olvasási komfortzónájából. Nem élveztem maradéktalanul minden egyes mondatát, de izgalmas olvasmány volt. És simán el tudnám képzelni filmen! Ebből miért nem forgatnak filmet?
Nagyon alapos, aprólékosan kidolgozott, igazi monstre történet, amelyben bejárjuk a Holdat és a Föld legtöbb kontinensét, visszanézünk a múltba, boncolgatjuk a jelent, és elképzeljük a jövőt.
Schätzing a tőle szokott alapossággal bont ki minden szálat és magyaráz el minden apró mozzanatot annak érdekében, hogy az olvasó a lehető legteljesebben megértse a mondanivalóját. Én szeretem az ilyen alaposságot, de most még néha én is egy kicsit túlzásnak éreztem. Mintha nem lettek volna helyén az arányok: Egyenlítői-Guinea történelméről egészen sokat megtudtunk, de voltak olyan szereplők, akik szinte csak nevek voltak, egyáltalán nem tudtam hozzájuk kötődni. Emellett időnként úgy pörögtek az események, mintha egy akciófilmet néztem volna, máskor meg technikai leírásokat olvashattunk több tíz oldalon keresztül.
A hibái ellenére a történet, és a mondanivalója nagyon tetszett: a fejlődést nem lehet megállítani, és mindig lesznek olyan álmodozók, akik feláldoznak bármit, de előrébb viszik a világunkat.
Most úgy éreztem, hogy sokat markolt, Frank. Ez is belefért volna egy 900 oldalba. Néha úgy tűnt, az egyik kolléganőmmel beszélgetek, akiben tanárvér folyik, így minden magyarázatot az ősrobbanástól kezd. Voltak olyan részek, amik a történet szempontjából nem voltak szükségesek, én kihúzattam volna őket, de azt is megértem, miért hagyták benne.
Azt gondoltam az elején, hogy a Holdon játszódó rész fog jobban tetszeni, de az igazság az, hogy a Sanghaji szálat szerettem a legjobban. Amúgy meg a karakterekkel is nagyon törődött, az összessel és nem csekély számban tolonganak ebben a könyvben. A tudományos és egyéb háttér ismét megalapozott, kidolgozott, elmagyarázott és megjelenített (egy hadsereg dolgozik a keze alá egy másikat meg addig szekál, szerintem, amíg meg nem kapja, amit akar). Valahogy mégsem volt teljesen a fogamra való.
Egy darab olyan hibát követett el, a szememben, amin képtelen voltam túltenni magam. Véletlen egy bizonyos valami pont annak a kezébe került, egy véletlen folytán, aminek véletlen a legjobb volt, hogy az ő kezébe került. Ezt a gyomrom azóta sem bírja leemészteni, nekem ez a szálka egy erdő, és mivel Franktől nem ezt vártam, ezért ez egy felhő maradt az kék égen.
A morális tanulsága, nos, nem indított meg. Az ember a limitek feszegetéséért él. Nagyban, kicsiben, mindegy. Mit teszünk meg ezért, mikor állunk meg? Ha nem tudunk továbblépni, ledöntjük az akadályt, kikerüljük, átlépjük, ezt teszi a tudomány (is), megoldást keres, ott a határ, naha ugyan már, ennél tovább kell lépnünk. Ezért lett Holdutazás is (ne kezd!), ezért szeltek át óceánokat, ezért vannak piramisok, ezért…u got the picture. Moralizálni arról, hol a limit, eh, megint a nem csak kétoldalú érme jut eszembe, valakinek mindig igaza van, általában annak, akinek több pénze van, ezért érzi más a határokat közelebb, más meg távolabb. Ja, hogy a morálnak nincs köze a pénzhez? Ehe hehe heheh…
borító: 4
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 3
élmény: 3
mondanivaló: 4
Megküzdöttem ezzel az 1426 oldallal, két hónapig tartott, míg kivégeztem a két kötetet. Kicsit csalódtam Schätzingben. Anno a Raj a maga 1000 oldalával szívszerelmem lett, a könyvklubban is osztatlan sikert aratott. Ott csak repültek az oldalak olvasás közben. Itt szenvedtem kicsit, erre még én is azt mondom, hogy túlírt.
A Földön játszódó történetszál, legfőképpen a kínai része, engem abszolút nem kötött le. Annak ellenére, hogy az akciók és a nyomozás nagy része is ott zajlott. Mintha egy akciófilmet néztem volna a sok autós üldözéssel és robbantással, lövöldözéssel. Egy idő után ez már unalmassá vált. Azt meg főleg nem értettem, hogy a gonosz bérgyilkosnak miért hitt bárki is? Mindig megígért mindent, aztán hidegvérrel lepuffantotta a szerencsétlent. Csak ez az ígérgetés miért kellett? Szerintem önmagát is becsapta ezzel a „jófiús” magatartással.
A végkifejlet, a csavar tetszett. A mondanivaló is fontos, az Egyenlítői – Guineában játszódó részek politikailag is érdekesek voltak.
A Holdon játszódó események engem jobban érdekeltek volna, még úgy is, hogy a fele szereplőről azt sem tudtam, hogy kicsoda. Mert az elején van egy 50 oldalas seregszemle, mint a nagy eposzokban, de ki jegyezte azt meg? A főbb szereplők érdekes jellemek voltak, ez különben nagy erőssége az író mindegyik könyvének, amit eddig olvastam. A stílus pedig szuper, ez tartotta bennem a lelket, hogy ne adjam fel.
Jó, hogy édesapám ezt csomagolta be januárra és februárra, mert különben ki tudja, meddig halogattam volna az olvasását!?
Érdekes, izgalmas, helyenként unalmas, és rettentően túl van írva, pedig én szeretem a terjedelmes könyveket. Persze, megértem, hogy nem szeretett volna semmit sem kihagyni belőle. Filmszerűen pörgő részek váltakoznak rémesen hosszú, 30-40 oldalas leírásokkal, illetve ismeretterjesztő részekkel. Egy problémám volt még vele, ami már más szerzőknél is, lehet, hogy ez valami írástechnikai fogyatékosság, vagy nem tudom, mi lehet az oka, de hiába a rengeteg szereplő, nem képes élővé varázsolni őket. Persze van hátterük, vannak ilyen-olyan tulajdonságaik, van pszichológiájuk, tehát dolgozott velük, de mégsem. Csak kívülről látom, nem ismerem meg őket igazán.
Vannak világmegváltó gondolataim, de talán majd máskor…
Egy 1425 oldalas, nem kevesebb mint 96 karaktert felvonultató monstre regény után, mely nem épp könnyed témát dolgoz fel, s amit amúgy mintha csak nekem írtak volna, tudnék írni sok mindent. A politika, vagy a gazdasági élet engem sem érdekel úgy önmagába véve, de, hogy milyen érdek csoportosulások, lobbik alakítják a háttérből annál inkább. Akit ez sem izgat, az jobb, ha nem is veszi kezébe ezt a könyvet.
Engem végig nagyon érdekelt és bátran állíthatom, hogy sokkal jobban is tetszett mint bármi, amire eddig 5 csillagot adtam, de ezt a regényt nem lehet szimplán a hangulata, vagy a karakterek milyensége alapján értékelni.
Voltak bizonyos részek, mikor azt éreztem, hogy túl sokat akar az író. Nem nevezném túlírtnak, mert bármi amit Schatzing elénk tár, előbb-utóbb ülni fog, még ha először nem is igazán értjük, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ennek ellenére simán ki lehetett volna hagyni 2-300 oldalt véleményem szerint. A kor technológiai fejlettségét néhol túlságosan is előrehaladottnak éreztem, az évszám 2025. A repülőautók, az airbike-ok felbukkanása csak elsőre hatottak furcsán, ami viszont ki is akasztott, az a Second Life nevezetű, erősen mátrix szerű program volt. Érdekes, hogy csóváltam néhol a fejem, de Schatzing végül mindent eladott, én pedig megvettem. Muszáj volt, hisz az OSS, az Orley féle űrlift, vagy a bányászat a Holdon is az a kategória nálam, amihez 2025-ben még hasonlók sem fognak történni a valóságban, pedig ezek fő elemei a történetnek. Egyedül talán a telekommunikáció és a műhold technológia fog hasonló szinten tartani akkor, amit itt, a Limit-ben olvashatunk. Persze nem vagyok jós, és ez nyilván csak fikció, de simán elképzelhető, hogy alaposan átrendeződne a világ képe, ha valóban háttérbe szorulnának a fosszilis tüzelőanyagok egy modernebb, megújuló energiát, vagy akármi mást használó technológiával szemben.
Aki szeretne egy időre kiszakadni az urban fantasy-k világából, az nyugodtan nekiállhat a Limitnek, én nem bántam meg. Fogok még olvasni Frank Schatzing-tól ez teljesen biztos.
Grandiózus darab. És Schatzing eddigi legjobbja.
Tulajdonképpen nem lehet belekötni. Mert miért lenne bűn, ha egy író alapos és szeret írni? Ez a dolga, a szórakozása, vagy nem?
1500 oldalával monstre darab, de ha belelendül az ember, akkor nincs megállás. Még a Holdon sem!
Frank Schätzing ismét jelentős ügybe vágja fejszéjét, ezúttal az energiaipar került terítékre. Fontos problémákra próbál rámutatni, egyben leleplezve az emberi természet gyarló mivoltát is. A pénzért és a hatalomért mindent. Nekem viszont rendkívül terjengősnek tűnik a könyv, kis túlzással hosszú részeket lehetett volna kihagyni belőle. A több kint 1400 oldal helyett 600 oldal is bőven elegendő lett volna a történet elmesélésére. És ez elég súlyos hiba. A mű így néhol meglehetősen unalmas lett, máshol a végletekig húzva lettek az események. Mindamellett nem rossz krimi, és kórkép az emberiségről.
Szerettem Schätzing stílusát.
Sokszor olyan, mintha akciófilmet „olvasna” az ember, de ez általában előnyére válik a könyveinek, nem hátrányára. Lendületes cselekményű ez a regénye is, mégse nélkülözi a filozófiát, a társadalomkritikát, sőt, nyomokban spiritualitást is tartalmaz!
A karakterek is jól fel vannak építve, hogy őszinte legyek, jobban, mint a Raj című, egyébként zseniális könyvben. De a jellemek, és az indítékaik is jobban ki vannak dolgozva, egyértelműen hitelesebbek.
Hogy egy rosszat is mondjak: azért néha a filozófálós részek, illetve bizonyos leírások döcögősek, vontatottak.
És végül egy idézet, ami hűen összefoglalja a könyvet különösebb spoiler veszély nélkül:
"De végül is hova vezetett el minket egyre kiterjedtebb nyomozásunk, a sok gyilkos, a zsoldoshadak és a titkosszolgálatok, a nyugat-afrikai puccsok, a kormányok és konszernek hatalmi törekvései, ma Egyenlítői-Guineában, holnap a Holdon, holnapután a Vénuszon, az összeomló olajkonszernek, koreai atombombák, holdbéli szállodák és gazember asztronauták, olajmenedzserek elleni merényletek (…)?
Aki kíváncsi a válaszra, annak hajrá! :)
Népszerű idézetek
[…] de ha valaki a seggemre csap, negyedórát kell várnia, hogy a hullámok lecsendesedjenek.
– Úgy gondolod? Berlin tele van kínaiakkal.
– No és járnak afrikai étterembe?
– Na de kérlek! Mi vagyunk a világ legnyitottabb népe!
– Nyitottak vagytok, mint egy porszívó – mondta Jericho. – Magatokévá tesztek mindent, ami nincs becsavarozva vagy beszögelve, de kulinárisan soviniszták maradtatok.
– Összekeversz minket a japánokkal.
– Semmiképpen. A japánok kulináris fasiszták. Ti soviniszták vagytok.
742. oldal
Persze, mindenki fél. De azért félelem és félelem között vannak különbségek. A közönséges félelem a felriasztott ráció terméke, kedves Julian, valami reális félelem, mert objektív vonatkozásai vannak, konkrét okai. Félünk a kutyáktól, a részeg Arsenal-szurkolóktól, az új adótörvényektől. De én más félelemről beszélek. Arról a diffúz ködről, amiben bármi ólálkodhat. A félelemről, hogy csődöt mondok, hogy nem felelek meg, hogy hibásan ítélem meg magam, hogy valami katasztrófát okozok, tulajdonképpen a saját magamtól való félelemről.
1028. oldal
… A merénylet célja kétségtelenül az volt, hogy megöljenek.
– Hogy védekezik azóta?
– Optimizmussal – nevetett Palstein. – És egy golyóálló mellénnyel, hogy az igazságot se hallgassam el. De mit használ ez a fejlövés ellen? Bújjak el? Csajkovszkij mondta: „Az ember halálfélelemből nem osonhat keresztül lábujjhegyen az életen.”
130. oldal
– Ha hiszi, Oleg, ha nem, de maga más ember lesz, amikor véget ér ez az utazás. Rá fog jönni, hogy bolygónk egy törékeny kis karácsonyfadísz, amit papírvékony belélegezhető, még belélegezhető levegő vesz körül. Határok és nemzetállamok nélkül, csak föld és tenger és néhány milliárd ember, akiknek meg kell osztozniuk a gömbön, mert nincs másik belőle. Minden olyan döntéstől, ami nem arra irányul, hogy e bolygót megmentse, minden, erőforrásokért vagy istenképzetekért vívott harctól hányingere lesz majd. Lehet, hogy egy kráter csúcsán fog állni és bőg majd, lehet hogy csupán feltesz bizonyos létkérdéseket, de meg fog változni. Nincs visszaút, ha az ember a Földet a világűrből látta, holdnyi távolságból. Nem tehet mást, csak beleszerelmesedhet… Komolyan elhiszi, hogy hagynám bárkinek is, hogy rossz célokra használja a technológiáimat?
Rogasow hallgatott egy darabig.
– Nem hiszem, hogy szándékosan jóváhagyná – felelte. – Csak az a kérdés, hogy van-e választási lehetősége.
313. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Blake Crouch: Hamis emlékek 86% ·
Összehasonlítás - Blake Crouch: Géncsapda 84% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos bosszú 93% ·
Összehasonlítás - Jasper Fforde: Egy regény rabjai 92% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Holnap 91% ·
Összehasonlítás - Szemán Zoltán: Holdharmat 90% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea 87% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás - Bakti Viktor: Integrálva 86% ·
Összehasonlítás - Jozef Karika: A hasadék 86% ·
Összehasonlítás