A ​sárga rohadék (Sin City 4.) 60 csillagozás

Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Basin City. Közismertebb nevén Sin City – a bűn városa. Így emlegetik, és nem alaptalanul… A világhírű kultképregény-sorozatnak ebben az újabb, önálló kötetében egy nyugdíj előtt álló, kemény, tisztességes zsaru megment egy kislányt a szörnyeteg emberrabló markából. Az akciófilmek egyszerű világában itt véget érhetne a történet. Ám Sin City, az elátkozott város nem a sablonos történetek, még kevésbé az egyszerű végkifejletek színhelye… Az igazság – ha e komor világban létezik egyáltalán – csak másutt, más időben és egészen más módon juthat érvényre, mint amit a jó és a gonosz szokványos összecsapásai során megszoktunk és elvárnánk.

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Fumax, Budapest, 2008
240 oldal · ISBN: 9789639861114 · Fordította: Benes Attila

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

John Hartigan


Kedvencelte 9

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

Solymár_András I>!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Első rész értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/3071465

Harmadik rész értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/3071512

Ismét belinkelem az előző értékeléseket, mert nem óhajtanám ismételni magam. Úgyis fogom, ezt bocsátsátok meg egy vén bolondnak.

És igen. Az utóbbi Sin City maratonom bár időben és térben apró, élményben annál hatalmasabb és kiterjedőbb. Megvolt az első rész, ami levett a lábamról. Azán jött a harmadik rész, ami bár érezhetően gyengébbre sikerült, ügyes és pompázatos lett.

Aztán megérkezett John. Nézem széles hátát, merev, férfias, sebhelyes arcát, eposzba illő, pompázatos férfitestét, hosszú ballonkabátját és egyszerű, tiszta lelkét és stílusát… Mosolyogva lapozom az első oldalakat, gondolván, hogy „Kedves Frank. Látom megbántad, hogy kinyírtad Marvot, megpróbálod jóvátenni a bűnöd. De nem fog menni. Izzadságszagú kínlódás lesz és csak tovább vájod az űrt, amit Marv hagyott maga után.”

Nem tartott soká, mikor el is felejtettem üres vádaskodásaim és beszippantott John és az ő nézőpontja. Isteni, Miller ismét eltalálta a megfelelő kecskevér, temetőföld, porított feketemacskacsont és rajongói lélek keverékét és beleöntötte a tintába. Nem tudom, hogy ebben is benne van az ördög keze, vagy szabad kezet adott a Mesternek, de ez a rész is tökéletesre sikeredett.

Üres fekete oldalak, egyetlen üzenetekkel. Fényjátékok dupla oldalakon keresztül. Olyan hangulatot teremt, hogy azt leutánozni nem lehet. Talán ki merném jelenteni, hogy rajztechnikailag ez a kötet veri az elsőt, történetben pedig olyan szorosan mögötte liheg, hogy ha kinyújtaná a nyakát, lenyalhatná az izzadságát, de nem teszem. Édestestvérek között ne legyen farokméregetés.

Minden igaz, ami az első részre. A karakterek csodásak. A rajzok fenomenálisak. Bizarr, sötétlen, valótlan és élő az egész. Az antihős is élő, mi több, az egyetlen szín használata elképesztő hatást kelt.

Mit mondhatnék még újat? Örökre a szívembe zártam. Belezártam a nagy sötétségbe. Nekem már sosem jön fel a Nap. Csak ülök Sin Cityben, a meleg vérben.

Rozsomak69>!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Most látom, hogy elsőre nem is értékeltem ezt a kötetet, de szerintem nem sokban változott volna a véleményem. Határozott öt csillag.

Ebben a kötetben a főhős valahol olyan, mint Marv és Dwight keveréke és a történet is ehhez idomul többé kevésbé. Azt hiszem ez lesz a kedvencem, bár ez majd az évek során még változhat. Nagyon tetszik a keretes szerkezete és összességében a mondanivalója is. Ez eddig talán az a kötet, ami a legjobban megmutatja Sin City romlottságát és olyan húsba maró hitelességgel ábrázolja a mindent átjáró korrupciót, hogy azt a kis hazánkban élőolvasó számára néha rossz olvasni. A perverzitás és a kegyetlenség eszközök csupán, hogy kiegészítsék a nagy egészet, de arra remekül használnak. Nehéz megítélnem, hogy a fordulatok már azért nem ülnek, mert filmben kb. három és képregényben is legalább két alkalommal végigolvastam vagy ennek más az oka. Mondjuk az, hogy nem is feltétlenül a csavarosság a legfontosabb, hanem a mondanivaló.

Hartigan szintén az örök kedvencek közé fog nálam tartozni. Bátor, határozott, céltudatos és a végsőkig önfeláldozó. A Roarkok képviselik mindazt a betegességet és azt a dekadenciát, amitől szeretjük elfordítani a fejünket, ha azzal a társadalomban találkozunk a való életben, ahelyett, hogy szembenéznénk azzal vagy szemen köpnénk vagy megszüntetnénk. Nancy-nek szerintem több, mint jelképes értéke van a történetben, főleg, ha a többi sztorit is hozzá kapcsoljuk. Azt hiszem az sem véletlen, hogy mivel foglalkozik és hogy hol és az sem hogy közben milyen jellem is ő valójában.

Az eddig olvasott kötetek közül itt vannak a legerősebb dialógusok és belső monológok. Azt hiszem itt Miller új szintre emelte a történetmesélést.

A képi világról és a panelezésről már eddig is ódákat zengtem, így abban csak egy új dolgot tudok mondani. A sárga szín használata nagyon jól sikerült és legalább olyan ötletes, még ha itt más hatást is kelt, mint a Schindler Listájában a gyertyafény vagy a piros ruhás kislány.

Akinek tetszett a Sin City eddig az olvassa el, akinek nem az ezzel vélhetően meg fogja szeretni. Fumax plíz valahogy adjátok ki a hiányzó vagy nehezen hozzáférhető köteteket, ha egy mód van rá! :)

Rendbonto>!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Ha időrendben nézem, akkor ez volt az első történet eddig, ami Sin city-ben történt. Kellemes nosztalgia volt, hogy egy-egy korábbi részből ismerős karakter fel-felbukkant. A sztori tetszett, Hartigan a második kedvencem. A vén zsaru, aki utoljára megmutatja mit is ér. A végkifejlet még mindig üt.

Külön megjegyzés még, hogy jó ötlet volt, hogy a sárga rohadék tényleg sárga színű volt, nem pedig fekete-fehér. Az első szín a Sin city-ben. :)

mohapapa I>!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Frank Miller az erőszak rajzolója. Zseniális rajzolója. Frank Miller Sin City megteremtésével alapművet alkotott, majd épített fel a folytatásokkal. A város neve, mondani sem kell, beszédes név: a vér, a hatalom, a korrupció, a prostitúció városa Sin City.

A történet indulásakor egy zsaru nyugdíjba készül. A zsaru tipikusan Sin City főhős: negy darab, izmos, nem túl árnyalt, de hihetetlenül dörzsölt, mégis sérülékeny testileg, lelkileg, megverhető, kínozható. Olyan egy tömbből faragott fakabát.

Már csak pár órája van az utolsó szolgálatából, amikor kap egy fülest, hogy a politikus pszichopata fiacskája hol és mikor cserkész be egy új kislányt. S akit ő becserkész, annak nagyon, de nagyon rossz. Hartigan, hiába várja a nyugdíjmenetelét, rámozdul a fülesre, hogy aztán jócskán belefusson az élet jobbhorgába. A képregény tele van Miller zseniális rajzi megoldásaival, fantasztikus perspektíváival, érzékeltetéseivel. Szinte oldlról oldalra találunk olyan rajzokat, amelyekhez vissza-vissza kell térni, és gyönyörködni lehet bennük. A gyönyörködést értem úgy, ahogy mondjuk Picasso Guernica-jában vagy Munch Sikolyá-ban gyönyörködünk. De eszünkbe juthatnak Escher zavarba ejtő valóság kifordításai is. S persze, itt a popokultúra részeként gyönyörködünk Miller kompozícióiban.

És innentől veszi kezdetét valami nagyon szép ebben a brutális történetben.
Szép? Ha érdekel, mi lehet szép, olvasd el a folytatást!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/01/19/frank_miller…

Th3DarkKn1ght>!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Amikor Frank Miller megnézte az utolsó Piszkos Harry filmet (Holtbiztos tipp) hatalmasat csalódott. Nem tudta elfogadni, hogy az öntörvényű rendőrnek ez volt az utolsó kalandja. Inkább megírja saját verzióját Harry Callahan végső történetének. Ebből az elhatározásból született meg Jonh Hartigan figurája. Nem véletlen az sem, hogy .357-es Magnumot használ és hogy Nancy vezetékneve: Callahan.

John Hartigan az utolsó megbízatása felé száguld a nyugdíj előtt. Egy kislányt elrabolt egy pszichopata kéjgyilkos. Hiába menti meg a lányt és kapja el a gyilkost, ez a történet még koránt sem ért véget.

A Sin City filmnek a történetei közül ez a kedvencem! Régóta szemeztem a képregénnyel, de végül rászántam magamat és megvettem. Nem kellett csalódnom! Miller stílusa, történet mesélésben és rajzilag is sokkal kiforrottabb a nehéz búcsú-hoz képest. Ezúttal sokkal összetettebb, komplex történetet olvashatunk, az elmaradhatatlan film-noir stílusban. Végre kapunk egy igazi becsületes karaktert Hartigan személyében. Ő a tisztességes, de kemény zsaru mintapéldánya, az igazi hőstípust testesíti meg. Nagyon kilóg Sin City világából és mégis tökéletesen beleillik, mert igazán csak úgy láthatjuk mennyire korrupt és romlott ez a város, ha van viszonyítási alap. Még kegyetlennek se tudnám nevezni (Marv-val ellentétben) mert amiken keresztül ment, ahhoz képest semmi, amit a sárga rohadékkal művel a történet végén. Nancy-t is jobban megismerhetjük, akinek eddig abból állt a karaktere, hogy Ő Sin City egyik legjobb sztriptíz táncosnője. A második legjobb karakter mégis a Sárga Rohadék. A történet végéig nem is szólal meg, inkább a jelenléte az, ami dominál. Sokszor csak feltűnik a háttérben és ez is bőven elég ahhoz, hogy valami kellemetlen érzést csaljon ki belőlünk. Frank Miller a sárgának egy nagyon beteg, émelyítő árnyalatát választotta a karakterhez. Olyan mintha rohadna vagy valami fertőzés támadta volna meg. Mellékszereplők közül Roark szenátor vitte a pálmát és a legjobb monológot tőle olvashatjuk. Ami még tetszett, hogy elég sokan hisznek Hartigan ártatlanságában, ez a filmből kimaradt.

Miller csúcsminőségben hozza a fekete-fehér rajzait és a megszokott belső monológokat. Már kezd feltűnni, a mostanra rá oly jellemző önismétlődő mondtatok sorozata, de itt még egyáltalán nem zavaró. A rajzok tényleg iszonyat hangulatosak, nagyon magával ragadó az ábrázolás, kedvenceim a hóeséses képek. Az erőszak itt reálisabban van ábrázolva, épp ezért durvábbnak is érzem, mint az első kötet eltúlzott jeleneteit. Természetesen itt is felüti fejét a manga hatás, elég csak Hartigan homlokán lévő sebhelyre gondolnunk, ami valószínűleg a Rurouni Kenshin manga főhősére, Himura Kenshin-re utalás.

A Sárga Rohadék egy nagyon erős hangulatú film-noir krimi, némi erőszakkal megspékelve. Annak is érdemes elolvasnia, aki látta a filmet, mert sok plusz dolgot is tartalmaz. Ez az abszolút kedvenc Sin City képregényem!

cyrussmith>!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Az elmúlt években bekövetkezett képregénybumm kapcsán három, a kétezres években egyszer már elkezdett sorozat is újabb magyar kiadást kapott, ezek közül a Hellboy és a Sandman másodjára már átugrotta a lécet, a Sin City első részének újrázása viszont a jelek szerint ezúttal sem jött be a magyar képregényvásárlóknak, ezáltal szinte biztos, hogy ez a sorozat már nem fog végigmenni.

A Sin City hazai sikertelenségének szerintem az egyik oka, hogy a sztorik legfeljebb a noiron belül számítanak kiemelkedőnek, de a legtöbb csak egyszerű bosszú, vagy leszámolós történet, az igazi gond viszont az lehetett, hogy Miller stílusa – a bűn városához híven – első ránézésre rusnya, zord, nem kifejezetten esik jól a szemnek, még a főszereplők is úgy néznek ki, mintha múmiák lennének. Ha van képregény, amit egy kicsit másképp kell olvasni, mint a többit, akkor az a Sin City. A fény-árnyék játék, apály és dagály, a nappalok és éjszakák váltakozása – jó, itt inkább csak éjszakák – egy olyan speciális képi világ, ami nem adja magát meg elsőre, sok esetben még azon is gondolkodni kell, hogy mi történik egy adott panelen, hogy aztán szép lassan kiforrja magát egy olyan filmes beállításokkal operáló pozitív-negatív, fekete-fehér képregény-noir, amit aztán nem nagyon lehet letenni.

Szinte egy húzásra olvastam most végig a magyar kiadás utolsó három részét. Imádom a fantasztikus ketreces rajzokat, amik beszippantanak, mint az univerzum, az éjszakai móló árnyait, a sejtelmesen derengő sziluetteket, a hallgatag, pengeéles önkényuralmi jelképeket dobáló japcsi ribancot – szóval úgy az egészet. Szerelem második – vagy inkább harmadik látásra. Nagyon rákaptam az ízére, tényleg olyan, mint egy papírmozi. Történet szempontjából talán a penetráns zsírkréta-szagot árasztó A nagy mészárlás egy picit gyengébb volt a többinél, A sárga rohadék mesteri történetvezetése és frappáns lezárása nagyot ütött, a Családi értékekben pedig Miller megcsillogtatja az igaz mészárszék-humort is. A filmeket nem láttam, de nekem egy kicsit olyan érzésem van, mintha a három kötet két főszereplője csak egy adott, behelyettesíthető archetípus lenne, és Millert sokkal jobban izgatják a mellékszereplők, akikről néha szavak nélkül (Miho) vagy elmebeteg körmondatok által (Mr. Klump és Mr Shlubb) sokkal többet megtudni, mint a fő karakterekről.

zsebtigris P>!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Nagyon régen láttam először a Sin City filmet, ezért rászántam magam és újból megnéztem. Habár szerepeltek benne durva jelenetek, nekem mégis nagyon bejött mind a három történet cselekménye.
A Sárga rohadék a képregények közül a negyedik kötetnek felel meg, a filmben mégis ezt láthatjuk először. Talán ez volt az oka annak, hogy ezt a könyvet akartam elolvasni elsőnek, hogy megnézzem van-e értelme folytatni a sorozatot könyv formájában vagy maradjak inkább a filmnél.
A rajzoláshoz kell egy kis idő míg hozzászokik az ember, mert az író fény-játékkal kelti életre a szereplőket és a helyszíneket, így mindenképpen ajánlatos nappal olvasni, mert még jó fényviszonyok mellett is volt, hogy nehezen vettem ki a karakterek ábrázolását.
A történet jó részben megegyezik a filmben látottakkal. Ha jól emlékszem egyetlen eltéréssel találkoztam csak: Hartigan vallomásánál, amikor a tárgyaláson maga Roark szenátor is részt vett. Ez például a filmben nem volt látható.
Összegezve: a történetre továbbra is azt tudom mondani, hogy nagyon jó. A fő hangsúlyt itt inkább a rajzolásnak kell szentelni, hogy tetszett-e az adott stílus vagy sem? És meg kell mondjam nekem nagyon bejött. Igaz néhol nehezen tudtam kivenni a karaktereket, mégis ahogy az író csak a fekete-fehér (néhol sárga) színeket használja egy egész történet megalkotására az eléggé lenyűgöző tud lenni.
Így a későbbiekben a sorozat többi részét is be fogom szerezni!

Chris >!
Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék

Nem ér fel az első rész színvonalához, de erősen megközelíti azt, a második kedvencem a sorozat általam olvasott 4 kötete közül.


Népszerű idézetek

cyrussmith>!

A hatalom nem egy jelvény vagy egy pisztoly. A hatalom a hazugság. Minduntalan hazudni, míg lassan az egész világ behódol neked. Amikor egyetértenek veled, holott a szívük mélyén tudják, nem igaz, akkor nyert ügyed van. Te vagy a góré. Fejtetőre állíthatod a valóságot, és tovább ünnepelnek.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · hazugság
1 hozzászólás
Sidetheunknown>!

Az öregember meghal, a fiatal nő életben marad. Ez az élet rendje.

Kapcsolódó szócikkek: John Hartigan

A sorozat következő kötete

Sin City sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Scott Snyder: Batman – A Baglyok Bírósága
Paola Barbato: A végzet türelme
Santiago García – Luis Bustos: García! 3.
Jean Van Hamme – William Vance: XIII 5. – Vörös kód
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Az élőholtak ébredése
Jim Starlin: Batman: Halál a családban
Patricia Martinelli – Mario Gomboli – Andrea Pasini – Rosalia Finocchiaro: Diabolik 10. – Eva nyomában
Ed Brubaker: Alvilág 2. – Lawless
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor