A Dűne 93% 283 vélemény

Könyv a hatalomról, az egyénnek, a közösségnek, az apának, a fiúnak, az anyának a hatalomhoz való viszonyáról. Bemutatja, hogy a hit miért képes mindent átformálni, hogyan tudsz a hátrányodból előnyt csinálni, miközben végig ott lapul a misztikus viszonyunk a világhoz. Filozofikus mű, már amennyire ez az irodalomtól elvárható. Kitalált világ, nagyon is valós problémákkal, szuggesztív közösség-tudattal, erőteljes asszociáció a zsidó nép messianisztikus hite és a fremenek sivatagi vallása között. A hitbéli jelképek, a vallási jelenségek, a misztikus világ mögött, mellett pedig mindig ott van a politika rideg számítása: vajon tényleg megváltó vagy pedig egy politikai vezető, aki felhasználja az egyházat? Ebben a könyv – szerencsére – nem foglal egyértelműen állást (ettől marad reális a meseszerűsége ellenére); emellett viszont az egyént a közösség alá rendeli. Nem pusztán a fremen kiszámított világban, ahol az egyén feletti sajnálkozás a közösség halálát okozza, hanem az Atreidesek mindegyike feláldozza magánéletét a politikáért: ez nem pusztán normatív elvárás velük szemben, hanem teljesen természetes, nincs kétely, hogy a szerelemnek, a személyes boldogságnak nincsen és nem is lehet elsőbbsége. Nem állítom, hogy az olyan végső kérdésekre keresi a választ, vagy egyértelműen válaszolni, mint hogy mi az élet értelme, de mindenesetre elgondolkoztat rajta. Azért nincs válasz keresés, mert bennünk nincs meg olyan erősen a saját magunkba vagy a világba vetett hitt: Paul számára minden vívódás csak szerény elbizonytalanodás, ahhoz képest, ha valaki a saját céljait keresi. Paul nyílegyenesen halad afelé, és töprengései inkább államférfiúi töprengés: lehet-e a nemes célért ennyi áldozatot vállalni, vagy még inkább másoktól kérni, követelni? A fremenekhez tarozni annak ellenére felemelő, hogy sorsuk, életük szöges ellentéte a fogyasztói társadalomnak: de gondolkodásuk is az. Van szilárd céljuk, van szilárd meggyőződésük, életük teljes mértékben szabályozott, döntéseik technikai döntések. Nem válik el egymástól a vallás, az erkölcs és a szokás. A víz egyszerre szakrális és banális: elpocsékolása nem pusztán a túlélési esélyek csökkentése, hanem erkölcsi, vallási bűn. Tudják honnan jöttek, tudják hova mennek, a modern ember kérdései nem merülnek fel. Valahova tartoznak, a közösség védi, ápolja és elnyomja őket, de ez utóbbi nem erőszakkal történik. Vajon elnyomás-e egyáltalán, ha ennyire magunkénak érezzük a közösséget? Foucault szerint minden bizonnyal az egyik legtökéletesebb hatalmi háló, azonban átérezve az irodalmi ösvényen az ő helyzetüket, már nem vagyunk ebben biztosak.

Lenyűgöző világ, nagyon jó történet, nem is tudom, eddig miért nem olvastam el. :) Szívesen megnézném az Arrakist, bár szerintem hamar belehalnék az élménybe.

Viszont egy dolog nem megy ki a fejemből: milyen szaga lehet a fremeneknek, akik gyakorlatilag sosem fürdenek… :D

Messzire kimagasodik az általam ismert sci-fik sorából. A fremen világkép és életmód, a sivatagi ökoszisztéma részletes leírása, valamint a könyvből fokozatosan kivilágló messianizmus teljesen magával ragadja az embert. Letehetetlen.
Ja, és csatlakozom @sztimi53-hoz, ha valaki tudja, hol lehet cirkoruhát olcsón vásárolni, az feltétlen értesítsen!

örök érvényű klasszikus, és számomra az irodalom csúcsa. a dűne világa annyira eredeti és varázslatos, kezdve a kidolgozott háttérvilággal, (amibe nem csak maga az arrakis tartozik bele) a kiegyensúlyozott, mégis feszült politikai helyzeten át, az egész népek életét meghatározó, megalapozott motivációkon keresztül a bolygó ökoszisztémájáig, minden annyira a „helyén van”, annyira logikus, és tiszta, mintha az író egyenesen a könyv valóságából érkezett volna. ezekben a könyvekben találkoztam eddig a legtökéletesebb leírásokkal, a leginkább kidolgozott karakterekkel, akiknek minden egyes cselekedete ésszerű, érthető, és (vagy) utólag értelmet nyer. az érzelmi spektrum ábrázolása egy magasabb szinten tudatosítja az olvasóban a saját élményeit, és az erre vonatkozó leírásai, (mint például a fűszer-transz) a spektrum eddig láthatatlan színeivel is megismertet.
zseniális könyvek, tökéletes sorozat. (mert persze ugyanez a véleményem az eredeti sorozat többi könyvéről is.)
annyit hozzátennék, hogy az író halála után, a sorozathoz a rokonok által hozzátett könyvek szánalmasak, igazi B-kategóriás, otromba vacakok, élvezhetetlen stílusban, az eredeti történet mentalitását semmibe véve íródtak. nem is értem, hogy mertek ennyire lealacsonyító módon hozzányúlni ehhez a világhoz.

Olvastam már néhány sci-fi regényt, amikor összetalálkoztam a Dűnével. Folyamatosan dumált bennem egy kis hang, hogy ez valami más, valami elképesztően jó, nem az a tipikus. Itt uralkodó házak vannak, ez egy feudális világ, sivatag sok homokkal, próféciákkal, saját droggal, féreggel, csupakék szemekkel. (Kicsit félve megjegyzem, azért a víz az úr). Ja és szeretnék egy cirkoruhát!

Imádom, beszívott a világa, láttam magam előtt az egészet, ami furcsa volt, hogy mielőtt olvastam volna a könyvet, álmomban már olvastam belőle, nemtudom hogy ez hogyan van, de emlékeztem az egyik oldalra álmomból, mikor először olvastam a Dűnét.. Újraolvasásra érik lassan.

Magával ragadó könyv, abszolút kedvenc. A sorozat többi könyvét még nem olvastam, de ha tehetem, be fogom pótolni.

Elképesztő könyv, nagyon tetszett.. Zseniális a történet, nagyon összetett, kidolgozott az egész világa, jók az áthallások a való világgal. Politikai játszmák és célok az egyéni hatalom, családi hatalom és egy nép hatalomra jutása mezsgyéjén. Egy tehetséges, karizmatikus személyiség körül örvénylik a történet, aki különös áldás(?) / átok (?) birtokában van… Nem szokványos könyv: legalább annyira „fi”, mint "sci"… A fictiont nemcsak egy brilliánsan kidolgozott világ, a Dűne fantázialényei szolgáltatják, hanem e bolygó lakói a fremenek hite, és mítoszvilága is. Nagyszerűek Irulan hercegnő idézetei, pazar megoldás az írótól! Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a könyvről, igazán nagy élmény volt. Akik azonban nem szeretik a belső monológokat, nem fogja őket szórakoztatni ez a mű.

Messze ez a legjobb sci-fi amit eddig olvastam, már nagyon régóta a kedvencem, azt se tudom hányszor olvastam újra. Logikusan hihetően felépített világ ahol a jövőben nem a technológia fejlődésén van a hangsúly sokkal inkább azon, hogy az ember milyen képességekre tehet szert.

ahogy olvastam, úgy váltam függővé. egyszerűen tökéletes.
minden más csak szócséplés lenne.