Bizalom 17 csillagozás

A társadalmi erények és a jólét megteremtése
Francis Fukuyama: Bizalom Francis Fukuyama: Bizalom Francis Fukuyama: Bizalom

Francis ​Fukuyama világméretű vitát kavart 1992-ben megjelent, A történelem vége és az utolsó ember című könyvével: szociológusok, újságírók, politikusok próbálják cáfolni azóta is – hol felszínes érvekkel, hol komolyabb elemzésekkel – azt az alaptételét, hogy az emberiség történelmi fejlődése a végéhez ért, mert a liberális kapitalizmusnak nincs és a jövőben sem lehet reális alternatívája. Az amerikai társadalomkutató 1995-ben megjelent újabb tanulmányában immár a „történelem után” kialakuló gazdasági világrendet elemezte, s olyan kérdésre kereste a választ, amely az új demokráciák számára akkor különösen fontos volt (sőt máig is alig veszített aktualitásából): a felszínen is könnyen látható statisztikai adatok mögött milyen rejtett mechanizmusok működnek, amelyek befolyásolják, sőt gyakran alapvetően meghatározzák egy-egy nemzetgazdaság sikerességét. Más szóval: ugyanazon politikai rendszer mellett mitől képes gazdasági csodát produkálni az egyik ország, míg egy másik krízisből… (tovább)

Eredeti cím: Trust: The Social Virtues and the Creation of Prosperity

Eredeti megjelenés éve: 1995

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Természet- és Társadalomtudományi sorozat Európa

>!
Európa, Budapest, 2022
640 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045907
>!
Európa, Budapest, 2007
616 oldal · ISBN: 9789630783835 · Fordította: Somogyi Pál László
>!
Európa, Budapest, 1997
616 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630762021 · Fordította: Somogyi Pál László

Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Francis Fukuyama: Bizalom

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Fukuyama az a fajta gondolkodó, aki nagy eszmei fúziókra törekszik – ezt tette már A történelem végé…-ben is, és ezt teszi a Bizalom-ban is. Ezúttal a kultúrtörténetet és a gazdaságot kísérli meg összepároztatni, meglehetős sikerrel. Könyve némiképp Weber könyvének újragondolása, annyi különbséggel, hogy Fukuyama nem a vallásban véli megtalálni azt a titokzatos összetevőt, ami egy ország gazdaságát működőképessé teszi, hanem a kultúra egészében. Ilyen értelemben fityiszt mutat a neomerkantilistáknak, akik szerint elég az ázsiai módszereket nyugati talajba plántálni, és máris dől a lé – felhívja a figyelmet arra, hogy a kínaival meglehetős hasonlóságot mutató eljárások például Dél-Amerikát konkrétan a gazdasági csődbe taszították, tehát élhetünk a gyanúperrel, hogy ami az egyik helyen működik, az a másik helyen (megfelelő kulturális alapok híján) nem. Arról nem is beszélve, hogy „ázsiai” módszer nincs – egymástól teljesen elütő ázsiai módszerek vannak.

Hadd jegyezzem meg gyorsan: ez a könyv ellenáll az ukmukkfukk leegyszerűsítéseknek*. Pedig már maga a cím is arra csábít, hogy leszögezzük: az emberek közti bizalom a kulcsa a gazdasági sikernek, ennyike, kalap-kabát, mehetünk haza. Ez természetesen igaz, de mégsem ilyen szimpla. Az világos, hogy az állampolgárok együttműködésre való hajlama (ami jellemzően civil kezdeményezésekben és egyesületekben nyilvánul meg**) általában jól jelzi, milyen gazdasági teljesítőképességre számíthatunk egy adott ország esetében. Erről még aligha lehetne 500+-os könyvet írni. Meglepőbb állítás, de belegondolva logikus, hogy a család és a vallás szerepét túlhangsúlyozó államoknak sem terem babér a fukuyamai rendszerben – hisz mindketten könnyen ellenfeleivé válhatnak a rajtuk túlnyúló innovatív szerveződéseknek***. És hát az sem mindegy, hogy egy bizalom horizontális, avagy vertikális. Az első ugyanis az azonos „osztályba” tartozók közötti szolidaritást erősíti, és gyakran a magasabb vezetőséggel való engesztelhetetlen szembenálláshoz vezet, a második viszont együttműködésre késztet vezetőt és vezetettet – mint a japán keirecu-csoportokban megfigyelhetjük. Ugyanakkor – ami szintén jelzi a fukuyamai elmélet összetettségét – ez a fajta bizalom mégsem teljesen egyenlő a toleranciával, vagy az általános értelemben vett segítőkészséggel, hiszen egyik eleme épp a felsőbb szintekhez való lojalitás, ami például a II. világháborús Japán (és Németország) ún. „hősiességében” is komoly szerepet játszott. Mindenesetre a Bizalom új kontextusban mutatja meg azt, amit egyesek elintéznek annyival, hogy zsidó/szabadkőműves/bilderberges összeesküvés – holott egyszerűen csak arról van szó, hogy ha egy közösségben nagyobb a spontán társulási készség (ami jobbára kulturális adottság), akkor lényegesen jobban képes kiaknázni a magas szintű együttműködést feltételező piacgazdaság lehetőségeit.

Nem mindig szórakoztató könyv ez. Ugyanis nagyjából 2345 dolog jut eszembe csak e percben, ami élvezetesebb, mint a csébolok (dél-koreai vállalatkonglomerátumok) működéséről olvasni. Időnként volt olyan érzésem, hogy minek vagyok benne, hiszen már az előszóból világos, mire akar kilyukadni – de mindig kibont egy új témát, gazdagítja az eredeti állítást, vagy egyszerűen csak alátámasztja azt, és ettől az ember azt érzi (ha van türelme hozzá), hogy lassacskán, szépecskén egyre okosabb lesz. Nem minden elemében értek egyet vele (ami nyilván egészséges hozzáállás), a paternalista hagyományok gazdaságra gyakorolt hatásainak negatív hozadékát talán bővebben is kifejthette volna, de összességében példaszerű elemzés, ami számos ponton továbbvihető****. Provokatív, okos, kifinomult. Fukuyama pedig az egyik legérdekesebb kortárs gondolkodó: a társadalomtudomány popsztárja.

* Jelzem, A történelem vége… is ellenállt, de ez nem igazán zavarta az értelmezőket, hogy mégis leegyszerűsítsék.
** E kezdeményezések hiánya, illetve az állampolgári aktivitástól való távolságtartás (ami, jelzem, nem összeegyeztethetetlen a folyamatos pofázással) egyébként elég erős oka annak is, hogy Magyarország miért tart ott, ahol. De ezt @Inpu nagyon szépen kivesézi értékelésében (http://moly.hu/ertekelesek/1889509).
*** Ugyanakkor az önkéntes vallási társulások („szektásodás”) paradox módon jó indikátorai lehetnek egy társadalom együttműködésre való hajlamának, mint ahogy a családok vállalkozó hajlama is könnyen felpörgetheti a gazdaságot a kis- és középvállalkozások tekintetében. Hogy még bonyolítsuk.
**** Külön érdekes a másik nagy művel való összevetés, a Bizalom ugyanis számos ponton árnyalja, ugyanakkor továbbgördíti annak megállapításait, és egyben jelzi a róla való leegyszerűsítő gondolkodás tarthatatlanságát.

4 hozzászólás
Inpu>!
Francis Fukuyama: Bizalom

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Ez a könyv bizonyos tekintetben egy újabb lépés azon az analitikus gondolatösvényen, amin a szerző A történelem vége és az utolsó ember című elemzésével indult útnak. Míg abban a munkájában olyan kérdések boncolgatásával, mint például az embernek a hegeli értelemben vett „elismerésért folytatott küzdelme”, azt a tételt igyekezett megalapozni, hogy eddigi tapasztalataink szerint a kapitalizmus és a liberális demokrácia az emberi társadalmi fejlődés lehetséges legjobb – vagy inkább legkevésbé rossz – és éppen ezért végső fázisa, addig az említett alapokon nyugvó jelen teória legfontosabb célkitűzése annak bemutatása és igazolása, hogy a társadalmak közötti kulturális különbségek milyen mértékben és főleg mely mechanizmusokon keresztül befolyásolják a kiépülő gazdasági rendszer típusát, annak sikerességét, eredményességét, és végső soron az így létrejött nemzetgazdasági berendezkedés kihatását a politikai fejleményekre.
Azon nyugodtan el lehet polemizálni, hogy Fukuyamának miben van igaza vagy miben téved a részleteket illetően, no meg persze kritikával lehet illetni bizonyos rövid távú prognózisait, melyekre az élet maga ugyan rácáfolt, de melyeket ezen a világon senki sem volna képes pontosabban megjövendölni. Amiért mindenkinek ajánlanám elolvasni a könyvet, az két, egymástól elválaszthatatlan, félig-meddig ok-okozati viszonyban álló kulturális körülmény szerepének megértése: az adott társadalmat alkotó emberek közötti kölcsönös bizalom fokára illetve az emberek társas készségének mértékére gondolok. Fukuyama néhány, szinte lábjegyzetszerűen rövid és mellékesnek tűnő megállapításából minden különösebb nehézség nélkül kiolvasható, miért, milyen tényezők hatására vált kudarccá (és szinte szükségszerűen azzá kellett válnia) a rendszerváltás a posztkommunista országokban, miért mozdult el Magyarország egy személyi kultuszon alapuló, vezér-elvű, túlcentralizált, teljes egészében felülről vezérelt, marakodó és széthúzó ellenzékkel megáldott, abszolút fejletlen és lényegében hiányzó civil társadalmi szervezetekkel „megáldott” társadalommá, de cseppnyi továbbgondolással azon kérdés megválaszolásához is közelebb juthatunk, hogy miért futott vakvágányra az „Arab Tavasz” néven emlegetett társadalmi átalakulás a Közel-Kelet egyes államaiban.
Készséggel elismerem ugyanakkor, hogy Fukuyamát olvasni nem könnyű. Elsősorban nem azért, mert roppant összetett elképzeléseket bonyolult nyelvezeten vetett volna papírra, hanem sajátos stílusa okán, melyre leginkább a „szájbarágós” jelző illik. A legfőbb argumentumok vagy a végkövetkeztetés premisszái úton-útfélen előkerülnek, itt is és ott is felütik fejüket, többször is kibontásra kerülnek, mintha a szerző az imprinting módszerével akarná biztosítani, olvasója nehogy véletlenül elkalandozzon vagy legalábbis szem elöl tévessze a lényeget. Mindez egy kissé tankönyvízű eszmefuttatásba torkollik, mely azonban csekély ár azért az intellektuális izgalomért, amit Fukuyama meglátásai kínálnak az értő olvasó számára.

1 hozzászólás
LuPuS_007>!
Francis Fukuyama: Bizalom

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Fukuyama hozza a folytatást A történelem vége-ben is, és ezt emeli a Bizalom-ban.
Nem igázan liberáis demokrácia van a folytatásban, hanem inkább egy kis vallás és vállalatépítés alapján mozgatott társadalom és vissza.
Először vegyük az állam polgárát akinek viszonyulni kell az államához, mit ad neki és mit várhat el. Ezek alapján kellene viszonyulni, de így nem teljesen igaz. Mivel igazából a nép nem akar adni, de mindent elvár, míg a másik oldal mindent elvesz és meghatározott szinten ad is( országfüggő)
Ám amennyiben a nép társul/összefog valamilyen közös tényező alapján- kultúra=igen, vallás=igen, politika=?-, akkor könnyebben lehet a gazdasági mutatókat EMELNI.
Körbejárva a világot példákkal mutatja meg ami ott működik, másutt például miért nem. Ilyen példa a francia és amerikai párhuzam Tocqueville munkái által. Ok és a hozzátartozó okozat helyett inkább, a beidegződött gondolkozás és az abból kitörni képességet látom a példázatokban, amelyeket a történelem igazol. Maga a Bizalom is ezek alapján születik/születhet meg.
A cégek és ebből adódóan a gazdaság és társadalom között lévő bizalom, melynek mindenütt más a fokozata adja meg a végső választ. Minden országban más milyen a bizalom mértéke, de ettől függetlenül lehet sikeres a gazdaság. Minden gazdasági siker mellé szükség van a bizalomra is.

Bizalom milyen szép is ez a szó, de sajnálatosan az ember önző. Idézve Adam Smith-et : „A hiúság érdekel bennünket, nem a jólét vagy a gyönyör.” , és így nehéz a bizalom-nak boldogulnia.
.
A könyv alapján érdekes, hogy a koreai* típusú bizalmi rendszer is milyen sikeres tud lenni az ázsiai térségben, függetlenül a többi környező ország bizalmi felépítési rendszere alapján.

4 hozzászólás
sagfer>!
Francis Fukuyama: Bizalom

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Igen, magyarok és kelet-európaiak, kölcsönös bizalom nélkül, se előre, se hátra. Vagy inkább csak hátra..


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Az ember azt hinné, hogy egy nemzeti egyház megalapítása, amilyen több európai országban is működik, a közösségi érzés megerősödésével járna, mert a nemzeti identitást összekapcsolná a vallásival, s a politikai rendszeren kívül közös kultúrát adna a polgároknak. Ám a valóságban ennek ellenkezője történik. Azokban az országokban, ahol államegyház van, ahol a vallási identitás örökletes, nem pedig önkéntes, az emberek jó része eltávolodik a vallástól, és sok esetben nyíltan antiklerikális lesz.

403. oldal, Életerős konformisták

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

18 hozzászólás
Kuszma>!

Ahogy az Egyesült Államokba bevándorlók közül sokan azért boldogulnak, mert sajátos kulturális tradícióikat össze tudják hangolni egy liberális társadalom szabadságával, úgy az iparban is azok az országok törnek élre, amelyek régebbi intézményeiket és/vagy kulturális sajátságaikat eredményesen párosítják egy liberális gazdasági rendszer lehetőségeivel. A németek aligha őriztek meg többet a céhrendszerből, mint a japánok a feudális klánstruktúrákból, de egyik nép sem szervezte át teljesen a társadalmát tisztán liberális elvel alapján. Ehelyett inkább mérsékelték a rendszer liberalizmusát, és bizonyos premodern intézménymaradványok révén erősítették a kohézióját.

349. oldal Bennfentesek és kívülállók

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

16 hozzászólás
Kuszma>!

Egy liberális állam végső soron korlátozott állam, mert kormányzata mozgásterét szigorúan behatárolják az egyéni szabadságjogok. Egy ilyen társadalom csak akkor nem süllyed anarchiába vagy válik másképpen kormányozhatatlanná, ha az állam szintje alatt kialakult társadalmi szervezet révén kormányozni tudja saját magát. Ez a fajta rendszer valójában nem csak törvényre, hanem az egyének önfegyelmére is épül. Ha ők nem tanúsítanak toleranciát és tiszteletet egymás iránt, vagy nem tartják meg a maguk alkotta törvényeket, erős és keménykezű államra van szükségük, hogy biztosítsa a nyugalmat és a rendet. Ha képtelenek összefogni közös célok érdekében, gyámkodó államra van szükségük, hogy létrehozza azt a szervezetet, amelyet ők maguk nem tudnak létrehozni. Az „állam elhalása” viszont, amit Karl Marx elképzelt, csak olyan társadalomban következhetne be, amelyben rendkívül magas fokú a spontán társas készség, s amelyben a fegyelem és a szabályok betartása inkább belső, semmint külső hatás eredménye. Abban az országban, ahol kevés a társadalmi tőke, nemcsak a vállalatok kicsinyek, gyengék és kevéssé hatékonyak, hanem a hivatali korrupció is általános és a közigazgatás teljesítménye gyatra.

497-498. oldal, A gazdasági élet spiritualizálása

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Kuszma>!

A sikeres kapitalista gazdaság továbbá igen fontos a liberális demokráciák számára mint stabilitásának egyik biztosítéka. A kapitalista gazdaság persze eredményesen működik parancs- és önkényuralmi rendszerekben is, ahogy teszi a Kínai Népköztársaságban és tette valaha Németországban, Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon és Spanyolországban. Végső soron azonban maga az iparosodás folyamata is képzettebb emberanyagot és nagyobb munkamegosztást igényel, s mindkét tényező a demokratikus politikai átalakulásnak kedvez. Épp ezért ma jóformán nincs olyan gazdag kapitalista ország, amely ne volna egyben stabil liberális demokrácia. Lengyelország, Magyarország, Oroszország, Ukrajna és a többi volt kommunista állam egyik problémája éppen az, hogy működő kapitalista gazdaság nélkül próbálnak felépíteni demokratikus politikai intézményeket. A cégek, vállalkozók, piacok és a verseny hiánya miatt ugyanis nemcsak a szegénység állandósul, hanem a demokratikus intézmények megfelelő működéséhez feltétlenül szükséges társadalmi támogatás sincs meg.

494-495. oldal, A gazdasági élet spiritualizálása

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

3 hozzászólás
LuPuS_007>!

Amikor 1949-ben hatalomra kerültek, a kínai kommunistáknak feltett szándékuk volt, hogymegtörik a családcentrikusság uralmát a társadalmon. Úgy vélték – tévesen –, hogy a hagyományos patrilineáris kínai család veszélyezteti a gazdasági modernizációt. De politikai vetélytársat is láttk a családban – s ebben már több igazság volt-, attól tartottak, hogy gyengítheti az ideológia és a nemzeti öntudat hatalmát e roppant ország felett. Egész sor intézkedést tettek tehát azzala céllal, hogy szétzúzzák a hagyományos családot: „modern” családtörvényt alkottak, amely megtiltotta a többnejűséget és biztosította a nők jogait; a mezőgazdaság kollektivizálásával felszámolták a parasztcsaládok önállóságát; a családi vállalatokat államosították vagy más módon sajátították ki; a gyerekekbe pedig belésulykolták, hogy a legfőbb tekintély nem a család, hanem a párt. Szigorú családtervezési rendelkezéseket is hoztak, hogy megfékezzék Kína rohamos túlnépesedését, egyetlen gyereket „engedélyezve” a házaspároknak – talán ez volt a legerőteljesebb támadás a hagyományos konfucianizmus ellen, amelynek évezredes parancsa, hogy a családok sok fiút neveljenek.
A kommunisták azonban igencsak alábecsülték a konfuciánus kultúra és a kínai család szívósságát, mely utóbbi erősebben került ki az elmúlt fél évszázad politikai felfordulásából, mint amilyen valaha is volt. Világosan látnunk kell tehát, milyen szerepet játszik a család a kínai kultúrában, csak így érthetjük meg a kínai gazdasági társadalomnak és a mai világ más családcentrikus társadalmainak a természetét.
Az elmúlt két és fél évezredben főképp a konfucianizmus határozta meg a társadalmi kapcsoaltok jellegét a kínai társaladomban, befolyása sokkal nagyobb volt, mint a buddhizmusé és a taoizmusé. A konfucianizmus egy sereg erkölcsi elvből áll, amelyek, mint mondják, védőgyűrűként veszik körül a helyesen működő társadalmat. Az ilyen társadalmat nem alkotmány s a belőle eredeztetett törvények rendszere szabályozza, hanem a konfuciánus erkölcsi elvek összesége, amiket az egyén a társadalom életében való részvételre előkészülve, hosszú folyamat során tesz magáévá. Ezek az erkölcsi elvek határozzák meg a társadalmi kapcsolatok széles körének jellegét, melyek közül az öt legfontosabbnak az uralkodó és minisztere, az apa és fia, a férj és felesége, az idősebb és fiatalabb fivér s a két barát viszonyát tartják.

123-124. oldal

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Anton_Gorogyeckij P>!

Mert bár az emberek tagadhatatlanul önzők, az emberi személyiséghez egy bizonyos vágy is hozzátartozik: mindannyian szeretnénk nagyobb közösség tagjai lenni. Az emberek határozottan kellemetlenül érzik magukat, ha semmiféle norma, szabály sem köti őket egymáshoz, s ezt a kellemetlen érzést – amit Emile Durkheim anómiának nevezett – a modern munkahely csillapítja, illetve megszünteti.

18. oldal (Európa, 2007)

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Anton_Gorogyeckij P>!

A társadalmi tőke, amely az ilyenfajta morális közösség létrehozásának előfeltétele, nem szerezhető meg, mint az emberi tőke más formái esetében, racionális befektetési döntés által. Azaz egy egyén elhatározhatja, hogy „beruház” a hagyományos emberi tőke területén: egyetemet végez, vagy gépész, esetleg számítógép-programozó lesz – egyszerűen csak be kell iratkoznia a megfelelő karra vagy iskolába. Aki viszont társadalmi tőkét akar szerezni, annak hozzá kell idomulnia egy közösség morális normáihoz, és ebben a közegben olyan erényekkel kell gazdagodnia, mint a hűség, a tisztesség és a megbízhatóság.

47. oldal (Európa, 2007)

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

LuPuS_007>!

A sosem látott jólét pedig amit a kapitalizmus – és hajtóereje, a technika – megteremtett, valóságos inkubátorként működik: a liberális államrendszer létrehozására ösztönöz, amely általános és egyenlő jogokat biztosít, s amelyben az emberi méltóság elismeréséért vívott küzdelem tetőpontjára ér.

13. oldal

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Anton_Gorogyeckij P>!

Hierarchiákra szükség van, mert nem várható, hogy a közösség minden tagja betartsa a hallgatólagos etikai szabályokat. Mindig vannak, kis számban, aktív aszociális elemek, akik igyekeznek bomlasztani vagy kihasználni a csoportot, csalással vagy egyszerűen csak gonoszkodással. És mindig vannak, jóval nagyobb számban, akik szívesen élvezik a csoporttagsággal járó előnyöket, de édeskeveset tesznek a közös ügyért. A hierarchiákra azért van szükség, mert nem tételezhető fel, hogy mindenki és mindig a benső etikai szabályok szerint él, és híven teljesíti kötelességeit. Erre végső esetben kényszeríteni kell őket, világosan megfogalmazott szabályokkal, és be nem tartásuk esetén szankciókkal.

44. oldal (Európa, 2007)

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése

Anton_Gorogyeckij P>!

Gunyoros marxisták és türelmetlen liberálisok még a közelmúltban is gyengeségnek tekintették a régimódi vallásosságot. Miért támaszkodjunk az egyénekre és a belső morális megújulásra, gondolták, amikor a társadalmi intézményekben és a tulajdonjogban van a hiba? De bár a huszadik században történtek kísérletek a társadalmi intézmények átalakítására s a tulajdonjog megszüntetésére vagy módosítására, hogy mindenkinek meglegyen az anyagi alapja a jó élethez, az eredmények messze elmaradtak a várakozásoktól. Nagyon is nyilvánvaló lett, hogy a javak elosztásának és újraelosztásának a rendszere vagy előidézett, vagy nem tudott elhárítani akut szociális bajokat. Ez súlyos kételyeket támaszt mind a liberális, mind a kommunista reformprogramokkal szemben. Talán mégis bölcsebb lenne a vallásos megújulás lassabb, individualizált, alulról felfelé haladó módszerét választani. Talán a hívők morális közösségei szükségesek a társadalmi jóléthez. Talán az emberiség csak akkor élvezheti majd jobban annak a specializálódásnak és termelési hatékonyságának az előnyeit, amelyet a közgazdászok oly meggyőzően tudnak a gazdasági fejlődés racionális céljaként feltüntetni, ha ezek a morális közösségek megbékélnek a piaccal, alkalmazkodnak követelményeihez…

448-449. oldal (Európa, 2007)

Francis Fukuyama: Bizalom A társadalmi erények és a jólét megteremtése


Hasonló könyvek címkék alapján

Timothy Snyder: Véres övezet
Henry Kissinger: Diplomácia
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Walter Lord: A Titanic pusztulása
Charles Casillo: Marilyn Monroe
David Grann: Megfojtott virágok
Sally Hines: Mi a gender?
Frederic Morton: Alkonyi villámlás
Henry Kissinger: Az állam vezetéséről
John Steinbeck: Orosz napló