A ​sehollakók 87% 92 csillagozás

Egy klasszikus scifi, helyett egy csészealj mese az ’50-es évekből, de kellemes, tetszett.

Régi nagy kedvenc, 1954-ből. Hangulatában nagyon hasonlít az Istenemberekre, melynek egyes részletein egyértelműen érezhető – ahogy azt @pwz is írta értékelésében –, hogy Sznyegovot megihlette Carsac regénye.

Nehéz lenne megindokolni, miért is szerettem annyira, s szeretem ma is ezt a regényt. Természettudományos szemmel néha egészen hajmeresztő dolgok* vannak benne – a biológus narrátor maga is sokszor említi, hogy nem ért a fizikához –, melyekre a keletkezési ideje sem lehet mentség. Valamiért azonban mégis kedvenccé tudott válni bő 30 évvel később, s még ma is tud nyújtani valamit, amit a mindenféle extra követelményeknek megfelelő kortárs sci-fi sem mindig. Az egyszerű történet, a kezelhető terjedelem mellett pozitív üzenete a fő értéke** e regénynek. Míg abban a korban az amerikai sci-fiben az idegenek jórészt kiirtani való gonosz, invazív lények, addig itt a sokszínű internacionalista intergalaktikus emberiség különbözőségüket megbecsülve elfogadja egymást, az emberi fajok egymás képességeit kiegészítve összedolgoznak a fejlődés – és a közös emberiség megvédése – érdekében. Nem véletlen, hogy a keleti blokkban oly népszerű lett Carsac alkotása (míg angol fordítása – ha minden igaz – nincs is, Kelet-Európában komoly sikertörténet lett), a szocialista sci-fit ugyanis mindig is a rendíthetetlen optimizmus jellemezte.

Érdekes, hogy mi marad meg egy regényből a legjobban: legélénkebb emlékem az az alig pár oldal alatt elmesélt néhány nap/hétspoiler; úgy emlékeztemt, ez a rész sokkal hangsúlyosabb a könyvben, de nem. Na meg persze azonnal beugrott, mit jelent ksillük neve (Ulna ten sillon), mielőtt még elolvastam volna spoiler:-)

* Csak egy példa: a mislixek által oly kedvelt néhányszor 10 kelvines bolygó felszínén hogyan lehet bármilyen gáznemű légkör?
** Kivételesen egyet tudok érteni az utószóval, ami pedig elég irányvonalas tudott lenni akkoriban.

2023/51, otthoni polc, 27/83 eddigi értékelés

Újraolvasás,
ifjúkorom kedves könyvét most is jóleső érzéssel forgattam. Nagyon könnyű kézzel ír Carsac, és szélesebb kontextusba helyezi a műveit. (Lásd A világűr robinsonjai.) Érdekes, de ez a könnyedség és tágabb perspektíva több francia SF íróra is jellemző, rögtön beugrott Barjavel (A nagy titok) és Boulle (A majmok bolygója), vagy akár Robert Merle.

Ezt még a megjelenés idejében, valakitől kölcsönbe megkaptam. Még most is klasszikusnak számít nálam a repülő csészealjas történetek között. Nem tehetek róla, nekem tetszik! :D
Ami viszont új élmény – és most jöttem rá – hogy állítólag műveit nem fordították le angolra, viszont oroszul, illetve az akkori szocialista országokban nagyon „menő” sci-fi írónak számított. Most újraolvasva már tudom, hogy honnan volt ismerős a történet! Szergej Sznyegov: Istenemberek c. műve sok dolgot innen vett át! :D
Álneves író! Eredeti neve François Bordes

Francia sci-fi napok 2. rész

Az ismeretségi körömben némi kultusz övezi ezt a regényt. Nekem annak idején kimaradt, mai fejjel meg nem értem a sikert.
Ez egy jól sikerült, szórakoztató, de lényegében közepes Gulliver parafrázis.
Jó, vagy kiváló akkor lenne (számomra), ha valami komolyat üzenne a jelennek. Ha felmutatna valami társadalomkritikát.. de igazából nem.
Scifiként is akkor tudnám magasztalni, ha valamilyen tudományos, társadalmi problémával foglalkozna… de nem.

Bár kétségkívül úgy tűnik.
Az egyetlen „pozitívum”, hogy legalább az összeesküvés elméletek híveinek ad némi táptalajt, hogy az idegenek köztünk járnak… vagy legalábbis, lehetnek olyan emberek, akik idegen civilizációk zsoldjába léptek… de ettől számomra ez csak egy Gulliver alapokra helyezett kalandregény.

Nagy bajban vagyok a könyv értékelését illetően, mert szerintem rendkívül hullámzó minőségű olvasmány. Egyszerre lebilincselő és fej falba-verős. Lebilincselő, mert olyan jól megírt, izgalmas és látványos részeket tartalmaz, mint például spoiler Tele van hajmeresztő áltudományosságokkal, amik mellé csak nagyon kevés valós vagy legalábbis hihetőnek ható tudományos leírások kerülnek. Viszont viszonylag sok jól eltalált és felvázolt idegen fajjal azaz „emberrel” ismerkedhettem, meg akik valami egészen borzalmas számomra megjegyezhetetlen nevekkel vannak ellátva. Pozitívumként értékelem, hogy az állítólagos valós UFO emberrablásokat és UFO észleléseket egy ennyire színes és érdekes világgal, mesével (merthogy az) magyarázza meg az író.

Kicsit mérges vagyok, mert sokkal jobb regény is lehetne és még így is majdnem négy csillagot adtam neki. Miért nem adtam meg? Mert az agyam újra és újra lefuttatja a magamban csak „a csillagrobbantó gép utolsó alkatrésze”-nek nevezett programot. spoiler

Mai szemmel nem volt ez hatalmas durranás, inkább ilyen leíró, meseszerű jellegű. Viszont jól szórakoztam olvasás közben, csak elvétve volt olyan szakasz, ami nem volt olyan érdekes. De volt itt űrutazás, több földönkívüli faj, háború két faj között, és még egy ember is tudott ebben segítség lenni. Igazából el tudom képzelni a mozivásznon a mai technikával.

A regény egy aranyos mese inkább, mint tudományos-fantasztikus regény, de nekem az egyik kedvencem. 2011-ben legalább 20. alkalommal olvastam újra, és még mindig képes vagyok élvezni, jókat vigyorogva közben.

Régi, gyerekkori kedvencem. Nem volt betervezve újraolvasás, de ahogy rendezgettem a dolgaimat, egyszer csak a kezembe akadt és nem tudtam letenni olvasatlanul. Kedves mesének tartom még mindig. Szeretem.

„Ahun van ni!” Eddig fogalmam sem volt, hogy ez a kifejezés ebből a műből származik:
„Az ahun a Nem-Tér, amely körülveszi a Teret, és elválasztja a negatív univerzumoktól. És ugyanakkor a Nem-Idő is. Az ahunban nincsenek távolságok és nincsen időtartam.”

Ez a könyv csikorgott, mint fogam alatt a mosatlan salátából a homok. Még ha az ötletek, az egyediség (mármint a megjelenése idejei), a világ-felépítés és a kerettörténet éppen még fogyaszthatóvá teszi a könyvet, de a stílus gyengesége, a rengeteg cél nélküli leírás miatt nyögvenyelős az olvasása. Nem tetszett, hogy az idegenek bár ismereteikben, technológiában meghaladják a fejlettségét a Földének, mégis sikerül az embert beállítani egy, az idegenek között is felsőbbrendű lénynek. Különösen irritáló főszereplőt sikerült alkotni, és ez sem tette könnyen, jóízűen fogyaszthatóvá ezt a könyvet.