Szerelmem, Róma 32 vélemény
Különös ház áll az „olasz csizma” sarkán, a nemes tradíciókkal és sötét babonákkal egyaránt megáldott birtokon: a Casa Rossa. Sokat látott vörös falai közt már letakarva állnak a bútorok, néhány nap és jönnek a költöztetők, majd az új tulajdonos. Alina előtt végigpereg családja, egy huszadik századi olasz família megrázó története, amely árulások, megsemmisülések és újrakezdések láncolata. A nagyapa közepes tehetségű festő, a háború sújtotta Párizsban a nácikkal kollaborál. Múzsája, Renée, a titokzatos marokkói szépség, lányuk megszületése után megszökik a Casa Rossából, egy német asszonnyal. Alba fölcseperedik, gyönyörű nővé érik, és egy tehetséges forgatókönyvíróhoz megy feleségül, akinek két lányt szül. Alina és Isabella gyerekként élik meg apjuk anyjuk hűtlensége miatti öngyilkosságát. Sorsuk külön utakra téved, mégis elválaszthatatlan egymástól. Szerelmek és csalódások, kábítószer és gyógyulás, egyiküknek New Yorki-i karrier, másikuknak politikai gyilkosság, majd börtön. Vajon megtörhetetlen átok ül a Casa Rossa lakóin? Három generáció szenvedése után képes-e felülemelkedni bárki is a családját pusztító sorozatos árulásokon, és kilépve az ördögi körből, megtalálni lelki békéjét, ha boldogságát nem is? FRANCESCA MARCIANO Rómában született, karrierjét színésznőként kezdte, ma sikeres író, valamint dokumentumfilmes. Szerelmem, Afrika című regényével hosszú hónapokig ostromolta a nemzetközi sikerlistákat. Regényeit eddig 14 nyelvre fordították le.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Ulpius-ház, 2005 | 9637253629 | 398 | Szűr-Szabó Katalin | Ugrás | |
| Ulpius-ház, 2006 | 9789637253621 | 398 | Szűr-Szabó Katalin | Ugrás |
Most olvassa 3
Várólistán 32
Kívánságlistán 19
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Ipam, napam, ángyom… – olvassunk családregényeket! | ★ | 127 | 2012. december 31., 22:38 |
Népszerű értékelések
Ezek az olaszok nagyon tudnak valamit, eddig még egyikükben sem csalódtam.
Letehetetlenül izgalmas családregény.
Olvassátok! ;)
Egy igazi családregény, három generáció élete, boldogságkeresése, botlása, elbukása, újrakezdése mindez Olaszországban az akkori politikai-történelmi háttér bemutatásával. Olvasmányos, számomra letehetetlen, de nagyon megrázó volt, főleg a két lány testvér sorsának alakulása. A vége nagyon ütött, fájt, elgondolkoztatott, hogy vajon én mit tettem volna. És ha már egy regény eléri azt nálam, hogy miután befejeztem, mégis újra vissza-visszatérnek hozzá a gondolataim, akkor az biztos megérdemli az 5 csillagot!
Megint csak ódákat tudnék zengeni az írónő stílusáról, egyszerűen fantasztikusan ír.
És ez a történet is iszonyú jó volt, volt benne minden, ami csak kell.
Izgalom, szerelem, elmélkedés.
Szeretem az olyan könyveket, amiben sok olyan mondat, bekezdés van, amit elolvasva felpillantok a könyvből, és elmerengek rajta, hogy jé, ez mennyire igaz! Dolgok, amiket bár még sosem tudtam megfogalmazni, csak éreztem.
7 komment
Mindig megdöbbenek, hogy vannak anyák, akiknek nem azaz első, hogy a gyermekeikkel törődjenek, hanem saját életük. Aztán persze rájövök, hogy az anyák is emberek… Alina és testvére szabadon éik világukat, anélkül, hogy anyjuk tudná mit csinálnak. Érdekes történet, érdekes sorsokról.
Hihetetlenül fantasztikus könyv. A történet néhol szívbemarkoló, néhol pedig feszültséggel teli, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Tetszett a különböző idősíkok párhuzamos kezelése. A szereplők karaktere is rendkívül izgalmas volt. Olykor nagyon hasonlított Joanne Harris könyveire, például az Ötnegyed narancsra. Azt hiszem, hogy felkerül kedvenc könyveim listájára.
Kiváló családregény, tele öngyilkossággal, börtönnel, megcsalatással, árulással, becsapással. Bemutatja, hogyan sikerül Alinának a család több évtizedes „átkát” megtörnie, és ha boldogságot nem is, de lelki nyugalmat találnia. Aki szereti a fordulatokban gazda, és imitt-amott megrázó történeteket, az szeretni fogja a történetet. Tetszett!:)
Nem is gondoltam, hogy ez a könyv ennyire tartalmas és mélyen ható lesz. Még az elején azt hittem, egy olaszos, temperamentumos családregényt fogok végigszórakozni. Ehelyett inkább volt elgondolkodtató és szomorú. Kár, hogy nincs több csillag!
5 komment
Pörgős, sodró lendületű, izgalmas, mindig valami újdonság lép fel a következő oldalon, tele van titkokkal, egyszerűen letehetetlen! Nagyon tetszett, hogy a történetet nem feltétlen időrendben kapjuk meg, a most és a múlt néha keveredik, de pont úgy, hogy az jó legyen.
Nem tudom, hogy mennyire valós a cselekmény alapja, de akár az is lehetne, annyira hihető.
Az írónő másik könyvét el akarom most már olvasni! :)
Zseniális könyv! Bár nem odaillik a könyvespolcon, de beteszem Potok mellé kiemelt helyre :)
6csillag!
Népszerű idézetek
Leélünk két, tíz, húsz évet valaki mellett. Meglepődünk-e, mennyit felejtünk? Életünk óriási darabjai tűnnek el, emlékeink zavarossá válnak. Mit tettünk ennyi idő alatt? Hogy töltöttük párként az időnket?
Itt-ott felmerülhetnek elszórt töredékek, de azt az első pillanatot sosem felejtjük el. A kéz, ahogy közelebb von, lecsukja a szemed, mialatt az idegen szájának édességét ízleled. Elmosódott kép a bőrről, a szemről, a szem elé hulló hajról, vállról. A képekből tündöklő láncot fonunk, a láncszemek sosem szakadnak szét, a gyöngyszemek nem gurulnak el. Velünk maradnak örökre. És megütközünk azon, hogy sokszor ez minden, amit a másikról megőrzünk.
70.o.
Mi lesz a halottak cipőivel, zoknijaival, alsóneműjével, borotvakrémével, noteszével, tollával és zsebkendőivel? Kinek a keze dönti el, hogy kidobják-e őket a szemétbe, vagy belecsúsztatják egy borítékba, és egy fiókban tartják? Milyennek kell lennie a szívnek ahhoz, hogy szánakozás nélkül szabaduljon meg tőlük, mintha üres sörösdobozok volnának?
109.o.
Közös életünknek nem voltak éles kiszögellései, sem feszültsége. Talán még túl sima is volt, hogy megragadhassam. Néha úgy éreztem, üvegen siklom, és nincs mibe kapaszkodnom.
Ilyen a boldogság, te hülye, csak nem vagy hozzászokva, nyugtattam magam.
De egy halk hang gúnyosan visszakérdezett: Nem inkább a boldogság paródiája?
Rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb szerelmesnek lenni, mint közel lenni valakihez.
313.o.
Az egyetlen szórakozást az idősebb családtagok elbeszélései jelentették. A történetek mindig ugyanazok voltak, de ez senkit sem zavart, szívesen meghallgatták őket akár százszor is. Mindenki hitt a legendákban, a varázslatban, a láthatatlan hatalmakban. Műveltség helyett rendíthetetlenül tartotta magát a hagyomány.
43. o.
Nem tudom, miért lebeg az emlékezet felszínén az egyik emlék, és miért süllyed el a másik.
96. o.
Kiskorunkban a nővéremmel, Isabellával sokat törtük a fejünket, hogy anyánk, Alba meggyilkolta-e az apánkat.
(első mondat)
Amikor elhitetsz valamit másokkal, magadat győzöd meg, hogy sosem történt mg. Pedig megtörtént! Megfeledkezhetünk a múltunkról, de a múltunk nem feledkezik meg rólunk.
381-382. oldal
Egy másodperc törtrészéig eljátszadoztam a gondolattal, hogy felállok és valami ilyet mondok: Bocs, de erre most nincs szükségem, ám aztán arra gondoltam: Hiszen akarod! A többi félelem, büszkeség. Érdektelen érzések. Ne légy olyan nehézkes. Mosolyt kényszerítettem a számra, és nyújtottam a kezem. -Szeretek veled lenni.
Megfogta a kezemet, és pár másodpercig nem engedte el, úgy éreztem, mintha elértem volna valamit.
241. oldal
Az ember megérzi a halál illatát az otthonában. Még az ismerős arcok és tárgyak is különös elektromossággal vibrálnak, mintha hallucinálnánk. Az ott lévők ugyanúgy viselkednek és beszélnek, de kissé eltorzulva látjuk őket, mintha egy pohár vastag fenekén át néznénk őket.
Blogbejegyzések
A Vörös Ház asszonyai · Andiamo ♥PSzerelmem, Róma · anni_olvasKülső linkek
Nincsenek linkek.
