A padlásszoba kis hercegnője 93% 188 csillagozás

Keserédes történet, de most jólesett :)
Sara egy igazi „hős” nagyon megkedveltem. Annyira tetszett a dolgokhoz való hozzáállása.
Szerettem az elmélkedéseit:
„Ki tudja, talán nincs is jó természetem, de hogyne lenne jókedélyű és szívélyes az, akinek minden kívánsága teljesül és akihez mindenki kedves? Sejtelmem sincs – tette hozzá nagy komolyan –, megtudhatom-e valaha is, jó gyerek vagyok-e vagy rossz. Talán utálatos gyerek vagyok, és ezt csak azért nem veszi észre senki, mert a sorsom nem állít próbatétel elé.”

A pozitív életszemlélete példaértékű – annak ellenére, hogy szüleit elveszítette:
„Megeshet, hogy az ember keze üres, de a szíve sosem az, annak mindig van mit adnia: jó, meleg, kedves dolgokat, segítséget, vigaszt, derűt, nevetést – és olykor a vidám, kedves nevetés a legjobb ellenszere minden bajnak.”

7 évesen az életbölcsessége is csillagos ötös:
„De gondolom, a dolgoknak akkor is lehet jó oldaluk, ha pillanatnyilag nem látjuk.”
„Bajban ismerszik meg, ki az igazi barát, s az én nagy bajom megmutatta, milyen hű és jó lélek vagy!”
„A harag nagyon erős, de nála is erősebb az, aki vissza tudja fojtani a haragját.”

Két regény ugrott be elsőre a történetről:
– Eleanor H. Porter: Az élet játéka
– Lakner Artúr: Édes mostoha

Az első regény, amit olvastam, elsős koromban. Teljesen meghatározó mű volt a számomra, megtanultam belőle, hogy a tartás önmaga számára fontos az embernek, és nem a körülmények határozzák meg, hogy milyenek leszünk, hanem mi magunk és az általunk elfogadott értékrend.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon tetszett. Olyan igazi gyerekkönyv. Mégis a könyvben lévő karakterek elég jól kidolgozottak voltak, főleg a főhős, Sara jelleme volt a legteljesebb. Mondhatni kicsit „idealizált”, erkölcsi példázatos a jelleme. Elgondolkoztam azon, hogy létezhet-e ilyen gyerek, mint Sara. Aztán arra jutottam, hogy miért ne? Úgy ahogy léteznek Juditok, létezhetnek Sarak is. Az akkori társadalmi helyzetek is elég jól ábrázolja. Hogy mennyire körülrajongjak azt, akinek pénze van, mennyire lenézik, aki szegény, akkor meg pláne, ha csak egy cseléd. Nagyon tetszett Sara hozzáállása, hogy Becky is egy kislány, nem csak olyan „nememberi” vagy simán konyhalány. Tudom, tudom, hogy sokszor arra lyukadok ki mostanában, hogy egy könyvben fellelhető egy kis társadalomkritika. De szerintem ha egy író könyvet ír, akkor elkerülhetetlen, hogy a társadalmat, amelyben ír, ne véleményezze, vagy valamilyen, mégha rejtett módon is de megjelenítse, ábrázolja.
Imádtam, hogy Saranak mekkora fantáziája és akaratereje, meg kisgyerekhez képest szokatlanul nagy tartása van, meg hogy mennyire kitartó.
Mint egy igazi meseregényhez híven itt is megjelennek mesés elemek: gazdag kislány szegény lesz, gazdag kislány segít egy szegény kislányon meg mindenki máson aki megérdemli, a szegénnyé lett gazdag kislány sokat szenved, végül egy csoda folytán visszanyeri a gazdagságát és új családja lesz, és nem utolsósorban: a végén mindenki megkapja, amit érdemel (értsd: a jók a boldog végkifejletet, míg a rosszak a virgácsot. :P).

Második könyvem az írónőtől. Akárcsak A kis lord, ez is nagyon tetszett. Filmadaptációját láttam már, nem is egyfélét, ennek ellenére úgy faltam az oldalakat, mintha egy ismeretlen történet lenne.
Egy megható mese emberségről, tartásról, barátságról.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kedves történet, amelyet már korábban ismertem, de nem olvastam. Homályosan rémlik a film, amit belőle készítettek, de csak pillanatok maradtak meg, mint a majom, a megváltozott padlásszoba, az indi tisztiszolga. Már régen láttam, de abban biztos vagyok, hogy a vége más volt, a filmben kiderült, hogy az apja még mindig él, csak elfelejtett mindent. Nagyon megható volt a vége, de nekem a könyvé mégis jobban tetszett, mert reálisabb volt.
Sara igazán csodás karakter: gyermek, de lélekben felnőtt, intelligens és kedves, aki még a legnagyobb bajban is másra gondolt. Emlékezetes szereplő.
A történetet szépen kiegészítették az illusztrációk

Már nagyon régen olvastam először, és most újra. Ismét elvarázsolt ez a megható történet, és ezt olvasgatva az ember hajlamos hinni abban, hogy minden lehetséges.

Sokat nem tudok mondani, egyszerűen imádtam. Azt hittem már kinőttem belőle, de nem. Ebből nem lehet.:)

Burnett kedves kis története a gyerekeim kedvelt olvasmányai voltak. A padlásszoba kis hercegnője megható történet az Indiában született félárva, majd árva Sara Crewe életének egy szakaszáról. A kislánynak apja halála és elszegényedése, megaláztatásai közepette is van emberi tartása, segít azokon akik kevésbé eszesek és szerencsések.

10 éves koromban kaptam ezt a könyvet a keresztszüleimtől. Persze rögtön a kedvencem lett, két havonta újra kellett olvasnom. Főleg az a rész varázsolt el, mikor elkezdett átalakulni Sara padlásszobája. Imádtam Rényi Krisztina rajzait nézegetni. Most, hogy újra olvastam, szintén nagyon tetszett. Az éjjeliszekrényemen is hagytam, hátha rövidesen újra kedvet kapok hozzá.

Az egyik legszebb könyv volt az eddig olvasottak közül. Elképesztő és magával ragadó, azt gondolom, mást mondanom sem kell róla.