Egy ötéves kisfiú áll magányosan az utcán. Ijedten, izgatottan topog, várja az édesanyját, akit csak nemrég vesztett el a szeme elől.
Így kezdődik Mókuli története, az izgalmas, nemegyszer fájdalmas és elgondolkoztató kalandok sora. A kisfiú hányatott sorsát követve, az író nemcsak a megpróbáltatásokat, a kegyetlen üldözőket és az ostobaságukban közönyös vagy rossz embereket mutatja meg, hanem azokat is, akik a legnehezebb körülmények között is harcba szálltak az embertelenséggel. S a sok kaland közepette azt is megértjük, mi zajlik le egy kisgyerek lelkében, aki az életösztön parancsára boldog, ha valakit mamának szólíthat, de édesanyját azért sohasem felejti el.
Mókuli 6 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1961
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 2
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Amikor a címét megláttam, ismerős volt, és azt gondoltam, hogy így, az év elején kellemes lesz egy kis meseszerű gyerektörténetet olvasni.
Nos, ez a könyv minden volt, csak mese nem.
Sokszor elképzelhetetlennek, hihetetlennek éreztem, amikre egy ekkorka, pöttöm legényke képes. Viszont nem tudhatjuk, hogy a válsághelyzet, az életünkért küzdés mekkora energiákat mozgathat meg bennünk.
Persze mindehhez kis romantika, kis szerelem a kegyetlen valóság kellős közepén.
2x elolvastam már, de újra és újra belelapozok pár fejezetnyire, mert egyszerűen olyan jó! Ahogy eleinte csak ez a szegény kisfiúcska tűnik fel, azt gondolhatná az ember, hogy egy Nyilas Misi vagy egy Nemecsek Ernő került áthelyezésre a második világháborús Pestre. Aztán jönnek a kalandok, és akkor a párhuzamosan szálak, új emberek történetei, akik észrevétlenül válnak újabb főszereplőkké, és az összes csonka emberi sors olyan jól esően olvad össze a végén, hogy most már megint kedvem lett újra elolvasni:D
Népszerű idézetek
Szomorúan kalandossá vált az élet Budapesten. Nyíltszívű embereket óvatos magukba zárkózásra, egyenes embereket furfangos cselekedetekre, békés embereket hajmeresztő vakmerőségre tanított a kényszerűség.
12. fejezet, 243. oldal
Kijutott a hídra, az Erzsébet-hídra. Itt a Duna, és – jó napot! A Dunának mindegy, milyen színű az ő haja. A Duna lemos minden vádat, gyalázatot.
8. fejezet, 163. oldal; Móra Könyvkiadó Budapest, 1975
Erre aztán Albert mégis táncra kérte Esztit.
– Szabad?
A lány mélyen elpirult. Fejét rázta.
– Én nem.
– Ja úgy, a mátkája miatt, mi? – kérdezte Albert sértődötten.
– De hisz én nem is tudok táncolni! – tört ki Esztiből. – Én nem tudok semmit! Minek foglalkozik maga egy ilyen faragatlannal, mint amilyen én vagyok? … – És Eszti könnyezve a falnak fordult. De a fiatalember gyengéden visszafordította.
– Hát baj az, ha nem tud? … Csacsi, csacsi. Hát megtanítom.
11. fejezet, 241. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Flanagan: A Tölgylevelesek 94% ·
Összehasonlítás - Bessenyei Gábor: A háború lelke 94% ·
Összehasonlítás - Lakner Artúr: Édes mostoha 91% ·
Összehasonlítás - Raggamby András: Kikszi 90% ·
Összehasonlítás - Geréb László: Búvár Kund 81% ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Sárkányugatás 99% ·
Összehasonlítás - Kemény Gabi: A konkrét hiúz 97% ·
Összehasonlítás - Ruff Orsolya: Volt egy ház 95% ·
Összehasonlítás - Wéber Anikó: Örökszerda 95% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: A Gutenberg Lovagrend 96% ·
Összehasonlítás