Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A hazugságot szeretem. A hazugság az ember egyetlen kiváltsága a többi élőlény felett. A hazugság vezet el az igazsághoz! Hazudok, tehát ember vagyok. Egyetlen igazságot se fedeztek fel úgy, hogy előbb tizennégyszer vagy száztizennégyszer ne hazudtak volna. És ez tiszteletre méltó, alapjában véve. De mi még hazudni se tudunk a magunk eszével! Hazudj a magad módján, és megcsókollak érte. A magam módján hazudni majdnem többet ér, mint más nyomán igazat mondani. Az első esetben ember vagy, a másodikban csak szajkó.

Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni.
Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány.
De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják.
Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik. Ebben a tekintetben aztán mindegy, hogy milyen társadalmi rétegből való, és a műveltség milyen fokán áll valaki.

…kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk…

Mindig azt kérdeztem magamtól akkor: mért vagyok ilyen ostoba?
Ha egyszer tudom, hogy a többi ostoba, mert hiszen ezt bizonyosan tudom, mért nem akarok én okosabb lenni náluk? Később azt is megértettem, hogy ha ki akarom várni, amíg mind megokosodnak, hát nagyon sokáig várhatok… Még később arra is rájöttem, hogy ez sohase jön el, az emberek nem változnak meg soha, senki át nem formálja őket, kár a fáradságért!

És most már azt is tudom, hogy aki okosabb, és elszántabb az uralkodik rajtuk.
Aki mindent mer, annak van igaza előttük. Aki mindent félrerúg az a törvényhozójuk, aki a legtöbbet mer, annak az igaza erősebb, így volt öröktől fogva, és így lesz mindig!
Csak a vak nem látja!

és ha, mondjuk tudja is magáról, hogy rendes ember, legalább félig-meddig… hát aztán?
Büszkélkedhet valaki azzal, hogy rendes ember?
Úgy kellene, hogy mindenki az legyen, sőt több, mint rendes…

Aki szánja az áldozatát, szenvedjen. Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez. Az igazán nagy emberek, azt hiszem, igen nagy fájdalmat hordoznak ezen a földön.