86. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
!

Bűn és bűnhődés 1083 csillagozás

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij emberbarátsága nem filantrópia, állásfoglalása nem elfordulás a küzdéstől. Dosztojevszkij egészen, ízig-vérig társadalomhoz forduló művész, ez élteti túl a maga korán, s ez viszi közel megrendítő művét, a Bűn és bűnhődést a ma emberéhez.
Ez a regény a mély ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Nyilván ez a körülmény magyarázza, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja.
A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagy város sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli ezt a művet. A „detektívregényből” így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

Eredeti mű: Федор Достоевский: Преступление и наказание

Eredeti megjelenés éve: 1866


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Rogyion Romanovics Raszkolnyikov · Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov · Szonya (Szofja Szemjonovna Marmeladova) · Dmitrij Prokofjics Razumihin · Porfirij Petrovics · Aljona Ivanovna · Andrej Szemjonovics Lebezjatnyikov · Dunya (Avdotya Romanovna Raszkolnyikova) · Ilja Petrovics · Katyerina Ivanovna · Lizaveta Ivanovna · Mikolaj Gyementyev · Nasztaszja Petrovna · Pjotr Petrovics Luzsin · Pulherija Alekszandrovna · Szemjon Zaharovics Marmeladov

Helyszínek népszerűség szerint

kerületi kapitányság


Hirdetés

Kedvencelte 375

Most olvassa 103

Várólistára tette 386

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Łaetitia

Nem bírok elszakadni tőle. Vele vagyok éjjel-nappal, ágyban párnák közt, a suliban a pad alatt, a menzán kaja mellett, kimegyek vele a parkba is. Ha rá gondolok felgyorsul a szívverésem és érzem, ahogy az ereimben dübörögve száguldozik a vér. Már kiugranék miatta az ablakból. Lassan harmadik hete együtt vagyunk és most már ki merem mondani: teljes szívemből szeretlek és utállak Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, te ambivalens ruszki lekvár.

5 hozzászólás
++
>!
Dün ×SP

Amilyen egyszerűnek tűnt ez a regény a tartalma alapján, pont annyira bizonyult sokrétű és élvezetes olvasmánynak. (Sőt. Ha lehet, még inkább.) Dosztojevszkij karakterábrázolása lenyűgözött, nem csupán Raszkolnyikov tekintetében, de rajongtam például Lebezjatnyikov és Pjotr Petrovics kettősét, Porfirij Petrovics alakját, módszereit, ahogyan a regény végén elment Raszkolnyikovhoz…
Ott volt aztán Rogya és Szonya kapcsolata, volt egy beszélgetésük – emlékszem egy esti vonatút során olvastam –, amiről Jekyll és Hyde jutott eszembe, és az ő musicalbéli hölgypartnereikkel való megnyilvánulásaik.
Ó, és Szvidrigajlov! Az ő figurája olyan ördögi volt, és mégis, urambocsá' szinte szimpatizáltam vele.
Egyáltalán, attól tartok Raszkolnyikov karaktere sem váltott ki belőlem kellő mértékű ellenszenvet, ami nem azt jelenti, hogy egyetértettem volna a módszereivel, de érdeklődve figyeltem az elgondolásait, motivációit, korholtam a körülötte lévőkkel szemben tanúsított bánásmód miatt, aztán pedig hálásan gondoltam rá a jótetteiért.
Igazi bőr alá bújós, gondolatokba férkőzős történet ez, rendkívül emlékezetes és az oroszabbnál is oroszabb.

6 hozzászólás
++
>!
gyurmapok

Furcsa, hogy mennyire ijesztegettek ezzel a könyvvel, egy unalmas és ráadásul nehéz olvasmányra számítottam, ehhez képest igencsak meglepődtem, hogy milyen könnyen csúszott. Egy pillanatra sem éreztem unalmasnak, sem feleslegesnek akár egyetlen oldalt is. Ez pedig nagy erősség egy olyan mű esetében különösen, ahol a cím még azt is elárulja, hogy komolyabb meglepetés sem fog érni minket. De hát az élettől sem megy el a kedvünk, csak mert tudjuk mi lesz a vége. (Legalábbis nem kéne.)
Kevés könyv volt rám ekkora hatással eddig, azt hiszem már nem költözik vissza a polcomról a nappaliba.

3 hozzászólás
+
>!
BlissX

Első könyvem a mestertől és mindenkinek ajánlom, akit eddig ijesztgettek az olyan szavak, mint realizmus és orosz írók. Na meg azoknak is, akiket nem.

Annak ellenére, hogy első könyvem volt Dosztojevszkijtől, minden benne volt, amit a cím és az író életútja (amit a könyv megírása előtt járt be) sejteni engedett. Stílusában viszont száraz és nagyon nehéz műre számítottam. Hát száraz az nagyon nem volt, hanem nagyon is emberközeli. Csupán az orosz nevek miatt volt eleinte gondom, hogy ki kicsoda is (három neve van mindenkinek, te jó ég). A karakterek ábrázolása valami mesteri, annyira aprólékosan belelátunk mindenki lelki világába, hogy ehhez foghatót nem nagyon olvastam még. Néha talán sok is volt egyszerre. A kedvencem természetesen a főhős, Raszkolnyikov lelki állapotainak a váltakozása volt. Örökös zárkózottsága sokszor a háborodottság ezernyi színével volt megfestve, de olykor az a bizonyos hajtóerő (talán a „nekem már minden mindegy” alapú) csodálatos dolgokat hozott ki belőle, és ezekben a helyzetekben emberibb nem is lehetett volna.

A könyv tele van tragikus eseményekkel és különben is nehéz olvasmány. Nehéz könyv ez. De olyan nehéz könyv, amit nagyon jó olvasni és az életben egyszer talán mindenkinek meg is kellene tennie ezt.

Tolsztoj szerint Dosztojevszkij alakjai és a párbeszédei mesterkéltek. Hát kedves Tolsztoj Úr, nem értünk egyet, de sebaj. Elkezdem hamarosan az Anna Karenina-t és meglátjuk, melyik tetszik majd jobban a két könyv közül :)

29 hozzászólás
+
>!
gb_

Na hoppáré, ezt sokkal korábban olvasnom kellett volna.
Persze hülyeség hasonlítgatni, de Dosztojevszkij magasan kiemelkedik a mezőnyből, akár a realizmust vesszük, akár az egész 19. századi irodalmat. Stendhalnál meg Balzacnál fogtam a fejem, hogy na, fiúk, mégis kit érdekeltek? hiszen azután, hogy tök jól lefirkantottátok a társadalmat, ültem és mondogattam magamnak, süsd meg, meglettem volna nélkületek. És akkor jött Dosztojevszkij, és kenterbe vert minden korábbi regényírói módszert. Csak így, miközben a hitelezői folyton a sarkában voltak. Mondtam már korábban, hogy tőle aztán lehet tanulni. Jöhetnek a Karamazovok, és előre borítékolható az öt csillag.

13 hozzászólás
+
>!
Gabye

Újabb elmaradásomat pótoltam ezzel a olvasással. Nézegettem egy ideje, de valahogy belém van ivódva, hogy hhúú az oroszok jjáájj..Nehezek, tudod mint a Háború és Béke ami a végtelenített unalom szinonímája lett manapság. De aztán csak annyira bizgatta a fantáziám, hogy belevágtam. És ez jó! O.o..
Van cselekmény, történet és a szereplők érdekesek, bár Raszkolnyikovot néha szívlapáttal vertem volna képen de például Razumihin és Dunya nagyon szimpatikusak voltak..És hát amitől én teljesen elaléltam, azok a nevek..Újsütetű perverzitást fedeztem fel magamban, az orosz személynevek kapcsán megnyilvánuló borzongató izgalmat. ^^'

6 hozzászólás
+
>!
ÁrnyékVirág

Először tizenhat évesen olvastam, akkor nagyon tetszett. Néhány éve már érik bennem az újraolvasás, valahol sejtettem, hogy most más lesz. Most is nagyon tetszett, de megdöbbentően más volt. Akkor leginkább a Rogya lelkivilágába merültem bele, átéreztem minden gondolatát, jött, hogy sírjak és átkozódjak vele együtt. Most inkább kívülről szemléltem őt, és nagyobb figyelmet kaptak a női szereplők, Szonya és Dunya. És amire első olvasáskor szinte fel se figyeltem, most pedig nagyon élveztem: az apró jellemzések, az orosz lelkivilág bemutatása egy, a történet szempontjéból jelentéktelen párbeszéden keresztül, vagy akár egy asztalon levő tárgyak leírása által. Talán ebben rejlik Dosztojevszkij zsenialitása, hogy egy néhány mondattal képes az ember legfontosabb jellemzőit megrajzolni.
Mikor befejeztem a könyvet, nagyon sok gondolat kavargott bennem. A bűnhődés nincs mindig arányban a bűnnel. A bűn igazából relatív, saját lelkiismeretünk teszi azzá. És talán a legfontosabb üzenete számomra: saját természete elől senki sem menekülhet.

15 hozzászólás
+
>!
Manni

Tavaly az Anna Karenina, most a Bűn és bűnhődés, közben egy Mesterember különös szerelme… ördög tudja, mi van abban az orosz levegőben, hogy az ottaniak ilyen jókat írnak!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
gb_

Mindenki azt gondol magáról, amit akar, és az él a legvidámabban, aki mindenkinél jobban be tudja csapni saját magát.

+
>!
BZsofi ×+SP

– Hm… így van az… kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk… Igen, ez alapigazság…Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól.

6. oldal (Európa, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: félelem
++
>!
z

A hazugságot szeretem. A hazugság az ember egyetlen kiváltsága a többi élőlény felett. A hazugság vezet el az igazsághoz! Hazudok, tehát ember vagyok. Egyetlen igazságot se fedeztek fel úgy, hogy előbb tizennégyszer vagy száztizennégyszer ne hazudtak volna. És ez tiszteletre méltó, alapjában véve. De mi még hazudni se tudunk a magunk eszével! Hazudj a magad módján, és megcsókollak érte. A magam módján hazudni majdnem többet ér, mint más nyomán igazat mondani. Az első esetben ember vagy, a másodikban csak szajkó.

+
>!
Exupéry

Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni.
Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány.
De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják.
Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik. Ebben a tekintetben aztán mindegy, hogy milyen társadalmi rétegből való, és a műveltség milyen fokán áll valaki.

+
>!
tgorsy

Hitvány az ember… és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja

159. oldal (Kriterion, 1973)

+
>!
Ftuner

Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.

13. oldal

+
>!
Frank_Spielmann I

Mindennek van határa, és ezt veszedelmes átlépni, mert ha egyszer átléptük, nincs visszatérés.

Negyedik rész, 2. (Pjotr Petrovics)

Kapcsolódó szócikkek: Pjotr Petrovics Luzsin
5 hozzászólás
+
>!
nola P

…kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk…

+
>!
ÁrnyékVirág

Te piaci kofa, te utolsó, te krinolinba bujtatott porosz csirkeláb!

417. oldal (Európa könyvkiadó 1962) Katyerina Ivanovna Amália Ivanovnának

Kapcsolódó szócikkek: Katyerina Ivanovna
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is