Tündérjárta mesetájon 5 csillagozás

Hol teremnek a mesék?… Természetesen a Tündérjárta mesetájon! Ha egy Szél-fiúcska arra repül, addig gyűjtögeti őket felhőbéléses, napsugárral hímzett tarsolyába, amíg egy meséskönyvre valót össze nem szed. Abban aztán mindenki szeretne benne lenni, akivel történt valami, akár a Körös-körül erdőn, akár a Tág-mezőn lakik.
Így került bele ebbe a meséskönyvbe a kajlafülű nyuszitól kezdve az álmodozó őzikéig, Tüske Böskétől Mókus Péterig mindenki – sőt, még Rászedi Róka is, mert azt állította, hogy neki is van mondanivalója…

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tartalomjegyzék

állat magyar nyelvű magyar szerző mese

Kairosz, Budapest, 1998

188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639094935 · Illusztrálta: Fábián Zita

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 6

Kiemelt értékelések

Anó

2020. október 5., 21:00

Fésűs Éva: Tündérjárta mesetájon

Gyermekkorom kedvenc meséi közül soknak Fésűs Éva volt s szerzője. Nagyon szerettem például a hol jószívű, hol oktondi, mindig huncutságra kész nyúlgyerekről, Csupafülről szóló tündéri illusztrációkkal díszített mesekönyvet.
Könyvtárunkban nemrég újból könyvvásár volt, így akadtam erre a mesekönyvre, meg is vettem az unokáimnak, de persze nekem is „le kellett tesztelnem”. Így élvezhettem a sok, tüneményes mesét, kedves, emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról, pl. Kajlatapsiról, a dicsekvő, nagyot mondó nyúlról, Mókus Panniról és Nelliről, akik odút cseréltek, ámde a lustábbiknak sosem volt jó ott, ahol volt, s valahányszor a másik otthonossá varázsolta új odúját, újra megjelent, hogy cseréljenek… a kedves Szélfiúcska történeteiről, kedves, apró rovarokról,és így tovább:) A végén, mikor az utolsó meséig értem, nemvárt kincsre találtam – az álmodozó Őzi Bandi meséjére, aki Mikulás apó szánját szerette volna húzni…
Aki nem hiszi el, hogy varázslatos volt ez a könyv, járjon utána, olvassa el maga is!