Végzet, ​sors, szabad akarat 77 csillagozás

Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

A ​"Mesterkurzus" eddigi három összejövetelén igyekezett hűséges maradni rangos címéhez. Meggyőződésünk, hogy kurzusunk szereplői nem tartják magukat mestereknek, hanem tudósai vagy kitűnő gyakorlati szakemberei egy-egy tudományterületnek. Szándékunk az volt, hogy a mindennapos élet valamelyik fontos problémáját szellemileg körüljárjuk, és több oldalról megvilágítsuk, lehetőleg a fiziológia, a pszichiátria, a pszichológia és a művészet szempontjából. Talán az embert leginkább izgató kérdéshez nyúlt hozzá a legutóbbi Mesterkurzus előadás-sorozata. Ki ne töprengett volna már azon, hogy van-e sorsa, végzete – vagy csak a véletlenek játéka az egész élet? Mondhatjuk-e valamire, hogy „így volt megírva!” – vajon ki írta meg? –, hivatkozhat-e a hívő az égiek akaratára, az alvilág cselvetéseire? S e kérdések mögött ott lappang a felelősség önmagunkért – vagy annak elhárítása; hajlamunk a bűnbak-keresésre, vagy arra, hogy az „objektív körülményeket” vádoljuk kudarcainkért. A történelemről… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Nyitott Akadémia · Mesterkurzus · Az élet dolgai

>!
Saxum, Budapest, 2004
158 oldal · ISBN: 9637168087
>!
Saxum, Budapest, 2004
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637168086

Enciklopédia 7


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pannik>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Szeretem a mesterkurzusnak ezt a sorozatát, könnyen olvasható kis könyvecskék velős tartalommal.
Engem most nagyon jókor talált meg ez a kötet, végzet, sors, szabad akarat – karanténban olvasva a korona vírus miatt, már csak emiatt is érdekes lenne, de nem ez volt a fókuszban.
Mind a hárman akik megszólalnak a témában, kicsit más oldalról közelítenek van amiben egyet értenek, van amiben nem, nem is baj, több megvilágításból láthatjuk a témát, ami előny.

Mind a három írás (előadás) tetszett a maga nemében.
A legrészletesebb Dr. Ranschburg Jenő eszmefuttatása aki a pszichológiát is segítségül hívja. Feldmár András életből vett példái egészen közel hozzák a mondanivalóját. Popper Péter a vallás oldaláról közelít.
Hasznos olvasmány, kicsit elgondolkodtat, befelé irányít, felráz.
Mit is várunk a sorstól? Hiszünk-e a végzetben? Várhatunk-e valamit egyáltalán? Meg van-e írva-, vagy mi írjuk a sorsunkat? Inkább magunkban hiszünk vagy egyszerűbb a sorsra kenni ha valami nem ok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ, nem mondom, hogy sikerrel, mert ezeket mindenkinek magának kell megválaszolnia, a könyv inkább arról szól, hogy milyen válasz lehetőségek vannak, és milyenekkel találkoztak már a szerzők.

julcseee P>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Mindig bajban vagyok az ilyen könyvek értékelésénél. A pshichológiai / filozófiai olvasmányoknál, mert amikor olvasom a könyvet minden szavát iszom, és annyira szépen fogalmazzák meg a mondanivalót, hogy egyszerűen félek értékelést írni, mert úgy érzem az én megfogalmazásom, mégha csak értékelés formájába is, de nem ér fel a könyvhöz. persze minden könyvnél így vagyok, csak az ilyen jellegű könyveknél ez hatványozottan igaz.
Feldmár Andárs nekem abszolút kedvenc, egy mentor, egy tanító, akit csak nemrég fedeztem fel, de remélem még nagyon sokat tudok tőle olvasni. (ezt a könyvet is csak miatta olvastam).
Ebben a könyvben a végzetről, sorsról, szabad akartól három nézőpontból kaphatunk leírást. Azt a kérdést taglalja többek között, hogy van-e olyan, hogy szabad akarat? Ami teszünk, azt befolyásolni tudjuk-e, vagy minden rég elrendeltetett, és hiába teszünk bármit, amit nekünk megírt a „sors”, az meg fog történni, akárhogy is próbálunk tenni ellene.
Mindhárom nézőpontot szerettem olvasni, nem tudnám kiemelni csak Felmár Andrásért (bár persze vele kicsit elfogult vagyok), mert mindhárom nagyon érdekes volt, mindannyian hoztak példákat, saját taszatalatot, régi műveket, amelyek a témáról szólnak. Ez is egy újraolvasós könyv, amit remélem még párszor kezembe fogok venni az évek során ha csak másképp nem akarja a sors / végzet.

4 hozzászólás
giller>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Három kiváló szakember tollából, három különböző megközelítésben kapunk lehetséges válaszokat arra, hogy mi a különbség a végzet és sors között, és van-e szabad akarat. Ranschburg Jenő a gyermekkorból hoz nagyszerű példákat rá, Feldmár András saját életéből hoz példát, Popper Péter a valláson át világosít fel. Nagyon tisztelem, becsülöm mindhárom szakembert.

danaida>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

most mondjam azt, hogy azért Ranschburgé „tetszett” a legjobban, mert – azon túl, hogy az ő munkássága áll hozzám a legközelebb vagy legalábbis az övét ismerem leginkább hármójuk közül – ő említi meg imádott Fricimet és ezzel máris szerzett magának/az előadásának egy hatalmas pirospontot nálam???
de az igazság az, hogy nagyon kevésnek éreztem (tartalmilag) mindhárom előadást, különösen Feldmárét, nem igazán tudtak sem újat mondani, sem egy-egy új megközelítésben tálalni vagy összefoglalni azt, ami az ember(iség) egyik legősibb kérdése.. talán előadásként jobban valamivel funkcionálnak/funkcionálhattak, de írott szövegként szerintem nem igazán működnek.. szeretem, ha egy előadás (akár szóban, akár írásban), valahonnan – egy vezérfonal segítségével, szépen felépítve – eljut valahova, de ezek inkább kis kiragadott szösszenetek többé-kevésbé összeragasztózva

2 hozzászólás
rencsi0325>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Nagyon érdekes témát vezet fel a könyv. Nehéz elválasztani és külön-külön megfogalmazni, mit jelent a végzet, és mit jelent a sors. Hiszünk-e benne, és hogyan hat az életünkre. Szabadok lehetünk-e valaha teljesen? Létezik-e szabad akarat? Létezik-e szabad cselekedet?
Életünk kezdeti szakaszában, majd pedig a halálig szocializálódunk, és közben rengeteg inger, társadalmi konvenció, törvény, szabály keresztezi utunkat. A vallásosan élő embereknek, pedig vallási keretek is határt szabnak.
Meddig terjed vajon az emberi akarat? Egyáltalán meg tudjuk-e fogalmazni őszintén, hogy mit akarunk, mit szeretnénk, mit várunk az élettől? Hajlandóak és elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy változzunk, fejlődjünk, hogy haladjunk előre? Tudunk-e kommunikálni a megfelelő szinten?

Kedvenc részem megint csak Popper Péteré volt, azt mondanám, stílusában az ő mondandóját tudom maximálisan beszippantani.

bernadette>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Az első gondolatom ez: sajnálom, hogy amíg éltek, nem igazán kísértem figyelemmel Ranschburg Jenő és Popper Péter munkásságát. R. I. P.
Feldmár szövege kilóg a sorból. Én persze, aki magam is éltem egy ideig külföldön, nem kárhoztathatom érte, tudom, milyen érzés az, amikor az ember úgy érzi, egy idegen nyelven jobban ki tudja fejezni magát, mint az anyanyelvén. Sőt, azt is tudom, az milyen, mikor ezt az ember nem csupán érzi, de az úgy is van. Pedig én – hozzá képest – még ki sem mentem, már itthon is voltam megint. Mindemellett úgy gondolom, hogy az ő esetében el lehetett volna tekinteni az előadás szövegéhez való hűségtől, és meg kellett volna gereblyézni egy csöppet a szöveget.
Az is borzasztó érdekes, mennyire szembetűnő, hogy Feldmár egy másik kultúrában tölti mindennapjait. Azt azért nem mondanám, hogy számomra kultúridegen, de ha nem tudnám, hogy másutt él, akkor is feltűnne a dolog.
Ezek a kurzuskönyvek – mint ahogy talán minden pszichológiai írás – más-más reflexióra késztetik az olvasókat attól függően, hogy milyen élethelyzetben vannak, stb. Számomra most Feldmár kérdésben megfogalmazott üzenete volt a legfontosabb: mire vársz? Na, pont ezért sajnáltam, hogy a szöveg minőségével is gondolnom kellett.

Redpanda>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Nekem midhárom megközelítés nagyon tetszett. Egyik sem tört pálcát sem az eleve elrendelés (determináció) sem „az ember saját életének kovácsa” felfogás mellett. Tulajdonképpen a téma maga adja, hogy csak találgatni lehet ez ügyben.
Igazából most is azt gondolom, mint amit eddig a SORS-VÉGZET témakörével kapcsolatban, hogy van egy kijelölt út (szélesebb vagy kesekenyebb) amit bejárunk, de az, hogy milyen kanyarokat, kitérőket teszünk út közben, hogy az ösvény jobb vagy bal oladlán járunk vagy éppen középen, az tőlünk függ.

dagalyos>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Nem kezdek bele méltatlan okoskodásba, csak annyit szeretnék jelezni: Ennek kötelező olvasmánynak kellene lennie!

henryhill>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Elgondolkodtató és mindig jelen lévő jelentőségteljes ráhatásokról ad számot ez a kis kötet, a legjobban Ranschburg Jenőé tetszett, talán az emebri kontingencia az ő tanulmányában jött ki a legteljesebben és leghatásosabban, de Feldmáré is tetszetős az önismétlés ellenére a cselekvésről illetve annak elmaradásáról – milyenségéről, vagy a Popper-féle kétely taglalása.

Boglarina>!
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat

Egyelőre nem sok hasonló könyvet olvastam, de ez tetszett. Eredetileg Ranschburg Jenő miatt szereztem be, de a két másik úr is hasznos dolgokat osztott meg velünk. Igaz, az egyes írók kezdeti mi a sors, mi a szabad akarat és mi a végzet elmélkedése kevésbé volt érdekes, annál inkább a példák, amiket felhoztak, azokat nagyon szerettem. Hétköznapi emberek számára is teljesen érthetőek.


Népszerű idézetek

Szelén>!

Hogy rögtön az elején kezdjem, az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. A Káin nevű úr agyonüti testvérét, Ábelt. […] De ami a legérdekesebb benne az, hogy Isten nem bünteti meg Káint ezért a gyilkosságért.
A dolog úgy indul, hogy először egy haragvó Isten szólal meg, és azt mondja: „Káin, mit cselekedtél? Testvéred vére felkiált hozzám, az egekbe!”
Thomas Mann szerint Káin azonban nem rettent meg ettől az isteni hangtól, hanem
visszafeleselt:
Álljon meg a menet! Ki teremtett engem olyannak, hogy gyilkos indulatok lobbannak fel bennem, hogy olyan szenvedélyeim vannak, melyek arra kényszerítenek, hogy rögtön, átvigyem az indulataimat cselekvésbe, azaz üssek! Nem te teremtettél engem ilyennek? És most engem vonsz felelősségre a te teremtésedért? Hát én a te kreatúrád, a te teremtményed vagyok. A dicséretet elvinnéd, a dicsérő szavakat, a zsolozsmákat elvárod tőlünk a világ teremtéséért, de a hibáidért nem akarod a felelősséget vállalni? Hát nem te felelsz azért, hogy én ilyen lettem, ilyennek teremtettél?

Dr. Popper Péter: A kételkedő hite (Saxum, 2004)

zsofi017>!

Erre szoktam idézni annak a Nobel-díjas fizikusnak a szavait, aki azt mondta a Nobel-díj bizottság előtt, hogy: „Hölgyeim és Uraim, azért állok én itt most Önök előtt, mert egész életemben úgy éltem, mint egy iskolakerülő nyolcéves gyerek egy tavaszi délelőttön. Lógtam, ide mentem, oda mentem, minden érdekelt, ami a szemem elé került, és mindennel játszani kezdtem. Most már huszonnyolc éve atomokkal játszom, és nagyon boldog ember vagyok.”
És igazat mondott! Látjuk a tudósnak, a kreatív embernek ezt az infantilis nyitottságát a világ felé.

Almost_Zed>!

Néha kicsit formátlanra alakítjuk magunkat és az életünket, nem olyanra, mint amilyenre szeretnénk, ami megfelelne az ideáljainknak, de mégsem tehetünk mást – mivel ez az egyetlen életünk –, minthogy szeretni kell. Szeretni kell önmagunkat. A világgal akkor lehet különbékét kötni – mondjuk egy pszichoterápiában –, ha az ember kibékül önmagával, és fölvállalja, hogy ő ilyen.
Amíg az ember nem békél meg önmagával, addig azt sem fogja elhinni, hogy más ember szereti, szeretheti őt, mert ő sem szereti önmagát.

157-158, Popper Péter

Devorah>!

Ha egy ember lelkiismeret-furdalás nélkül bánt egy másikat, a legrosszabb az, hogy amikor az, akit bántottak, belenéz annak a szemébe, aki bántotta, nem talál semmi jelet, nincs egy csillag a homlokán. Abban a pillanatban valami történik, ami azt jelenti, hogy attól a pillanattól fogva soha senkiben nem tudok megbízni. Mert a legnormálisabb arc mögött bújhat meg valaki, aki engem bántani fog.

103. oldal (Feldmár András)

pannik>!

Hogy egy újszülöttből milyen ember lesz – egy szőrösszívű gonosz lény, vagy egy jó ember, vagy egy apostol, vagy ravasz ember vagy bármilyen más –, az attól függ, hogy milyen ideákkal szívja magát tele a felnövekedés évtizedeiben, milyen eszméket épít be magába.

133. oldal

1 hozzászólás
pannik>!

Aki a végzetben hisz, valójában azt vallja: az emberi élet előre megírt “forgatókönyv” alapján zajlik. Csak olyasmi töténhet velünk, ami ebben a forgatókönyvben megtalálható, a döntés, életünk autonóm irányítása puszta illúzió.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: végzet
pannik>!

Ennél nagyobb pszichés trauma és sérelem nem létezik, hogy valakit szerelmi partnerként, barátként, munkatársként – tehát bármilyen emberi vonatkozásban – elutasítsanak. „Nem kellesz!” Ez a legnagyobb trauma.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elutasítás
pannik>!

A beleegyezőt vezetik a végzetek, a tiltakozót, az ellenállót vonszolják. Vagyis ugyanoda jut el, csak jól összetöri magát a vonszolásban.

114. oldal

pannik>!

Minél jobban fáj valami, az ember annál inkább megtalálja azt az utat, hogyan lehet lehasítani, leszakítani az embert attól a részétől ami fáj.

92-93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
pannik>!

Néha kicsit formátlanra alakítjuk magunkat és az életünket, nem olyanra, mint amilyenre szeretnénk, ami megfelelne az ideáljainknak, de mégsem tehetünk mást – mivel ez az egyetlen életünk –, minthogy szeretni kell. Szeretni kell önmagunkat.

157. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor: A test lázadása
Vágyi Petra: Sémáink fogságában
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Szél Dávid: Útközben
Edith Eva Eger: Az ajándék
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Tisza Kata: Most.
Tisza Kata: Hipnózis 6-kor
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt