Régi ismerőseinkkel találkozhatunk a kötet lapjain: Csível, a fecskével, Kelével, a gólyával, és Húval, az öregedő bagollyal. Az elbeszéléseknek nem csupán ők a hősei, hanem azok a jóravaló, saját boldogulásukat kereső emberek is, akiknek sorsa összefonódik a körülöttük élő állatokéval. A feleségét elveszítő férj, a beteg kisfiú, a megfáradt öregember és a háborúból hazatérő katona mind-mind csakis azért képesek talpra állni és folytatni, vagy éppen méltó módon befejezni az életet, mert erőt merítenek az őket körbevevő, rendre megújuló természet szépségéből. Emberek és állatok harmonikus együttéléséről Fekete István a rá jellemző, magával ragadó stílusban mesél, amelyet jól ismerhetünk közkedvelt regényeiből is.
Csí és más elbeszélések 57 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1940
Kedvencnek jelölte 4
Most olvassa 5
Várólistán 8
Kívánságlistán 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Azt hiszem, nagyon rossz félrevezető az az általános vélekedés, hogy Fekete István ifjúsági író. Felnőtt fejjel ezt egyáltalán nem osztom. Olyan erkölcsi helyzeteket tud elénk tárni, olyan mélységben tud a lélekig hatni, ill. a feltett kérdésekre igazi válaszként belső, „lelkiválaszt” megvallani ("kicsalni") az olvasótól, amire sok író képes, de érzelmekkel együtt és csodálatos tájleírásaival társítva még nyugalommal tölteni el az embert – ezt már sokkal kevesebben tudják ennyire profin művelni.
Mert ő mestere a szavaknak, mestere a tájhasonlatok képi elénk tárásának és mestere az igazi érzelemkeltésnek, lelkiismeret ébresztésnek.
A kötetben található hat elbeszélés közül, talán a Tavasz tetszett leginkább – de meglehet éppen a tavasz közeledte miatt. Még inkább igaz az, hogy mindegyik elbeszélés valamiért szerethető. A Csí szépen ábrázolja az egyedüllétből származó kiszolgáltatottságot, és azt, hogy minden lény társas. (Meg a férfiak törvényhez való ragaszkodását…) Nagyon tetszett Csí gondoskodása Vit-ről, de az már nem, milyen gyorsan szűnt meg a hűsége a "törvényre" hivatkozva. A Toronyban nagyon érdekes volt szembesülni azzal, mi (lehet) a véleményük az állatoknak az emberről. Nagyon frappáns volt ez a felülnézeti perspektíva. Hú tipikus férfi tulajdonságokat kapott az írótól. A Tavasz egy igazán megható és megindító történet, de még inkább több kis történet az egymásra találó gólyapárról – ezek szép részek a novellában –, apáról és betegeske fiáról Tüske Jancsiról, a fiatalok életének indulásáról, gyerekük születéséről, egy új fejezet kezdetéről, és egy öreg élet befejeződéséről. Az Éjfél után című való a legtragikusabb időszakból, a háború utáni élet újrakezdésének idejéből, a háború szomorú következményét és szegénységét hordozza magán. Nagyon megdöbbentett Fekete Istvánnál a háború, mint visszatérő téma (már a Tíz szál gyertya novellagyűjteményben is erősen jelen volt), hiábavalóságának és elítélésének nyílt kifejezésre. Ezt eddig nem tudtam, de jó volt megtapasztalni. A szél és az erdő c. novella elolvasása után még én is elszégyelltem magam, és azzal tettem le a könyvet, hogy óvodás korban minden évben egyszer el kellene olvasni, becsempészve a tavaszi környezettudatos és környezetvédelemmel kapcsolatos témák közé mese szerepben. Kíváncsi lennék, milyen vélemény alakulna ki az ovisokban erről az igazi morális problémát feszegető történetről… A Titkos kalendáriumot szintén el tudnám képzelni egy-egy osztály faliújságján – ha van még ilyen…
Röviden ennyi, de sok gondolatébresztő felvetés van bennük, érdemes olvasni, olvasgatni Fekete Istvánt, talán merészséget írok azzal, hogy talán az egész életművét érdemes lenne megismerni…
Kívánok a felnőtteknek még sok ilyen írást, a gyerekeknek pedig azt, hogy a megfelelő élet- és érettségszakaszban kerüljön sor a „nagy találkozásra” Fekete Istvánnal, és olvasásra is pont egy-egy számukra megfelelő művét adják/válasszák/kötelezzék stb…
Ez volt a másik (és újra)olvasásom @Lahara Olvassunk Fekete István könyveket! c. kihívására
De azt hiszem, ezzel nem álltam meg, olykor-olykor elő fogom venni, mert szépen ír, emberi sorsokról jó (és rossz) embereknek, ahol a természet és az állatok örök társai és kísérői az embernek…
Másik kihívás, amire ajánlom ezt az olvasást: @Lunemorte Az erdő ~ avagy olvassunk olyan könyveket,melyekben szerepel legalább egy! c. kihívása.
Kedvenc lett. Azt szerettem benne a legjobban, amit az író más műveinél – bár még csak néhányat olvastam – is észrevettem: hogy nagyszerűen tudja bemutatni az embert és a természetet – és az ember és természet egységét. Hogy megkívánom az egyszerű falusi életet, ha őt olvasom. Hogy észhez térít ebben az őrült világban. Hogy megmutatja az igazi értékeket. Hogy minden oldaláról békesség, nyugalom árad.
És egyszerűen jó olvasni ebben a gyönyörű nyelvezetben, amit az író használ. Fantasztikus. :) Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki lélekemelő olvasmányra vágyik.
Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/02/fekete-istvan-csi-es-mas-elbeszelesek.html
Fekete István nagyon szépen tud mesélni az életről. Születésről és halálról, tavaszról és őszről, azokról az apró szépségekről, amit sokszor már sajnos észre sem veszünk.
Nagyon jó kis novellák, szerettem mindegyiket:
Csí – szomorú;
Toronyban – elmélkedő (Hú-előzmény);
Tavasz – szép, vágyébresztő (Kele-előzmény);
Éjfél után – szomorú élethelyzet, mégis jókedélyű;
A szél és az erdő – tanulságos és természet-szeretetre serkentő;
Titkos kalendárium – valóban titokzatos, de megfigyelésre érdemes.
Már el is felejtettem, mekkora Fekete István rajongó voltam kiskoromban. Pedig megérdemelné, hogy emlékezzek rá, jól ír.
Fekete Istvánnak szinte minden mondata remekbe szabott, sok helyütt olyan érzékletesen írja le a természet változásait, hogy csak ámulok. Mégsem tudott igazán megfogni, néhol túl naivnak éreztem, néhol túl szomorúnak. Valahogy ez nem az én világom.
Csukás István olyan egyszerű dolgokból tud nagyszerűeket alkotni, hogy a végeredmény nagyon megható lesz. Felemelő olvasmány 100%-ban. :)
Népszerű idézetek
– Menjünk, Kele!
És a két gólya végigúszott a rétek felett. Piros csőrükben a fészeknek való ág, és szívükben a tavasz.
74. oldal - Tavasz (1974-es kiadás)
De nyáron és télen, ősszel és tavasszal béke lengett a tájon, ahol a fák alatt akkora gombák nőttek, mint a kofák esernyője, s a virágok illata úgy folyt le a falu felé, mint a pásztortüzek füstje alkonyattal.
Jöttek az évek, mentek az évek; nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő; mókusok játszottak a fenyőtobozokkal, és a fülemüle úgy énekelt a nyári éjszakákon, hogy a róka elfelejtett vadászni, és szégyenszemre éhesen kellett hazamennie…
Jöttek az évek, mentek az évek.
A felhőkből eső lett, az esőből patak, s a patakok újra felhők lettek, mert a patak tisztelte a napot, és párával áldozott neki.
170. oldal - A szél és az erdő (1974-es kiadás)
A nappalok és éjszakák aztán sorjában bejöttek az egyik faluvégen, és kimentek a másikon. A vetések susogó országában puha kézzel turkált a szél, a réteknek ezernyi virágszeme csodálkozva kinyílt, és a méhek kis orgonáján dicsérte a lángoló napot.
38. oldal - Csí (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986)
– … De aztán szigorúan rászóltam.
– Mit mondtál neki?
– Úgy értem, hogy szájon vágtam. Na, aludjunk!
141. oldal - Éjfél után (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986)
Csak az öreg Süle Mihály feküdt békén, ünneplős fekete ruhájában, mint aki látogatóba megy, és tudja, hogy ilyenkor tisztességgel kell öltözni.
Harmadnap Hú ismét erősebben hallotta az orgonaszót. Kicsit fülelt, de aztán elaludt. Azorgona pedig tovább búgott. A szomorú hangok kireppentek az ajtón, és elvesztek a nyár kacagásában.
– Holnap aratunk – mondta Süle Mihály fia, amikor a gyászmise után megálltak a templom előtt. – Aratunk… – És a sok feketeség után gondolataiban a szőke búzaerdők kezdtek zizegve ringani.
Amikor a halál látta az öreg Mihályt megérni a nagy útra, talán az is ilyen szelíden mondta:
– Lekaszálom holnap Süle Mihályt…lekaszálom.
S az öreg Mihály egy szóval sem ellenkezett, mint ahogy a búzaerdők sem szólnak, hiszenn egy földből valók mind a ketten.
48. oldal (Toronyban)
Közben a belső szobában Magda haját most fonják menyecskésre. Az asszonyok ujja komolyan motollál Magda hajában, és Magda maga elé néz. Talán a holnapot látja, a hétköznapokat. A beteljesülés szürke síkján egyforma az este, és egyforma az ébredés. Az utak mentén közönyös események állnak, mint poros akácok. A muzsikaszó veri még az ablakot, de nem mond már újat. Talán a legényeknek, lányoknak, de az új házasoknak már nem. Ki beszél most már arról, hogy Cséri Magda a kertbe jár éjszakánként a szeretőjével, Nyéki Pistával? Járjon! A kutya se kíváncsi rá. Nyéki Pistáék körül nincs titok. Házasok. Életük nyitott könyv lesz, melyet nem olvas senki. A csók édessége olyan lesz, mint a búbos kemence melege. Becsületes íz és becsületes meleg. Gyümölcsérlelő nyár, de egy kis szomorúság mindig van abban, ha elmúlik a tavasz.
58. (Toronyban)
Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő. Visszajött a sárgarigó aranyfuvolájával, visszajött a pinty ezüstciterájával, nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek téli estéken, amikor mindent betakart a hó, és békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgyis adott, amit adhatott.
179. oldal - A szél és az erdő (1974-es kiadás)
A tavak felett bárányos, apró felhők úsztak át, s a kék szemű ég nevetve nézegette magát a vizek tükrében.
65. oldal - Tavasz (1974-es kiadás)
„Akár az emberek – gondolta. – Fészket raknak, fiakat nevelnek, és – elmúlnak. Igen, elmúlnak.” Az öregember gyér haján megcsillant a napsugár. Meleg, áldott fény, melyet bizony nehéz lesz itt hagyni, de azért Péter nem zsörtölődött az elmúlás ellen. A gyerekeket már szárnyra eresztette, a földet megőrizte, munkáját elvégezte. A többi már nem őrá tartozik. A Jóistenre, a papra meg a sírásóra.
65. oldal - Tavasz (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986)
Bent a házban csak az öregek vannak. Az élet szerény tüze itt is lobogóbb. A nagy bajszú számadó ludvércekről, vizilányokról, régi verekedésekről beszél, amikor még "más világ volt"…
59. (Toronyban)
















