Csí és más elbeszélések 88% 57 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt hiszem, nagyon rossz félrevezető az az általános vélekedés, hogy Fekete István ifjúsági író. Felnőtt fejjel ezt egyáltalán nem osztom. Olyan erkölcsi helyzeteket tud elénk tárni, olyan mélységben tud a lélekig hatni, ill. a feltett kérdésekre igazi válaszként belső, „lelkiválaszt” megvallani ("kicsalni") az olvasótól, amire sok író képes, de érzelmekkel együtt és csodálatos tájleírásaival társítva még nyugalommal tölteni el az embert – ezt már sokkal kevesebben tudják ennyire profin művelni.
Mert ő mestere a szavaknak, mestere a tájhasonlatok képi elénk tárásának és mestere az igazi érzelemkeltésnek, lelkiismeret ébresztésnek.
A kötetben található hat elbeszélés közül, talán a Tavasz tetszett leginkább – de meglehet éppen a tavasz közeledte miatt. Még inkább igaz az, hogy mindegyik elbeszélés valamiért szerethető. A Csí szépen ábrázolja az egyedüllétből származó kiszolgáltatottságot, és azt, hogy minden lény társas. (Meg a férfiak törvényhez való ragaszkodását…) Nagyon tetszett Csí gondoskodása Vit-ről, de az már nem, milyen gyorsan szűnt meg a hűsége a "törvényre" hivatkozva. A Toronyban nagyon érdekes volt szembesülni azzal, mi (lehet) a véleményük az állatoknak az emberről. Nagyon frappáns volt ez a felülnézeti perspektíva. Hú tipikus férfi tulajdonságokat kapott az írótól. A Tavasz egy igazán megható és megindító történet, de még inkább több kis történet az egymásra találó gólyapárról – ezek szép részek a novellában –, apáról és betegeske fiáról Tüske Jancsiról, a fiatalok életének indulásáról, gyerekük születéséről, egy új fejezet kezdetéről, és egy öreg élet befejeződéséről. Az Éjfél után című való a legtragikusabb időszakból, a háború utáni élet újrakezdésének idejéből, a háború szomorú következményét és szegénységét hordozza magán. Nagyon megdöbbentett Fekete Istvánnál a háború, mint visszatérő téma (már a Tíz szál gyertya novellagyűjteményben is erősen jelen volt), hiábavalóságának és elítélésének nyílt kifejezésre. Ezt eddig nem tudtam, de jó volt megtapasztalni. A szél és az erdő c. novella elolvasása után még én is elszégyelltem magam, és azzal tettem le a könyvet, hogy óvodás korban minden évben egyszer el kellene olvasni, becsempészve a tavaszi környezettudatos és környezetvédelemmel kapcsolatos témák közé mese szerepben. Kíváncsi lennék, milyen vélemény alakulna ki az ovisokban erről az igazi morális problémát feszegető történetről… A Titkos kalendáriumot szintén el tudnám képzelni egy-egy osztály faliújságján – ha van még ilyen…
Röviden ennyi, de sok gondolatébresztő felvetés van bennük, érdemes olvasni, olvasgatni Fekete Istvánt, talán merészséget írok azzal, hogy talán az egész életművét érdemes lenne megismerni…
Kívánok a felnőtteknek még sok ilyen írást, a gyerekeknek pedig azt, hogy a megfelelő élet- és érettségszakaszban kerüljön sor a „nagy találkozásra” Fekete Istvánnal, és olvasásra is pont egy-egy számukra megfelelő művét adják/válasszák/kötelezzék stb…

Ez volt a másik (és újra)olvasásom @Lahara Olvassunk Fekete István könyveket! c. kihívására
De azt hiszem, ezzel nem álltam meg, olykor-olykor elő fogom venni, mert szépen ír, emberi sorsokról jó (és rossz) embereknek, ahol a természet és az állatok örök társai és kísérői az embernek…

Másik kihívás, amire ajánlom ezt az olvasást: @Lunemorte Az erdő ~ avagy olvassunk olyan könyveket,melyekben szerepel legalább egy! c. kihívása.

Kedvenc lett. Azt szerettem benne a legjobban, amit az író más műveinél – bár még csak néhányat olvastam – is észrevettem: hogy nagyszerűen tudja bemutatni az embert és a természetet – és az ember és természet egységét. Hogy megkívánom az egyszerű falusi életet, ha őt olvasom. Hogy észhez térít ebben az őrült világban. Hogy megmutatja az igazi értékeket. Hogy minden oldaláról békesség, nyugalom árad.
És egyszerűen jó olvasni ebben a gyönyörű nyelvezetben, amit az író használ. Fantasztikus. :) Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki lélekemelő olvasmányra vágyik.

Bővebben itt: http://hoovirag.blogspot.hu/2013/02/fekete-istvan-csi-es-mas-elbeszelesek.html

Fekete István nagyon szépen tud mesélni az életről. Születésről és halálról, tavaszról és őszről, azokról az apró szépségekről, amit sokszor már sajnos észre sem veszünk.

Szerintem nagyon szomorú történet volt.

Szívszorító könyv.

Nagyon jó kis novellák, szerettem mindegyiket:
Csí – szomorú;
Toronyban – elmélkedő (Hú-előzmény);
Tavasz – szép, vágyébresztő (Kele-előzmény);
Éjfél után – szomorú élethelyzet, mégis jókedélyű;
A szél és az erdő – tanulságos és természet-szeretetre serkentő;
Titkos kalendárium – valóban titokzatos, de megfigyelésre érdemes.

Már el is felejtettem, mekkora Fekete István rajongó voltam kiskoromban. Pedig megérdemelné, hogy emlékezzek rá, jól ír.

Ez a könyv nagyon régóta állt a polcomon, még anyukám kapta kislánykorában a dédnagymamámtól. Nekem eddig mégis kimaradt. Fekete István nagyon szépen ír, bár a legtöbb történet elég szomorú volt. Nagyon szép és megindító történetek.

Fekete Istvánnak szinte minden mondata remekbe szabott, sok helyütt olyan érzékletesen írja le a természet változásait, hogy csak ámulok. Mégsem tudott igazán megfogni, néhol túl naivnak éreztem, néhol túl szomorúnak. Valahogy ez nem az én világom.

Csukás István olyan egyszerű dolgokból tud nagyszerűeket alkotni, hogy a végeredmény nagyon megható lesz. Felemelő olvasmány 100%-ban. :)