Ci-Nyi 71 csillagozás

Fekete István: Ci-Nyi

Három állatregényt tartalmaz a kötet és két kisebb lírai írást. A címadó Ci-Nyi az író egyik legjobb műve, egy részegeskedő özvegy egér története, aki egy öreg pincében lakik és egyszer véletlenül belekóstol a kiloccsant borba. Ettől fogva barátja lesz a pince három vendégének. A kis egér a maga módján osztozik az emberek gondjában-bajában. Hú, egy bagolypár élete az éjszaka rejtelmes világába, vércsék, poszáták, sarlós fecskék és nagyobb ragadozók, hol lenézett, hol félelmetes társaságában. 21 nap – Kata, az öreg tyúk küzdelme, hogy a pajtában életre hozza csibéit, miközben a pajta öreg tárgyai szeretettel veszik körül, ő meg a görénytől rettegve melengeti kicsinyeit, s közben Gyuriról, a kackiás kakasról álmodik, a tyúkhárem díszéről, akit szintén egy görény fosztott meg kellemes hivatalától. Az író régóta nélkülözött regényei az állatvilág számunkra érthetetlen nyelvén szólnak hozzánk az írón keresztül, feltárva ösztöneiket, „gondolataikat”.

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete István életműsorozat Nesztor

>!
Nesztor, Budapest, 1996
192 oldal · ISBN: 9630285746
>!
Nesztor, Budapest, 1993
190 oldal · ISBN: 9637523278

Enciklopédia 8


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Fekete István: Ci-Nyi

A 21 nap után, mely teljesen új életérzésekkel ismerkedtetett meg engem, a Ci-Nyi című történet maga volt a szomorúság és a depresszió kálváriája… Én sokáig írtóztam az egerektől, de Ci-Nyi az embereken is túltesz. Berúg, de józanul gondolkozik, mindenki utálja, de ő pozitív marad. Szimpatikusabb alak, mint a sok idióta ember körülötte. (Akikben reménytelenül hisz, mint egy kiskutya…)

Hoacin>!
Fekete István: Ci-Nyi

Őszi bekuckózáshoz tökéletes könyv, tele szépséges tájelírásokkal és javarészt békés hangulattal. A címadó novella zseniális, egyértelműen a legjobb történet az összes közül. Mi kell a bátorsághoz? Erő, vágy, harag, szerelem… vagy bor – vélekedik az üdítően racionális pap, miközben a lerészegedett Ci-Nyi némileg tántorogva ballag hazafelé, farkát úgy húzva maga után, mint a fáradt gyerek az ostort a porban. Most írnám, hogy nekem is kell egy részeg rágcsáló, de sajnos már a józan kollégák elrágták a türelmem a kolónia iránt, midőn egy két szép reggelen tréfás koreográfiával üldöztem őket porszívóval a spájzban. spoiler
Ámde ha lenne borospincém, engem sem feszélyezne egy jogerős vincellér egérpajtás. Hiszen egy pince oly sejtelmesen pompás, oly nyugalmasan titokzatos hely, ahol bármi megtörténhet a föld alatti homály és árnyékok végtelen szabadságában, az illatokká érett időben. Főhősünk, Józsi bácsi rendszeresen lenn iszogat cimboráival, de feltűnik a horizonton egy érdeklődő, igencsak öntudatos asszonyka, aki okoz némi galibát a terveivel. Kész párkapcsolati lecke ez az írás, avagy elsárkányosodási instrukció, csudaszép őszi képekkel, bölcselkedésekkel, és részeg egérrel oldva.
A döcögősen indult, a Ci-Nyi frappánssága után kissé vontatottnak éreztem. Egy sziklafal élete elevenedik meg a lapokon, ahol nagyrészt békés szomszédságban élnek egymással a lakók, de azért előfordul, hogy a vércse piszkos trágyadoktornak titulálja a gébicset, vagy épp a Hajnal hülyézi le a Nádast. A Széltől mindenki tart egy kissé, mert néha megőrül, de alapjáraton barátságos, bár oly simán hazudik, mint bármely diplomata. csak sokkal több jóindulattal. Alkalomadtán a Vadrózsabokorral kacérkodik, úgy megemelve annak szoknyáját, hogy belepirulnak a bimbók, ejha. Hú a békés megfigyelő pozíciójába rendezkedik be, néha álmodik valami fárasztót és vontatottat, de hát ki ne álmodna ilyesmiket, ha rá is – akár csak a jóindulatú Józsi bácsira –, egy házsártos nőszemély vár otthon. Hát honnan ez a sok zsémbes asszonyi minta…? :D De legalább a bagolyhölgy nem óhajtja keresztre cserélni a falon a pincekulcsot.
A 21 nap butuska öreg tyúkja, Kata már sokkal visszafogottabb madárnéni, aki egy régi pajtába óvakodik be, hogy békés környezetben költhesse ki tojásait. Nos, a környezet valóban avult, kész leltárát kapjuk a kivénhedt tárgyaknak, de a hangulat korántsem nyugodt, mert szinte állandóan vitázik valamin a lerongyolódott kompánia. A fő galád egyértelműen a fogatlan gereblye, akivel meghitten veszekszik a régi kocsi és az elnyűtt kabát, de beszáll a banzájba a verébpiszkos srapnelhüvely, és a kidobott csizma is. Kicsit hosszúra nyúlt novella, néhol a hangulat sufnihoz illően álmos-poros, de vannak egészen szórakoztató részei, például az a meglepő jelenet, ahogy a Köd beúszik a pajtába, majd elküldi a társaságot a búsba.
Az utolsó két nyúlfarknyi írás (Szél és az erdő, Titkos kalendárium) nem hagyott mély nyomot, de meg sem változtatták a könyv nyújtotta általános, kellemes közérzetet.

„- Hát bizony, nekem nincs itthon semmim – mondta Józsi bácsi. – Üres a kamra… de majd gondoskodom. Egy kis hízócskát már beállítottam… a gyászolók mindent megettek.
– Láttam – mondta a pap –, nagyon gyászoltak… amúgy nem hiányzott semmi?!
– De, Gáspár! – szörnyülködött a postamester. – Ilyesmit feltételezni! Egy pap!…
– Éppen azért. Te tisztában vagy a morzejelekkel, tértivevényekkel, portókkal, satöbbi, én pedig tisztában vagyok a gyászolókkal… Nos, Józsi?
– …hát az úgy van ilyenkor…
– Úgy bizony – mondta a pap. – Hogy?…
– … hát emlékeket… a sógor megcsókolta szegény Juliska aranyóráját… sírt…
– Elvitte, vagy nem vitte?
– Odaadtam.
– Na látod, postamester. Legyünk reálisak.”

18 hozzászólás
Paulina_Sándorné P>!
Fekete István: Ci-Nyi

Nagyszerűen visszaadja az állatok szemén keresztül az író, hogy mi történik az emberekkel. Bár az egeret csak messziről szeretem, Ci-Nyi nagyon cuki volt, tetszett, ahogy ott falatozott, italozott a három öreggel. Hát Mariska csak nem kellett volna takarítni. :-) A bagolypár éjszaki élete számomra egy picit félelmetes, sokféle hang, motoszkálás van a sötétben. Kata egy öreg tyúkocska, tetszett, hogy itt is életre keltek a tárgyak is. Sajónak kicsit nehezen sikerült felhívnia a gazdasszony figyelmét Katára.
Majd a Széllel ismerkedhettem meg, és az író elhozta hozzám a hónapokat is.

Virágszépe>!
Fekete István: Ci-Nyi

Fekete István mindig hitelesen mutatja be a könyveiben szereplő állatok életét, annak ellenére, hogy ők egymás között beszélgetnek, megismerhetjük a gondolataikat, vágyaikat. Gyerekként nagyon szerettem ezeket az állatos történeteket, mostanában már előtérbe kerül számomra az élet kegyetlensége az életért folyó küzdelemben. Ci-nyi is éli a kis szürke egerek mindennapi életét, okos, megfontolt rágcsálóként. Az ő szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, a házat ahol él és annak lakóit. Tulajdonképpen az író egy-egy állatokról szóló történetében pontosan megismerhetjük az emberi karakterek jellemét is, hogy hogyan viszonyulnak az állatokhoz. Sorsok, különböző állatok és emberek életének összefonódása végeredményben, általában sajnos nem örömteli.

csgabi P>!
Fekete István: Ci-Nyi

A Ci-Nyi-t olvasva erre gondoltam… A jó édes… Na oda, oda küldtem volna én el ezt a Mariskát a Kurugla Józsi bácsi helyében már az első héten. Ilyen gusztustalan, sunyi nőszemélyt! Az első pillanatban tudtam, hogy csak azért mímeli a betegséget, hogy belakhassa magát a házba. Pfejj.
Még szegény Ci-Nyi lába is megfájdult, és menekülnie kellett az őrült nőszemélyek miatt.
A Hú azonban teljesen más érzéseket keltett bennem. Nyomasztó volt és túl lassú. Ahogyan a bagoly álmában utazik térben és időben, eléggé súlyos és negatív érzéseket keltett bennem. De az egész történet olyan volt, amit nem olvastam szívesen. Reménykedtem, hogy a történet legalább olyan lesz, mint a Ci-Nyi, de sajnos nem így lett.
Ahogy haladtam előre a könyvben, egyre inkább rájöttem, hogy nem nekem valóak Fekete István „állatos” könyvei. A Tüskevár nagy kedvencem, a Téli berek már régóta várólistás nálam. De ezek az állattörténetek… A 21 nap-ot és a novellákat már csak azért olvastam el, mert hajtott a vágy, hogy végre befejezzem. :-)
Ezekben már olyan idézetet sem találtam, ami megfogott volna. :-(

Lutza21>!
Fekete István: Ci-Nyi

Nem ez lesz a kedvencem Fekete Istvántól, de ebben a könyvében, ezekben a kisregényekben is csodálatosan ír a természetről, az állatokról. Olyan fantasztikus hasonlatokat tudott írni, amiket újra és újra el kellett olvasnom, annyira magával ragadóak.

encus625 P>!
Fekete István: Ci-Nyi

Már csak a 2 rövidebb írást olvastam el most, mert az első hármat egy másik kötetből nemrég elolvastam. Ezek annyira most nem tetszettek így külön. Talán más, hasonló írásokkal együtt jobb lett volna megjelentetni őket.

>!
Nesztor, Budapest, 1993
190 oldal · ISBN: 9637523278
dpart>!
Fekete István: Ci-Nyi

Nem véletlen az, hogy Fekete István olvasottsága Jókaihoz mérhető a magyar írók közül.
Csodálatosan szép leírások a természetről. Csodálatosan szépen megformált szereplők. Letisztult emberi kapcsolatok, letisztult emberi érzések, az összetettségében egyszerűen megformázott állatkarakterek.
Minden szereplőjével azonosulni lehet a mű olvasása közben.

Nyctea P>!
Fekete István: Ci-Nyi

Szégyen, nem szégyen: Fekete István állatregényei eddig kimaradtak az életemből. Ezt a könyvet pedig azért vettem a kezembe, mert a Hút szerettem volna elolvasni és a könyvtárban csak így volt meg. Közben persze leesett, hogy EZ a Hú nem AZ a Hú, ami külön regényként is megjelent, hanem annak az előzménye… Szóval még adós maradtam magamnak egy olvasással, viszont abszolút nem bánom, hogy kivettem ezt a könyvet, mert nagyon tetszettek a történetek!

Ci-Nyi
Jó volt elmerülni egy kicsit ebben az egyszerű, falusi életben, ahol a disznóvágás ünnep, mindennek megvan a maga kis rituáléja, a férfiak szentélye pedig A Pince ahol jó társasággal együtt kortyolhatja az ember a bort, eheti a szalonnát, hagymát, kolbászt, zöldpaprikát… Érdekes volt, ahogy Józsi bácsi élete összefonódott a kisegér sorsával és megnyugtató volt a végkifejlet is.
Az öt történet közül ez magasan a legjobb.


Tulajdonképpen nem történik itt semmi, csak épp az erdő éli a maga életét, zajlik a nagy körforgás. A madarak tojnak, költenek, élelmet szereznek, felnevelik a fiókáikat. De közben annyira szép az egész… Élvezet olvasni ezeket a csodálatosan megírt mondatokat. Szinte hallani az erdő zajait, látni a bagoly nesztelen repülését… Különösen tetszett, ahogy megszemélyesítette a szelet és a kis vadrózsabokrot, Hú pedig egy nagyon kedves figura volt.

21 nap
A helyszín ezúttal egy baromfiudvar és egy régi pajta, tele kiselejtezett szerszámokkal. Kata, a tyúk itt rakja le és költi ki a tojásait a legnagyobb titokban. Közben a régi tárgyak beszélgetnek és az udvarban is zajlik az élet. Ez is egy hangulatos kis történet.

Ezeken kívül két rövid lélegzetű írás kapott még helyet a kötetben. A szél és az erdő egy tanulságos kis mese arról, hogy a természetben hogyan függenek össze egymással a dolgok és milyen hatása lehet az ember beavatkozásának… A Titkos kalendárium pedig egy hónapsoroló, ez számomra teljesen semleges írás volt, nem láttam benne túl sok fantáziát.

Biztosan fogok még állattörténeteket olvasni Fekete Istvántól, ez a könyv meghozta a kedvem hozzájuk.

2 hozzászólás
aszor>!
Fekete István: Ci-Nyi

Nagyon élveztem Fekete István kisregényeit. Legjobban a 21 nap című írása tetszett.
Az olvasás ideje alatt én is ott jártam a pajtában, szinte láttam a régen használt szerszámokat, az elfeledett szánkót, az otthagyott üres boroshordót, az öregember régi kabátját. Kata, az öreg tyúk nagyon jó helyet talált a kiscsirkék kiköltésére a békés, öreg pajtában.
A kisregényekből az állatok és a természet szeretete, tisztelete érződik.


Népszerű idézetek

csgabi P>!

Leselkedni ugyan nem szép dolog, de néha nagyon hasznos, az egér kódex szerint pedig életbevágóan fontos kötelesség.

6. oldal

csgabi P>!

Ezzel a mozdulattal azután helyreáll a néma rend, csak az egyik gerenda mellett zurmol egy darázs, mert belerepült a pókhálóba, és nem tudja elszakítani.
A pók vár.
A darázs egyre dühösebb, a pók egyre nyugodtabb. A pók szereti, ha a darázs mérges és ficánkol, mert minden mozdulattal csak a hálót bogozza össze maga körül.
– Megöllek! – lihegi zúgva a darázs.
– Jó! – ül a pók, és nem is mozdul.

141-142. oldal

Virágszépe>!

Ha a pincétekben egy ilyen kisegér van, inkább adjatok neki egy kis kenyérhéját, és ne öljétek meg, ne bántsátok… hiszen nem is tehet kárt semmiben, és – az Isten szerelmére! – legyetek végre Emberek!

49. oldal

csgabi P>!

– Láttam – mondta a pap –, nagyon gyászoltak… amúgy nem hiányzott semmi?!
– De, Gáspár! – szörnyülködött a postamester. – Ilyesmit feltételezni! Egy pap!…
– Éppen azért. Te tisztában vagy a morzejelekkel, tértivevényekkel, portókkal, satöbbi, én pedig tisztában vagyok a gyászolókkal… Nos, Józsi?
– …hát az úgy van ilyenkor…
– Úgy bizony – mondta a pap. – Hogy?…
– …hát emlékeket… a sógor megcsókolta szegény Juliska aranyóráját… sírt…
– Elvitte, vagy nem vitte?
– Odaadtam.

4-5. oldal

dpart>!

– Alkohol! – vicsorgott a gereblye. – Nem élek vele.
– Szamár! – dörmögött a hordó. – Szamááár! Nem is élni kell vele, hanem szeretni! Amikor kifogyott belőlem a bor, megette a szürke fene az egész világot! Elhallgatott a pince, és akkorát ásított, hogy majd kiestem belőle. De szüret után, ha megforrt benne a bor, gazdám olyan boldogan tett-vett körülöttem, mint egy üdvözült… Persze nem az alkoholtól, hanem a bortól! Az illattól és a zamattól, ami cukorból lesz meg napsugárból, égből és földből, nappalból és éjszakából, virágból és gyümölcsből. Az alkohol csak a mértéktelen ember gyomrában csinál rendetlenséget és bolondságot a fejében.
– Tehát nem alkohol, hanem bor! Tiszta, jó, szívmelengető, békességteremtő bor, azaz borocska. Kinek mennyi jólesik, és nem árt meg…

153. oldal, 21 nap (Nesztor)

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · bor
padamak>!

– Hálátlan a világ! – sóhajtott rekedten a csizma, mert belepte már a köd, s az öreg bőr puhulni kezdett. – Itt van ez a mocskos köd is, ki a fene hívta ide?
– Küldtek, és jönnöm kellett! – gomolygott a köd. – Mert mi uralkodunk.
– Na, nézzétek csak ezt a szürke tehenet! – reccsent meg a kocsi. – Uralkodik…
– Bánom is én, uralkodjék odakint! De bejön, s amint hozzám ér, vízzé válik.
– Mert melegebb vagy, mint én! – suhogott a köd. – Ha hidegebb lennél, dér lenne belőlem. Ezt parancsolja a Fizika…
Erre nagy csendesség lett a pajta alatt, mert senki sem tudta, ki az a Fizika.
Végül a gereblye moccant meg.
– Majd jön a jó meleg, fényességes nap, és ad neked Fizikát…
– Semmi baj! – lengett vidáman a köd. – Pára leszek, aztán felhő, aztán eső…
– … aztán tüzes mennykő! – recsegett a kocsi. – Most már elmehetsz, mert eleget hazudoztál. Különben is világosodik.
– Mondj igazságot az ostobáknak! – suttogott a köd – és agyonvernek… De már megyek is. Megyek felhőnek, de annyit hagyok itt magamból, hogy szép csendesen megrothadjatok, és megegyen benneteket a penész meg a rozsda.
A köd ezen jókívánságok hátán felemelkedett, és kifolyt a világosodó ég alá.
Mert odakint közben világos lett.
Nedves, csöpögő, didergő világosság, amelyről semmiképpen nem lehetett elhinni, hogy szikrázó, száraz meleg lesz délre, és kopogni fog a nyúlós, csúszós gyalogút.

138-139. oldal - 21 nap (Nesztor Kiadó, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: eső · köd
padamak>!

A tojások most már teljesen átmelegedtek, és egyek lettek az anyatest sugárzó melegével. Aztán – hogy melyik pillanatban, ki tudná megmondani – a kemény héjon, hártyán, fehérjén és sárgáján belül, még a csírán is belül, lüktetni kezdett valami, elindult valami, parancsolni és élni kezdett valami, aminek lehet nevet adni, lehet magyarázni, fotografálni, mérni, átvilágítani… de amiről végeredményben senki sem tudja, hogy micsoda.

154. oldal - 21 nap (Nesztor Kiadó, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: élet
padamak>!

Január
December 31-én éjfélkor; zajos a város, az emberek jót kívánnak egymásnak – bár ezt mindennap megtehetnék –, a fény kiesik a kertek néma havára, ahol azt hiszik, nem történik semmi…

181. oldal - Titkos kalendárium; _kezdő mondat_ (Nesztor Kiadó, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: újév
Lunemorte P>!

– Bizony – sóhajtott Józsi –, a bor is nagyon megfogyatkozott… – A gyászolók! – mondta a pap kesernyésen. Úgy ivott a sógor, mint a homok.

Lunemorte P>!

Mariska arca szenvedő lett, és hátranyúlt a kendő alá, megtapogatva derekát, s jelentős folytatását.
– Józsikám, hát károdat akarom én?
– Dehogy, galambom!
– Ha holnap sem eszik jobban, bizony le kell vágni…
– Hát levágjuk! Egy-két nap már nem számít… Mariska az égre nézett, mintha a párás őszi égen valami naptár lett volna kiterítve.
– Ma kedd… talán szombaton?
– Igazad van! Hátha meggondolja magát… s addigra talán jobban is leszel…
És elfordultak az óltól, ahonnét a kis hízó apró disznószeme mintha aggódással nézett volna utánuk.
Pedig ekkor már ragyogni kezdett a november végi nap, valahol károgtak a varjak, de ebben a károgásban nem az éhség panaszkodott a hómezőknek, hiszen szelíd ökörnyál lengett még a fákon, és a fekete vagy szürke dolmány alatt olyan meleg volt, mint a jóllakottság disznóperzselő tüzének közelében.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Jack London: A vadon szava
Rudyard Kipling: A dzsungel első könyve
Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Padisák Mihály: A csúcs mindig fölöttünk van
C. S. Lewis: Narnia krónikái
Lakner Artúr: Édes mostoha
Donászy Ferenc: Buda hőse
Jack London: Farkasvér