Almárium 95% 38 csillagozás

Fekete Istvàn sorai mindig megsimogatjàk a szívemet. Egyszerűen és tisztàn ír, hangvétele mégis gyakran szinte lírai szépségű. Nem lepődünk meg, ha életre kelnek a régi tàrgyak, megszólalnak az àllatok, zsong az erdő…
Szépséges sorai megnyugtatnak, ha szomorú vagyok, soha nem tudnék ràjuk unni.
Bàr ezeket az idézeteket nem ő vàlogatta össze, aki tette, értő kézzel és szeretettel àllította össze a kis kötetet.
Örülök, hogy én is ràtalàltam.

Hogy én ezt miért nem olvastam el eddig, fel nem foghatom. Csak le kellett vennem a polcról. De most beteszem a párnám alá.

Mit lehet a sokadik Fekete István kötetről mondani, amit még nem írtam le a korábbiaknál? (Azon kívül, hogy itt nincs cselekmény…) Néhány sorra ráismertem, néhány ismerősnek tűnt, néhánnyal nem értettem egyet, de mindet örömmel olvastam.

„Az út végtelen. Végtelen utak azonban se lefelé, se felfelé nincsenek.”
Szinte minden sorát csodálattal olvastam, nagyon szeretem Fekete István gondolatait.
Egy kis tanyán nőttem fel, erdők és mezők között és olyan érzések kerítenek hatalmukba ha a gyermekkoromra gondolok amit az író tökéletesen meg tud fogalmazni. A növények, az állatok, a falusi élet, az évszakok, a köd, az aratás, a mezítlábas gyerekek…mind olyan kedvesek számomra is! Nagyon örülök, hogy a könyvtárban ráakadtam erre a könyvre.

Most sem ért meglepetés. Az aforizma és idézet-részletek ugyanolyan kedvesek és pihentetőek voltak számomra, mint bármely műve. Sok ismert részlet visszaköszönt, részben az Őszi számadás, másrészt egyéb műveiből, ami egyáltalán nem rontotta a válogatás élvezeti értékét.
Fekete István az egyik kedvenc szerzőm. Szeretem tájleíró- és természeti képeit, melyeket hihetetlen képi anyagban tud tolmácsolni, hogy úgy érzem, mintha ott lennék.
Érdekes, tanulságos gondolatokkal teli füveskönyv. Jár az öt csillag.

Nem gondoltam, hogy egy gondolat-gyűjteményből majd még tudok néhány idézetet gyűjteni – mégis sikerült. A tíz rövidebb mellett (melyekből hármat már itt találva csak csillagoztam, a többit beírtam) még három hosszabbat is feljegyeztem magamnak, ezek az imáról, az aratásról és a karácsony-harácsol szókapcsolatról szóló fejtegetések. Olvasás közben meg-megálltam, és a családomnak ki-kiidézgettem okosságokat.
Köszönöm Bányász Istvánnak a válogatást! Annyit még megtehetett volna, hogy nemcsak felsorolja a forrásokat a végén, hanem mindegyik idézet után jeleníti meg annak forrását…

Imádom Fekete István írásait. Minden szava olyan kimondhatatlanul megérinti az embert. Mesésen, lélegzetelállítóan fejezi ki az érzéseket. Örömmel szemezgettem e gyönyörű gyűjteményben :) Szívből ajánlom mindenkinek!

Kedves gondolat volt ennek a könyvnek a megírása, szerző számára a legkedvesebb idézetek összegyűjtése. Szerintem mindenki másképp írná meg ezt a könyvet, aszerint, hogy melyik történetek tetszettek a legjobban. Volt, hogy helyenként a pár soros idézetből ráismertem az adott történetre, de volt ahol nem. Tetszett ez az összefoglaló. Azt hiszem most újra elmerülök Fekete István világában. :)

Még szemezgetek belőle és remélhetőleg amíg élek, fogok. Gyönyörű összeállítás! Legszívesebben az egészet kiidézném. Semmi sallang, semmi felesleges beszéd. Fekete István minden egyes könyvében egyenesen az olvasó szemébe mondja, milyen a természet, milyen az élet. Ezekből a mondásokból szemezget e füveskönyv. Nekem a legszebb, „leg-otthonillatúbb” mind között.

Hiába a rövid terjedelem, nagyon tartalmas írások kaptak helyet a kötetben, tényleg igazi kedvcsinálók. Én Fekete István eddig csak állatmeséi kapcsán ismertem, de ez a kiadvány meggyőzött róla, hogy többet, sokkal többet kell tőle olvasnom. Velős, nagy igazságokat kimondó, mégsem közhelyes (illetve a közhelyeket is igazságokkal megtöltő) rövid írások gyűjteménye, amit csak ajánlani lehet. Örülök, hogy egy kihívás kapcsán megismerkedtem vele.