Rozsdatemető 85% 103 vélemény

Sok jó könyvvel találkoztam, de ez itt a legnagyobb olvasásélményem az utóbbi években.
Hogy lehet ennyire egyszerűen fogalmazni? Hogy lehet ezekkel az egyszerű mondatokkal ennyire hatni?
Csak ezt a szót tudom hajtogatni: egyszerű.
Így van végig megírva ez a szövevényes családregény, fel kell kötni a gatyát, hogy el ne tévedj benne! Imádom a tőmondatokat! Imádom azt, amikor visszatérnek bizonyos elemek.
„Pék Mária halat rántott és túrós csuszát készített.” Én ezt annyira vártam mindig, minden egyes családi eseménynél.
Szívemhez nőtt a történet az összes érdekes és minden egyes szürke szereplőjével. Újraolvasása betervezve! :)

Fiatalon rengeteget hallottam erről a könyvről, de előítéletből sosem akartam elolvasni. : Ki a francot érdekel a munkásosztály!- gondoltam.
Jól döntöttem, h. akkor nem olvastam el. Nem biztos, h. megértettem volna. Viszont nem értem, h. Aczél György ezt hogy engedhette át?
Ahogy Dosztojevszkij egy család tagjain keresztül elénk tárja a saját lelkünket (Karamazovok) ugyanezt teszi Fejes is: egy család tagjain keresztül elénk tárja a munkásosztályt.
A kép nem rózsaszín. Sőt. Kiábrándító. Szánni való. Kegyetlenül éles, pontos. remélem sok szakdolgozat elemzi ezt a remekművet.
Hú, de kegyetlen!!!
Tényleg nem értem Aczélt!!

Áldom a szerencsém, hogy mostanában került kezembe ez a könyv(feleség, 2 gyerek, munkahely, problémák) és nem középiskolában. Kamaszként nem tudtam volna hova tenni ezt a vergödő családot és a hozzájuk csapódókat. Csak azért nem öt teljes"vörös" mert nem mindegyik szereplőnél tudtam, hogy mit miért tesz.

Nehéz úgy értékelni, hogy hallgattam már a műről több előadást is. Hogy a Rozsdatemető az elhallgatás(ok) regénye, a történelmi eseményekről tudomást nem vevő családé. Hogy egy fenét tárgyilagos, hiszen épp így vezette meg Fejes a korabeli kritikát: oknyomozósan objektív hangvétellel adja elő cseppet sem közömbös véleményét. Hogy milyen zseniálisan ábrázolja a vidékről Pestre szakadt munkáscsalád saját identitását megőrizni akarását, a tízoldalanként felbukkanó rántott hal-túrós csusza-brügecsi bor szentháromságában.
Mindez tagadhatatlanul érdekes és értékes, de annyira azért nem érdekfeszítő, mondjuk inkább kuriózumnak.

Nagy család, gyermekhalandóság, ezernyi zűrzavar, összetartás, széthúzás, olykor már követni is nehéz volt, annyi új szereplő lépett be, majd két lappal később tűnt el örökre. Józanságnak, hűségnek legtöbbször nyoma sincs, annál több viaskodás és rövid utas problémakezelés. Nem vagyok híve a családregényeknek, de néha egyet-egyet a kezembe veszek, már csak azért is, mert érdemes elgondolkodni azon, hogy saját portánkon kívül másoknál milyen – sokszor egészen aprócska, de kezelhető – megoldatlan, elhallgatott gondok okoznak nyomorúságot egy egész életre..

Nem erre számítottam, furcsa volt, hogyha a gyilkosságot akarja megmagyarázni, akkor mégis mifenének kell Ádámnál és Évánál kezdeni, ráadásul ilyen tényszerű-felsorolósan, ahelyett, hogy szépen belemászna ifj. Hábetler János lelkébe, mert hát hiszen azt úgy szokás. Meg egyáltalán, hogy lesz abból magyarázat, ha látszólag véletlenszerűen kiválasztott eseményeket nagy vonalakban elmond? Lett.

Nagyon tetszett.. nem ez az első amit olvastam tőle, de nem számítottam rá hogy ennyire tetszeni fog, én letenni is alig tudtam. Csatlakozok az előttem szólókhoz, én is szeretek arról olvasni, milyen volt régen a hely, ahol ma járok. És ez is annyira emberi, annyira személyes, és hozzánk szóló mű volt, amit szeretek.

most mikor már elmúlt ez a kor, most jövünk rá, hogy minden változatlan. és hogy a 'jobb' az néha csak tényleg a kirakat, valójában 'bal' az, meg balsors. régen tép, hja, és semmi se változott… erős stílus.

Fejes Endre is tud mesélni.

Nagyon jó,nagyon jó.Micsoda személyiségek – ha nem is a szokványos pozitív értelemben.Engem pont a hétköznapiságuk fogott meg.A levezetés tiszta Zola.