A ​felhők fölött 3 méterrel (A felhők fölött 3 méterrel 1.) 76% 175 csillagozás

Az eleje annyira unalmas volt, hogy majdnem félbe hagytam. Most meg vegyes érzések vannak bennem. Előbb láttam a filmet. Rengetegszer. És így nekem furcsa. Step a könyvben számomra idegesítő. Lehet azért, mert a filmben Mario Casasnak minden jól áll? Nem tudom. Babit se a filmben se a könyvben nem szerettem. Beképzelt, öntelt, elkényeztetett csaj.

Még tegnap este befejeztem és azóta is csak mosolygok meg sóhajtozok. Megrohantak az emlékek, kristálytisztán látom magam előtt azt a balatoni nyarat, amikor még a piros úttörő nyakkendőt cseréltünk el, kötöttük a nyakunkba, csuklónkra, tettük éjszaka a párnánk alá. Látom a tábortüzet, emlékszem ugyanígy próbáltam kiszökni éjszaka a lépcsőházba. Apukám kissebb szívinfarktus kíséretében ugyanígy hívta meg sörözni az IGAZIT. És lányos anyaként ugyanígy látom magam előtt a jövőmet is. Ahogy majd titkolóznak előttem, falaznak egymásnak, és egy-egy csíny után borzasztóan büszkék lesznek egymásra, mert valljuk be titkon minden tini álmodozik egy ilyen szerelemről, még akkor is ha pontosan az lesz a vége ami Babival és Steppel történt.
A filmet nem láttam, és nem is fogom megnézni, helyette inkább megyek és megnézem a Házibulit és sóhajtozok még egy párat.
Ez a könyv egy darab az életemből és egyértelműen az idei év legnagyobb kedvence.

Ez sajnos nagy csalódás volt… sokkal többet vártam tőle, de őszintén szólva kb. 350 oldalig teljesen unalmas volt, nyoma sem volt a filmben látott pörgősségnek, izgalomnak, feszültségnek. Babi már a filmverzióban is furcsa volt nekem, itt a lapokon pedig méginkább unszimpatikus lett, a jókislány-rosszfiú ellentét túlságosan kiélezett volt. A vége miatt mégis megérdemli a 3 csillagot, az utolsó 100 oldalon már visszatért az ismerős érzés, hogy szorítok nekik, hogy azt szeretném, ha boldogok lennének… de ennek ellenére is úgy érzem, össze lett csapva a lezárás. Kár érte.

Azok közé tartozom, akiket Mario Casas egyetlen mosollyal is képes meghódítani. Míg meg nem jelent magyarul a történet, abban a tudatban voltam, hogy ez ízig-vérig spanyol történet, így nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy olasz, és hogy hogyan is terjedt el egyre szélesebb körben az olvasók között. Annyira vártam rá, hogy elolvashassam, a megjelenés után szinte rögtön szaladtam a könyvesboltba megvenni, ezért sajnálom, hogy nem azt kaptam, amire áhítoztam. Sok volt a hosszas leírás, sok a szomorúság…
A filmhez képest eléggé mást kapunk, Step és a banda persze szórakoztató, de veszélyes, egyik napról a másikra életmódot folytatnak.
Step egy tipikus dögös, motoros pasi….. de számomra nem teljesen olyan, amilyen a filmes karakter.
Babi nekem a filmben sokkal szimpatikusabb volt, mint itt. Olyan begyöpösödött, kellett neki Step, hogy megértesse vele, hogy másképp is lehet élni, hogy nem csak a kötelességek mozgatnak mindent.
Mégis volt benne egy kicsi a film hangulatából, és ezért megérte elolvasni.
A tengerparti háznál játszódó jelenetek voltak, amik visszaadták ezt a hangulatot és ezeket nagyon élveztem.

Gyanitom titkot nem fogok elarulni azzal, hogy Mario Casas csibeszes mosolyat es vad indulatait vartam Step baratunktol. Am egyedulallo esettel volt dolgom, mert bar eloszor a filmet lattam (joparszor), abszolut nem az ott szereplok jelentek meg a fejemben.
A tortenet vaza sokban nem ter el az ott latottaktol. Egy dusgazdag, prud es a vegtelensegig merev csaj belecsoppen egy olyan vilagba, ami bar a termeszetetol idegen, megis vonzza, ha masert nem is, de a hon ahitott rosszfiu miatt biztos. Eloszor bevallom baromi sok volt nekem az, amivel a regeny inditott. Az iro igyekezett minden apro kis szalat, minden szereplot tuzetesen bemutatni, es tette ezt ugy, hogy volt bizony olyan resz, ahol vissza kellett lapoznom, hogy most kirol vagy mirol is van szo. Valahol a konyv egyharmadanal kezd tisztulni a kep, egyfelol, mert addigra mar mindenkit ismerunk, masfelol pedig, mert ekkor kezdodik Babi es Step igazi kalandja.
Szamomra Babi egy nem kulonosen szimpatikus karakter, es ezen sajnos az sem tudott segiteni, hogy Step valamelyest kirangatta a megszokott kis eletebol. Stepet es a haveri tarsasagat viszont nagyon kedveltem, es kulon kedvenceim voltak azok a reszek, ahol Step visszaemlekezik a megismerkedesuk korulmenyeire.
Igazabol mindenkinek ajanlom a konyvet, aki egy kicsit is szerette a filmet, mert nem fog csalodni, akkor plane nem, ha egy humoros, szorakoztato es romantikus kis olvasmanyra vagyik. :)

Olasz hàzibuli fíling.
Csak nèha durva ès sok volt az olasz Matyiő.
De tinilánykènt megértem a rajongást.
A motor viszont nagyon veszèlyes sport ám!!!

Tinikorom kedvenc filmje volt A felhők fölött 3 méterrel, el nem tudom mondani, hányszor láttam. Teljesen odáig voltam Mario Casasért.. viszont akkor még nem tudtam, hogy könyvváltozata is van, mondjuk szerintem akkor nem is érdekelt volna.
Most is csak azért kaptam kedvet az olvasásához, mert megnéztem Mario egyik filmjét és újra akartam nézni az adaptációt, de a szinkron nem tetszett.. :D szóval inkább elkezdtem olvasni.

Néhol túl részletes volt, túl hosszú, sok kifejezést nem találtam odaillőnek, de magát a történetet imádtam.
Először fura volt, hogy Olaszországban játszódik, én a film alapján spanyolnak gondoltam a könyvet is, viszont ez nem befolyásolt semmit.
Ahogy Stepről olvastam, magam előtt láttam Mariot, nem tudtam másként elképzelni, de Babit nem teljesen olyannak képzeltem, mint a filmben.
A könyvben jobban meg tudtam kedvelni, bár azért néha idegesített.
Tudom, elfogult vagyok a könyvvel kapcsolatban, de nem tudok mit tenni, nagyon szeretem. Kedvenc rosszfiús történetem, ráadásul ez a legrégebbi ilyen sztori, amit olvastam.

Még sosem olvastam ehhez hasonló könyvet. AZ író stílusa egészen más a megszokottnál. Teljesen más szemszögből ismerhetjük meg a történetet.
A könyv bevezetése elég hosszas. Sajnos nekem nagyon zavaros volt, mivel rengeteg szereplő van, és igen nehéz megjegyezni, ki kicsoda, és milyen múltjuk volt. Ezeket leszámítva egy nagyon hangulatos történetet kapunk, ami bevezet az olasz tinik világába. Imádom Olaszországot, és nagyon jó volt olvasni, milyen is volt a 90-es években ott élni fiatalon.
A fiú szereplőket nem igazán kedveltem a könyvben, de a motoros jeleneteket imádtam. Bár nagyon sok helytelen cselekedetet mutat be, de engem akkor is megvett. A lányok szerintem túl naivra sikeredtek, és sztereotipizáltak voltak.
Annak ajánlom a könyvet, aki valami könnyed történetet szeretne olvasni, esetleg nosztalgiázni akar, mivel nem volt túl sok fordulat, kiszámítható volt.

Ez volt az a könyv, amire ha ránéztem a könyvespolcomon, tudtam, hogy biztosan nem akarom elolvasni. Évekkel ezelőtt láttam a filmet, és csak arra emlékszem, hogy nem tetszett.
Annyira viszont nem volt rossz a könyv.
Babi gazdag szülők gyereke, kitűnő tanuló, igazi jó kislány. Step jelenleg csak lézeng, nem tudja mi akar lenni. Élete a motorozás, a balhék, a verekedések.
Az író igazán részletesen írt le olyan dolgokat, amik elhanyagolhatóak lettek volna. A kapcsolatuk kialakulása viszont igazán hirtelen volt. Nem tudok visszaemlékezni, vajon hogyan, és miért szerettek egymásba. Ez is csak sajnos a könyv utolsó harmadában történt meg. Pedig Babi mindig hangoztatta, hogy nem szereti amiket Step csinál, ahogy viselkedik, változzon meg.
Az utolsó 40 oldal, ami igazán érdekelt volna, meg össze lett csapva. Step elmeséli mi történt és ennyi. Egyáltalán nem erre számítottam. Ráadásul nem lett boldog vége.
Valahogyan ráveszem magam, a sorozat többi könyvére.

Már a filmváltozatot is imádtam, bármikor szívesen megnéztem, pedig én aztán tényleg nem vagyok az a nagy tv-nézős típus… És itt kell megjegyeznem, hogy engem egyáltalán nem zavartak a változtatások, sőt, talán könnyebben el is tudtam helyezni az egészet Olaszországban.
Imádtam a könyvet, a fiatalok történetét, a barátságot, a szerelmet… Habár Babi-t sem a filmben, sem a könyvben nem kedveltem igazán, Step-ért odavoltam (de hát ki nem???), és mindig is egy ilyen szerelemről álmodoztam… Szeretem a motorokat, a sebességet, a szabadságot, a könyvet olvasva újra átélhettem egy kicsit ezeket…
A könyv olvasása közben igazi érzelmi hullámvasúton éreztem magam, és habár nem igazán tudnám megmagyarázni a miértjét, de nekem valami nagyon különlegeset jelent ez a történet…