„Milyen Farkas Balázs első regénye (három kisregénye)? Ha a Házibuli című film felejthetetlen dédnagymamáját, Poupette-et kérdeznénk, ő minden bizonnyal azt válaszolná, hogy éppen olyan, mintha Albert Camus és Hazai Attila közös gyermeke volna. De azért van benne valami woodyallenes humor, valami dándogmás lassú kegyetlenség, valami carveres minimalista metafizika is. Egy könyvtárosról szól a lecsupaszított történet, aki helyét keresi a világban. Próbál rájönni, mire is jó a nő, mire jó a vallás, mire jó a mámor, mire jó a zene, mire jó az olvasás, mire jó az élet, mire jó a halál. Mindeközben az olvasó nemcsak remekül szórakozik (értsd: hol röhög, hol megszakad a szíve), de jól hallja, ahogy a szerző (megalkuvást nem ismerve) a lét kapuján dörömböl, a létezés alapkérdéseire követel választ. Farkas Balázs alaposan feladta magának a leckét. Az utóbbi időszak egyik legígéretesebb pályakezdésének lehetünk tanúi. Ja, és az olvasáshoz vásároljunk be sajtot. Jó sok és minél többféle… (tovább)
Nyolcasok 78 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2013
A következő kiadói sorozatban jelent meg: FISZ Könyvek Fiatal Írók Szövetsége
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 2
Várólistára tette 61
Kívánságlistára tette 52
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ha tegnap megkérdeztétek volna tőlem, kik a kedvenc kortárs magyar íróim, mondjuk Vida Gábort, Nádast, Bodort mondom. Ha holnap megkérditek (ma már késő van hozzá), akkor mondom majd Farkas Balázs nevét is. (Meg akit még simán csak kifelejtettem.*)
Az első benyomásom az volt, hogy ennél az elbeszélőnél – hiába könyvtáros – a regény összes többi szereplőjének több esze van. Aztán persze leesik, hogy a srác enyhe autizmusban szenved, a metaforákat szó szerint érti mint egyes kortárs költők, kapcsolati hálója finoman szólva is szakadozott, érzelmi síkja sivár táj (a felszín alatt viszont… ki tudja)… egy szóban összefoglalva „furának”, durvábban pedig akár „retardnak” nevezhetnénk. Nem jellemző, hogy az efféle retardok regényt írjanak – de ha mégis, hát az a regény pont úgy nézhet ki, mint ez. Mert én ezt a regényt elhittem, tökre elhittem. Egyszerre komikus és fájdalmas, egyszerre monoton és szép. A felszín unalma alatt izgalmak feszülnek, és feszítik szét a szöveget. És én úgy megszerettem benne ezt a srácot, hogy az valami förtelem. Megmondom, miért szerettem meg: mert átjött, hogy Farkas is szereti. És ezt nagyon-nagyon megkapónak találom.
* Gergely Ágnes. Természetesen Gergely Ágnes.
Nehéz erről a könyvről írnom (és tudom, hogy elcsépelt ezt mondanom, és sokszor is írom, de tényleg nehéz), ebben az esetben pedig azért, mert egyszerűen annyira jól sikerült, és annyira… nem is az a jó szó, hogy megértettem, vagy átéreztem, inkább csak együtt rezegtem a könyvvel, és az egész szöveggel. Nagyon érdekes volt, hogy a felhozott témák mit mozgattak meg bennem, mikre rezonáltam, és mely témák voltak, amelyek kevésbé érintettek engem.
A történet (ha felfedezünk benne ilyen dolgokat) akkor egy könyvtáros életéről szól, és a mindennapjairól, gondolatairól a világról. (néha egészen furcsállom, hogy több könyvben is pont a könyvtárosok gondolkoznak ennyit az életről, de talán a kevés fizetés teszi ezt. Vagy nem tudom) A főszereplő közben érzi, hogy valami nem stimmel, aztán azt, hogy ezen változtatni kellene, de hogy mit, azt aligha tudja. Az olvasó meg tudja, de nem árulja el neki. Kegyetlen az élet.
Igazából az egész sztori a nyolcasok köré épül: ez az origo, és ha bármit szeretnék a könyvről mondani, akkor csak nyolcasokhoz tudok visszanyúlni és onnan tudok elindulni. Nyolcasok mint szimbólum is sokszor megjelenik, a Nyolcadik napon kisregényben a nyolcadik nap az új élet kezdete, de a munka is, ami nyolc óra, A szereplő kergeti is a nyolcasokat, így több nyolcas is megjelenik a történetben (vicces lett volna, ha nyolc kisregényből épült volna fel a könyv, de jobb így).
A nyolcas másik értelmezése a végtelen metaforája, az összekapcsolódás, folyamatosság, visszatérés ugyanoda, a haladás, de az ugyanoda lyukadás is. (mint egy belső spirál). Ez pedig végig kihat a könyvre, hiszen alapvetően a főszereplő keresi magát a létben, az életben, próbál boldogulni a szociális hálózatokban, a munkában. Közben mégis mindig visszatérünk az alapvető dolgokhoz, a lét kérdéséhez, milyen az élet, milyen lehet a jó élet, és mi lehet a probléma. Miközben bár a szereplő halad, de mégis ugyanott tart: ugyanazok a problémák jönnek vissza újra és újra, miközben az élete és az életminősége egyre jobb lesz spoiler
Érdekes benne az élet kérdése is, amely egy központi téma a történetben. Egyrészről megvolt benne a nagyon emberi érzés, amivel szerintem sokan találkoznak, hogy elérünk egy célt, és nem történik semmi. Hogy benne vagyunk a mókuskerékben, nem tudunk kitörni, és azon gondolkozunk: miért? A főszereplő szemszögéből ez egy nagyon egyszerű, és földhözragadt kérdés, mégis igazi válasz nincs rá. Vannak kitérő válaszok (egy hobbi, ami színesíti az életet), de közben mégsem kerülünk közelebb ahhoz a misztikus kérdéshez, hogy mi az értelme az életnek. Közben pedig ott az ellentét, a halál, ami többször megjelenik a könyvben, és ami kicsit még misztikusabb (hiszen nem tudjuk, milyen). Valahogy a halál a szereplő szemszögéből annyira gondtalan, annyira irreálisan nyugodt (bár tény, hogy nem maga a karakter is alapvetően nyugodt). Tehát mintha a kettő, az élet és halál nem is lenne annyira különböző, hanem mintha egymásba folynának, nem ellentétek, hanem a nyolcas két szára lenne, amely egy idő után összeér.
Ez a visszatérés az alapokhoz, a létkérdés feszegetése abból is ered, hogy egy ilyen nem mindennapi karakter keresi a válaszokat. Egyrészről megvan benne a naivság az élet felé, kíváncsiság, mint egy gyermekben, de közben elég felnőtt ahhoz, hogy sokszor ne merjen kérdezni, vagy mondani valamit, mert tudja, hogy nem tetsző lesz rá a reakció. Nagyon tetszett, hogy ennyire gyermeki, hogy mindent kíváncsisággal kezel, hogy minden számára ennyire végletekig egyszerű, sematikus, de mégis élő.
Közben pedig az emberekkel nehezen tud kijön, távolságot tart, amit az emberek nem akarnak betartani. Ez a szociális háló számomra nagyon érdekes volt, mert ebben az aspektusában egyértelműen hasonlítottam a főszereplőre, és teljesen át tudtam érezni, hogy a munkahelyen elvárás, hogy kommunikálj (ez érthető), csak aztán ezt a kommunikációt olyan szinten várják el, ami egyes személyeknek kellemetlen lehet. Nagyon érdekes ez a fajta minta, hogy az emberek elvárják ezt a fajta közeledés, kommunikációkészséget, valamit, amit nem mindenki tud ugyanolyan intenzitással megélni a mindennapokban. Nagyon érdekes volt, hogy talán ebben volt látható egyfajta fejlődés, de közben spoiler Ezzel szemben ő is inkább megfigyelő volt, nehezen tudott bármit is kommunikálni a másik féllel, egyrészről, mert kommunikációs nehézség adódik az átlag ember és közte, másrészről pedig nem is biztos, hogy annyira szeretne mindent elmondani.
Nagyon érdekes témákat is vet fel a könyvben. Csak halványan, de megjelenik a művészet is, és az azzal való munka. Ebben az esetben a munka nem is csak a művészeti értéket jelenti, hanem az embert, saját magunkat, hogy olyan fizikai és szellemi szinten tudjon lenni az ember, hogy az alkotás lehetségesség váljon. Ilyen szempontból Patrik szál nagyon megdöbbentő, kegyetlen, húsba maró rész, mégis nagyon fontos, hogy láthatóvá váljon, hogy a művészet nem egy éterben lebegő akármi, hanem az alkotóhoz kapcsolat folyamat.
Maga a szöveg az elején nagyon pontos, tűéles, és hihetetlen, a szónak legpozitívabb értelmében. Eldobtam az agyam tőle, annyira hihetetlen. Azután lassan elkezd lazulni a szöveg, inkább humoros, mindennapi lesz (a legutolsó részben a dőlt betűs elgondolások az élet nagy kérdéseiről egészen… furcsa kifejezési mód. Mint a játékoknál a videó, kicsit megúszósnak éreztem). Ettől függetlenül viszont nagyon jó volt végig, élveztem olvasni, és rengetegszer csodálkoztam, milyen gyönyörű (vagy cseppet sem szép, de nagyon igaz) mondatokat fedezhetek fel benne. „Kezdett ez az öngyilkosság-dolog elég unalmas lenni.” ilyen mondatok után szerintem egy kis lazaság tökéletesen megbocsájtható.
Nagyon tetszett ez a könyv, hihetetlen élmény, nem hiszem, hogy ezt bárkinek át tudom adni, mit éreztem, amikor olvastam. Egyszerűen csak vitt a szöveg, a hivatás, a történet. Érdekes volt, izgalmas, belemerülős, picit félelmetes, de humoros is. Csodálatos.
„Visszazökkentünk a könyvtárosságba.”
Ezt a kötetet félreérthető kissé, ha nem tudjuk kódolni a főszereplő könyvtáros autizmusát, de persze a beilleszkedési nehézségek, a munkában, az emberi kapcsolatokban való helykeresés korosztályi problémákat is felvet, ezt a szerző remekül érzékelteti. Az olvasmányos, három kisregényként/fejezetként is olvasható regény jól mutatja be a mindennapokban való téblábolást, más dolgokban, munkafolyamatokban pedig a megoldás biztonságát, a rendezgetés fontosságát. Nem csak a főhősünk, de a többi szereplő is keresi a helyét, emberi kapcsolataik felületesek, egy ismeretlen nő is segítséget jelent ahhoz, hogy elálljon szándékától és más irányba induljon az élete.
Elég gyakran kell kikísérnünk a mosdóba, ahová menekül.
Mert hogy egy autisztikus vonásokat mutató, végletesen introvertált személyiség fejében vagyunk.
És ez mennyire működik, te jó ég, teljesen elmerültem ebben a fejben. Nekem legalábbis nagyon működött minden: a szöveg, a tempó, a humor – bármennyire is valószínűtlennek hat, hogy a főhős a valóságban akár egyetlen vizsgaidőszakot, vagy komolyabb állásinterjút túlélt volna. Szerintem az abszurditási kelléktárnak funkciója volt itt, és viszonylag hamar el tudtam engedni, hogy a technikai részletekben racionalitást keressek.
Nagyon kerek, kicsit már ijesztően zárt világba olvashattam bele magam, de éppen ezért volt elemi élmény máshogy átélni a Lét elviselhetetlen szörnyűségét. Ami egy nyolcas számrendszerbe kódolva végül mégiscsak egyfajta feloldható „könnyűségbe” pergetett. Régen húzott be könyv ennyire, nagyon tetszett.
Ez az első kötete Farkas Balázsnak, mégis hihetetlen profizmus árad a soraiból. Hallottam már olyan szerzőt, aki azt mondta, hogy a könyv megírja magát. Szerintem ez jó nagy baromság. Vagy ha úgy van, az nem lesz igazán jó könyv.
Na most a Nyolcasokkal az a helyzet, hogy egy alaposan végiggondolt koncepció, részletesen, előre megtervezett jelenetekkel, mondattokkal, tagmondatokkal. Mármint maga szöveg átgondolt. A jelenetek, a szituációk pedig megéltek, Farkas keresztül-kasul ismeri ezeket, otthon van bennük. Én ebben egészen biztos vagyok. Mert bár elsőre ránézésre akadnak tökéletesen semmitmondónak tűnő mondatok, mintha mi se történne, de nagyon is tudatosan szerkesztett. Humoros, dinamikus szöveg, ami jól olvasható, burleszkszerű helyzetkomikummal, elejtett információkkal, dramaturgiai csavarokkal, hihetetlenül pontos mondatokkal, nagyon jól megragadott karaktertípusokkal és egy elképesztően jó elbeszélői hanggal, ami a főhőshöz tartozik. Igazából ez utóbbi az, amiből kinőhet a többi és el is burjánzik. Emberünk egy végtelenül egyszerű ember, azt is mondhatnám, hogy együgyű, aki nem igazán tudja a világ tempóját felvenni, szocializációjában abnormális, a konvenciókat felületesen ismeri, az iróniát nem ismeri fel, gondolkodásmódja is eltér az átlagostól, ugyanakkor mégis szürke egér, teljesen hiányzik belőle az extroverzió és az ambíció, családjából egyszerűen kivetült, mint egy idegen test. Az ő szemüvegén keresztül azonban minden és mindenki más tűnik furcsának. Ez ellen szeretne tenni, megérteni őket, és hogy mi miért történik. Tényleg humoros, én többször is felröhögtem, de ugyanakkor érzelmi hullámvölgyekből is jut bőven (a főhős felfogási nehézségei pedig csak felerősítik ezeket az olvasónak), mint általában az életben.
Pazar struktúrájú, tudatosan végigvitt szöveg, de mivel mellőz mondatszinten és szóhasználat terén mindenféle írói szépelgést, az egyik legjobb könyv lehet azoknak, akik ismerkednének a kortárs magyar szépirodalommal. ebben nincs ellentmondás
Jó darabig nem esett le, hogy a főhős autista vagy autisztikus vonásokat mutat, pedig már az első oldalaktól kezdve érezhető valamifajta érzelmi tompaság, ami agyonnyomja ezt a szerencsétlen figurát. A lassú folyású, szinte már monoton történés (vagy nem történés) megfelelő elbeszélőt kíván, amit bravúrosan oldott meg az író. Lenyűgöző az elmagányosodás és a kiüresedés ábrázolása (ahogy mindig mindenki jobban tudja, hogy a srácnak mit hogyan kellene csinálnia, miközben a saját piti problémáival egyik sem boldogul), csakúgy mint a második rész motivációhiányos állapotának bemutatása. Bár a regény alapvetően borús hangulatú, mégis végigkíséri az egészet egy csipetnyi humor, ami egyrészt az elbeszélés módjából, másrészt a főhős téblábolásából ered, és nem tolakszik, nem akar több lenni mint ami, csak tökéletesen működik, oldja és adagolja a feszültséget, miközben szépen elvezet a katarzishoz. Nagyon tetszett.
Nagy örömmel látom, hogy én vagyok a tizedik csillagozó, és így a rendszer végre eloszlást is számol. Mert ugye én nem könyvtáros vagyok, hanem szociológus, de amúgy minden más stimmel. Vagy legalábbis elég sok minden.
Van ez a könyvtáros, aki itt él, néha a megyében, néha a fővárosban, sétál a múzeumos-antikváriumos körúton, megfigyel és rendszerez, barátokat szerez, meg néha kicsit szerelmes is, furcsa dolgokba keveredik, birkózik a nyolcórákkal, az őt körülvevő emberekkel, meg saját magával. Közben néha kicsit leül szorongani, ha ráér, meg odafigyel, hogy ne öljön meg pókokat ok nélkül, és nem szereti a konferenciákat sem.
Kicsit én vagyok, még harminc alatt, kicsit mind így vagyunk harminc alatt. Fölött is talán. Nem zárja ki.
Szerintem Farkas Balázs főhőse nem Camus és Hazai Attila közös gyereke, hanem sokkal inkább az Esőemberé és Janne Telleré. Végtelenített letargia, nihilizmus és idiotizmusig fokozott világfájdalmasság. Az azért nagy szerencse, hogy még Teller „Pierre”-je egész nap egy fán csücsül, Farkas Balázs főszereplője tevékenyen és fogadókészen hajlandó magát meggyőzni/meggyőzetni: "„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Illetve arra, hogy nem is.
Szóval összességében nem szerettem Farkas Balázst, de mégis jó amit ír. :)
Nem volt rossz olvasni, néha megmosolyogtatott, de azért összességében volt valami hiányérzetem. Nekem nem a „mai fiatalok” céltalanságáról, motivációhiányáról, útkereséséről szólt úgy általában (vagy általánosíthatóan), ahhoz ez a főszereplő nem volt eléggé neurotipikus (bizonyos – egyébként tök bevett – szavakat, kifejezéseket nem ismert vagy nem értett, és mindig a szó szerinti értelmükkel igyekezett megmagyarázni őket; társas helyzetekben sokszor fogalma sem volt, hogy éppen mi történik és hogy kéne viselkedni stb.). Az viszont tetszett, hogy a regény végére sem próbálta meg ezeket a kommunikációs nehézségeket feloldani a szerző, nem akarta „normalizálni” a főszereplőt. Volt két váratlan és hihetetlen, filmszerű fordulat, azokat nem tartottam jó megoldásnak, elvettek az egész könyv realisztikusságából. Kicsit ténfergős az egész szöveg, ahogy a főszereplő is ténfereg az életében, mégis valahogy szeretnivaló.
Még Brusselmans férfija jutott eszembe, bár ez a könyvtáros sokkal szelídebb emberpéldány, de vannak hasonló kérdései és problémái, főleg a könyvekkel meg az olvasókkal :)
Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Azt nem állítom, hogy nem tetszett. De azt se tudom kijelenteni, hogy tetszett. Furcsa volt. Csakúgy, mint a főszereplő maga. Én nem éreztem, hogy annyira autista lenne. Nekem inkább Holden Caulfield jutott eszembe róla, ahogy téblábol a világban, és nem érti a nagy dolgokat. Na, itt a kicsiket se értik. Én meg a könyvet. A vége azért rendben volt.
Népszerű idézetek
A világ meg ment tovább, körbe-körbe.
126. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)
Ezután megint söröztünk, aztán meg nem tudom, mit csináltunk, de az utcán csináltuk. Éjszaka volt, és mindenféle dolognak nekimentem.
Végül is az lett belőle, hogy Patrik hazament a két lánnyal, én meg hazamentem egy viszonylag ésszerű méretű tujával.
125. oldal - A nyolcadik napon (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)
– Szerinted azok, akik olvasnak, gazdagabbnak látják a világot? – kérdeztem, miközben sétáltunk a könyvtártól a buszmegállóig.
– Nem is tudom – mondta. – Szerintem, aki olvas, többet álmodozik, és ez azzal jár, hogy többre is vágyik. Innen nézve sokkal szegényesebbnek tűnik majd a valóság, amiben élsz.
14. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)
– Kedves vagy. Szeretlek.
Átölelt.
Egy ideig így maradtunk, hallgattuk, ahogy a szomszéd a feleségének azt kiabálja, hogy letépi a fejét. Egymásnak dőltünk, éreztük egymás szívverését.
– Én is szeretlek – mondtam aztán.
Már-már kezdtem megsejteni a pillanat jelentőségét, amikor Julcsi elengedett, és ránézett az órájára.
102. oldal, A nyolcadik napon
Nem tudtam együtt érezni vele. Az ilyesmi nekem soha nem megy, valószínűleg nem is szeretnek ezért.
Azt hiszem, azért van ez, mert az emberek mindig annyira dühösek egymásra, vagy magukra, vagy mindenre. Ha kell, összevesznek egy mosogatóban hagyott szivacson vagy egy kikapcsolt telefonon. Én pedig ebben soha nem akartam részt venni. És aki nem akar játszani, azt kiközösítik. Megtanultam már elég korán.
Nem is tudom, hány éve próbáltam rájönni, hogy mi a bajom a világgal, csakhogy a világgal nincs baj, csak az emberekkel. Velük is akkor, ha nekik is bajuk van.
És általában az embereknek van bajuk. Akkor is, ha nincs.
171. oldal, Nyolcórák - 12:00
– Ezt a regényt közel négy hónap alatt írtam, de legalább negyven éve érlelődött bennem – mondta, és levette a szemüvegét. – Kinevethetnek, mert vékony könyv. Nem is túlságosan összetett. Tudják… a fájdalom.
Erre mindenki bólogatni kezdett. Mindenki tudta a fájdalmat.
Én például nem tudtam.
19. oldal, Nyolc nappal később - 2.
Említett könyvek
- Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
- Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell 83% ·
Összehasonlítás - Bucsi Mariann: Ébredés 97% ·
Összehasonlítás - N. Nagy Zoltán: Keselyű 94% ·
Összehasonlítás - Lakatos Levente: A pillangók ébredése 94% ·
Összehasonlítás - Szántó Dániel: A másoló 94% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Megtörtek 94% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás - Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő 99% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Árvák 93% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Lélekszirmok 92% ·
Összehasonlítás