Február virágai 68% 48 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Közepesen érdekes sztori volt, tipikus szereplőkkel, az olvasó, magányos, elvont hősnő esete az életvidám rosszlánnyal, aki nem az, akinek látszik, ellentétes karakterek, majdnem sablonos. A Vadludat nem lehet megfogni. A könyv nagyjából arról szól, hogy lesz valaki felnőtt nő, hát nem tudom, nem feltétlenül így kellene. Késői identitáskeresés, vonzalmak, enyhén leszbikus vonulat, súlyos prűdség és tudatlanság, szülői ballépések. Nem igazán tudom, hogy szeretet vagy szerelem, amit egymás iránt éreznek, kicsit mindkettőnek beillik. Nekem inkább a kínai háttér miatt lett volna érdekes, de vajmi kevés infót kaptam, pedig jó lett volna ennél többet megtudni a mandarin nyelvet beszélők és kantoniak közötti különbségről.

A szívembe zártam ezt a könyvet azért, mert valamikor régen (15 évvel ezelőtt) nekem is volt egy ilyen barátnőm. Megnyugtatásul olyan gondolataim nem voltak mint Mingnek Jen irányába. Befejeztük az iskolát és eltűnt az életemből, nem jelentkezett, nem kerestük egymást. Egyszer megkaptam valakitől a címét, nem voltam biztos abban, hogy az övé, nem írtam neki. Azóta is sajnálom, az emlékek maradtak.
Wu könyvében sok cselekmény nincsen, beleláthatunk egy kicsit Kína életébe, iskolarendszerükbe, étkezési szokásokba, a kormány elvárásaiba. Mennyire el van szegényedve a vidék, mennyire vágynak a fiatalok a nagyobb városokba. Beleszerettem az elnevezésekbe. Milyen kellemes lehet pl. a Gyöngy folyóba köveket dobálni, megmászni a Fehér Felhő Hegyet és sétálni a Lebegő Virág Tó Parkban.

A könyv az elején nagyon nem tetszett. Vontatottnak tűnt, unalmasnak véltem, aztán ahogy kezdtem megismerni Csen Ming és Miao Jen kapcsolatát egyre kíváncsibbá váltam, érdekfeszítővé váltak az események. Mindig jött egy újabb szál, amiről azt gondoltam, hogy ez az, most kialakul valami, de nem, másként folyt tovább a történet. (pl. Tu Seng-et hittem, hogy majd Csen-el összejön)
Érdekes volt végigkövetni, hogy lesz Csen Ming-ből nő, az egyetemi évek alatt felvilágosul. Nem akartam elhinni, hogy ennyire tabu a kínai fiatalok körében a szex, a meztelenkedés (még lányok egymás között is szégyenlősek) sokan még nem is csókolóztak.
Nem tudom a végén mi lett Miao-val???
Imádtam, hogy főhősünk egy moly, tele volt a regény könyves utalásokkal (A körülzárt erőd, A tigriskisasszony meg a férje, Vörös rózsa fehér rózsa, Duras: A szerető, A vörös szoba álma, Ulysses, Határváros, Hosszú folyó, Közöny, Üvöltő szelek, Imígyen szóla Zarathustra, Emily Dickinson Összegyűjtött írásai…)

Visszaemlékezés az egyetemi évekre összességében, de nagyon kellemes csalódás volt ez a könyvélmény. Köszönöm @mesenyu :)

Bár nem tartozik a könyv a kedvenc lebilincselő történeteim közé, egyszer kellemes olvasmány volt. Érdekes, s szinte hihetetlen volt szembesülni a kínai lányok elnyomásával, s jó volt olvasni a már távolkeleti történetekben ismert rettentően szoros, bizalmas, s nekünk, európaiaknak kicsit furcsa szeretetről két lány között.
Sajnos a könyv eleje eléggé vontatott volt, s a könyv 3/4-nél beinduló eseményáradatot a számomra gyenge befejezés lehúzta.
Mindentől függetlenül azért beszéljen az alábbi idézet a könyvről.
„Szeretem a színdarabokat, különösen a tragédiákat, és amikor ezeket nézem, gyakran érzem úgy, hogy én vagyok az egyik főszereplő. De nagyon fárasztó állandóan mást játszani, mint ami valójában vagy. Amióta ismertem Tu Senget, meg akartam változni, csak hogy a kedvében járjak, mert olyan nagyon vágytam a védelmére és a szerelmére. De végül rá kellett jonnöm, hogy sosem lehetek olyan lány, amilyet ő akar.”

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Igazából a borítója tetszett meg, ezért kerestem meg a könyvtárban. A történettel nem teljesen tudtam megbarátkozni. Vagyis ezt így nem mondanám, mert már az elején felkeltette az érdeklődésem, hogy na mi lesz ebből, de a végére igazából semmi sem történt. Megtudtam hogy Ming és Jen hogyan lettek barátnők, miket éltek át együtt, hogyan próbálták elfojtani az érzelmeiket aztán hogyan ágazott ketté a sorsuk. És ennyi. Pont mikor már Ming is kijut az Egyesült Államokba vége a történetnek. Persze, ez talán egy befejezetlen történet kell hogy legyen, hiszen ha fiatal korukban nem vállalták fel magukat, akkor egy évtized múltán, mikor már eltávolodtak egymástól hogyan lehetne ezt folytatni? Számomra így mégis egy nagy kérdőjel maradt a könyv, mert mi értelme volt a jelent használni a történet keretezéseképpen, mikor annak igazából semmi jelentősége? Okés, kiment az USA-ba, ott lehet találkoznak majd, de ezt nem tudjuk meg. Ha ezt nem teszi hozzá akkor érződik a történetből, hogy Ming sohasem fogja elfelejteni Jent.
Ami tetszett benn, hogy Ming állandóan olvasott (valaki mondta is neki hogy egy könyvmoly :D), egy csomó helyet bejelöltem a könyvben, ahol valami más könyvre utal.
Az életkörülményeikből, meg az akkor társadalom/rendszer leírásából pedig egy csomó érdekes dolgot megtudtam. A Párt mindenek felett, a nemzetiségiek álpatronálása, a szex tabuként kezelése, az a rengeteg kettősség (a város-vidék, Kína-Amerika között és magában az ideológiában, meg itt konkrétan az egyetemi életben stb). Ezek az apróságok, amik igazából nem is apróságok, és amik még ma is megvannak a kínai kultúrában tették számomra igazán érdekessé a könyvet.

Ez a Kína az ellentmondások országa lehet. Jó történet volt. Eszembe jutottak a koleszéveim, amikor a csajokkal olyan dolgokról beszélgettünk, amiket igazából még egyikünk sem tapasztalt meg. Ahogy megíródott, az nem volt számomra túlságosan irodalmi, inkább csak elmeséltek egy életszeletet pár szereplővel. Mégis le tudott kötni. Nem sajnálom azt a három órát, amit ráfordítottam, ennyit neki adhattam az életemből…

Érdekes könyv. Nincs túl nagy irodalmi értéke, de engem lekötött. Megdöbbentő volt a 80-as évek Kínájáról olvasni. Főleg arról, hogy mekkora különbség volt a falvak és a városok között. A másik, ami tetszett, a befejezés. Nem tudjuk, látja-e még Miao Jent vagy sem, mindenki továbbgondolhatja a történetet.

Hm, hm… Egy ismerősöm kérésére olvastam végig, különben letettem volna hamar. Mint a nagyonnagyonfinom teák: olyannyira finom, h. az én barbár európai ínyemnek csak langyos víz. A „csodaszép lélekrajz” számomra merő szenvelgés. Az utolsó 50 oldal ér valamit az egészből.

Végre egy kis keleti kultúra a hosszú szünet után.
Tetszetős, rövid történet ez a nővé válásról, egyetemi életről, koliról, pasizásról (vagy éppen nem pasizásról), hogy milyen lehetett a kilencvenes évek Kínájában egyetemi diákként élni. Kicsit szórakoztató, kicsit elgondolkodtató, lekötött, tetszett. Csen Ming kedves karakter lett számomra.
Valamelyest hasonlított Anne-Sophie Brasme Lélegezz! című könyvéhez (http://moly.hu/konyvek/anne-sophie-brasme-lelegezz), csak egészen más kifutással.

Véletlen került a kezembe a könyv, Kínában játszódik, akkor hát lássuk.
Gyors olvasmány volt, egy egyetemista lány, Csen Ming könnyű monológja, aki felkerül vidékről a gazdag és világias Kantonba. Egyik világból a másikba, van elég gondja a beilleszkedéssel, az alkalmazkodással, ezért valamiféle stréber távolságtartással, és a kitűnő eredményre való koncentrálással próbál védekezni. Az önkéntesen választott pajzs mögé azonban váratlan eseménnyel egy idősebb felsőéves lány talál utat. Tetszik is neki a nyitottsága, felszabadultsága, de taszítja is a szabadossága, a különbözőségük (fehér százszorszép a fekete festőkádban, hát nem szép?), – mégis, a résen át, amit Miao Jen ütött, valami újra lát rá; lassan nővé válik.
Az érzelmeit önmaga elől is titkolja, igazából mi sem lehetünk egészen biztosak abban, hogy mi is az, ami a gondoskodás, a féltés, a szeretet és – furcsa kontrasztként – az elutasítás keverékéből összeáll. Egészen a végéig kell várnunk, amíg ez a főszereplőben is megtörténik, de a kifejtés feltehetőleg egy másik regény része lesz – nekem nem hiányzik, számomra pont ott hagyja abba, ahol kell.
A könyv legnagyobb érdeme a kínai világ egy kis szeletének megmutatása, a vidéki zártság és a nagyváros kontrasztjának, és a különböző tartományokból származó egyetemisták otthonról hozott sztereotípiáinak megjelenése, a túlontúl gyors változásokra a diákok által adott eltérő válaszok, és a háttérben a családok szenvedései a kulturális forradalom alatt.
A fél pont pluszt az egzotikum adta többlet miatt kapta.