Faludy György 91. születésnapja tiszteletére jelentette meg a Magyar Világ Kiadó ezt a kötetet.
Az 1995-ben kiadott Versek című könyv felhasználásával, minden eddigi válogatásnál gazdagabb összeállítás látott ezúttal napvilágot.
Az 1933-tól egészen 2001 májusáig terjedő időszakban megjelent verseket tartalmazó gyűjteményes kötet igazi érték minden irodalom szerető olvasó számára.
51. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján
Versek 13 csillagozás
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 6
Most olvassa 3
Várólistán 7
Kívánságlistán 5
Népszerű értékelések
+
>!
+VERDI
7 hozzászólás
…………..
A szavai csak mesélnek és mesélnek.
Nagyon tetszenek.
Szerelmes vagyok Faludy-ba.
Csak ülök esténként, és arra gondolok milyen szép versei vannak, és milyen jók.
Amikor olvasom a verseit néha megáll egy kicsit az idő. Oldalra nézek mintha Őt látnám. Megtanított egy csomó dologra. Mindenre amiért az embernek ki kell, és érdemes kiállnia. Mindenki aki körülöttünk mozog, él és lélegzik legyen élő vagy élettelen csak akkor hal meg amikor megszűnik a gondolatunk és a túlvilág, és az élővel való kapcsolat. Szeretem azt aki nem fél kimondani azt amit ki szeretne.
Az Én szívembe és szellememben két ember él igazán Ő és é…………………
Csodálatos.
Megmarad az emlékezetemben.
"Cellám falán akasztófákat látok
s hatvanhat napja nem néztem eget,
de búval-bajjal, múlttal és jövővel
nem gondolok félannyit, mint veled."
Faludy, Zsuzsának a tömlöcből
>!
+Lali P
4 hozzászólás
Mostanában nagyon sokat olvasom. Valamiért aktuálissá vált bennem vagy a világban.
Általában nem szeretem, ha az intellektust keverik a művészetbe (meggyőződésem, hogy Esterházyval ezért nem sikerült eddig lélekben találkoznom). Ha gondolati élvezetre vágyok, akkor mondjuk a komplex számokról olvasok inkább (merthogy matematikus vagyok).
Faludynál azonban a líra és az intellektus találkozása csodálatosan harmonikus számomra. Hol a nyelvi szépség, hol a képi megformálás, hol a gondolatiság ereje fog meg, de főként ezek egysége. És ez az egység elválaszthatatlan a költő, mint ember személyes egységétől. Az az egység, aminek az elérése legtöbbünk számára vágyott cél, nála megvalósult tény lett.
Életíve: a diktatúrák bukása után hazajött, és hitelesen összekötötte önmagán keresztül a diktatúrák előtti irodalmi életet a diktatúrák utánival. Egyszemélyes feladat. Csak az ő erős életkötele bírta ezt el. Ez is dolga volt. Elvégezte.
Szerintem még nem tudjuk mennyit köszönhetünk neki most.
Lehet, hogy később egy kicsit halványulni fog a fénye. Most nagyon jó, hogy itt világít.
És mint magyar, köszönöm, hogy azt választotta, hogy magyar költőnek születik, s nem franciának.
(A Test és Lélek műfordításgyűjteménye gigászi tett volt. Önmagában elég lenne ahhoz, hogy nagy magyar lírikusként ismerjük.)
>!
maneki_neko ♥
Bőven volt pótolnivalóm Faludyt illetően. Középiskolában egy árva sort nem tanultunk sem róla, sem tőle. Azért ismertem: tudtam, hogy létezik egy zilált hajú idős költő, aki a médiába főként polgárpukkasztó tettei miatt került be. Már akkor nagyon tetszett, hogy ilyen „bevállalós”, és nevetve szembemegy a konvenciókkal; hogy lélekben ilyen fiatal és friss maradt.
Most, a Pokolbéli víg napjaim után sort kerítettem erre a bő kilencszáz oldalas versgyűjteményre is, és megállapíthattam, hogy zseniális verseket írt. Úgy öntötte formába a gondolatot, ahogy kevesen tudják a földkerekségen. Emberként is nagyrabecsülést érdemel, habár megvoltak a hibái – amelyekről ő maga ír a legtöbbet. Az életével kapcsolatban kegyetlenül őszinte, és az önironikus humortól sem mentes. „Rázós” témákról is írt jó pár verset, ez nekem külön tetszett, hiszen ki mondta, hogy a költők csak madárkákról és pillangókról verselhetnek? Hát, őt igazán nem érheti ez a vád. :-) Semmit nem szépít, mindent úgy ír meg, ahogy van.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa a verseit!
Népszerű idézetek
+
>!
+eme MP 6 hozzászólás
Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reám
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!
Tanuld meg ezt a versemet! (Toronto, 1980)
>!
+VERDI 8 hozzászólás
Újszülött fiamhoz
Az ablakhoz viszlek. Besüt
a januári nap.
Hadd nézlek, pöttöm újszülött:
a fénybe tartalak
370. oldal Magyar Világ Kiadó 2001
>!
+ParadoxH MP 5 hozzászólás
Irigylem, mert nyugodtan tudta nézni
a pusztulást; élvezte is talán,
mert izgató volt; igényt önmagával
szemben táplált, nem a történelem
menetével. Erősebb volt minálunk,
hisztériás moderneknél, akiknek
nehéz az élet s nehéz a halál:
őnéki mind a kettő könnyű volt.
Petronius
>!
+VERDI 2 hozzászólás
Útban hazafelé
Magyar költő mért él Amerikában?
Hajó visz haza, szívem meg a lábam,
S nem az eszem, de kiváncsiság,
egy más világ vár, vagy a másvilág?
Azt is szeretném látni, hogyan épül
demokrácia demokraták nélkül.
>!
+Frank_Tyrell I 17 hozzászólás
Ami hazai, az csodás és helyes,
ami külföldi, az a világ szennye –
sajnálom őt, mert kedv s szeretet helyett
harag, gyűlölség s átok fortyog benne.
Úgy vélem, roppant előnyös lehetne,
ha történelmet tanulna vagy nyelvet,
de iskolájával ő befejezte
az okulást. Azóta mindent elvet.
Mikor belső unalmától megdermed,
vagy bús: egyszerre sír, iszik, zsidózik.
Érvet és tényt nem ösmer, csak érzelmet,
abba magát fejbúbig beleássa,
s nyilatkozik, parancsol, jósol, lódit,
hiszen magyar. Ez a foglalkozása.
Szélsőjobb
>!
+VERDI
S a szél csak fújt és fújt s nem állt meg,
csak áramlott és lebegett
közönyösen, mint az öröklét
tüdejéből a lehelet.
174. oldal (Magyar Világ, 2001) A szél
>!
+VERDI 1 hozzászólás
De áruló-e az, ki megszökik
egy országból, hol száját betömik,
178. oldal (Magyar Világ, 2001) Alkony a Dráá folyónál
>!
+Frank_Tyrell I
Mink volnánk hát a foltozott
irhájú hirhedt zsoldosok,
kiknek egészen egyremegy,
hogy völgybe, avagy hegyre megy,
parasztra, úrra, papra megy,
bitóra vagy csak babra megy.
Háltunk már puszta ég alatt,
füvet kaszáltunk jég alatt,
láttunk Brédában lángokat
s űztünk tízéves lányokat,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.
Láttatok zsenge gyermeket,
akit a strázsa kergetett?
Így verbuváltak minket is,
kaptunk páncélt és inget is,
korbáccsal vert a hadnagyunk,
így nőttünk fel s most itt vagyunk,
nem kímélünk férfit, se nőt,
falhoz kenjük a csecsemőt
és elfoglaljuk ágyadat,
aztán rád gyújtjuk házadat,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.
Kiirtottunk már hét megyét,
s megmásztuk Róma hét hegyét,
kullogtunk őszi sáron át,
vérfürdőt vettünk nyáron át,
úsztunk már téli réteken
s patkánymód át a Weseren,
izzadtunk lenn a Pó megett,
s hörböltünk szomjan hólevet,
ettünk sáskát, döglött lovat,
s hallottunk szörnyű átkokat,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.
Nem ismerünk apát, anyát,
kivágunk minden almafát,
megmérgezzük a kútvizet,
s azt szolgáljuk, ki megfizet,
annyit se mondunk: jónapot,
s kinyitjuk a hordó-csapot,
széthordjuk ingóságodat,
kurvának visszük lányodat,
s ha nem mondod, hogy: köszönöm
lebunkózunk a küszöbön,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.
S ha egyszer majd megvénülünk
és lócákon hülyén ülünk,
s lábunkat köszvény marja már,
s nehéz lesz Frundsberg kardja már:
obsitba küld a hadnagyunk
és várról várra baktatunk,
s azt lessük, hogy a szeretet
hol nyes egy darab kenyeret,
s így érünk oda, hol az út
végén azt kérdi Belzebúb:
hol jönnek már a foltozott
irhájú német zsoldosok?
Itt jönnek már a foltozott
irhájú hirhedt zsoldosok,
kiknek egészen egyremegy…
(Elölről)
Német zsoldosdal
Kapcsolódó szócikkek: Belzebub
3 hozzászólás>!
+Lali P
Búcsú Recsktől
(részlet)
6.
A szenvedés. Már rég kijárt nekem belőle egy adag.
Örökké torzó maradok, ha át nem adom magamat.
Volt, aki úgy szürcsölte hideg árját, mint a forrásvizet,
más elnyúlt, mint a tetszhalott, míg más örökké jajgatott.
Hátranézek s szégyenkezem, amiért könnyebb volt nekem,
mert minden kínom és bajom elzsibbad, ha megverselem.
S ha nem zsibbadt? Lázongtam s ezt mondtam: mindez mit ér nekünk?
jobb lesz Magyarország attól, hogy oly sok éve szenvedünk?
Felejtsük el, mert Recsk letűnt. De tanuljunk belőle:
jobb lett az ország, ha ugyan mi jobbak lettünk tőle.
(Budapest, 1954)
355. oldal
>!
VERDI 1 hozzászólás
[…]
Erőszak nélkül épül a szeretet országa
én tartom majd a kormányt, tisztán és hófehéren.
Te vagy Krisztus nyájának rég elvesztett báránya,
jövel hozzám és térj meg a szeretet nevében!”
[…]
124. oldal (Magyar Világ, 2001) Álom, puha német ágyban
