Rotterdami ​Erasmus 7 csillagozás

Faludy György: Rotterdami Erasmus

Faludy György Rotterdami Erasmusról írt életrajzi regénye Londonban jelent meg 1970-ben, majd három évvel később németül is kiadóra talált. Az eredeti kézirat viszont elveszett a költő odusszeuszi vándorlásai során, így a magyar olvasóközönség a mai napig nem találkozhatott a regénnyel. Pedig a maga nemében páratlan műről van szó – Faludy a szó leghagyományosabb értelmében vett biográfiát írt, mégis egy kalandregény lebilincselő izgalmasságával volt képes bemutatni Erasmus életét. A művet most az angol kiadás alapján Szőcs Noémi Imola fordította magyarra, a szöveget a Költőfejedelem tanítványa, Orbán János Dénes gondozta.

Eredeti cím: Erasmus of Rotterdam.

Eredeti megjelenés éve: 1970

Róla szól: Rotterdami Erasmus

>!
Alexandra, Pécs, 2013
288 oldal · ISBN: 9789633573563 · Fordította: Szőcs Noémi Imola
>!
Alexandra, Pécs, 2006
288 oldal · ISBN: 9633698081 · Fordította: Szőcs Noémi Imola
>!
Alexandra, Pécs, 2006
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 6933698081 · Fordította: Szőcs Noémi Imola

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Faludy György: Rotterdami Erasmus

Esszé. Nem regény. Mivel semmilyen apparátus nem segít a keresésben tanulmány sem. Kár. Pedig rengeteg munka lehet benne.

Ewila>!
Faludy György: Rotterdami Erasmus

Nem egy szokványos életrajz az biztos. De Faludy nem is törekedett rá, hogy az legyen. Inkább filozófikus, vallástörténeti mű. Amilyennek az író szánta.

Imre_Cselenyák I>!
Faludy György: Rotterdami Erasmus

Jó, hogy elolvastam. Kellett nekem. Úgy vélem, ezt még egyszer megteszem.


Népszerű idézetek

ZolB>!

A középkorban a pacifizmushoz hasonlóan a toleranciát is keresztényhez nem illő dolognak tartották: az állhatatosság és bátorság hiányának a gonosszal szemben.

235.

ZolB>!

1532. november 30-án levelet kapott Francois Rabelais-tól, de lehetséges, hogy titkára soha meg sem mutatta neki, mert különben nehéz elhinni, hogy nem válaszolt volna rá. „Atyámnak nevezlek – írta Rabelais –, és anyámnak is neveznélek, ha ezt baráti érzületből megengednéd nekem… Ami vagyok és amennyit érek, mind neked köszönhetem.“

264. oldal

ZolB>!

Több mint negyven éven keresztül a saját modorában kutatta a legdöntőbb fontosságú kérdéseket, beleértve sok olyat is, amelyet kortársai számba sem vettek. Ezeket a problémákat óvatosan vizsgálta meg, sokkal gyakrabban használván a „talán”, „lehet” és „valószínűleg” szavakat, mint bármelyik más szerző a klasszikusok óta. Ennek az intellektuális őszinteségnek köszönhetően ellenségei közül sokan cinikusnak és szkeptikusnak nevezték, holott Erasmus hajtóereje a megrendíthetetlen optimizmus volt. Tudta, hogy mindegyik kérdés sokoldalú, és legjobb tudása szerint igyekezett megvizsgálni és kitapogatni azok minden aspektusát. Ellenfelei makacsul ragaszkodtak elvükhöz, miszerint minden jelenségnek egyetlen arculata van, mégpedig amelyet épp észrevettek, vagy amelyet épp látni akartak. Ez az egyik oka annak, hogy bárki, aki a megváltoztathatatlan és örök igazság letéteményesének mondta magát Árisztotelésztől Szent Tamásig és Savonarolától Lutherig, feltétlenül gyanút és ellenszenvet keltett Erasmusban.

57. oldal

Ewila>!

Erasmus rendkívüli könnyedséggel és gyorsasággal írt, időnként harminc-negyven oldalt is papírra vetett naponta, sőt többet is, ha vitairatról volt szó. Állva dolgozott, a felolvasóasztalnál, hogy éber maradjon, és látszólag élvezte az írás aktusát, hozzáidomulván – ettől a korszaktól egészen az élete végéig -a nyomógépek sebességéhez.

ZolB>!

Könnyen elcsodálkozhatunk azon, hogy Erasmus néhány héttel harminchetedik születésnapja előtt öregnek érezte magát. Nem kell megfeledkeznünk arról, hogy abban az időben ha valaki 37 éves volt, akkor már jócskán előrehaladottnak számított a középkorúságban. Erasmus aki neuraszténiás és gyenge volt (olyan virgonc kortársai mellett, mint Arepino, Kolumbusz, Michelangelo és Luther), és azonkívül hiperérzékeny és kissé hiú is, az öregséget olyan menedéknek tekintette, ahol tudása, bölcsessége és higgadtsága legalább helyénvalónak tűnik a világ szemében.

119. oldal

ZolB>!

… Károly … császár bármennyire is rokonszenvezett a philosophia Christivel, képtelen volt bármit is megérteni, ami az ortodox katolicizmuson kívül állt, azaz sem a lutheranizmust, de még az erasmusi toleranciát sem volt képes felfogni.

250. oldal

ZolB>!

Miközben Erasmus egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy összebékítse a katolikusokat a protestánsokkal – ha nem is azért, hogy egy közös doktrínát teremtsenek, de legalább keressenek egy modus vivendit –, Luther Erasmus elleni rágalmazásai még inkább eldurvultak. Egy gúnyiratban Erasmust pelagiánus eretneknek nevezte, amiért nem fogadta el a kizárólag a hit által való üdvözülés doktrínáját, és ariánus eretneknek, a II. Gyula pápáról írt szatírája miatt. Erasmus könyveit kitiltotta az összes lutheránus iskolából, és azt terjesztette, hogy Erasmus Krisztust Priaposzhoz hasonlította, és hogy ő, Luther Márton, látta a humanistát, amint Rómában karonfogva sétált a Sátánnal. Mindezek után Luther levelet írt Erasmusnak, hogy felajánlja barátságát. (Luthernek az volt az egyik érdekes tulajdonsága, hogy szokásában állt mindig kegyesen megbocsátani azoknak, kiket megrágalmazott.) Mondanunk sem kell, hogy Erasmus elutasította az ajánlatot.

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: II. Gyula pápa · Luther Márton · Rotterdami Erasmus
ZolB>!

A sors fölöttünk virraszt, és folytonosan megújítja a világegyetemet.

80. oldal

ZolB>!

Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494) úgy vonta magára Európa figyelmét, ahogy elődei közül senkinek sem sikerült.
[…]
Az ember – hirdette Pico – önmaga célja és eszköze.
[…]
Az emberi gondolkodás egy kérdésnek hol az egyik aspektusát, hol a másikat fejtegeti. Ezek első látásra összeférhetetlennek tűnhetnek, de valójában kiegészítik vagy feltételezik egymást: csupán különböző síkjai a valóságnak, melyek egyesülnek az emberben, a világegyetem eme csomópontjában.

81-82. oldal

ZolB>!

A De voluptate-ban, amely egy dialógus, Valla azt bizonygatja, hogy az élvezet a derűs lélek mozgása, a munka jutalma és a szépség egy megjelenése, akárcsak az Istené. Azt vallotta, hogy az aszkéták és a sztoikusok is eltorzítják az igazságot azáltal, hogy a világegyetemben semmi mást sem látnak, mint az érzékiség és az értelem, a test és a lélek, a fekete és a fehér közötti háborút. Ez, erősködött, a manicheus eretnekség szélsőséges dualizmusa, a természet mindenek fölött való tisztaságának és örök harmóniájának rágalmazása.

48-49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Berényi Anna: Richter
Irving Stone: Michelangelo
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Pataki Éva: Ami elveszett
Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért
Cs. Szabó Sándor: Az út
Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján
Bächer Iván: Kutya Mandovszky