A század vallomásai 8 csillagozás

A század vallomásaiban többek között az alábbi versek olvashatók: Michelangelo utolsó imája; Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről; Ballada Nulla Károly életéről; A judeai helytartó; Barátnő barátnőjéhez; A húszéves magiszter; Német zsoldosdal; Buonaparte Ajaccióban; Fiatalember Jeremiás próféta jobbján; József Attila temetése; Rig Véda: A teremtés; Villon testamentuma; Atlantisz; Óda a magyar nyelvhez; Franciaország megadja magát; Arab mezőn; Marokkó; Szatír a tengerparton; Kiúszom egy sziklára; Támi el-Gláui; Arab tanárral sakkozom; Alba; Kasba tornyán; Sivatag; Kasba; Búcsú a tengerparton; Ibn Amár búcsúja Portugáliától; Honvágy; Beállok katonának.

20. század költészet kortárs magyar nyelvű magyar szerző

Villon, Budapest, 2003

272 oldal · ISBN: 9632104153

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kedvencelte 3

Várólistára tette 4

Kiemelt értékelések

Gebics

2012. május 21., 08:41

Faludy György: A század vallomásai

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy Faludy magyarnak született és hosszú életet élhetett meg, így rajta keresztül mindenki képet kaphat a 20. század fontos eseményeiről. Ha elolvasod a verseit, láthatod, hogy az élete egy nyitott könyv. Engedi magát megismerni és ezáltal az egész múlt századot. Ír az érzéseiről, szerelmeiről, félelmeiről, a rengeteg hányadtatás ellenére töretlen életszeretetéről. Rendkívüli ember volt, nagyon sokat tanulhatnánk tőle. (És én most annyira, de annyira megölelném!)

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

Carmilla

2010. augusztus 14., 12:11

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet!

Tanuld meg ezt a versemet,
nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
autódhoz benzin se lesz,
rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
és nem lesz, aki megsegít.
Tanuld meg ezt a versemet!

Tanuld meg ezt a versemet,
mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
s ciánt hoz rád az esti szél:
a gázmaszkod ha felteszed,
elmondhatod a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
dúdold el egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Mire való volt, s mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogy küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Bár rég meghaltam, most is rád néz
két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!

Tanuld meg ezt a versemet