Puha Neon Fejlövés 67% 20 vélemény

Tegyük fel, hogy elhiszem a kerettörténetet. Tegyük fel, hogy elhiszem , hogy sok év alatt senki(alig valaki) szivárogtatta ki. Tegyük fel, hogy valós történetek.
Na de akkor is kérdezem: ÉS?!

a dizájn kiváló és a fülszöveg alapján bárki azt hinné hogy ez a könyv majd jól odamond „a médiáról, a hatalomról és a szerelemről” – pedig nem. Görcsösen ragaszkodik a fikcionális Moleskine projekthez, miközben a novellák előtti bevezetők végtelen erőltetettnek hatnak a kitalált hírességek és médiamogulok kitalált írásképéről. Maguk a novellák néhol frappánsak, viccesek, szókimondók de nagyrészt trendi közhelyeken rágcsálnak sokadszorra, újra meg újra és még egyszer. Mikor kicsit elfogy a téma jöhet egy jól irányzott vers, vagy dalszöveg, végülis az is kitölt egykét oldalt. az utolsó fejezetre már annyira kifulladt hogy egy teljességgel olvashatatlan színmaszlaggal állt elő amivel 8 oldalt töltött ki. Nesze neked modern művészet.
az a gyanúm nem én voltam a célközönség.
sztem ez a könyv a puszta létével és jelenlétével többet mond a reklám és a média világáról mint ami a tartalmából kiderülhet

nem életreszóló élmény, de érdekesen meg, jól van megírva, alapvetően tetszett. kis, rövid, különálló fejezetek, tulképp novellák… nem túl mély, de azért igyekszik. van benne egy jó kosztolányi vers, nekem az volt a csúcspont, jó helyen, jókor.

„Azon gondolkozom mostanában, hogy a pénzkereset, szóval az a tény, hogy reggel dolgozni megyek, este hazatérek, tévét nézek, másnap dolgozni indulok újra, szóval mindez egy biológiai szükséglet. Ez a kortárs társadalmi lélegzés. Én pénz lélegzem be. Havonta, egy összegben, és hónap végén kifújom.”

Pénz, hatalom, pénz, média, pénz, szerepek, pénz, tükrök, pénz, luxus, pénz, celebek, pénz, szex, pénz……kortárs valóság.

Tipikis „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”-effektus. Bár a szerzőnek jó a világlátása, a könyvben lévő alapigazságokkal azt hiszem, sokan tisztában vagyunk, újat mondani pedig nem igazán tud, inkább csak próbálkozik, kapizsgálja a felszínt. Ez a fajta erőlködés sajnos végig érezhető is.
És bár FG könyvében a fogyasztói társadalmat, a médiát, a felszínes kapcsolatokat stb kritizálja (egyébként jogosan), leplezi le, a könyv dizájnja, a dupla fekete-rózsaszín könyvjelző, a szép lekerekített végű oldalak, a teljesen logikátlan hivatkozások és öncélű szófordulatok (pl. mekdonáldsz sárga mint jelző) tömkelege által a könyv mondanivalója kvázi eliminálódik.
Összességében 1x azért el lehet olvasni, a novellák között azért van néhány jobb is, de túl sokat ne várjunk tőle.

Ütős a könyv. Végigröhögöd az egészet, miközben felfordul a gyomrod a sok PR, marketing és show business affektálástól és rájössz, hogy siker nagyon közeli barátságot tud ápolni a magánnyal. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Könnyen fogyasztható, de mély gondolatokat ébreszt.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Saint-Exupéry

Annyit és azt kaptam, amit vártam. Közepesnél színvonalasabb blogbejegyzések sorozata lenne. Nem több, viszont nem is kevesebb. Nem a gazdagokról, nem az elitről, nem a felső tízezerről szól: sokkal inkább, ahogy a gazdagokat, elitet és felső tízezret, egy kicsit bölcsész szemmel, kicsit cinikusan, kicsit irigyelve, de le is sajnálva elképzeljük. Hogy ők sem boldogak, hogy őket sem boldogítja a pénz – és hogy mindegyikben benne lakik az a pici gyermek, aki ki szeretne törni a felnőttek világából. Talán leginkább egy kisherceg történet, annak minden bája, romantikája és meséje nélkül. Nem kőkemény valóság, csak egy puha neon fejlövés.

Érdekes volt, némely írás különösképpen, némelyik egyáltalán nem. Fabricius el tudja magát adni, a borító harsány, a kiadás klasszul meg lett tervezve, de nem veszem be a kerettörténetet, aki meg Moleskine-t vesz több ezerért, hát, khmm, úgy kell neki, de a betegség gyógyítható.