1700-ban járunk, Japánban. A nagyhatalmú sógunt gyilkos támadás éri, s ő épp csak megmenekül egy nindzsa dobócsillagától. Ki lehet a támadó? Az idődetektíveknek a nyomába erednek, ám nincs könnyű dolguk: az árnyszerű alak nemcsak a tetőkön szökken át macskaügyességgel, de a vízen is képes futni…
A szamuráj esküje (Idődetektívek 14.) 28 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Érdekes, rejtélyes a szamurájok élete.
Most egy kis ízelítőt kaptam a mindennapjaikról. Ármány, árulás, hűség. Minden jelen volt, és a három jóbarát megoldotta a rejtélyt.
Ahogy elkezdtem olvasni, rájöttem, még soha nem olvastam Japánban játszódó könyvet.
A gyerekek is kifejezetten izgalmasnak találták a különös neveket, és a történetet is.
A szamurájok korában játszódó események, a kultúra, a megjelenő ételek, építészet elvarázsolta a gyerekeket, itt még a szószedeteket is elolvastuk, hogy mindent pontosan értsünk.
Szamurájok, nindzsák, sógunok, daimjók, egy letűnt kor szinte mesebeli alakjai.
Különleges helyszín volt.
Újabb érdekes történet. Mindig is misztikus világnak képzeltem a szamurájok életét. Most is kaptam hozzá egy adalékot. Jó a három gyerkőcnek, hogy „élőben” láthatják, élhetik át a múltat. Sokkal jobb így tanulni. Jó kis kalandban volt részük a gyerekeknek. Kutyasógun – nem semmi.
Nehéz úgy a szamurájok világáról írni, hogy kihagyjuk egy szeppuku bemutatását. Nos, Fabian Lenknek szerencsére sikerült. Bár utalás van a szamurájok becsületkódexében a halálra, konkrétan az öngyilkosságra is, részletesen nem tárgyalják.
A történet nagyon szövevényes, végül szinte senki sem az lesz, aminek látszik, és ezt most több csavaron át érjük el. Mindenesetre aki ezt elolvassa, az már különbséget fog tudni tenni szamuráj és nindzsa között. Sőt, még a sógunról is megtudja, hogy milyen rang. A kutyasógun pedig a mai állatvédők példaképe lehet.
Ez a rész ismét tetszett! :)
Keresztfiam kapta most karácsonyra (2015) – nem tőlünk –, mivel karatézik, s időnként versenyez is, tehát lehet a témával egyéb dolgok felé is motiválni, mondjuk az olvasás irányába… Ami biztos, hogy igaz, mert ide is elhozta arra a 2 napra, csakhogy a tőlünk kapott elektromos ketyere jobban lekötötte a figyelmét, így átengedte nekem a könyvet elolvasásra arra az 1 éjszakára + fél napra. És én lelkesen adtam neki vissza, hogy bizony jó, és sok jó és érdekes infó van benne szamurájokról, nindzsákról, némi küzdő sportról… Hogy a gasztronómiai nyalánkságokról ne is beszéljünk! Nem, erről nem meséltem, mert hát az végképp nem érdekli az én keresztfiamat, s még a végén antimotiválná… Pedig hát ez egy jó sorozat jó darabja! Egyre jobban kezdem szeretni a tipikus jegyeit:
– 2 oldalas bevezető, ami kell és jó és pont elég;
– szerethető szereplők, tipikus jellemvonásokkal;
– 2 fiú + 1 lány, aki kettőt is kitesz; ergo: tökéletes egyensúly;
– állatka – naná! –, ha már nem egy hűséges kutyus, akkor egy bölcs és elegáns cicus;
– az idegen történelmi korban és helyszínen mindig akad egy kis barát, a 3 főszereplőhöz méltó társ: korban és nemben stimmelve (hogy-hogy nem egyértelmű? naná, hogy lány! :)
– először mindig könyvekbe bújva gyűjtenek információt az adott történelmi korról, szereplőkről, mielőtt odaröpülnének;
– a végén mindig tuti a happy end, fel se merül, hogy esetleg ott ragadnak abban a korban;
– kimondhatjuk, hogy barátaink úgyis „halhatatlanok”.
– Mellesleg jó olvasni a könyveket: kellően nagybetűsek, szellősek a sorok és az oldalak, tetszetősek az oldalnyi és a szövegközi képek is.
Bevallhatom? Még vagy 2 rész várja itt a közelben, hogy rájuk szánjak egy-egy napot…, [nem is beszélve a karácsonyra kapott, hőn óhajtott 2 könyvet!] de hát ez a karácsonyi meglepő lehetőség beelőzte őket. (Mint az összes bejglit egy kis kockányi krémes.)
Nem én, hanem a fiam olvasta a könyvet. Az ő szavaival élve, „nagyon király”. Izgalmas, fordulatos. Hogy miért is adtam rá öt csillagot? Mert ez volt az első olyan könyv amióta olvasni tud, amit önszántából, élvezettel elejétől a végéig elolvasott. Nekem , pedig ez mindennél többet ér.
Bővebben: https://dianalandry73.wordpress.com/2015/03/24/konyvaja…
A rutinos Idődetektív-olvasók már előre sejthetik, hogy a középkori Japánban is garantáltan lesz majd valami megoldandó történelmi rejtély, és hogy a három jóbarát oldalán bőven lesz alakalmunk megismerkedni a korabeli Tokió azaz Edo mindennapjaival. A sógun elleni titokzatos merényló leleplezésén kívül megtudhatunk jó néhány dolgot a szamurájkardokról, templomokról, a kutyák tiszteletéről, sőt még a helyi ínyencségekről is.
Igazi krimi gyerekeknek, folyosókon lopakodással, háztetőkön zajló üldözésekkel, és álöltözetek garmadával, melyeknek hála tulajdonképpen senki sem az, akinek látszik.
Népszerű idézetek
– Honnan tudsz ennyi mindent a szamurájokról? – csodálkozott Kim.
Miju zavarában csavargatni kezdte a haját. Aztán hirtelen felugrott, megperdült a saját tengelye körül, és úgy tett, mintha egy karddal suhintana. – Mert én is nagyon szeretnék szamuráj lenni – vallotta be nevetve. – De lányok és nők számára ez sajnos lehetetlen.
– Kár, hogy ez a helyzet – jegyezte meg Kim.
– Szerintem is. De szerencsére a lányok és nők sem egészen védtelenek – már ha szamurájhoz mennek feleségül, vagy szamuráj az édesapjuk. Egy szamuráj lánya már gyermekkorában megtanul bánni a kaikennel. Hiszen veszély esetén a szamurájcsalád nőtagjainak is meg kell védeniük a házukat.
Kim elmosolyodott. – Talán egyszer te is szamurájhoz mész majd feleségül!
42. oldal
Egy üzlet előtt óriási üveggömbök álltak, s amikor Kim közelebbről szemügyre vette őket, észrevette, hogy mindegyikben egy-egy aranyhal úszkál. Mellettük kosarakból kikandikáló teknősök várták leendő gazdáikat. A bolt eresze alá lógatott kalitkákban madarak énekeltek. A tulajdonos mélyen meghajolt, amikor a sógun elhaladt az állatkereskedés előtt. A férfi mellett két kisfiú álldogált, alig lehettek tízévesek. Egyikőjük elmélyülten játszott egy jojóval, a másik büszkén tartott kezében egy sárkányt – mintha épp most készülne felrepíteni Edo sugárzóan kék egére.
Az út mellett számos kifőzde is állt, amelyekből hal, méz, csípős fűszerekkel pirított rizs vagy sült szárnyasok illata áradt. Kim látott egy teaházat is, melynek teraszán go játékot játszottak a férfiak.
87-88. oldal
Amikor beléptek, alacsony, izgatott férfi sietett eléjük. – Ó, a három újonc a macskával. Nos, eddig még sosem engedtük be állatot a konyhába, de veletek kivételt tett a sógun – üdvözölte a barátokat a főszakács, majd be is mutatkozott. – A nevem Oszamu. A kuktáknak fogtok segíteni.
97. oldal
Egy harminc szolgálóból álló karaván vitte be a helyiségbe a finomságokkal megrakott tálakat. Köztük volt Kim, Julian és Leon is. Fejüket lehajtva szolgálták fel sorra a fogásokat: leveseket, polippal töltött omlettet, grillezett angolnát édes szójaszószban, bambusznyárson sütött csirkét, káposztával töltött tésztát, nyers halat savanyú rizzsel és medvepástétomot mézzel, innivalóként pedig zöld teát és szakét.
100. oldal
A sorozat következő kötete
Idődetektívek sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Holden Rose: Hófehér kelepce 95% ·
Összehasonlítás - Irene Adler: A bűn fejedelme 93% ·
Összehasonlítás - Kristina Ohlsson: A kastély titka 89% ·
Összehasonlítás - Robin Stevens: Hova tűnt Miss Bell? 87% ·
Összehasonlítás - Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny 88% ·
Összehasonlítás - Csukás István: Vakáció a halott utcában 87% ·
Összehasonlítás - Fiala Borcsa: Balatoni nyomozás 85% ·
Összehasonlítás - R. L. Stine: A színpad fantomja 84% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Kalle nem ijed meg az árnyékától 95% ·
Összehasonlítás - Nancy Springer: A titokzatos levél esete 94% ·
Összehasonlítás