Emma ​lánya (Emma 3.) 90% 464 csillagozás

„nem tudom gyűlölni. Már nagyon régóta nem tudok senkit sem gyűlölni. Talán belefáradtam.”

Hogy őszinte legyek nagyon meglepett a sorozatnak a zárókötete.
Hiszen az első két könyvet képtelen voltam szeretni, pedig nagyon próbálkoztam. Végig kint maradtam az eseményekből és a szereplőkkel sem tudtam mit kezdeni.
Úgy álltam neki az olvasásnak, hogy végre befejezem a sorozatot és nem kell többet foglalkoznom vele, ehelyett viszont már az első lapoknál berántott a történet és ez kitartott az utolsó lapig.

Végre elmondhatom, hogy a korszak miatt is, együtt lélegeztem a karakterekkel és rendkívül sok fájdalmas pillanatot éltem át velük.
Nem tagadom bizonyos eseményeket megkönnyeztem és bár tudom, hogy nem fogom újra kézbe venni, jó volt olvasni.

Nagyon meg vagyok lepve, de pont ezért újra bizakodóan tekintek az írónő más művei felé is. Egy nagy élmény volt az olvasása.

Ez a kötet lett a kedvencem, itt kedveltem meg igazán a családot, ebben a részben sikerült a legjobban közel kerülnöm hozzájuk és nagyon sajnáltam is egyben, hogy ebben a részben el kell búcsúznom tőlük. Nem csak Emmától, hanem a többiektől, a család fiatal tagjaitól is.

Bár mindhárom részben találtam magamnak egy-két apró negatívumot, de ez nem rontotta le az olvasás élményét és nem sokat vett el a könyvek és a történet értékéből. Emma egy fantasztikusan szerethető karakter volt, ebben kötetben pedig megkönnyeztem a hazavágyását, a keménységét, kitartását, amellyel az őt ért veszteségeket viselte.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/12/fabian-janka-emma-konyv…

Méltó befejezése a sorozatnak. A háború utáni korszak nem áll túl közel hozzám, és nem is túl szélesek az ismereteim róla. A könyvben olvasottak nem hozták közelebb, de sok érdekességet megtudtam. Döbbenetes volt az ávósok értelmetlen kegyetlenkedése, a kitelepítések, koholt vádak alapján történő bebörtönzések, és a besúgó rendszer kiépítése. A Kóthay család sorsa továbbra is tragédiákkal teli, és többen a szabad Nyugaton találják meg boldogulásukat, az emberhez méltó életet, és látható az óriási különbség a kinti és az itthoni viszonyok között.

Ritkán mondok ilyet, de ez a könyv igencsak túl lett írva. Alig jártam a felénél, de már hátra kellett lapoznom, hogy lássam, biztosan stimmel az oldalszám? Nem csak a szemem káprázik? Hisz oly sok minden történt a könyv első felében is, ami kitett volna egy komplett cselekményt, nem ám egy felet! Valahogy úgy érzem, hogy az írónő útközben elveszett a családtagok rejtekében, és sehogy sem talált ki onnan. Teljesen szükségtelen volt például Laura szála, mint ahogy Jeanne-é (enyhe szívinfarktust kaptam a majdnem spoiler miatt) és a dédunokáké is, függetlenül attól, hogy ki melyik országban telepedett le és alapított családot.
Hangulatban viszont abszolút hozta az előző részek színvonalát, vagyis a hosszúságától eltekintve nagyon szerethető, fordulatos és olvasmányos volt, egy Kóthay családhoz igazán méltó, megható befejezéssel.
Ha nem Fábián Janka neve lenne a cím felett, 3,5 csillagot adnék, így viszont jár a 4 csillag. A sorozat ellenben kedvenc lett.
spoiler

Emma évszázada a dédunokáival és az új évezred hajnalával búcsúzik az utolsó oldalakon, míg a teljes trilógia ükszülőktől ükunokákig követi végig a történelmi tragédiákkal terhes, vérzivataros magyar XX. századot. A három kötet szerintem egyik nem titkolt szempontja a hazai történelem fontos mozzanatainak, fordulópontjainak bemutatása. Ennek kapcsán azonban kicsit olyan érzésem volt, hogy a Kóthay családdal az ég világon minden esemény megtörtént, legyen az spoiler O.K., hogy benne élünk a korban és velünk él a történelem, de nem gondolom, hogy reális dolog tényleg mindenen átesnie egy családnak, még akkor sem, ha ilyen sok tagja van. Ugyanakkor a történet céljának megvalósításához tökéletes megoldás.
Ezzel a kötettel tudtam a legjobban hasonulni, mivel olyan eseményeket is leírt, olyan életképeket is bemutatott napjainkból, amelyekről saját élményeim vannak, hiszen éltem már ekkor. Emellett nagyon plasztikusak voltak az 1956-os események, a forradalom napjainak megidézéséről valamint az azt követő időszakról szóló részek is, amelyekről sokat meséltek a szüleim és a nagyszüleim, hogy miként élték ők át azokat az éveket, eseményeket.
Emma lányának életén keresztül az ’56-os amerikás magyarok jellegzetes története elevenedett meg. Éva a legszörnyűbb és legreménytelenebb dolgokat kényszerült átélni, amelyek életre szóló nyomokat hagytak a lelkén, de a családja segítségével képes volt túlélni, sőt ennél többre is: feladás helyett tovább lépni, újra hinni és újrakezdeni mindent.
Mindegyik Emma kötet legfőbb értéke és erőssége a család összetartó ereje. A családtagok egymás iránti szeretete, egymás támogatása, a ragaszkodás segíti át őket az életük nehézségein, még akkor is, ha közben természetesen vannak nézetkülönbségek, konfliktusok, ütközések. És bár a népes család egy részét szétszórja a történelem vihara a világ különböző országaiba, sosem veszítik el egymást szem elől, és távolról is igyekeznek segíteni a másiknak.
A történet végére a múlt lezárul és el kell búcsúzni tőle, a jövő pedig elkezdődik a jelenben élőkkel, akik reménnyel és tervekkel tekintenek a folytatásra. Ez a kötet volt a leghosszabb, és bár még mindig tudott újat mesélni, a végére mégis kicsit elfáradtam az elhúzódó eseményekkel és az egyre sokasodó szereplőkkel. Egy évszázad azért csak száz év, na.;)

Azt gondolom mindent elmond arról, hogy mennyire tetszett a sorozat, hogy mindhárom kötetet elolvastam, ráadásul egymás után és viszonylag rövid időn belül. Ez volt az első próbálkozásom Fábián Jankával, és nálam jelesre vizsgázott. :)

Méltó befejezése a trilógiának. A történelmi események magával sodorta a szereplőket, pörgős, eseménydús, izgalmas fordulatok. Szeretnék még Jankától olvasni, mert ez a trilógia jó alap volt.

Ez a kötet is ugyanolyan fordulatosra sikerült, mint a sorozat többi tagja. Ez a sorozat egyértelműen a kedvencem. A történelmi családregényeket eleve nagyon szeretem. Ez pedig kiváló megoldással mutatja be 1893-tól 2000-ig a magyar történelem minden mozzanatát és sajátosságát úgy, hogy egy család életébe szövődnek bele a a történtek. Sokkal izgalmasabb és érthetőbb, mint sok történelemkönyv. Korábban olvasott Fábián Janka könyvnél megjegyeztem, hogy olyan író sorakoztatja fel a XX. századi eseményeket, aki nem is élte át. Mégis azt kell mondanom, hogy hitelesen, történelmi hűséggel teszi, és ahogy azt a családi hétköznapokba szövi, az mesteri. Eddigi 6 könyve mind nagyon tetszett, ezért a többit is érdemes lesz elolvasni.

Fábián Janka tökéletesen és hűen ábrázolja a kor jellemét, és szellemét. Szívszorító a történet, és mégis rengeteg igazság és tanulságot lehet kiolvasni a sorokból. Az 1956-os események megérintettek, főleg a forradalom kibontakoztatására utaló részek. Csodálatos (élet)történet Emma lányáról, és az időszakról melyben felnőtt és élt. Nagyon tetszett, hogy a család, mint kötelék ebben a kötetben is erős szerepet játszott, és az összetartó erő itt is megmutatkozott.
Maga a történet elgondolkodtató, és mélyen nyomot hagy az olvasóban. Valami lezárul, de egyben nyílik egy új lehetőség, a jövő pedig már a jelenbe épülve kezdődik el.

Bár egy kicsit zsúfoltnak éreztem néha, lekötött a történet és magával ragadott. Volt rész, ahol megkönnyeztem. Emma családja nagyon sok mindenen ment keresztül, nem volt egyszerű életük. Mikor már azt hinné az ember jobbra fordulnak a dolgok, mindig történik valami. Varga Erzsi miatt sokat szenvedtek. Örülök, hogy Éva fel tudta dolgozni az Erzsi férje miatt elszenvedett dolgokat. Valahogy benne volt a levegőben Lajos tette. Így olvasva mennyi minden történet a világban, milyen politikai dolgok voltak – sok mindent érint a könyv. A család sok „híres” esemény közelében volt ott. Nekem a legfájóbb rész az volt, mikor Emma hazajött és spoiler