Már ​százszor megmondtam… 53 csillagozás

F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Már százszor megmondtam – hangzik el nap mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a „megmondással” akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, hogy közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél – már a kisgyerek is – pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is ilyen kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást – éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről és igényeiről. A pszichológusi tapasztalat szerint minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző.

Eredeti megjelenés éve: 1986

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: F. Várkonyi Zsuzsa-életműsorozat Kulcslyuk

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155932540
>!
Háttér, Budapest, 2013
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155124167
>!
M-érték, 2010
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639889934

5 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 12

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

DaTa>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

A könyv jelentős része gyermek-szülő játszmákat tárgyal, amiket sokszor meglehetősen untam. A Tanulom magam klasszisokkal jobb, most látom csak, az jóval ezután a kötet után jelent meg. Na, az sokkal kiforrottabb, összeszedettebb, akit érdekel a tranzakcióanalízis, inkább olvassa azt a könyvet a szerzőtől ehelyett! Mert az valóban nagyszerű. Ez nem.

1 hozzászólás
Dita_Sterk_van_Ziel P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Szerencsére nem egy rettentő hosszú könyv, mert néha nagyon untam, de voltak benne jó dolgok . Tetszettek a példák benne ,így jobban szemléltette az adott szituációt. Bár nem tudom ki tudja ezeket a játszmákat mindig így lereagálni a való életbe. Úgy érzem találkoztam már sokkal jobb hasonló jellegű könyvvel.

Anó P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Minden családban, ahol gyerekek vannak, akadnak problémák is a mindennapi életben szép számmal. Szülők és gyerekek közt, a gyerekek egymás közti kapcsolatában és a szülő-szülő között is vannak félreértések, konfliktusok. Ez a könyv ezek megoldásában igyekszik segíteni pl. a Gordon-módszer és alkalmazásának segítségével.
Érdekes és elgondolkodtató, életből ellesett szituációkat vonultat fel, s ezeket a „hagyományos”, szemrehányástól, utasításoktól vagy fenyegetésektől hemzsegő mondatokkal illetve a Gordon-módszer szellemében igyekszik feloldani.
Érdemes a módszert kipróbálni a családban, bár nem biztos, hogy egy „plafonon lévő”, üvöltő gyerek vagy egy éppen magán kívül lévő, idegességét nehezen palástoló, holtfáradt felnőtt esetében ez eszünkbe jut és működni is fog.

lenne P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Bár nem a legigényesebb kiadást olvastam (félregépelések, puhakötés), mégis nagy élményt és új felfedezéseket tudott nekem nyújtani.

Nagy_Barna>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Megdöbbentő belegondolni, hogy már a nyolcvanas években felkerült ennek a könyvnek az első kiadása a könyvespolcunkra. Ma is nagyon aktuális, könnyen befogadható könyv a szülői szerepről, párkapcsolatokról, emberi játszmákról. Érint ugyan többféle pszichológiai hátteret, de tömören és közérthető nyelvezettel teszi, ráadásul életszerű párbeszédekkel szemléltetve. Olvasása közben óhatatlanul is többször arra gondoltam, mennyit javulnának vajon az emberi kapcsolatok, ha ezt a könyvet mindenki elolvasná.

SinkaZsuzsanna>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Nagyon jó ismeretterjesztő könyv, tele példákkal. Igen, valóban szerencsés, hogy már olvastam Erik Berne Emberi játszmák c. könyvét, de ha nem tettem volna, most az lenne a következő. :) Jöhet a Tanulom magam. :)

Mariann_Czenema P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Az egy szem mínusz csillag annak a ténynek szól, hogy nem árt olvasni Berne Emberi játszmák című kötetét ez előtt a könyv előtt.
De amúgy érdekes volt, bár nem laikusoknak való, hanem olyanoknak, akik végeztek már pszichológiai tanulmányokat.

Folyóvíz>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Remek kis könyv, a maga idejében – 1986-ban jelent meg először – nagy durranás volt. Nem tudom, újraolvasva most mit gondolnék róla… annak idején nagyon tetszett.

1 hozzászólás
Pennmenelien P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

Családpszichológia órára kellett, nagyon élveztem olvasni és sokszor meg is döbbentett.


Népszerű idézetek

morcos>!

Hogy mennyire kulcsélmény a válás, hogy mennyire nem lehet a szülők sorsától függetlenül elképzelni és átélni a saját sorsot, annak megdöbbentő bizonyítéka, hogy sosem találkoztam még elvált szülők olyan elvált gyerekével, aki csodálkozott volna saját válásán. Gyakran nagy szomorúságot éreznek miatta, de nincsenek meglepve.

142. oldal (M-Érték, 2005)

Cserei_Gyöngyvér>!

Amiatt még egyetlen nőt sem hagytak el, mert nem mosogatott eleget, de azért már sokat, hogy nem mosolygott eleget.

morcos>!

Már az egészen kicsi gyereknek is vannak elképzelései, „tervei”, fantáziái arról, hogyan lehetne csodát tenni. Talán jobban kellene aput szeretni, talán szigorúbban kellene fogni, talán nem kellene észrevenni, hogy ivott, talán el kellene venni a pénzét, talán, talán… Az anyával való együttérzés és a tehetetlensége okozta elégedetlenség együttesen alakítják ki azt a programot, mely végül az alkoholista férj kiválasztásához vezet: „Majd én megmutatom… Most már felnőtt vagyok, tudom, mit kell tennem ilyenkor… Nekem biztosan sikerül… Egyszer végre győznöm kell… Bebizonyítom, hogy lehet másként is…”

142. oldal (M-Érték, 2005)

lenne P>!

Nem lehet ugyanis megszabadulni a terhektől, ha nem azonosítjuk őket.

122. oldal, VI. Az örömtiltó játszmák leépítése (M-érték Kiadó, Budapest, 2010)

lenne P>!

A mosogatás, főzés, vendégvárás, leckeellenőrzés és vasalás között ide-oda szaladgáló családanyákban gyakran ébred fel hasonló irigy érzés. De nemcsak irigységről van szó. Nemcsak arról, hogy „miért nem érzed te is kötelességednek?” (értsd: "hogy lehetsz ennyire felelőtlen?"). Arról is szó van, hogy a kényszeresen kötelességtudó ember nem képes másképp látni a valóságot: az ő szemében a feladatnak olyan hatalmas a parancsoló ereje, amely elől nem lehet kitérni. Nem egyszerűen mert erkölcstelen lenne, hanem mert objektíve lehetetlen is. Úgy érzi, felvilágosításra szorul, aki nem így látja. Bizonyítja ezt az is, hogy gyerekeitől nem is annyira segítséget vár, mint azt, hogy átérezzék e szorító nyomást.

104-105. oldal, V. Örömtiltó felnőttjátszmák, "Neked se legyen jobb!" (M-érték Kiadó, Budapest, 2010)

morcos>!

Nemcsak egy-egy korai élmény motoszkálhat állandóan, további feldolgozásra, átdolgozásra várva fejünkben. Vannak olyan, egész gyerekkorunkon átvonuló tapasztalatok, melyből ha kevés jutott – pedig jó lett volna több –, vagy sok jutott – pedig nehéz volt elviselni –, ugyanígy várnak a későbbi megszépítésre, kipróbálásra.
Ilyenfajta kulcsélményről árulkodik például azoknak a nőknek a párválasztása, akik végigkínlódva gyerekkorukat alkoholista apjuk mellett, „végül is”, „mégis” alkoholista férjet választanak. Sorsukat megismerve többnyire kiderül, hogy szó sincs „végül is”-ről vagy „mégis”-ről. Az ilyen asszonyoknak fontos elintéznivalójuk van az iszákossággal: kislánykorukban végignézték anyjuk megalázó küszködését, állandó rettegését és vereségét – miközben (gyerek lévén) szinte egyáltalán nem tudtak segíteni sem anyjukon, sem apjukon, de önmagukon sem.

142. oldal (M-Érték, 2005)


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor – Gordon Neufeld: A család ereje
Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk az agresszióval?
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni