Sötét, viharos, téli éjszaka, valahol Amerikában… egy fiatal özvegyasszony kisfiával hazafelé tart a kórházból. Az országúton, éppen annál a kanyarnál, ahol férje évekkel korábban halálos balesetet szenvedett, kishíján karambolozik egy eszelősen száguldó kocsival. Valamivel távolabb katonakülsejű emberek állítják meg. Átvizsgálják az autóját, de nem árulják el, hogy mit keresnek.
Hazatérve a család megnyugodva zárkózik be a meleg házba, nem törődve kutyájukkal, pedig az érez valamit… Valami szokatlan, idegen dolgot.
Az ember időnként istent játszik, átalakítja környezetét és a tudományra hivatkozva, új fajokat teremt a már létezőkből. Hogy ez milyen következményekkel járhat, azt a fiatal nőnek saját bőrén kell megtapasztalnia, amikor szembekerül a közeli kísérleti telepről megszökött félelmetes lényekkel.
Koontz ismét bebizonyította az örök igazságot: a valóság sokszor félelmetesebb és kegyetlenebb dolgokat produkál, mint a legmerészebb képzelet.
(tovább)
Csapdában 15 csillagozás
Eredeti cím: Trapped
Eredeti megjelenés éve: 1989
Most olvassa 1
Várólistán 7
Kívánságlistán 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Újraolvasás. 19 horror novella, minden sztori más-más szerzőtől. Gyakorlatilag visszafelé haladva olvastam végig őket. A legjobban talán Max Allan Collins, Jahn Maclay, Charles de Lint, James Kisner, Michael Seidman, Robert R McCammon és John Coyne történetei tetszettek, kíváncsi lennék/vagyok más írásaikra is. A többi novella sem sokkal maradt el ezek mögött, összességében elég jó kis válogatás. F. Paul Wilson volt az egyetlen, akinek a humora fogott meg, konkrétan a mosodás jelenetben, az ugyanis felejthetetlen. Nem mellesleg a főszereplő, „Szerelő Jack” még pontosan tizenhárom thriller főhőse, ezeket is szívesen elolvasnám. John Coyne-nak sikerült egyedül tényleg rám ijesztenie (nem semmi), a McCammon novella befejezése pedig, bár nem volt benne semmi igazán eredeti, egyszerűen megható és szép volt. A Koontz és Laymon novellákból szórakoztató, kerek B kategóriás horrorfilmet lehetne csinálni, de mivel úgy gondoltam, hogy nálunk talán ők a legközismertebbek, többet vártam tőlük. A novellák tulajdonképpen felejthetőek (én legalábbis nem nagyon emlékeztem már rájuk), ezért a könyvet biztosan el fogom majd olvasni máskor is, csak várnom kell vele pár évet. Kellemes kikapcsolódás volt.
Eléggé vegyes novellagyűjtemény – voltak benne elég jók (pl. a borítón szereplő szerzők művei), de volt sok gyengébb alkotás is, amit úgy érzek csak töltelékként voltak a könyvben.
1. Dean R. Koontz – Csapdában: Újabb történet ahol a csúnya gonosz kormány génmanipulál állatokat, akik persze vérengző fenevadakká válnak. Ezt már több ízben megírta, bár nem tudom miért lepődök meg ezen. Ha valaki olvasta Koontztól a Túlélő és a Sötétség szeme c. könyveket, óhatatlanul is fel kell ismerje, hogy szinte ugyanazt a könyvet írta meg, más karakterekkel. Ez a novella tipikus, sablonos iromány Koontz selejtesebbik futószalagjáról, ráadásul James Herbert is megírta már ezt a sztorit, csak egy fokkal izgalmasabbra sikeredett.
Tényleg csak egy fokkal…
2. John Coyne – Szökés: Egészen jó írás, sok helyen nyomasztó és tébolyult, de mégis izgalmas a végéig. Abszolút többször is olvasható.
3. F. Paul Wilson – Az élet egy napja: Néha kicsit kamu, de alapvetően jó novella és tetszenek a főszereplő ügyeskedései. Jól megírt novella összességében. Érdemes elolvasni.
4. Robert R. McCammon – A gyíkember – Nem sok értelme volt elolvasni. Igazából szinte semmiről nem szól…
5. Joe R. Lansdale és Dan Lowry – Pilóták: Nem nagy szám egy akkor írótól, mint Lansdale.
6. Ed Gorman – Nyomkereső: A fő karakter hirtelen pálfordulása anélkül, hogy ténylegesen lenne megbizonyosodna valamiről, teljesen elüt attól a képtől, ami addig kialakult róla. Nem nagyon tudom hova tenni ezt a történetet. Viszonylag jól megírt, de akkor sem tudok mit kezdeni vele.
7. Rick Hautala – A munkát be kell fejezni: Kíváncsi lennék a miértre, de nem kapom meg… Idegesítő és néha nevetséges kifejezéseket használ. Azt meg hogy egy sorozatgyilkost a sajtó a 'Sikátor macskájának" titulál, eléggé hiteltelennek és nevetségesnek tartom.
8. Al Sarrantonio – Káin gyermekei: Anélkül, hogy vévig olvastam volna az összes novellát a kötetben, már most bátran le merem fogadni, hogy ez a leghátborzongatóbb, legnyomasztóbb novella mind közül. Ez az író nagyon brutális. Bár lenne még tőle valami magyarul.
9. Max Allan Collins – Elvi kérdés: Vicces akar lenni de nem az. De legalább félelmetes nem akar lenni. Csak tudnám mit keres ebben a kötetben?!
10. Rex Miller – December kisasszony: Ühüm. Az ilyenből szoktak regényt írni, ha van elég bátorságuk hozzá. Novellának túl rövid és így emiatt eléggé pocsék is.
11. John Maclay – Az elbocsátás: Uncsi bosszúálló-szellem sztori.
12. Charles De Lint – A szent tűz: Szódával elmegy, de csak egyszer.
13. Edward D. Hoch – A lélekvadász: Erőltetett.
14. Barry N Malzberg – Darwini tények: Unalmas és nem sok értelme van.
15. Richard Laymon – A vadászat: Kissé kiszámítható, de legalább jól megírt sztörténet.
16. James Kisner – Tucker anyó: Nevetségesen gyenge és egy nagy baromság.
17. J. N. Williamson – Jezabel: Érdekes elgondolás, lehetett volna kicsit hosszabb. Szeretem ha néha konkrétabban meg van magyarázva a háttér és a miért, de ennél a sztrorinál nem kaptam meg. Bár nem is akartam volna.
18. Michael Seidman – Mit mondott Chelsea: Maga a cselekmény nem túl izgalmas, ettől függetlenül felkeltette és fenntartotta az érdeklődésemet.
19. Trish Janeshutz – Riverenos: Hát ez meg mi a szöszmösz akart lenni??? Mindenesetre gyengécske .
Összefoglalva: A novelláskötet kevés olyan novellát tartalmaz, ami igazán jó lenne, összeségében nem nagyon érte meg elolvasni…
Népszerű idézetek
Elhatározta, hogy szép sorjában felírja, mi az, amivel baja van. Elővett egy fekete tollat, lecsavarta a tetejét, és nyomtatott betűkkel írni kezdett.
1. Cincinnatiban vagyok.
2. Nem érzem jól magam.
3. Minden.
263. oldal
Mindenesetre belém ette magát az unalom, és az elmúlt pár éjszakán nehezen aludtam el. Egész éjjel fent voltam, a műholdas adásokat néztem a tévében, papírkötésű westerneket olvastam; aztán másnap alig vonszoltam magam, délután elszunyókáltam, épp annyi időre, hogy aztán baszhattam az éjszakai nyugodalmat.
Kezdett idegesítő lenni.
A negyedik szar éjszaka után, hajnali fél négykor arra gondoltam, hogy biztos a kaja a megoldás. Megtöltöm a bendőmet egy csomó gyorskajával, a vér a fejemből leszalad a gyomromba, és végre sikerül az a rohadt alvás.
241. oldal