„Elhatároztam, hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék… (tovább)
A Vagina Monológok 141 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010 
Kedvencnek jelölte 6
Most olvassa 5
Várólistán 56
Kívánságlistán 26
Kölcsönkérné 3
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Ajaj. Bedugom a fejem az oroszlán barlangjába, hisz ahogy látom, csak nők írtak még ide, én vagyok az első férfi. Mindegy, valakinek el kell kezdenie a moly pasijai közül ezzel is foglalkoznia (ígérem, az utolsó kétértelmű mondat volt ez :)
Szóval: Vagina Monológok. Olvastam a kritikákat, mielőtt belenéztem volna, nők nyilatkoznak arról, mennyire sokat adott nekik a könyv, mennyit segített önmaguk megismerésében. Mit mondjon akkor egy férfi? Hisz a mi kapcsolatunk ezzel a testrésszel (milyen hülyén hangzik ez ebben a kontextusban) meglehetősen specifikus. Könyvet olvasni arról, hogy egy nő hogy viszonyul hozzá, fura, majdnem voyeur érzést kelt, hisz olyan gondolatokat tartalmaz a kötet, amelyeket az ember nem tételezne fel senkiről, a saját feleségéről sem. Nem azért, mert „erkölcstelen” (fenéket), hanem egyszerűen nem jut eszébe megkérdezni, egyáltalán: beszélni róla. „Drágám, hogy van a vaginád ma”, hülyén hangzik, bezzeg a „hogy van a fejed/hasad/lábad/frizurád/nem kívánt törlendő” nem. Tulajdonképp az okozhat egy pasinak meglepetést a könyvben, hogy tudatosítja azt, amit tudattalanul úgyis tud mindegyik: a nők épp annyit foglalkoznak a vaginájukkal, mint a férfiak a péniszükkel. Mi több: nevet is adnak nekik, mint a férfiak a sajátjuknak, beszélnek is hozzá:
„A vaginám kagyló, kerek, rózsaszín puha kagyló, nyílik és csukódik, csukódik és nyílik. A vaginám virág, szertelen tulipán, középpontja lüktető és mély, illata csodás, szirmai lágyak, mégis izmosak.”
(idézet a könyvből)
A könyv legnagyobb erénye számomra az volt, hogy egy újabb nézőpontot adott, a klasszikus férfi-nézőpontot, ami serdülőkorban minden férfiba beleég, kiegészítette egy nőivel. Rácsodálkozás, igen. Sőt: csodálat.
Ennyit akartam, most pedig a szüfrazsettek fejem vehetik :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Képzelt riport:
– Ki mered mondani, hogy vagina?
– Mi az, hogy? Még le is merem írni!
– Zavarban vagy tőle?
– Cseppet sem!
– Tetszett a könyv?
– Na, ettől viszont zavarban vagyok …..
Tudom elég fura asszociáció, de az jutott eszembe, amikor az ovis gyerekek felfedezik az anyagcsere folyamatokat. :)
„Vannak persze olyan "csúnya szavak” is, amiket szinte minden az ovis korú csemete használ, életkori sajátosságainak megfelelően. „Az normális, ha a pisit-kakit emlegetik és utána kuncognak” – jegyzi meg Vekerdy Tamás. „Ezt nem tekintem óvodás korban csúnya beszédnek. Hiszen ez őket ez nagyon érdekli. A pisit-kakit ki lehet engedni, vissza lehet tartani és ebben az életkorban ez egy érdekes probléma.”
Vagyis a vagina is egy érdekes probléma….de már nem vagyunk három évesek, hogy csúnya szavak ismételgetésével hősökké válhassunk az ovi udvarán! Miért kellene úgy éreznem, hogy ha képes vagyok kántálva mondogatni, hogy vagina vagy pina, akkor felszabadultabb leszek?
Miért kellene úgy éreznem, hogy ha nem feküdnék nyolc nővel egy szobában, tükörrel a kezemben nézegetve a vaginámat, akkor problémáim vannak a szexualitásommal?
Azért én úgy érzem, hogy megint átestünk a ló túloldalára. Inkább kezeljük helyén a dolgot, rendben? Van az a szó, hogy intimitás, a latin „intima” szóból származik, jelentése: legbelső. Nem lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy egy egészséges hozzáállással arra sincs szükségem, hogy szemlesütve feszengjek ha szóba kerül a vagina, de arra sincs, hogy ország-világgal megosszam, hogy maszturbálok-e?
Vannak dolgok (nem csak szexuális vonatkozásúak), amiket az ember lánya (és fia) legfeljebb a párjával vagy a barátjával oszt meg, mert egyszerűen nem tartozik másra. Nem?
Szóval nem tudom…. hogy tetszett-e…. olyan határozatlan vagyok …..
De jó kis könyv ez! Az éjszaka folyamán ki is olvastam. Rövidke élettörénetek vannak benne, kicsit más nézőpontból.:) Meghatóak és szörnyűek is voltak.
Meg kell néznem a színdarabot és együtt kiabálni a színészekkel: p*na! :D
Első hangoskönyv, amit hallgattam. Először azt hittem, a vége hiányzik. Pedig nem. Hallgattam volna még tovább is.
Egy biztos, a vagina az élet része. Vagy akár mondhatnánk, az élet eredője.
Bátor, rendhagyó írás Eve Ensler könyve, melynek meg kellett jelennie. Mindezek ellenére, mint irodalmi mű, nem talált utat hozzám a könyv, egyensúlytalannak éreztem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan kellett volna (lett volna célszerű) összeállítani a kötetet, hogy, mondjuk, az olvasás után hozzám hasonló érzésekkal bíró olvasókhoz is eltaláljon. Sokadik nekifutásra sem találtam választ erre. Az biztos, hogy ez olyan mű és olyan téma, amit oda kell vinni az olvasókhoz, hallgatókhoz, nézőkhöz.
Bővebben és szubjektíven video-belehallgatással itt: http://byblosbookz.wordpress.com/2011/03/05/vagina-monologok/
Közös egyetértéssel: négyes. Nem feltétlen kell ide színház, olvassátok fel másoknak. Röpke két óra, picivel több, ha két levegővétel közt meg is beszélitek a hallottakat. Ez is az egyik célja a könyvnek, nem? Beszélni róla.
Hm. Nem mondom, hogy ez a könyv megváltoztatta az egész életemet, azt mindenesetre el kell ismernem, hogy érdekes élmény volt. Azt hittem, hogy én majd ehhez túl prűd leszek, aztán rájöttem, hogy pont ezért kell elolvasnom, mert ez nem a leghelyesebb hozzáállás. Azt hittem, hogy ez a könyv majd közönséges lesz, de meglepő módon nem éreztem annak. Azt hittem, hogy ebben a könyvben majd a szex jelent mindent, de ehelyett sokkal többről szólt: kegyetlen tényekről a nők elleni kegyetlen erőszakról (ezek a részek egyébként szerintem kicsit megrázóak voltak), illetve az elfogadásról és a magunk iránt érzett szeretetről. Hogy így kell szeretni magunkat, és itt most nem feltétlenül a vaginára gondolok, hanem ámblokk mindenre, minden apró porcikánkra, mert ezek vagyunk mi.
Népszerű idézetek
Hogyan szerettem meg a vaginámat? Szokatlan, zavarba ejtő történet.
Tudom, hogy egy kádban kellett volna megtörténnie, drága holttengeri fürdősó illata
és kellemes zene élvezete közben, saját magammal játszadozva. Mindannyian
ismerjük ezt a lemezt. A vagina gyönyörű. A nők hamis öngyűlölete abból fakad,
hogy elhiszik a férfikultúra propagandaszövegét, elfogadják az elnyomást és a rájuk
osztott kisebbrendűség szerepét. Lázadjunk fel ez ellen asszonyok! Világ Vaginái,
Egyesüljetek! Kívülről tudom az egészet.
Mert szerette nézni
Az elmúlt tíz év során nők százaival készítettem interjúkat. Mindez idő alatt mindössze két olyan „hajléktalan” nővel találkoztam, akit nem molesztált valamelyik családtagja kislánykorában vagy ne erőszakoltak volna meg fiatalkorában. Kialakítottam egy elméletet, miszerint a legtöbb ilyen nő számára az „otthon” roppant ijesztő hely, az a hely, ahonnan elmenekültek, és hogy ezek a nők életükben először a menhelyen leletek biztonságra, védelemre vagy kényelemre, a többi nő társaságában.
80. oldal
Van például, ahol cicusnak hívják. Egy nő mesélte, hogy az anyja mindig azt mondta neki: – „Ne vegyél bugyit a hálóinged alá kicsim; hadd szellőzzön a cicuskád.”
A vagina monológok fejezet
Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik úgy nőtt fel, hogy a női családtagok a női nemi szerveket, belsőket és külsőket egyaránt – persze csak ritkán, és suttogva –, még egymás között is az „odalent” vagy „ott lent” kifejezésekkel jelezték.
(első mondat)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A vaginák sötétségben és titokzatosságban élnek; olyanok, mint egy Bermuda-háromszög", ahonnan még senki nem tért vissza, soha.
39. oldal
Mindig is megszállottja voltam a dolgok elnevezésének. Amit a nevén tudok nevezni, azt megismerhetem. Aminek tudom a nevét, azt megszelídíthetem. Barátommá tehetem.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Már több, mint két éve jártam a világot ezzel a darabbal, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy egyetlen egy, a születéssel kapcsolatos monológ sincs benne. Bizarr mulasztás. Mégis, mikor elmondtam ezt egy férfi újságírónak, ő visszakérdezett: „Miért, mi köze van a vaginának a szüléshez?”
129. oldal
