A ​férfi joga két nőre 11 csillagozás

Esther Vilar: A férfi joga két nőre Esther Vilar: A férfi joga két nőre

„Kevés ​emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak.” „…a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya … a nő önismerete mélyebb és autentikusabb.” „…az abszolút emberinek a gyakorlatban a hímnemű a típusa.” „A női libidó egyszerre sürgető és riadt hívás: vonzás és taszítás elválaszthatatlan szintézise.” „A másikat birtokba venni, de előbb s ennek érdekében prédává lenni: ez a nő erotikus transzcendenciájának lényege. Vagyis tárggyá válni és tárgyként ragadni meg önmagát.” „A nő, annak bizonyítására, hogy sikerei révén a férfiakkal egyenértékűvé vált, igyekszik magának nemiségével egy férfitámaszt biztosítani: egyszerre két húron játszik, számít régi varázsára és újabban… (tovább)

>!
Semmelweis, Budapest, 2007
122 oldal · ISBN: 9639656574 · Fordította: Szirmai Imre
>!
Tertia, Budapest, 1995
112 oldal · ISBN: 9638512938 · Fordította: Szirmai Imre

Enciklopédia 10


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Esther Vilar: A férfi joga két nőre

Csöppet sem véletlen a könyv szélsőséges megítélése, s hogy a 10 pontot egy férfitól, az 1-et pedig egy női olvasótól kapta: ebből már sejthető, hogy nem éppen hízelgő a tartalma a női nemre nézve, ami azonban annál is furcsább, mert mindezt egy nő írta! Mi több, Vilar-t is adoptálta egy nyilvános apa (azaz férjhez ment), akitől zsákmányolt egy túszt (azaz született egy gyereke)!… Vilarnak egyetlen mentsége lehet minderre: ha mindvégig szorgalmasan dolgozott, nem maradt otthon a kicsivel egy napig sem, hiszen ő egy okos asszony (a képek alapján legalábbis nem elég szép és nőies, hogy a butaság luxusát megengedhette volna magának), és a gyerekkel kapcsolatos feladatokat inkább a férjére hagyta, hogy az kiélvezhesse azt a pihentető kikapcsolódást, amit ez jelent. Remélem, így volt, különben mindaz a szörnyűség, amit ír – róla magáról is szól!
    Az az igazság, hogy mindennek ellenére ez egy érdekes könyv, aminek mondanivalójával nem értek egyet ugyan, de a nézőpontváltás különlegesen egyedivé teszi, és bizonyos korlátok között egészen jól kidolgozott elméletrendszerrel bír. A nyugati világ és a legfelsőbb körök jómódú asszonyaira nézve talán igaz is ez a kíméletlen, szarkasztikus hangú kritika.
A negyedik, a szerelemről szóló fejezet tetszett legjobban. Megkockáztatom, itt indulatoktól mentesen is ír, ami a könyv többi részéről nem mondható el.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

A szexualitás a felnőttek szokványos kapcsolata, de ha az egyik partner a másiknál több mint huszonöt évvel idősebb, és így a nagyszülők generációjához sorolható, akkor a mindkettőt kielégítő szexuális viszony eléggé valószínűtlen. […]
Ha létezne olyan biológiai törvény, amely a vonzó fiatal nőket az öregedő férfiak karjába hajtja, akkor gyakrabban kötnének szegény öreg nyugdíjasok gazdag fiatal lányokkal házasságot.

22. oldal, Ki a szexuális partner? (Tertia, 1995)

Carmilla >!

    Aki rájön, hogy a szeretője valójában ostoba, hamarosan semmi örömet nem lel az ölelésben, függetlenül attól, hogy szépnek találja-e vagy sem. Egy hülyével megosztani az ágyat, az a világ legnagyobb magányossága.

83. oldal, Van "örök" szerelem? (Tertia, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
2 hozzászólás
Carmilla >!

Az ún. „nyitott házasság”, amelyben eltűrik, hogy a szerelmi partner másokkal is hálhasson, nem a szerelemre, hanem a barátságra épít. A szexuális érintkezés, amely a nyílt házasságokban élők között bekövetkezik, nem más, mint baráti szolgálat, amihez a szerelemnek semmi köze sincs.

80. oldal, Milyen a szerelem? (Tertia, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: házasság
Carmilla >!

Az erős szakállú, szőrös mellű, széles vállú, keskeny csípőjű, lófarkú férfiak általában jóval kapósabbak, mint a nyeszlettek. A férfiak a finom bőrű, nagy mellű, széles csípőjű asszonyokat kedvelik.

21. oldal, Ki a szexuális partner? (Tertia, 1995)

1 hozzászólás
Carmilla >!

A nőies nőknek nem kell intelligensnek lenniük azért, hogy jól éljenek, ezért aztán általában nem is azok.

85. oldal, Van "örök" szerelem? (Tertia, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: nők
Carmilla >!

A felebaráti szeretet gyakorlása tehát idegenekkel szemben természetellenes és nehéz feladat, rendkívüli értékét annak köszönheti, hogy ritkán fordul elő. Nem valódi védenceket az ember csak bizonyos ellenszolgáltatásért gondoz. A fizetség lehet anyagi vagy erkölcsi természetű, mondjuk pénz, örökség, kevesebb magány, társadalmi megbecsülés vagy éppen: örök élet a paradicsomban.

20. oldal, A felebaráti szeretet (Tertia, 1995)

2 hozzászólás
Carmilla >!

Egyáltalán nem nehéz oly mértékben idealizálni egy butábbat, akivel az ember hálni óhajt, hogy az iránta érzett vágyat már-már szerelemnek tartsuk. Ennek egyik módszere az, hogy a másik butaságát elszánt kitartással az intelligencia különleges formájaként tüntetjük fel.

82. oldal, Van "örök" szerelem? (Tertia, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
Carmilla >!

A labilitás gyakran az átlagosnál intelligensebb férfiak jellemvonása. A tényeknek több arca van, amelyekről legkevesebb két vélemény alkotható, melyekben igazság is, hamisság is előfordulhat. Egy átlagosan intelligens ember ezzel a ténnyel nincsen tisztában, mivel a dolgoknak csak az egyik oldalát látja. Az átlagon felül intelligens ember azonban ismeri a sokféleséget, és ezért ítéleteiben állandóan egyik végletből a másikba esik.

84. oldal, Van "örök" szerelem? (Tertia, 1995)

Carmilla >!

Aki kész arra, hogy szeretőjét megossza egy másikkal, ezzel félreérthetetlenül kimondja, hogy mint szexuális partner már nem érdekli, hanem csak felebaráti szeretet vagy barátság köti hozzá.

80. oldal, Milyen a szerelem? (Tertia, 1995)

Carmilla >!

     Rövid szerelmek – szerelmi kalandok – akkor jönnek létre, ha az egyik partner intellektuálisan alacsonyabb színvonalon áll a másiknál. Ezek házassággá is alakulhatnak, amely két különböző embert örökre egymáshoz láncol – ez nem változtat semmit azon a tényen, hogy szerelmük alapja egy kihasznált alkalom volt.

81-82. oldal, Van "örök" szerelem? (Tertia, 1995)


Hasonló könyvek címkék alapján

Laura Baldini: A tanítónő
Anne Jacobs: A villa lányai
Ute Gerhard: Lélegzetvételnyi szünet
Christiane Barckhausen: Nővéreink
Eva Gerlach: Háremből a nagyvilágba
Maklári Tamás: Lazán németül I.
Art Spiegelman: A teljes Maus
Ralph Helfer: Elefántok elefántja
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Christiane F.: A végállomás gyermekei