Hahn-Hahn ​grófnő pillantása 46 csillagozás

Lefelé a Dunán
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

„Hahn-Hahn ​grófnőről a gonosz Heine tesz említést a nőírókról szólva, mondván: azok egyik szeme a papíron, a másik mindig egy férfin – kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki félszemű. A regény e nem létező (?imaginárius) szem pillantását irigyli el, evvel nézi a világot.
A regény – főhőse- az Utazó, aki profi utazó, azaz egy gazdagabb úr vagy szegényebb ország kibérelheti, és akkor ő utazni kezd.”
Nemcsak a Duna ősforrásához – a regény eredetéhez is visszavándorol új művében Esterházy Péter. Hivatásos utazójának beszámolója a műfajban is kalandozás: a reneszánsz kori csavargóregények, útirajzok XX. század végi persziflázsa, a stílus jellegzetesen esterházys érzéki bájával, fény és árnyék, irónia és megrendelülés felhőjátékaival.
Sokat emlegetett „geopolitikai meghatározottságunk” elegáns és a szó legnenesebb értelmében kellemes írói kifejtése ez a mű, zarándokút egy folyón, mely elemiségével, őstermészeténél fogva összekötni és nem szétválasztani szeretne országokat és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Magvető, Budapest, 2020
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631422534
>!
Magvető, Budapest, 2020
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424225
>!
Magvető, Budapest, 2005
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424227

1 további kiadás


Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

Duna


Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Olyankor veszem elő Péter könyveit, mikor már túl sok szemetet, vacakul megírt, rossz mondatoktól hemzsegő vacakot olvastam egymás után, és kell az agyamnak valami friss, tiszta, szép, értelmes – mint zuhany sz_rlapátolás után. Péter mesterien bánt a magyar nyelvvel. Ezzel a kötetével úgy voltam, mint mikor vele beszélgettem: mindig kicsit ostobának éreztem magam a közelében, mert mérhetetlenül sokat tudott és főleg LÁTOTT. Guru volt ő, sőt, Buddha, akinek egyetlen gesztusából több értelem, titok, üzenet áradt, mint egy egész könyvtárból. Tessék őt olvasni, még ha nem is mindig érthető, épp mire gondol, mit mond az adott mondatával. Én is így vagyok vele sokszor: kicsi, buta ember, de azért próbálok tőle tanulni.

1 hozzászólás
Csabi >!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Duna-könyv két világ határán. És ezt a két világot duplán értem.
Egyrészt a mű 1990-ben született, vagyis valószínűleg még az ántivilágban kezdte írni, majd már egy új, még csak a reményeivel kecsegtető világban fejezte be. Ezt a törést annyira nem érzékeltem a szövegben, annál inkább a másikat. Mert ugye, másrészt a könyv, vagyis hát a Duna magasról téve az emberi eszmék földrajzi határok közé szoruló korlátos terjedésére, közömbösen hömpölyög nyugatról keletre, sőt még délre is. És ilyetén módon kegyetlenül leleplezi az írót, akinek rengeteg mondanivalója, kulturális és családi kötődése van a „felső” szakaszhoz, úgy is, mint Lajtán túl, de bizony Mohács alatt már csak ímmel-ámmal csörgedeznek a történetek. A könyv közel háromnegyede (beleértve egy hosszú fejezetet Budapestről) a Duna boldogabbik végét érinti, aztán a maradék negyed csordogál az alsó szakaszon, de ott is csak úgy, hogy ha már mégis összejött az utazás, akkor legyen meg ez is. Na ehhez lehet köze a világ fordulásának is, mert hirtelen akadhatott sok más, izgalmasabb téma, lehetőség, mint a Duna, az meg nem folyik el úgysem, várja a poétáit.
Olyan volt ez a könyv nekem, mint ahogy JA megírta a Dunát, néha zavaros, néha bölcs.

1 hozzászólás
Rea>!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Ha rá tudok hangolódni Esterházy Péter könyveire, akkor nagyon tudom élvezni őket. Ha éppen nem, akkor néha nagyon zagyvának is tudnak tűnni. Olyankor kis pihi, de naná, hogy folytatom, mert a humoráért és a nyelvi játékosságáért bőven bevállalok néhány olyan oldalt is, aminek a felét sem értem;)
Véletlenül sem hagyományos útibeszámolót kapunk a Duna forrásától, a torkolatig tartó utazásról. Mindig előrukkol valami ötletes megoldással. Most pl. egy „Bérlő” megbízásából küldi ironikus reflexiókkal tarkított útibeszámolóit, táviratait az „Utazó”. (sokszor kíséri hangos röhögés a részemről..)
Donaueschingentől , a Duna-forrásától úgy kb. a Budapestig tartó szakaszon talán a családi vonatkozású sztorijai tetszettek, hisz ugye neki minden családtörtnénet, ami másnak történelem. Mondjuk nem merném mindig készpénznek venni, mi igaz, és mikor színez a story kedvéért, de élvezetes a tálalás;)
Ahogy csordogálunk lefelé a Dunán, továbbra is anekdotázik rendesen a folyóhoz kapcsolódóan, de korban és időben szanaszét. (kicsit nem figyelek,máris lapozhattam vissza, hogy a csudába kerültem távol a Dunától Kolozsvárra, mert még ott is voltunk.)
Amúgy is végig kapkodom a fejem, fene EP-nek azt a nagy műveltségit, hogy ki mindenkit összehoz az oldalakon..hol Wittgenstein, hol Heine, Balzac, Goethe kerül szóba, vagy Danilo Kiss(szinte minden könyvében )sőt, a híres történelmi személyeket már nem is sorolom. Csak győzzük..De azért a kismillió érdekes részlet, apró információ között a lényeg számomra az ilyen sorokban rejlik:
„Ellene tartott tehát a Dunát övező pátosznak, de úgy nem tehetett, mintha az nem léteznék, vagy ő nem tudna róla, különösen, hogy feszelegve meg kellett állapítania, abban a sok zagyvaságban, föltupírozott fontoskodásban, divatos lagybatyban: van valami. A Duna mint emlékezés. Újrafölfedezése az összetartozás mozzanatának. Népeket összekötő országút. Dunának Oltnak egy a hangja. A Duna mint Európa sine qua nonja. A kulturális sokszín folyékony kódja. A kontinens ütőere. Történelemfolyó. Időfolyó. Kultúrfolyó. Szerelemfolyó. A népeket összekötő béklyó. Szabadságbilincs."
Budapesten hosszú oldalak idejére megállunk. Azt írja EP: Budapest formáját az adja meg, hogy milyen hangulatban van, aki nézi. Változatos hangulatban lehetett, mert igen sokféle arcát látjuk Budapestnek.
Persze nők nélkül nincs utazás.Felbukkan a lapokon Dóra,Flóra,Eleonóra.. Kis kalandocskák könnyítik nekünk az emészthetőséget.
A Duna magyar szakaszán járva leszűrhető azért egy kis extra kis tanulság, sírunk-rívunk, saját sorsunkon, pedig azért vannak bőven, akiket még jobban osztott a balsors. Ahogy a jó kis magyaros buherát elmagyarázta, az mesterien találó:) A Vaskaputól lefelé már egyáltalán nem rendületlenül haladtunk előre, igenis rendülten. (ezt is EP-től loptam ide:)
„Apró falvakon szaladunk át. Vályogházak, félig bedőlt kerítések, porutcák, soha nem látott, látványos szegénység.” Tény, hogy mire a Duna-deltához jutottam elfáradtam. EP kisebb adagokban igen jólesik, de 2840 kilométeren át, az ő stílusában, az nem kevés.
Általánosságban elmondhatom, hogy ahogy befejezem a könyveit, akár kezdhetném elölről, mert mindig felbukkan valami, amire elsőre nem voltam fogékony, vagy átsiklottam, aztán újra rácsodálkozom élvezettel.

5 hozzászólás
latinta P>!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

     Dunának, Oltnak
     rendezni végre közös dolgainkat

    Morajos? halk? (és ha most leírom, hogy) halotti? (ez hogyan is hat? Nagyon is és meg is.)
    Mi is a mi e hely(zet)ből fakadó munkánk?

    Utazások nagynénémmel a nagybácsival, meg Bérleménnyel az igazságok igazságainak igazságfolyamain át egy fantasztikus nyelvi-etikai világlátással megsegítve a teljesség felé.
    spoiler

Frank_Waters I>!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Hát édesapám (ja az egy másik könyv), ha félsz a posztmodernnek nevezett irodalomtól (fene tudja, mi is az valójában, vagy van-e, illetve posztmodern vagyok, mit érdekelne engem a posztmodernség maga), akkor kezdd ezzel a könyvvel, ez talán a leghagyományosabb Esterházy-regény. Na persze ha szerinted az Így gondozd a magyarodat hazafiatlan, sőt, hazaáruló és magyargyalázó mű, akkor szánts és vess, s hagyd másra az áldozatot (ez meg Kazinczy volt).

Szóval a regényíró az egy olyan pofa, aki mindenben a regényt látja, mindenbe a regényt látja bele, itt most éppen a Dunába (hogy mi a Duna, azt én mondom meg!), és akkor erre építi ezt a könyvét. Az alcím nem csal: lefelé a Dunán, Donaueschingentől (Fekete-erdő) – ahol találkozunk két ledér nőszeméllyel, Breggel és Brigachal (a „valóságban” ők két folyó, amelyek Dunaként egyesülnek a városban), le Ulmon és Bécsen át Budapestre, onnan kis kitérővel a Maros folyóhoz (én még a Sebes-Köröst is beleírtam volna, nyilvánvaló elfogultságból), és végül le Tulceába, Dobrudzsába, s onnan bele a Fekete-tengerbe.

Közben elkülöníthetünk minimum három szálat: a gyerek-elbeszélőét, akit Roberto elvisz a Duna forrásához, hogy leutazzanak a Dunán, a másik a már felnőtt elbeszélő, aki gyaníthatóan azonos az előzővel, és aki keresi Robertót, a harmadik pedig Utazó (vagy ha rossz kedve van, Bérlemény), akit fel lehet bérelni, hogy utazzon mások helyett. Persze megtudjuk az utazó és a turista közti különbséget is (én szerintem az előbbi vagyok általában), és olvashatunk beszámolókat, valamint táviratokat Megbízó (Bérlő) és Utazó (Bérlemény) között. Na, akkor gyerünk!

7 hozzászólás
délibáb>!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Ez a posztmodern kötet a szívem csücske (és szeret az lenni). Ez a kötet ott csücsül a polcomon és néha, mikor elmegyek mellette, nem bírom ki, hogy végig ne húzzam ujjaimat a gerincén (nem csiklandós, dacosan tekint szomszédaira: Daniel Pennacra és drMáriásra).
Mikor a könyvjelző már közelebb volt a hátulsó borítóhoz, mint az előlaphoz, rákerestem Esterházy képére, hogy tudjam, kit kell félszemmel (haha) lesnem Budapest utcáin, hátha belé botolhatok és lehetnék egy őrült rajongója. Mikor már kiolvastam a könyvet, még napokig nem vettem ki a táskámból, hátha…

8 hozzászólás
Andreas_Vesalius>!
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Izgalmas, mint minden Esterházy.
Vagy mint a Duna. Folyik, folyik, folyik. De a Dunával ellentétben sehova se érkezik.
Ha csodálom is, szeretni nem szeretem. Csak a nyelvi sziporkákat.


Népszerű idézetek

csillagka>!

TÁVIRAT
Maga posztmodern!

VÁLASZTÁVIRAT
Anyád.

45. oldal, 8. A baj (Magvető, 2005)

1 hozzászólás
csillagka>!

Istenem, gondoltam később, évek s szakácsok múltán, mennyi figyelem, utánajárás kell, hogy mindig ennyire biztonságosan, szolidan szarul főzzenek.

13. oldal, 1991

Csabi >!

Olyan volt ez a vidék, mint a zseniális művek: bizonytalanságot és nyugtalanságot ültetett a világba.

129. oldal

csillagka>!

…a víz, uram, a víz nem viccel. Ahogy az ősi hajós mondás tartja, ne tegezd a Dunát!

– Én ezt úgy ismerem, hogy ne tegezd a labdát, ez meg egy ősi futballista mondás…

– Ilyenek, tisztelt szárazföldi barátom, az ősi mondások.

csillagka>!

DONAUESCHINGENI BOHÓCTRÉFA
UTAZÓ: Nevezze meg a forrásait!
DUNA: (vonogatja a vállát)

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Apám figyelmeztetett volt, hogy ha elkésünk az iskolából, akkor vagy azt kell mondani, hogy a Kálvin téren leszakadt a villamos vezeték, vagy azt, hogy megtámadott egy tigris, de hogy a leszakadt vezetékű villanyost tigris tartotta sakkban, ez sok, az osztályfőnök gyanút fog.

127. oldal

5 hozzászólás
Csabi >!

[…] hát mi különböztetné meg a káoszt a föl nem ismert bonyolult rendtől?

6. oldal

Csabi >!

Akar Ön utazni? Ön azt hiszi, helytelenül, hogy ez csak úgy megy. Ön azt hiszi, fölkeres egy utazási irodát, és basta. Ön téved. E század nem kedvez az utazóknak. A turisták százada vagyunk. A turista nem utazik: helyet változtat. Odautazik. (Hová? hová?, te jóságos Isten…) Ő a század korcs utazója, ki gyáván a jövőbe menekül. Ha pedig kipakolt a mindenhol egyforma hotelek valamelyikében, s leheveredik az egy ilyenhez rendszeresített tengerparton, így szól dölyfösen: „Jövőre is idejövünk.” és
„Ezt jegyezzük meg, ezt a bodegát!”
Ennyivel beérné?
Egy világ dőlne össze bennem.
A bérelt utazó épp ezt a világot viszi házhoz, a nagyvilágot. A nagyvonalúságot. Az utazó fölemel, nemesít. Identitásproblémák? Béreljen utazót. A bérelt utazó nem megoldás, de lehetőség. Az Ön tragikus létélménye nem lesz korlátozva, a középpontban – Van Cha szavai – továbbra sem az ellentéteket feloldó Eggyel, hanem a káosszal fog találkozni, a hiánnyal, a szakadékszerűséggel, a beteljesületlenséggel, a keletkezés és elmúlás feszültségével… Minden azon múlik, hogy mihez kezdünk az énnel. Ön azt továbbra sem fogja fölösleges nyűgnek tekinteni, amiről jobb volna megfeledkezni, ellenkezőleg, hurcolja magával az énjét mindenhová, égbe is, pokolba is. A nyugati ember aztán csodálkozik, hogy ez a kettő nem igazán különbözik egymástól. A bérelt utazó e csodálkozást szünteti meg. Ön nem lesz olyan, mint egy zarándok, aki pianínót cipel a hátán, és úgy érzi, kissé kényelmetlen a világ… Az utazó mindig ő maga, s mint ilyen végtelen! Béreljen utazót, a végtelent béreli! Séta a természet és egyebek lágy ölén! Résztávra kedvezmények! Időjáték-térjáték! Szerezzen személyes élményeket! Legyen régi és korszerű!

33. oldal

csillagka>!

A torkolathoz közeledve szaporodnak a metaforák.


Hasonló könyvek címkék alapján

Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Krasznahorkai László: Az urgai fogoly
Nádas Péter: Egy családregény vége
Mándy Iván: A villamos
Szép Zsolt: Kárpát Walzer
Spiró György: Fogság
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája