Fuharosok 80% 26 csillagozás

Most azt akartam írni, hogy nem tudom, miből gondolhatta annak idején az (amúgy szuper és imádott) gimis magyartanárom, hogy jó ötlet ezt a könyvet elolvastatni a kis tizenhét évesekből álló irodalom fakultációs csoportjával (naná, biztos okosak voltunk meg érdeklődők meg érettek, de annyira tuti nem, hogy bármit felfogjunk ebből a könyvből), de most látom @Frank_Tyrell értékelésében, hogy ez kötelező 12.-ben. Na, ezt nem tudtam, a „rendes” magyarórán a közelébe se jutottunk a 20. század második felének.

Mindenesetre most újraolvastam, mert gondoltam, talán úgy lesz a legegyszerűbb elkezdeni leküzdeni az Esterházyval kapcsolatos megmagyarázhatatlan ellenérzéseimet, ha olyat olvasok tőle, amit már olvastam. Asszem, bevált a terv, mert most már kíváncsi lettem tőle másra is.

A könyvről meg most annyit tudok írni, hogy rettenetesen hátborzongató, kb. olyan volt most nekem, mint Németh Lászlótól az Iszony, úgy százszor durvább változatban. (Majd hátha a blogon sikerül mást is mondanom, bár a tapasztalataim szerint a kortárs magyarokkal kapcsolatban ez nem mindig jön össze.)

Álversképpé túlzott, hamisprózai csöppregény? Nagyszavakba oltott, fuharosított kislovagregény? Zsófiból fényhercegnő lesz. Szimbolikusan is és amúgy is. Zsófiba éket vert a családi vállalkozás stafétafénye. NőVérré fényesítették. Esterházykám na nebazz, ez komoly? Ez komoly!

Na itten aztán az irodalom belemászik az agyam neuronjait nyugtató szótengerekbe.
Ez a könyv csodás.
Nem tudom értettem e. Nem, rosszul mondom, nem értettem e? Várj, nem jól fejeztem ki magam még mindig, és ebben nem Én vagyok a hibás hallja Esterházy Mr. Író aki maga is olvasó.
Tehát!!
Értettem e?
Igen, értettem. Megjöttek a Fu(v)harosok. Nagy zajjal. Hiszen zaj van és fény. (Nem Kispál ez kérem szépen – itt nem hang legyen és fény.). De a fény közös. Nem a Kispál számmal, hanem inkább a zene és a fény, az közös ezekben.
Az volt benne sok, a fény, és a zaj. Meg lovagok, meg lovaginák.
Zsófi vagyok, itten vagyok és várok, és anyám csókolásával élvezem, azon keresztül élvezem a szeretetét. Minden fuharos ölébe egy lány, illetve saját testvéreim, akik maguk a nővéreim, női mink, üllek a fuharosok ölében, és az édesanyám is, és így minden fuharos ölébe van egy lány. (Nem, nem a Tankcsapda száma – minden fiúk ölébe egy lány.)

Nem.

Ez nem a válasz az előbb feltett kérdésre, vagy igen?

Ebben a könyvben, minden érthetetlenül érthető. Olyan, mint egy matematikai, vagy egyéb problémával tűzdelt tudomány, megoldás itt is van.
Lisztet visznek, lopnak, és várnak. Sok a szeretet, az életbölcsesség, az anyai szeretet, a várakozás, a zaj, és a fény, és minden.

Ez egy vers.
Esterházy maga nem tud verset írni, csak elkezdett valamit, és egységessé kovácsolta ennek a regényes, verses mixnek a testét. És ábrázatot adott neki. Sőt mit? Alakot.
Egy arcot.
Hiányzik belőle ez, meg az. Azért mert vers, oda kell képzelni szavakat az érzések helyére, és az érzések helyére a szavakat. De az utóbbi írva vajon.
Fuharizálta kedves Esterházy a saját élő arcát, amely az Ön harca a Szépirodalommal, így szépen engem majd kézen fogva Bevezet a Szépirodalomba.

Most elolvasom egyenként a Bevezetés a szépirodalomba darabkáit, persze az azelőtti kiadásokat, amik önálló darabok. Hioszen más értelmet kapnak ezek a kötetek (Kis Magya Pornográfia, Függő, Fuharosok, A szív segédigéi stb.) egyenként olvasva, mint a B. a szépirodalomba olvasnánk el.

Kíváncsi vagyok arra, amikor még nem magyarázta meg, még nem volt a darabka könyvek körül test, ami körbefogta volna azokat a könyveket, amiket összeszedett a Bevezetés a Sz. I. ba, és kapták meg az egész testes mivoltukat.
A nőiességhez való elhúzódás, illetve az anyai szexuális előtérben kullogó vágyódása a Zsófi egyik terhe, illetve a kétnemű tudattal megáldott kislány, anyai test, és minden, ami anya és szellem után vágyik, nem a műben, hanem Eszterházyn keresztül absztrahálódik.

Nem érted az értékelést, olvasd el a regényt.
Az regény?

Nem tudom azt mondani, hogy nem nagyon jó -jár az 5 csillag persze- de én nagyon megküzdöttem minden Eszterházy könyvvel amit olvastam. Óriási a nyelv, de nekem inkább kötelező volt (magamnak vezénylek . ha érti még valaki).

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ej, de nagyon sajnáltam az első két oldal utáni stlustörést. Utána is jó, de máshogy. Előttem szólók: ne volna cselekmény? Egy pár oldalas prózához képest még sok is. (Jönnek a fuharosok, Zsófi – a balga – várja őket, a nővérek nem várják, letűnt gazdagságuk – hatalmuk, biztonságuk – romjain fogadják őket, kiszolgáltatva szexuális kényüknek- kedvüknek. Zsófi belehabarodik Lovagba, Bolondkába, aki szintén szemben áll a Fuharosokkal, s aki szintén ki van szolgáltatva nekik. Zsófi benyit a nővérekhez, és akkor már őt is beavatják, hogy finom legyek. A nővérek a fuharosok látogatásai között élnek. Nevetnek. Szerintem ez cselekmény.)

Oké, de mi van a posztmodern után? Ultramodern?

Eredeti, balladai hangnem, de ráérős újraolvasást igényel, érdemel, követel.

Na itt szerettem bele Esterházy írásaiba, bár ez szerintem a legjobb közülük , tudom, erős mezőny, de ez valami gyönyörű. Tizenhét hattyúk meg az Esti Kornélosokból pár az, amit még majdnem ennyire szeretek :)

Esterházy Péter újraalkotja a próza és a regény fogalmát.

Nem könnyű, nagyon nem könnyű olvasmány. Érthetetlen, hogy ez kötelező 12-ben. Nem azért mert rossz, nem, azért mert értéktelen, hanem, mert nagyon nehéz olvasni, nem is annyira próza, néhol hiányoznak szavak, úgy kell kitalálni… újra kell majd olvasnom.

—

Újrakritizálás:
A lehető legrosszabb kezdés Esterházy világába. Nem a legesterházysabb könyve, ugyanis igazából nem is ő írta. Újra kell olvasnom.