Függő 33 csillagozás

Esterházy Péter: Függő Esterházy Péter: Függő Esterházy Péter: Függő

Ez a kisregény egy könyvsorozat első darabja. Egyetlen mondat, függő beszédben. Az egyik legfontosabb felépítési módszere: a montázs. A könyv lapjairól kamaszok szabad világa tárul elénk, s ebben a világban nemcsak a hatvanas évek farmernadrágosai mozognak otthonosan, hanem Kosztolányi Dezső és Csáth Géza is.

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Matúra klasszikusok Ikon

>!
Magvető, Budapest, 2016
162 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429848
>!
Ikon, Dabas, 1993
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637948643
>!
Ikon, 1993
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637948287

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Frank_Waters I>!
Esterházy Péter: Függő

Kezdjük azzal, hogy az egész kisregény egy mondat, egyetlen, 185 oldalas mondat, persze nyelvtanilag nem számítana egy mondatnak, de kit érdekel a nyelvtan, mikor ez művészet, gyerekek, ez művészet, és ott van ő, K., e könyv főszereplője, aki egyébként nem más, mint Kosztolányi, de persze mégis más, van benne Csáth is, innen tudni, hogy ő, K., az Kosztolányi, meg abból, hogy Drahosch Deskének hívja néha, meg onnan, hogy hajnali részegség az egész, na meg persze a lényege az egésznek: a fiatalság, és hogy hova tűnt, és tele filozófiával, de önmentegető iróniával is, hohó, komoly lettem volna, ugyan, dehogy, ez csak gúny volt, gyerekek, csak gúny, semmi művészet, tényleg semmi, így Esterházy, ez aztán ütött, így F., az olvasó, hát remélem nem fájt, így Esterházy, én ezt csak úgy írtam, mert unatkoztam, nem, nem, így én, azaz F., azaz az olvasó, és meghatódva elvonulok az érzékeny, XXI. századi tájleírásba duzzogni azon, hogy én ilyet nem tudok, és térdet s fejet neki hajtok, gyere már, pupák, így Esterházy, igyunk meg egy sört, én meg elmegyek vele sörözni, bár nem szerettem a sört sose, ez ám a téli bosszantás! téli bosszantás! téli bosszantás!, mégpedig tavasszal.

29 hozzászólás
latinta P>!
Esterházy Péter: Függő

A címnek annyiféle magyarázatát olvastam már, hogy hozzá kell tennem a saját változatomat is: én magam, olvasóként is függő vagyok, más szóval rabja, alárendeltje (addictus 3) ennek a többszörösen beágyazott, alá-, de főként mellérendelő megfogalmazású egymondatnyi történetnek, úgyhogy hamarosan találkozni fogunk még egymással (és ezt itt most egy kedvező jóslatként kéretik értelmezni: https://dictzone.com/latin-magyar-szotar/addictus%203 ); ha máshol és máskor nem, akkor minden bizonnyal ott és akkor, ahol és midőn ("Az akkor 8 éves fiam regénydefiníciója: az, amiben van midőn." Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből) majd már bevezettetem magam a szépirodalomba, iszen az olvasók kedvöket (így, a többes szám harmadik személyű alakokat nyíltabban, középső nyelvállású magánhangzókkal írva-kiejtve) lelhetik ezekben az írásokban, penig nem is annyira Egyszerű szerző egyszerű szövege (v. ö.: https://moly.hu/idezetek/801266).

KleineKatze>!
Esterházy Péter: Függő

Első EP-m, nem kedvencem, de nem az utolsó, hiszen a kedvemet nem vette el, csak még jobban emelte ez a regény, nem is regény, mert ez nem regény, csak egy mondat, egyetlen mondat kevesebb mint 200 oldalon keresztül, aminek kezdetén az jutott először eszembe, amikor magyar órán azt tanítják, hogy ne egy mondatban fogalmazzunk, hanem bőven fejtsük ki a gondolatainkat, mert egy mondatban, ugyebár, nem lehet mindent elmondani, pedig de, hisz itt ez a kis könyv, amiben van K., meg Csáth, meg nők, meg fiatalság, meg bolondság, meg történelem, hiszen népköztársaság, meg Népszabadság, egyik sincs már sehol, és a mondat, a függőmondat is véget ért már.

Alvarando P>!
Esterházy Péter: Függő

Különös kötettel állunk szemben, melyből újfent kiolvashatjuk, hogy Esterházy Péter egy zseniális író volt, mivel ebben a kötetben 185 oldalt írt egy mondatba, amelyben nem a történetet kell nézni, hanem például a nyelvi szójátékokat, vagy azt, hogy sokszor előjön Csáth Géza és egy bizonyos K., aki valószínűleg Kosztolányi Dezső lehet, és persze a nők is fontos szerepet kapnak, mindez egyetlen mondatban, amelyet a könyv előző tulajdonosa szokásos Esterházy-féle agymenésnek nevezett, amelyet nem lehet megunni, ezt jómagam is megerősítem, annak ellenére, hogy egy kicsit nehéz volt, hogy se új mondat, se új bekezdés, de így is élvezhető volt, mondhatni egy különleges olvasmány, amelyben csak úgy jönnek a szavak és a nyelvi játékok, EP tollából, aki ezzel a könyvvel már a 80-as évek elején bizonyította, hogy az ő agymenései tudnak szórakoztatóak is lenni, csak nem szabad úgy nekiállni az olvasásnak, hogy egy konkrét történetet akarunk olvasni, így azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik egy ilyen olvasmányra vágynak, illetve szeretik EP munkásságát.

kimihapponen>!
Esterházy Péter: Függő

Elvesztem a részletekben, de Esterházy minden mondata, mondattöredéke (ha a sajátja, ha nem) élmény… és általában fel sem tűnik, hogy nem követek fonalat, hanem csak a töredékekben úszkálok…


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

…a hajnali részegségben nem célszerű olyasmivel, mint a vetkezés, kockáztatni…

77. oldal

8 hozzászólás
Mária P>!

…Csáth elegáns volt, miként Abbázia…

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csáth Géza
kata__>!

[…] amit egyszer elmulaszt az ember, azt sohasem pótolhatja, ő, Korom, elnevette magát, hogyha ez csakugyan így lenne, akkor egyenest a Dunának mehetnénk, mert minden nap, minden percben mindent el szoktunk mulasztani […]

114-115. oldal

Érable P>!

[…] pedig a legfontosabb hiányzik, az egyéni szembesülés, a személyes kockázat, a testre szabott utak nyomorúságos kipuhatolózása, a dolog nehezebb és egyszerűbb, szabadság van, vagyis kockázat van és áldozat van és mérlegelés van és lélekjelenlét van és tudás van és akarat van, a világot végül is azért kell komolyan venni, azért komolyan kell venni, mert ez a nehezebb, állandóan hamvasan játszani, csalás nélkül, valószínű, nem lehet, de ha mégis, tudni kell, más választásunk nem volt, és csak jobb híján leszünk világfájdalmas, ártalmatlan keserű különc, megvetésből nem lázadó, fanyar shakespeare-i bohóc […]

Frank_Waters I>!

…Drahosch hasa lapos volt és föltűnően barna, akár az augusztusi kenyér, bár az meg főként nem lapos, az ő hasonlatai, az idők során mintha ez derülne ki, és ez kiderülne, csak arra jók, hogy helyesbítse őket, és talán, hogy sántaságuk némi gyanús részvétet keltsen…

46. oldal

MeliSzabo>!

[…] amikor azonban lefelé a farmer pereméig, fölfelé-oldalvást pedig a mell puhás környékére jutott, Drahosch halkan mindig nemet mondott, nem, kérlelhetetlen nemek, melyek kizártak minden további kompromisszumos próbálkozást, amely nemek azonban egészen kérlelhetetlenül újra meg újra elhangoztak, Drahosch ugyanavval a csöndes, megingathatatlan fenyegetéssel nemezett folyvást, ő penig ugyanavval a mámoros felelőtlenséggel szajkózta minden nemre, te süldőlány!, minden kétséget kizáróan süldőlány, te, az erkölcsi komolyság látszatának fönntartása mindegyre nehezebb lett, az ösztönösen elfogadott határok megtartása kutyakomédiává vált, egyre kevesebb maradt önmagokból, aki cselekedjék, illetve a cselekvés egyre formálisabb és nevetségesebb lett, és ezért, meg a hullámhegyek s – völgyek növekvő szorításában, lesz ami lesz […]

142. oldal

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…de félre a tréfával, ahogy a minisztériumi tisztviselők mondják, magok is nevetvén, e vad panoráma és rémes élvezet mellett a szemüveg valódi hozadéka a tekintetek volt, az utcán a tekintetek!, nem gondolta volna, hogy, úgymond, ennyien néznek…

13-14. oldal

1 hozzászólás
BabusM>!

tudván tudja, hogy bizonyos dolgok kimondhatatlanok, és ezen kimondhatatlan dolgok kimondása nem bátorság, hanem otrombaság, viszont igaz, olykor az otrombaság az egyetlen mód: ez van a módunkban

Ikon, 1993, 29. o.

BabusM>!

nem könnyű az embert megfélemlíteni, de nem is nehéz, állandóan résen kell lenni, hogy meg vagyunk-e már félemlítve, akár önmagunk, akár más vagy mások által, vagy nem

Ikon, 1993, 83. o.

zcserei>!

ő mindenesetre igyekezett, bizonyos értelemben, titokban tartani az esetet, s megmarkolta a, ez a pontos szó, tökét


Hasonló könyvek címkék alapján

Tolnai Ottó: Prózák könyve
Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Hász Róbert: Végvár / Júliával az út
Fehér Klára: Narkózis / Négy nap a paradicsomban / Sárgaláz
Hász Róbert: Végvár
Kemény István: Család, gyerekek, autó
Tolnai Ottó: Gogol halála
Nádas Péter: Egy családregény vége
Szabó Magda: Für Elise
Stephen King: A remény rabjai